Leánylakások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Leánylakások a neve annak a két mesterséges üregnek, amelyeket egyesek a Barátlakások részeként említenek, viszont azoktól egy kicsit távolabb fekszenek. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, a Tihanyi-félszigeten találhatók. Előfordulnak az irodalmukban Keszi-barlang, Keszi lyuka, Leánylakás és tihanyi Leány-barlangok néven is.

1. sz. Leánylakás[szerkesztés]

A tihanyi Óvár legmagasabb pontjától (220 méter) pontosan keletre, 350 méterre, az ezen a részen csak 10–15 méter magas sziklafalban van. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Eljuthatunk hozzá a zöld jelzésű turistaúton, ha kelet felé megyünk a Barátlakásoktól körülbelül 120 métert. Innen a jelzett turistaút lefelé tart a Ciprián-forráshoz, de egy kevésbé járt ösvény jobbra kiágazik belőle, ami a sziklafallal párhuzamosan halad – ez utóbbi úton menjünk tovább még 100 métert. Ott találjuk a két Leánylakást. A keletebbre lévő, nagyobbik méretű az 1. sz. Leánylakás.

Északkelet felé néz a nagy, 4,5 méter magas, 4,3 méter széles, trapéz formájú nyílása. Egy lejtős 50 centiméteres lépcsőn juthatunk le egyetlen téglaformájú üregébe. A fronttal párhuzamos oldala 4,5 méter, a másik oldala 2,9 méter és a magassága átlagosan 4,25 méter. A térfogata 56 köbméter. A kőzetanyaga mikrolapillis homokos mésszel cementált bazalttufit, mely a települési rétegzettséget jól mutatja.

Lehet, hogy ez is a remetetelephez tartozott (Margittay Rikárd 1942, 1943), de egyesek (Uzsoki András 1980) későbbi készítésűnek vélik. 1750 körül egy Keszi Ferenc nevű ember lakott benne (a 2. sz. Leánylakásban is) eszelős lányával (Rómer 1868, Margittay 1943). 1983-ban Eszterhás István vizsgálta meg részletesen.

Előfordul az irodalmában 1. Leánylakás, „E”-barlang és Leánylakások D-i ürege néven is.

2. sz. Leánylakás[szerkesztés]

A 2. sz. Leánylakás

A tihanyi Óvár északkeleti, 10–15 méter magas sziklafalában, az 1. sz. Leánylakás mellett van. A 2. sz. Leánylakás a nyugatabbra lévő, a kisebbik méretű. Körülbelül 170 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Ugyanúgy juthatunk el hozzá mint az 1. sz. Leánylakáshoz.

Észak-északkelet felé néz az 1,4 méter széles és 2,3 méter magas bejárata. Ez egy 2,6 méter hosszú és 4 méter széles üregbe vezet. A jobb oldali falban egy nagyobb, a bal oldaliban egy kisebb bevésett polc van. A térfogata 25 köbméter. A kőzetanyaga hasonló, mint az 1. sz. Leánylakásé.

Épp úgy, mint a szomszédos üreg, lehetett a remetetelep része, de lehet, hogy későbbi készítésű. 1750 körül ezt is Keszi Ferenc lakta eszelős lányával. 1983-ban Eszterhás István vizsgálta meg részletesen.

Előfordul az irodalmában 2. Leánylakás, „D”-barlang és Leánylakások É-i ürege néven is.

Irodalom[szerkesztés]

  • Bátorfi Lajos szerk.: Adatok Zalamegye történetéhez I. Nagykanizsa, 1876. 361–365. old.
  • Cholnoky Jenő: Tihany. Morfológiai megfigyelések. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1931. (48. köt.) 1. füz. Bp. 227, 229–235. old.
  • Dömötör Sándor: Majláth János balatoni regéje. Balatoni Szemle, 1942. augusztus. (1. évf. 4. sz.) 127–129. old.
  • Endrődi Sándor: Balatoni ég alatt. Bp. 1884. 50–51. old.
  • Eszterhás István: Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról. 1983. Kézirat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, XVIII. Zirc, 1987.
  • Éder-Rédli Ida: A tihanyi leánylak. Magyar Nők Évkönyve, 1864. (4. évf.) Pest, 1863. 54–73. old.
  • Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei képekkel illusztrálva. Bp. 1878. 184–186. old.
  • Luttor Ferenc: Tihany. Zalai Évkönyv az 1928. évre, 1928. (4. évf.) Zalaegerszeg. 60. old.
  • Margittay Rikárd: Balaton. Tájak, emberek. Bp. 1943. 45. old.
  • Rómer Flóris: A barlanglakókról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról. Archaeologiai Közlemények, 1868. (7. évf.) 2. füz. Bp. 136–145. old. + két ábra a mellékletben
  • Uzsoki András: Balatonfüred, Tihany. Bp. 1980. 84–85. old.
  • –: Füred és a Balaton vidéke. 1848. Hely nélkül. 19. old.