Cholnoky Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cholnoky Jenő
Cholnoky Jenő-001.jpg
Született 1870. július 23.
Veszprém
Elhunyt 1950. július 5. (79 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cholnoky Jenő témájú médiaállományokat.

Cholnoky Jenő (Veszprém, 1870. július 23.Budapest, 1950. július 5.) magyar földrajztudós, író, egyetemi tanár, jelentős tudományos társaságok elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike.

Élete[szerkesztés]

Cholnoky Viktor öccse és Cholnoky László bátyja volt. Középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte. Érdeklődése már ebben a korban a földrajzra irányult, gimnazista korában írta első „földrajzkönyveit”. Apja azonban nem a Budapesti Tudományegyetemre, hanem a Műegyetemre íratta be, mondván: a tanárok mind szegények. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, előbb a Műegyetem vízépítési szakán, később filozófiai doktorátust szerzett.

A Műegyetem vízépítési tanszékén kapott tanársegédi állást Klimm Mihály professzor mellett. Közben megismerkedett id. Lóczy Lajossal, az akkor már világhírű földrajztudóssal és Ázsia-kutatóval, aki 1894-ben meghívta őt maga mellé asszisztensnek a Tudományegyetem földrajzi tanszékére.

Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Mestere azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Utazása közel két évig tartott, ezalatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajztudomány számára is értékes anyagot gyűjtött. Naplója 1235 rajzot tartalmaz, köztük sok vízépítmény és különféle mérnöki pontosságú ábrázolás.

A Tamás- és Péter-hegy sziluettjét ábrázoló dombormű a füredi Cholnoky emlékparkban elhelyezett hasábkövön (Balás Eszter alkotása)

Kínából hazatérve adjunktussá léptették elő. A mérnöki diplomája mellé megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták.

Feleségül vette Barrois Petronellát. Három gyermekük született: Béla, Tibor és Ilona. Bélából a botanika híres tudósa, Tiborból Kossuth-díjas műegyetemi tanár lett.

1905-ben a kolozsvári tudományegyetemre nyilvános rendes tanárnak nevezték ki, és megbízták a tanszék vezetésével. 1912 augusztus-októberében Teleki Pállal nagy körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban. 15 évet töltött Kolozsváron, magas színvonalra emelte az egyetemi oktatást, közben részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. Első felesége hosszú betegeskedés után, 1917 márciusában elhunyt. Még ugyanebben az évben feleségül vette a tőle 19 évvel fiatalabb, ám már régebb óta jól ismert és egész családja által nagyon szeretett, brassói szász származású Fink Idát, aki hűséges társa lett egészen 1945-ben bekövetkezett haláláig.[1]

1919-ben a románok bevonulása után menekülnie kellett Kolozsvárról. Budapesten földrajzi szakértőként beosztották a béketárgyalásokat előkészítő bizottságba.

1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, a következő évben pedig kinevezték a Budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanárává. Kifosztott, elhanyagolt tanszéket örökölt elődjétől, Czirbusz Gézától, de kitartó munkával újra nemzetközi színvonalra emelte a hazai földrajzoktatást. Rengeteget dolgozott, 20 000 oldalnyi jegyzet, számtalan illusztráció maradt fenn utána. Remek előadó volt, fejből, felkészülten adott elő. Szorgalmazta hazánk nemzetközi bemutatását megfelelő illusztrált ismertetők révén. Tanítványai sorából olyan kiváló professzorok emelkedtek ki mint Bulla Béla, Kéz Andor, Szabó Pál Zoltán, Kádár László. Hetvenéves volt, amikor 1940-ben nyugállományba vonult. A második világháború végének szörnyűségeit Balatonfüreden vészelte át. 1945 tavaszán itt esett áldozatul a bevonuló orosz "felszabadítók" kegyetlenségének második felesége, Ida. Ő azonban otthonában szakadatlanul dolgozott tovább, 80 éves korában bekövetkezett haláláig.[2]

Munkái[szerkesztés]

  • Cholnoky Jenő a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike. Hunfalvy János és id. Lóczy Lajos munkásságának folytatója. Tudományos kutatásainak területe tág határok között mozgott, a geográfián kívül maradandót alkotott a hidrológiában és a klimatológiában is.
  • A természeti földrajzon belül elsősorban a felszínalaktant (geomorfológia) művelte. Mintegy 50 könyvet adott ki, továbbá 700 különféle tudományos dolgozata és népszerű cikke jelent meg.
  • Szerkesztette a „Balatoni szemle” című lapot.
  • Szerte az országban több ezer népszerű földrajzi előadást tartott. Ő vetített először színes diaképeket Magyarországon, amelyeket maga állított elő fekete-fehér diapozitívok átfestésével. A mérnöki pontosságú szakmai rajzokon kívül mesteri grafikákat készített és művészi tájképeket (akvarellben) festett.

Társadalmi szerepe[szerkesztés]

Erősen nemzeti érzelmű tudós volt, haláláig nem tudott belenyugodni a Trianon diktátumba. Magyarország számára mindig a Kárpát-medence maradt. Írádsaiban kiemelte, hogy a magyarok nem „barbárként” jöttek Európába, hanem magas kultúrájú nép, a kengyelt, a patkót, a kocsit, a csizmát is ők hozták be a vén földrészre. Hazánk és népünk egy ezredéven át című, nagy nemzetközi érdeklődést kiváltó könyve után Nobel-díjra is fölterjesztették, de stockholmi személyes előadásának meghallgatása után visszakoztak, mondván: ilyen „nacionalista” tudós nem illik bele abba a kozmopolita világba. 1949-ben az új, kommunista kurzus pedig itthon is megvonta akadémiai tagságát, a Magyar Földrajzi Társaság (amelynek elnöke volt) felszámolásával együtt.

Kolozsvári tanárként az Erdélyi Kárpát-egyesület (EKE) elnöke volt. A Magyar Turista Egyesületnek előbb vidéki választmányi tagja (1908-1917), majd 1920-tól elnöke volt egészen az MTE 1946-ban történt feloszlatásig. A Magyar Turista Szövetség társelnöke 1918-1923 és 1940-1941 között. Úttörőként vett részt a Balaton tudományos tanulmányozásában is.

Az eredetileg keletkutatásra szerveződött, 1910-ben megalakult Turáni Társaság (Magyar Ázsia Társaság) elnökségének tagja volt. A mozgalom céljául a magyarság ősi gyökereinek feltárását jelölték meg. Az I. világháború után drámaian megváltozott politikai helyzetben heves vita bontakozott ki a társaságban a turáni fogalom értelmezéséről, így előbb a Teleki vezette, a tudományos kutatást előtérbe helyező Kőrösi Csoma Társaság vált ki, majd 1920-ban megalakult a Magyar Turán Szövetség, mely utóbbi „nagyvezérévé” Cholnokyt tették meg. Ez céljaiban nem tért el jelentősen a Turáni Társaság által megfogalmazott alaptételektől (a turáni népek megismertetése, a velük való együttműködés kialakítása stb.), de értelmezésében és eszközeiben jóval radikálisabb volt. 1923-ban Cholnoky visszatért az anyaszervezetbe, amely jórészt változatlan programmal, a régi, erősen konzervatív turanizmus jegyében folytatta működését.[3][4][5]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Cholnoky Jenő sírja Budapesten, a Kerepesi temető: 33-2-31. sírhelyen található.[6]
  • Szülővárosában, Veszprémben városrész (Cholnokyváros) és az azt délnyugat-északkeleti irányban kettészelő utca őrzi a nevét.[7]
  • Emléktábla jelzi a józsefvárosi Gyulai Pál utcában, hogy ott lakott 1920 és 1950 között.
  • Cholnoky emlékpark, Balatonfüred: a Nők a Balatonért Egyesület arácsi csoportja – Kutas Árpád, az akkori alpolgármester, az Arácsért Alapítvány és az Arácsi Seniorok Társasága segítségével – hozta létre a Koloska-völgyhöz vezető úton, önkormányzati területen, Kasszián Ágota tájépítész tervei alapján. 2011-ben az önkormányzat ajándékaként egy permi vöröshomokkő emlékkövet is felavattak, amit Szalai Tibor asztalosmester készített el. Erre a hasábkőre kerültek Balás Eszter szobrászművész alkotásai, dr. Cholnoky Jenő portrédomborműve, az emlékoszlop tetején pedig a völgyet közrefogó Tamás- és Péter-hegy sziluettje látható.[8][9][10]

Jelentősebb művei[szerkesztés]

  1. A Balaton limnológiája, Budapest, 1897
  2. A sárkányok országából, Veszprém, 1900
  3. A futóhomok mozgásának törvényei, Budapest, 1902
  4. A Balaton jege, Budapest, 1907
  5. A Balaton hidrográfiája, Budapest, 1918
  6. Az emberföldrajz alapjai, Budapest, 1922
  7. Általános földrajz I-II., Pécs-Budapest, 1923
  8. A földfelszín formáinak ismerete, Budapest, 1926
  9. Földrajzi és Statisztikai Atlasz, Budapest, 1927
  10. Magyarország földrajza, Budapest, 1929
  11. Hazánk és népünk egy ezredéven át. A magyarság hajdan és most, Budapest, 1930 k.
  12. A Föld és élete, Budapest, 1936-1937, (6 kötet, összesen 3618 oldal)
  13. Kőrösi Csoma Sándor életregénye, Budapest, 1940
  14. Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal, Budapest, 1943
  15. A sivatag, Budapest, 1943 (MEK)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cholnoky Jenő önéletrajza (Vár ucca tizenhét 1998/2)
  2. Cholnoky Jenő önéletrajza (Vár ucca tizenhét 1998/2)
  3. Tatár József 2012 A turanizmus egykor és ma - Publicisztika online
  4. Sándor Klára 2010 : Nemzet és történelem online
  5. Farkas Ildikó 2008 A magyar turanizmus török kapcsolatai - Valóság LI. évfolyam 12. szám online
  6. 33. parcella, Budapesti Negyed / 25. A Kerepesi úti temető - II., Budapest Főváros Levéltára (hozzáférés: 2015. december 15.)
  7. Közélet, városrészek, veszprem.hu (hozzáférés: 2015. május 23.)
  8. Hanny Szabó Anikó: Összefogással Cholnoky Jenő emlékére, Balatonfüredi Napló XI. évfolyam 7. szám 7. oldal, furedtv.hu - 2011.
  9. Aktuális híreink - A Cholnoky család honlapja Cholnoky Jenő emlékoszlop felavatása - 2011. július 21.
  10. dr. Bóka István polgármester: Szobor köztéri elhelyezése.doc, balatonfured.hu - 2010. november 8.

Források[szerkesztés]

  • Bognár Katalin 2004: Cholnoky Jenő fényképei a Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában. Folia historica XXII, 161-371.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 284–285. o.  
  • Kutasi Kovács Lajos: Öreg földim. A Cholnokyak (Új Horizont, 1994 4.-5. szám)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]