Tihanyi apátság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tihanyi Bencés Apátság
10483. számú műemlék[1]
10483. számú műemlék[1]
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus (bencés)
Egyházmegye Veszprémi főegyházmegye
Egyházközség Tihany, Római Katolikus Plébánia
Védőszent Szent Ányos, Szűz Mária
Építési adatok
Építése 1055 (az első)
Rekonstrukciók évei 1719-1754, 1889-1890, 1992-1996
Stílus barokk
Tervezője Wittwer Márton (a ma is látható épületeké)
Felszentelés 1763 (a ma is látható templomé)
Elérhetőség
Település Tihany
Cím 8237 Tihany, I. András tér 1.
Elhelyezkedése
Tihanyi Bencés Apátság (Magyarország)
Tihanyi Bencés Apátság
Tihanyi Bencés Apátság
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 50″, k. h. 17° 53′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 50″, k. h. 17° 53′ 22″
A Tihanyi Bencés Apátság weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi Bencés Apátság témájú médiaállományokat.

A tihanyi apátság egy bencés apátság, amelyet Tihanyban, a Tihanyi-félsziget hegyláncának kelet felé meredeken leszakadó szélén alapított I. András király 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére.

Jelenleg önálló monostor a Magyar Bencés Kongregáció részeként; a 9 fős közösséget Korzenszky Richárd perjel vezeti.

Történelem[szerkesztés]

Alapítás[szerkesztés]

feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadi útra) A legrégebbről fennmaradt magyar nyelvű írásos emlék, az apátság alapító iratából, 1055-ből

A monostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar szórványemlék. Latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is találunk:"feheruuaru rea meneh hodu utu rea" (Fehérvárra menő hadi útra). Az oklevelet a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzik.

Az egyenes szentélyzáródású, keletelt templomhoz dél felől csatlakozott a szabályos kolostornégyszög, mely nyugaton a templomnál rövidebb volt. Napjainkra csaknem valamennyi középkori építmény úgyszólván nyomtalanul eltűnt, mintegy tucatnyi kőfaragványt és a szinte érintetlenül ránk maradt altemplomot nem számítva.

Az apátság a középkortól[szerkesztés]

A tatárjárás (1241-1242) nem okozott pusztítást az apátság épületében és birtokaiban sem. Ezt követően épült ki a kolostort körülvevő erődítmény, bár valamiféle védőfal korábban is lehetett. A kolostor életében a török-magyar harcok hoztak igazán gyökeres fordulatot. A szerzetesi élet 1534-ben megszűnt, az erődített kolostor a balatoni végvárrendszer fontos láncszemévé vált. Az ezt követő csaknem másfél évszázad alatt a szerzetesi élet minden tárgyi emléke elpusztult Tihanyban. A katonaság 1674-ben adta vissza eredeti rendeltetésének a templomot. Egy váratlan, tragikus tűzvész azonban 1683-ban a kolostori épületeket romba döntötte. A török harcok lezárulta után (1699) nem volt szükség az erődítményekre, ezért a védőműveket 1702-ben lerombolták.

1719-ben kezdődött meg az újjáépítés Wittwer Márton karmelita építész tervei szerint. Eleinte csak két lakható szoba volt a kolostorban, és egyházi szertartás céljaira csak az altemplomot lehetett használhatóvá tenni. A középkori épületeket elbontották, s több mint három évtized alatt, 1754-re fölépült a kéttornyú (35 m magas), nagy barokk templom. Ez 46 méter hosszú és 16 méter széles. Ugyanekkorra készült el az új kolostorépület is. A templom fölszentelését egy 1763-ban kitört tűzvész hátráltatta. A szószék, az oltárok, az orgonakarzat, a padok pompás faragványai igazi barokk hangulatot sugároznak napjainkban is.

A Tihanyi apátság a biológiai intézet felett (1927)

1786-ban II. József császár a bencés rendet is feloszlatta. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk kolostorukat, csak egyetlen szerzetes maradhatott, aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba, csakúgy, mint Pannonhalmára. 1889-ben a templom nagy felújításakor elhatározták, hogy terét falképekkel is díszítik. A kor három jeles festőjét, Deák-Ébner Lajost, Lotz Károlyt és Székely Bertalant bízták meg egy-egy boltmező kifestésével.

Feloszlatás és újjászervezés[szerkesztés]

1950-ben, a szerzetesrendek állami feloszlatása következtében ismét el kellett hagyniuk a bencéseknek a monostort. A plébánia megmaradt, a monostor előbb szociális otthon lett, később pedig múzeum költözött bele.

A bencések 1990-ben térhettek vissza Tihanyba, de a kolostoregyüttest csak 1994-ben kapták vissza az államtól. A templombelső (falképek, oltárok) restaurálása 1992-1996 között történt meg. 1996-ban megkezdődhetett a monostor teljes felújítása is.

Az apátság napjainkban[szerkesztés]

A Tihanyi Bencés Apátság 2012. május 31-től a Magyar Bencés Kongregáció önálló perjelségeként (prioratus conventualis) működik. A monostor elöljárója Korzenszky Richárd perjel.[2] A monostorban kilenc szerzetes él, akik ellátják Tihany község és több környékbeli település, valamint a balatonfüredi kerektemplom lelkipásztori szolgálatát, továbbá vendégfogadással, lelkigyakorlatok és kulturális programok szervezésével foglalkoznak.

2012. szeptember 1-től a tihanyi általános- és zeneiskola fenntartója lett az apátság.

Az épületegyüttes[szerkesztés]

A barokk monostorban, a szerzetesi élettel összhangban, egyszerű cellákat alakítottak ki. Reprezentatív megformálású volt a déli szárny földszintjén a refektórium (szerzetesi ebédlő), és az emeleten a könyvtár. A refektórium boltozatát stukkó keretbe foglalt falképekkel díszítették, amelyek bencés rendi és Árpád-házi szenteket és magyarországi uralkodókat ábrázoltak. A könyvtár 18. századi berendezését az 1786-os feloszlatáskor eladták, könyvei az 1950-es feloszlatás után tűntek el.

Az északnyugati toronyban van a templom 1670 kg-os nagyharangja, amely a Balatonfüredi járásban is a legnagyobb. A délkeleti toronyban a 431 kg-os középső és a 227 kg tömegű legkisebb harang van, utóbbi villamosítása ellenére sincs rendszeres használatban.[forrás?]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Római katolikus volt bencés apátsági templom
  2. Fontos állomás a Tihanyi Apátság történetében. Magyar Kurír, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  3. Tihanyi kálvária, tihanyinfo.com

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]