1241

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1241 más naptárakban
Gergely-naptár 1241
Ab urbe condita 1994
Bahái naptár -603 – -602
Berber naptár 2191
Bizánci naptár 6749 – 6750
Buddhista naptár 1785
Burmai naptár 603
Dzsucse-naptár -670
Etióp naptár 1233 – 1234
Hindu naptárak
Vikram Samvat 1296 – 1297
Shaka Samvat 1163 – 1164
Kali-juga 4342 – 4343
Holocén naptár 11241
Iráni naptár 619 – 620
Japán naptár 1901 (Jimmu-korszak)
Kínai naptár 3937–3938
Kopt naptár 957 – 958
Koreai naptár 3574
Muszlim naptár 638 – 639
Örmény naptár 690
ԹՎ ՈՂ
Thai szoláris naptár 1784
Zsidó naptár 5001 – 5002

Évszázadok: 12. század13. század14. század

Évtizedek: 1190-es évek1200-as évek1210-es évek1220-as évek1230-as évek1240-es évek1250-es évek1260-as évek1270-es évek1280-as évek1290-es évek

Évek: 12361237123812391240124112421243124412451246

Események[szerkesztés]

  • január – A közeledő tatár veszélyre IV. Béla megerősíti az északkeleti országhatárt és körülhordoztatja az országban a véres kardot. A király Óbudára gyűlést hív össze, melyen a főurak csatlakozását kéri, azok azonban feltételként Kuthen kun fejedelem elfogatását követelik.[1]
  • február 10. – Tatár követek érkeznek Óbudára és a kunok kiadását követelik, de a főurak megölik a követeket.[1]
  • március 12. – A Vereckei-szoroson át a Batu kán vezette tatár fősereg benyomul sz országba.[1]
  • március 15. – A tatár előőrsök már csak félnapi járóföldre vannak Pesttől, mire a király II. Frigyes osztrák herceg segítségét kéri, aki meg is érkezik – sereg nélkül. A főurak összegyűjtik seregeiket.[1]
  • március 17. – A tatár sereg beveszi Vácot. Frigyes osztrák herceg megfutamítja a tatárok előőrsét, a főurakat pedig a kunok ellen uszítja, akik meg is gyilkolják Kuthen kun fejedelmet. Erre a kunok is a magyarok ellen fordulnak és megverik Bulcsú csanádi püspök és Barc fia Miklós seregét.[1]
  • március 23.IV. Béla király a magyar fősereggel a tatár fősereg ellen indul, mire Batu serege visszavonul.
  • március 31. – A Kadán vezérletével Moldvából benyomuló tatár sereg megszállja Erdélyt.[1]
  • április 5. – A Orda kán vezette tatár sereg a Legnica melletti csatában legyőzi a lengyel, s sziléziai, a német lovagrendi és cseh seregeket. A csatát követően jelentős tatár erők vonulnak be északról is Magyarországra.[2]
  • április 11. – A tatárok a muhi csatában legyőzik a magyar fősereget, a király elmenekül, a sereg nagy része odavész. Menekülés közben súlyos sebeibe belehal a király öccse, Kálmán herceg.[1]
  • április 15. – A tatárok beveszik Nagyváradot, majd sorra elfoglalják az erdélyi városokat és a Dunától keletre eső területeket. Végül három napos ostrommal beveszik Pest városát is.[1]
  • A király Frigyes osztrák herceghez menekül, aki azonban elfogatja és csak a királyi kincstár átadása fejében, valamint három nyugati vármegye elzálogosításával szabadul ki. Frigyes ezután betör az országba és Győrig pusztít. IV. Béla Dalmácia felé menekül, közben Zágrábból segélykérő levelet ír a pápának és a császárnak, de azok az egymás elleni harccal vannak elfoglalva.[1]
  • szeptember 23.Benedek budai prépost veszi át a kalocsai egyházmegyét, mint választott érsek.[3]
  • október 6. – Napfogyatkozás Magyarországon. (Spalatói Tamás Salonitana-ja szerint.)[4]
  • december – A magyarok a Duna-vonal védelmével próbálkoznak, éjjel-nappal törik a jeget a folyón.
  • A muszlimok újra megszállják Jeruzsálemet.

Születések[szerkesztés]

Halálozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i Gerencsér Ferenc: Magyar történelmi kronológia. Ötezer év, a kezdetektől napjainkig. Tárogató Bt., [Budapest], 1998, 26. oldal, ISBN 963 9063 45 2
  2. Több forrás szerint április 9-én volt a legnicai csata; nem Szübőtej vezette a mongol erőket, hanem Orda meg 2 másik kán, mivel Szübőtej ekkor a Magyar Királyság területén volt.
  3. Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 1. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1993. 744. p.
  4. Bradács Gábor: A tatárjárás osztrák elbeszélő forrásainak kritikája. In.: Hadtörténelmi Közlemények, 127. évf. 1. sz. (2014. március), 9. oldal, ISSN 0017-6540
  5. ^ a b Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. História-MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2011, 92-110. oldal, ISBN 978 9627 38 3
  6. Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. História-MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2011, 348. oldal, ISBN 978 9627 38 3
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 1241 témájú médiaállományokat.