Barátlakások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Barátlakások
Az egyik Barátlakás belseje
Az egyik Barátlakás belseje
Hossz? m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus mesterségesek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barátlakások témájú médiaállományokat.

A Barátlakások a tihanyi Óvár északi oldalán, egy 20–30 méteres, meredek bazalttufafalban, az Orosz-kőben mesterségesen létrehozott üregeknek a neve, amelyek régen emberi lakhelyek voltak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, a Tihanyi-félszigeten, a Tihanyi Tájvédelmi Körzet északi részén találhatók. Az üregcsoport kultúrtörténeti emlék.

Leírás[szerkesztés]

A közhiedelem, amit a népszerű irodalom és a turistatérképek is alátámasztanak, barlangoknak tartja ezeket a mesterséges üregeket, de ki kell hangsúlyozni, hogy a barlang minden esetben természetes képződmény. Ezeknek a mesterséges üregeknek a kutatása elsősorban az archeológia és a történelemkutatás témakörébe tartozik. Ez a Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt remetetelep. Egyesek a Leánylakásokat is a Barátlakások részeként említik.

A Barátlakások egyéb összefoglaló nevei: Barlangkolostor, Barát-barlang, Barátcellák, Barát-lak, Innela, Remete-barlang, Tihanyi-remetebarlangok, Tihanyi-remetelakások, Tihanyi-remetelakok, Uruzkó-Üreskő, Üreskő-barlang.

1. sz. Barátlakás. Egyéb elnevezései: 1. Barátlakás (Eszterhás István), 1-es sz. Barátlakás (Eszterhás István), 1-es sz. Remete-barlang (Eszterhás István), Barátlakások 4. cellacsoportjának ürege (Uzsoki András), Barátlakások első cellája (Zákonyi Ferenc), Barátlakások első csoportjának „A” ürege (Cholnoky Jenő), „C”-barlang (Rómer Flóris), Lakóbarlang (Uzsoki András). Az Óvár északi sziklafalában, az Orosz-kőben, a zöld jelzésű turistaút mentén, a pihenőhelytől nyugatra az első üreg. Tengerszint feletti magassága körülbelül 165 méter. A három méter széles és két méter magas bejárata északra néz. A hossza 4,15 méter és a térfogata 24 köbméter. A bejárata egykor teljesen fel volt falazva, ma csak egy mellvéd-szerű fal van benne. A falaiba bemélyedő polcokat faragtak. A hátsó falban egy dinnye nagyságú homokkőbomba van, amely alatt a benyomott tufitrétegek szemléletesen mutatják a becsapódás erejét. A mennyezetet egy jól cementált, keményebb, breccsás réteg alkotja és az üreget a breccsás rétegnek a feküjében lévő, morzsalékosabb homoktufitba faragták.

Az egyik Barátlakás

2. sz. Barátlakás. Egyéb elnevezései: 2. Barátlakás (Eszterhás István), 2-es sz. Barátlakás (Eszterhás István), 2-es sz. Remete-barlang (Eszterhás István), Barátlakások 4. cellacsoportjának ürege (Uzsoki András), Barátlakások első csoportjának „B”, „C”, „D” ürege (Cholnoky Jenő), Barátlakások második cellája (Zákonyi Ferenc), Barátlakások negyedik cellacsoportjának ürege (Uzsoki András), „C”-barlang (Rómer Flóris), Keleti kápolna (Uzsoki András). Az Orosz-kő sziklafalában, a zöld jelzésű turistaút mentén, a pihenőtől nyugatra a második üreg. Közvetlenül az 1. sz. Barátlakás mellett, attól másfél méterre található. A tengerszint feletti magassága 165 méter körüli. Nem egyetlen üreg, hanem egy üregrendszer. A legnagyobb ürege hat méter széles és a bejárat 3,1 méter magasan nyílik észak felé. Valamikor a mennyezetig volt felfalazva, ma csak egy utólagosan épített mellvédje van. Befelé 3,7 méter hosszú. A keleti, egyharmad részén az alja két lépcsővel magasabban van. A nyugati részén egy átfaragott ajtónyílás vezet a 2,6 méter hosszú és 1,3 méter széles kamrába, amelynek az aljába egy sírgödör van faragva. A kamrából a front felé újabb átjáró vezet egy elülső, kisebb, 2,8×1,2 méteres, nyitott üregbe. E kisebb üreget a nagyobbtól egy épített kőfal választja el. A térfogata körülbelül 84 köbméter. A kőzete megegyezik a mellette lévő 1. sz. Barátlakás befoglaló kőzetével.

3. sz. Barátlakás. Egyéb elnevezései: 3-as sz. Barátlakás (Eszterhás István), 3-as sz. Remete-barlang (Eszterhás István), 3. Barátlakás (Eszterhás István), Barátlakások harmadik cellacsoportja (Uzsoki András), Barátlakások második csoportjának „A” és „B” ürege (Cholnoky Jenő), „B”-barlang (Rómer Flóris), Priori lakás (Uzsoki András). Az Orosz-kő sziklafalában, a zöld jelzésű turistaút mentén, a pihenőhelytől nyugatra a harmadik üreg. A 2. sz. Barátlakástól körülbelül 30 méterre, délnyugatra és nyolc méterrel magasabban van. Kettős üreg. A bejárata nyugat felé néz, három méter széles és 2,3 méter magas. Ez is el lehetett falazva, de ma már ebből csak néhány sor kő maradt. A bejárati, első üreg öt méter hosszú és a falaiban bemélyedő polcok vannak. Ebből balra egy átjáró vezet a másik üregbe. A második üreg front felőli falát lőrésszerű ablakokkal épített kőfal alkotja. A hossza 4,3 méter és a szélessége átlagosan három méter. Az üregrendszer térfogata 60 köbméter. A kőzete hasonló az előbb ismertetett Barátlakások kőzetéhez.

4. sz. Barátlakás. Egyéb elnevezései: 4. Barátlakás (Eszterhás István), 4-es sz. Barátlakás (Eszterhás István), 4-es sz. Remete-barlang (Eszterhás István), Barátlakások 2. cellacsoportja (Uzsoki András), Barátlakások harmadik csoportja (Cholnoky Jenő), Refektorium (Uzsoki András). Az Orosz-kő sziklafalában, a zöld jelzésű turistaút mentén, a pihenőhelytől nyugatra a negyedik üreg. A 3. sz. Barátlakástól körülbelül 35 méterrel nyugatabbra, az út szintjétől lefelé nyílik, mert a törmelékszint eltakarja az előterét. A tengerszint feletti magassága 171 méter körüli. A frontja észak-északkelet felé néz. Cholnoky Jenő 1932-es térképe szerint a bejárata a nyugati sarokban volt, jelenleg a keleti saroknál praktikusabb bemenni. Az objektum egyetlen, téglaformájú üreg. A fronttal párhuzamos hosszabbik oldala 9,7 méter, a szélessége 3,8 méter és a magassága 2,5 méter. A front felőli részt épített kőfal alkotja, ebben három ablak látszik a két végén befolyt törmelékkúpból. Lehet, hogy négy ablaka volt. A térfogata 86 köbméter körüli. A kőzete hasonló az 1. sz. Barátlakás kőzetéhez.

Az egyik Barátlakás

5. sz. Barátlakás. Egyéb elnevezései: 5. Barátlakás (Eszterhás István), 5-ös sz. Barátlakás (Eszterhás István), 5-ös sz. Remete-barlang (Eszterhás István), „A”-barlang (Rómer Flóris), Barátlakások első cellacsoportja (Uzsoki András), Barátlakások negyedik cellacsoportjának „A” és „B” ürege (Cholnoky Jenő), Nyugati kápolna (Uzsoki András), Szikla-templom (Cholnoky Jenő). Az Orosz-kő sziklafalában, a zöld jelzésű turistaút mentén, a leginkább nyugaton lévő üreg. A 4. sz. Barátlakástól 25 méterre, nyugatra, az út szintjétől két méterrel magasabban. A tengerszint feletti magassága körülbelül 170 méter. Nem egyetlen üreg, hanem az 1952-es sziklaomlás által csonkolt üregrendszer. Az előterének körülbelül a fele leszakadt. Cholnoky Jenő 1931-es térképén az egész rendszer szerepelt. Az eredetileg északra néző, téglalap alapú előtérből egy háromszög alapú rész maradt meg, amelynek a hosszabb befogója 5,2 méter, a rövidebb pedig 4,5 méter, a mennyezet magassága az ép részeken 2,1 méter és az első részek felé fokozatosan magasodik a leszakadt rétegek hiánya miatt. Az előcsarnok közepén egy szűk, alacsony nyíláson egy keskeny, 80 centiméter széles, két méteres folyosóra jutunk, amely a belső üregbe vezet. A belső üreg 4,7 méter hosszú, három méter széles és 2,1 méter magas. Benne a keleti falnál, középen egy téglaformájú alakzat van faragással meghagyva. A belső üreg és a folyosó szintén faragással meghagyott fallal van elválasztva az előtértől. E falban az előbb már a folyosóval kapcsolatban említett, keskeny ajtónyíláson kívül még van egy magasabb és egy alacsonyabb ablak, valamint egy szélesebb ajtónyílás is. Az üregrendszer térfogata 67 köbméter. A kőzete hasonló az 1. sz. Barátlakás kőzetéhez.

Történet[szerkesztés]

Joseph Fischer 1822 előtti vízfestménye a Barátlakásokról

Feltehetően a X-XI. századtól voltak lakottak és egy vallási remetetelepet alkottak. Egészen a XIV. század közepéig tartott a kultikus használatuk. Valószínűleg ortodox görög felekezetű, feltehetően I. András által Tihanyba telepített, bazilita szerzetesek vájták ki azokat. A celláikat, a kápolnájukat, az ebédlőtermüket keleti típusú, laura-rendszer szerint alakították ki. Az üregek kutatásával sokan és sokszor foglalkoztak. 1913-ban kényelmes, feljáró utat készítettek hozzájuk. 1942-ben Dornyay Béla ásatott az üregekben. 1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, amelynek során több csontváz is előkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevő cellákat stabilizálták. A FIR feldolgozásukat Szentes György készítette el.

Számuk[szerkesztés]

Napjainkban már csak három, épen maradt üregről szólnak a leírások. 1983-ban még hét, mesterséges üreget sikerült Eszterhás Istvánnak azonosítania a Leánylakásokkal együtt, amelyek eredetileg szintén a remetetelephez tartoztak néhány kutató szerint. Hogy eredetileg mennyi lehetett a számuk máig ismeretlen. Bél Mátyás (1737) körülbelül tízről írt. Dornyay Béla az 1942-es ásatásakor kilenc cellát és nyolc kisebb fülkét talált, amelyek később megsemmisültek. Cholnoky Jenő (1931) és Zákonyi Ferenc (1958) szerint volt a nyugati részen egy úgynevezett mentsvár-cella is, de ez optikai csalódásnak bizonyult.

Pusztulásuk[szerkesztés]

A korábban feltehetően meglévő, ma már ismeretlen üregek a beomlásuk miatt semmisültek meg. Az 1300-as években lehetett az a nagyobb sziklaomlás, ami megszüntette az egyházi életet itt (Erdélyi László 1908, Cholnoky Jenő 1942, Dornyay Béla 1942). Uzsoki András elmondása szerint, egy korai akvarellre hivatkozva 1810 előtt is volt omlás. Dornyay Béla 1942-ben említette az 1859-es suvadást. Zákonyi Ferenc (1958) számolt be az 1952. április 24-én, éjjel történt nagy omlásról. De az emberi vandalizmus is folyamatosan pusztította ezeket az üregeket. Eitelberger 1856-ban felháborodással írt a tihanyi állapotokról. Rómer Flóris (1868) még úgy ábrázolta a 2. Barátlakást, hogy egy mennyezetig érő kőfal van az előterében. Napjainkra pedig csak egy-két darab maradt, az állagvédő, új falazást nem számítva.

Irodalom[szerkesztés]

  • Cholnoky Jenő: A tihanyi Barátlakások. Balatoni Szemle, 1942. (1. évf.) 4. sz. 118–122. old.
  • Cholnoky Jenő: Tihany. Morfológiai megfigyelések. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1931. (48. köt.) 1. füz. Bp. 227, 229–235. old.
  • Cholnoky Jenő – Viski László – Erdélyi László: Tihany. Bp. 1935. 30, 31, 33, 35, 36, 37–41. old.
  • Cséplő Ernő szerk.: Balaton. Balatonfüred, 1929. 44. old.
  • Dornyay Béla: Ásatás a tihanyi Barátlakások közt 1942-ben. Balatoni Szemle, 1942. (1. évf.) 6–7. sz. Bp. 212–219. old.
  • Dornyay Béla – Vigyázó János: Balaton és környéke részletes kalauza. Bp. 1934. 156, 157–158. old.
  • Eitelberger, R.: Bericht über einen archäologische Ausflug nach Ungarn in der Jahren 1854 und 1855. (Jahrbuch der kaiserl. Königl. Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmal – Wien, 1856.)
  • Endrődi Sándor: Balatoni ég alatt. Bp. 1884. 46–52. old.
  • Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. (A remetebarlang lakója.) Bp. 1905. 2. köt. 1–15. old.
  • Erdélyi László dr.: A tihanyi apátság története. (A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története 10.) Bp. 1908. 133–136, 476–478. old.
  • Éri István – Kelemen Márta – Németh Péter – Torma István: Magyarország régészeti topográfiája. II. (Veszprémi járás) Bp. 1969. 193–194. old.
  • Eszterhás István: Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról. 1983. Kézirat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, XVIII. Zirc, 1987.
  • Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei képekkel illusztrálva. Bp. 1878. 180–187. old.
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 440. old.
  • Rómer Flóris: A barlanglakókról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról. Archaeologiai Közlemények, 1868. (7. évf.) 2. füz. Bp. 136–145. old. + két ábra a mellékletben
  • Uzsoki András: Balatonfüred, Tihany. Bp. 1980. 84–85. old.
  • Zákonyi Ferenc: A Tihanyi barátlakások sorsa. Balatoni Kurír, 1943. október 21. 3. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihany és környéke. Bp. 1958. Panoráma útikönyvek 8. 32–34. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihany. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1952. június. (3. évf. 20. sz.) 2–3. old.
  • –: Tihany. Hazai Tudósítások, 1807. 1. köt. 18. sz. 145. old.
  • –: Balaton-Füred. Regélő, 1839. (7. évf.) 42. sz. (május 26.) 334. old.
  • –: Füred és a Balaton vidéke. 1848. Hely nélkül. 19. old.
  • –: A remetebarlangok. Balaton, 1910. augusztus. 1. (3. évf.) 55. old.
  • –: A tihanyi remete-barlangok az idegenforgalomban. A Magyar Asszony, 1940. augusztus. 1. (20. évf.) 85. old.
  • –: Megkezdik a tihanyi „barátlakások” tudományos feltárását. Országjárás, 1942. március 20. (3. [8.] évf. 13. [14.] sz.) 6. old.
  • –: A tihanyi ásatások. Balatoni Kurír, 1942. október. 29. 1. old.
  • –: Veszprém Megye Idegenforgalmi Hivatalának hírei. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1952. július–augusztus. (3. évf. 21. sz.) 29. old.
  • –: A tihanyi Remete-barlangok. Új Ember, 1953. január. 25. (9. évf. 3. sz.) 2. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés]