Közép-Európa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Közép-Európa Európának a Kelet- és Nyugat-Európa közé eső régiója.

Közép-Európa országai kékkel jelölve, Közép-Európához tartozó területek kék vonallal határolva

Országai[szerkesztés]

Közép-Európa országai sötétzölddel, tágabb értelemben Közép-Európához sorolt országok vagy egyéb országok közép-európai területei világoszölddel

Az Alpesi országok

A Visegrádi csoport

Más rendszerezések szerint Közép-Európán belül Nyugat-Közép-Európa és Kelet-Közép-Európa különíthető el, ami nagyjából hasonló a fenti csoportosításhoz, leszámítva Szlovéniát, amelyet Kelet-Közép-Európához is szokás sorolni (a felosztás inkább politikai alapú, mint földrajzi, például Csehországot kelethez, míg Ausztriát nyugathoz sorolja).

Időnként Közép-Európához sorolják a következő országok egyes részeit:

Elsősorban kulturális és politikai értelemben szokták közép-európainak tekinteni a balti országokat is, bár földrajzilag inkább Észak-Európához tartoznak:

  • Észt Észtország (a legkevésbé tekinthető közép-európainak a három ország közül)
  • Lett Lettország
  • Litván Litvánia (a leginkább közép-európainak tekinthető a három ország közül)

A Benelux államokat általában Nyugat-Európa részének szokás tekinteni, de bizonyos történelmi, nyelvi, kulturális szempontok alapján alkalmanként Közép-Európa országai között is említik őket:

Gazdaság[szerkesztés]

Az országok összehasonlítása[szerkesztés]

Ország Terület
km²
Népesség
(fő)
2014. dec.
Népsűrűség
fő/km²
Főváros GDP (PPP)
2016, USD/fő [1]
nettó
átlagkereset
euróban, 2017-ben
fiz.
forr.
HDI
(2014)
Ausztria 83 879 8 223 062 101 Bécs 48004 1934 [2] 0.881
Csehország 78 866 10 513 209 133 Prága 33231 870 [3] 0.861
Horvátország 56 594 4 284 889 76 Zágráb 22795 800 [4] 0.812
Lengyelország 312 679 38 483 957 123 Varsó 27764 770 [5] 0.834
Magyarország 93 030 9 877 365 106 Budapest 27481 654 [6] 0.818
Németország 357 168 80 716 000 226 Berlin 48110 2270 [7] 0.911
Svájc 41 285 8 183 800 198 Zürich 59560 4421 [8] 0.917
Szlovákia 49 035 5 415 949 110 Pozsony 31338 722 [9] 0.830
Szlovénia 20 273 2 061 085 102 Ljubljana 32085 1051 [10] 0.874

Emberi fejlettségi index[szerkesztés]

Világtérkép az emberi fejlettségi indexről a 2013-as adatok alapján:
  –nagyon magas
  –alacsony
  –magas
  –nincs adat
  –közepes

Az országok az emberi fejlettségi index alapján (2014) [11]

Globalizáció[szerkesztés]

Világtérkép a globalizációs indexről

A globalizációs index a 2015-ös adatok alapján:[12]

Jólét[szerkesztés]

A jólét szintje a 2016-os adatok alapján:[13]

Korrupció[szerkesztés]

Világtérkép a korrupciós szintről (2015):
  90–100
  80–89
  70–79
  60–69
  50–59
  40–49
  30–39
  20–29
  10–19
  0–9
  nincs adat

A közép-európai országok többsége általában a korrupciós index világátlagánál magasabb pontszámot ért el (2015):[14]

Természeti képe[szerkesztés]

Határai[szerkesztés]

Északról a Balti-tenger, nyugatról a Rajna, keletről a Kelet-európai-síkság, délről pedig az Alpok és a KupaSzávaDuna vonal határolja.

Földrajzi történelme[szerkesztés]

Óidő[szerkesztés]

Az óidőben röghegységek alakultak ki Közép-Európában, amelyek a Variszkuszi-hegységrendszer részei. Ezek a Német-középhegység, a Lengyel-középhegység és a Cseh-medence peremhegységei.

Középidő[szerkesztés]

Az óidőben kialakult röghegységek a középidő végén érték el a mai képüket. Ez a hegységképző mozgások eredménye volt. A lepusztult rögök újból kiemelkedtek, a közöttük lévő medencék mélybe zökkentek. A magasra emelkedett hegységek erősen letarolódtak, és így gránit és pala került a felszínre. Az alacsonyabb hegységeket és a medencéket viszont tengeri elöntések üledékrétegei fedték be. A törésvonalak árokrendszerében a folyók völgyeket vágtak maguknak.

Újidő[szerkesztés]

Harmadidőszak[szerkesztés]

Ebben az időszakban fejeződtek be végleg a középidő végén elkezdődő hegységképző mozgások.

Kialakultak a fiatal gyűrthegységek, Közép-Európa legmagasabb területét képző hegységek, az Alpok és a Kárpátok. Ezek az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartoznak.

Negyedidőszak[szerkesztés]

A negyedidőszakban bekövetkező jégkorszak hatására kialakult az északi alföldi tájak felszíne. Az előrenyomuló és visszahúzódó jégtakaró kiemelkedései és a közöttük lévő mélyedések tavai képezik a tóhátságok területét. Ezek dél felé ellaposodtak és az alföldeken gyakori a lösz és a folyami hordalék. Ezek az alföldek például a Lengyel-alföld és a Germán-alföld. A hegységekkel körülvett medenceszerű alföldeket a hegységtől érkező folyók tökéletes síkságokká alakították. Terjedelmes lösztakaróik anyagát erős szelek szállították. Ilyen alföldek például a Román-alföld, a Kisalföld és az Alföld.

Közép-Európa fiatal mai vízhálózata az utolsó jegesedés után jött létre. Legfőbb vízválasztói a Kárpátok és az Alpok gerincein futnak. Közép-Európa legfontosabb folyója a Duna. Donaueschingentől a torkolatáig, a Fekete-tengerig 2840 kilométert tesz meg. Fontosabb folyói:

A negyedidőszakban számos tó alakult ki, főleg a Germán- és Lengyel-alföld északi részének tavai.

Egyéb meghatározások[szerkesztés]

A német „Mitteleuropa” (Közép-Európa) kifejezést kulturális értelemben néha kifejezetten azokra az államokra alkalmazzák, amelyek a Habsburg-monarchia felbomlása óta jöttek létre.

Azok az országok, melyek Közép-Európához tartozónak tekintik magukat, olykor a tőlük keletre eső államokat nevezik Kelet-Európának. Németországban például Lengyelországról Kelet-Európa részeként szoktak beszélni, Lengyelországban pedig Ukrajnáról ugyanígy.

Némelyek annak idején úgy fogalmazták tréfásan, hogy Közép-Európa az a része a földrésznek, amit Nyugat-Európában Keletnek, Kelet-Európában pedig Nyugatnak tartanak. Közép-Európa egy másik meghatározása Európának azokat a részeit foglalja magába, amelyek kultúrájukban, történelmükben nyugatiak, de amelyeket a Szovjetunió uralma alá hajtott a második világháborúban.

Egyes nézetek Közép-Európa igen tág értelmezését vallják, amely ide sorolja Baltikumot és Délkelet-Európa valamennyi országát is Görögország és Törökország európai része kivételével.

Mitteleuropa mint politikai eszme[szerkesztés]

Közép-Európa fogalmát német földrajzosok hozták forgalomba a 19. században. A fogalom tartalmában azonban mindig más és más volt. A kezdeti természetföldrajzi jelleg később politikai tartalommal telítődött, mint a jelentkező német nemzettudat egyik megnyilvánulása.

Volt olyan, aki nyugat és kelet közé helyezte Közép-Európát, észak-déli irányban, az Északi-foktól Szicíliáig. Más észak és dél között képzelte el helyét, így Közép-Európát nyugaton az Atlanti-óceán, keleten a Fekete-tenger határolta. Mások Európa középső részét nevezték Közép-Európának, melybe nemcsak a német nyelvterületet, hanem a környező, nem németajkú peremvidékeket is beleértették. Zeune 1808-as geográfiájában Észak-, Közép- és Dél-Európára osztotta a kontinenst, az 1811-es kiadásban Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa között tett különbséget, az 1833-asban már Északnyugat- és Délkelet-Európa között találjuk Közép-Európát.

A németek úgy vélték, bármiféle tartalmat adunk a közép-európaiság eszméjének, bárhol húzzuk meg fogalmi és földrajzi határait, egy európai rangú politikai egység Franciaország és az Orosz Birodalom között nem valósítható meg a német nemzet nélkül. 1848-hoz közeledve a német nemzeti mozgalom követelései között felbukkan, az egységes Németország utáni vágy mellett, az európai német nagyhatalom ábrándja. Így lett a földrajzi fogalomból politikai eszme: Közép-Európából és Európa közepéből Mitteleuropa.[15]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lábjegyzet[szerkesztés]