Ugrás a tartalomhoz

Globalizáció

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A globalizáció a különböző országok gazdaságai, piacai, társadalmai és kultúrái közötti integráció világszéles folyamata. A nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési, univerzalizálódási folyamatokat és azok következményeit értjük az élet számos területén. A globalizáció valós és virtuális hálózatokkal kapcsolja össze a világ valamennyi országának gazdaságát, társadalmát és kultúráját.

A globalizáció a nemzetközi beruházások globális szintű fellendülése által okozott jelenség, aminek következtében a nemzetgazdaságok egyre növekvő kölcsönös függősége alakult ki.[1] Mindez társadalmi, kulturális, politikai, technológiai és egészségügyi kölcsönös függőségekhez is vezetett, amelyek pozitív és negatív hatásai globális jelentőséggel bírnak, egyesítve a kereskedelmet, a kultúrákat, a hagyományokat, a szokásokat, a gondolkodást és a kulturális örökséget.

A globalizációt a közlekedés és a telekommunikáció fejlődése teszi lehetővé. Jellemző rá a globális kapitalizmus térnyerése és a fogyasztói kultúra terjedése.

McDonald's éttermek terjedése a világ országaiban
A kulturális globalizáció egy példája: egy cosplayes csoport a színpadon a 2014-es finnországi találkozón

Definíciók

[szerkesztés]

Martin Albrow és Elizabeth King szociológusok a globalizációt úgy definiálják, mint [2]

„„mindazok a folyamatok, amelyek révén a világ minden táján élő emberek egyetlen globális társadalomba olvadnak be.”

Anthony Giddens meghatározása:

„A globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont.”

Veress József a globalizációról szóló könyvében[3] a következőképpen fogalmaz:

„A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai szabályokat.”

Formái

[szerkesztés]

A globalizáció lehet:

  • gazdasági globalizáció,
  • politikai globalizáció,
  • pénzügyi globalizáció,
  • kulturális globalizáció (ennek speciális formája a szimbólumok globalizációja),
  • katonai globalizáció,
  • információs globalizáció,
  • nyelvi globalizáció.

A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák.

Gazdasági

[szerkesztés]

A gazdasági globalizáció a nemzetgazdaságok növekvő gazdasági egymásra utaltsága világszerte, az áruk, szolgáltatások, technológia és tőke határokon átnyúló mozgásának gyors növekedése révén.[4]

A globalizáció a világgazdaság szerkezetében bekövetkező változási folyamatok egyik jellemző vonása, amely alatt a nemzetgazdaságok összességét értjük, amelyeket a nemzetközi munkamegosztás, a gazdasági és politikai kapcsolatok rendszere köt össze egymással, a világpiacra való beilleszkedés a gazdaságok szoros összefonódása révén. Ennek alapján egyetlen globális piacgazdaság alakul ki.[5]

Kulturális

[szerkesztés]

A kulturális globalizáció az eszmék és értékek világméretű átadását jelenti oly módon, hogy az kiterjeszti és intenzívebbé teszi a társadalmi kapcsolatokat. [6] Ezt a folyamatot a kultúrák közös fogyasztása jellemzi, amelyeket az internet, a populáris kultúra és a nemzetközi utazások terjesztenek. A kulturális globalizáció magában foglalja a közös normák és ismeretek kialakulását és növekvő összekapcsolódást hoz létre a különböző nemzetek és kultúrák között.[7]

Politikai

[szerkesztés]

A politikai globalizáció a világméretű politikai rendszer növekedésére utal, mind méretében, mind összetettségében. Ez a rendszer magában foglalja a nemzeti kormányokat, azok kormányzati és kormányközi szervezeteit, valamint a globális civil társadalom kormánytól független elemeit, mint például a nemzetközi nem kormányzati szervezeteket és a társadalmi mozgalmakat. A politikai globalizáció egyik kulcsfontosságú aspektusa a nemzetállamok csökkenő jelentősége és más szereplők felemelkedése a politikai színtéren.

Az a tény, hogy minden állam összetett kapcsolatokban áll egymással, amelyeket számos nemzetközi szervezet szabályoz, és amelyek egyre inkább a politika globális víziója felé haladnak, különösen a polgári jogok és szabadságjogok védelmének, valamint a környezetvédelem főbb kérdéseit illetően.[8]

Katonai

[szerkesztés]

A katonai globalizáció az a folyamat, amelyet a világrendszer politikai egységei közötti katonai kapcsolatok növekvő kiterjedése és intenzitása testesít meg.[9]

Nyelvi

[szerkesztés]
Bővebben: Nyelvi globalizáció

Kialakulása, története

[szerkesztés]

„Korábban a világban zajló események nem kapcsolódtak egymáshoz. Azóta mind egymástól függenek.” —  Polübiosz , Kr. e. 2. század [10]

A globalizáció elődjének tekinthető a 13. századi Hanza-szövetség, mely az Észak-Európában és a Balti-térségben lévő kereskedővárosokat kapcsol össze.

Globalizáció és deglobalizáció az 1880-2020 közötti időszakban

A 16. században a felfedezések és a gyarmatbirodalmak kiépítésével megkezdődött az atlanti kereskedelem.

A globalizáció még nagyobb lendületet kapott az ipari forradalom után, sorra létesültek a vasútvonalak, kikötők. Az államok szabadkereskedelmi szerződéseket kötöttek egymás között, létrejött a valuták átválthatóságát biztosító aranyalap.

A 20. század utolsó évtizedeiben a közlekedés, a kommunikáció és a távközlési eszközök fejlődésével, továbbá a Szovjetunió és a keleti blokk összeomlása óta fokozódó globalizáció volt megfigyelhető.

Hatásai, következményei

[szerkesztés]

A pozitív hatásai közé tartozik a kommunikáció és az információáramlás felgyorsulása, a gazdasági növekedés lehetősége azon nemzetek számára, amelyek sokáig a globális gazdasági fejlődés peremén maradtak, a tér-idő távolságok csökkenése, valamint a végfelhasználói költségek csökkenése a globális szinten fokozódó versenynek köszönhetően.

Mások véleménye szerint ennek a folyamatnak a negatív hatásai a kizsákmányolás, a környezetkárosodás, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésének kockázata, a helyi identitások elvesztése, a multinacionális gazdasági vállalatok hatalmának növekedése a nemzeti szuverenitás és a helyi gazdaságok rovására, valamint a magánélet csökkenése.

Nemzetközi szabadkereskedelem növekedése

[szerkesztés]
Bővebben: Szabadkereskedelem

Szabadkereskedelem alatt az áruk és a szolgáltatások országok közötti zavartalan, vámoktól és egyéb kereskedelmi akadályoktól mentes áramlását értjük. A szabadkereskedelem közgazdasági indokoltságát elsőként David Ricardo fejtette ki az 1817-ben megjelent A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei (On the Principles of Political Economy and Taxation) című művében. Ebben egy absztrakt modell segítségével bebizonyította, hogy a szabadkereskedelem minden részt vevő ország és az azokban élő minden gazdasági szereplő számára hasznos.

A WTO jelenlegi tagországai

Ez az elmélet a komparatív előnyök elméleteként vált ismertté. Lényege, hogy az egyes termelési tényezők előfordulása, kapacitása és azok költsége országonként változó, ebből adódóan minden országnak komparatív előnye van egy-egy termék előállításában. Ha mindegyik ország annak a terméknek az előállítására szakosodik, melynél komparatív előnye van, és többet termel a hazai szükségletnél, akkor ezt a többletet más országokba exportálhatja. Az így keletkező többletjövedelem fejében több jószágot tud importálni.

Nemzetközi megállapodások vezettek a szabadkereskedelem növekedéséhez, 1947-ben létrejött a GATT (General Agreement on Tariffs and Trade), vagyis az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény. 1995-ben pedig megalakult a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja volt. A nemzetközi megállapodások mellett fontos szerepe volt még a nemzetközi kereskedelem növekedésében a technikai fejlődésnek, a szállítási és kommunikációs költségek csökkenésének.

A GATT és ad WTO megalakulása, tárgyalásai[11]
Időpont Időtartam Részt vevő országok Tárgy Eredmény
1947. április 7 hónap 23 Vámegyezmények Az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény aláírása, mely 45000 vámtarifa megállapodást tartalmazott 10 milliárd $ értékben
1949. április 5 hónap 13 Vámegyezmények További 5000 vámtarifa megállapodás elfogadása
1950. szeptember 8 hónap 38 Vámegyezmények További 8700 vámtarifa megállapodás elfogadása
1956. január 5 hónap 26 Vámegyezmények és Japán felvétele 2.5 milliárd $ vámkedvezmény
1960. szeptember 11 hónap 26 Vámegyezmények 4.9 milliárd $ vámkedvezmény
1964. május 37 hónap 62 Vámegyezmények 40 milliárd $ vámkedvezmény, dömpingellenes intézkedések
1973. szeptember 74 hónap 102 Vámegyezmények, keretmegállapodások 300 milliárd $ vámkedvezmény, a GATT tevékenységét kiterjesztették a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is
1986. január 87 hónap 123 Vámegyezmények, a szolgáltatások és a szellemi tulajdon szabályozása, a WTO megalakulása A WTO megalakulása, kereskedelmi tárgyalások és mezőzadasági támogatások
2001. november ? 141 Vámegyezmények, munkaügyi, környezetvédelmi, szabadalmi szabályozások A nemzetközi kereskedelem erősítését, a piacok további megnyitását, valamint a fejlődő országok világkereskedelembe történő erősebb integrációját elősegítő intézkedések elfogadása

Multinacionális és transznacionális vállalatok térnyerése

[szerkesztés]
McDonald's üzlet HongKongban
Bővebben: Multinacionális vállalat

A multinacionális vállalat (időnként multi) olyan vállalatot jelöl, amely számos országban (gyakran több földrészen) rendelkezik telephellyel, így többféle nemzeti identitást vesznek fel. Gyakran merül fel az a vád ezen vállalatokkal szemben, hogy a gazdasági versenyt korlátozni törekszenek.

A multinacionális vállalatok és a transznacionális vállalatok közötti különbség, hogy a multinacionális vállalatok tulajdonosai több nemzetből kerülnek ki, míg a transznacionális vállalatok tulajdonosai egy nemzetből kerülnek ki, gyakran egy elég szűk, behatárolható csoportból, de ők is több országban is folytatnak tevékenységet. A multinacionális vállalatok a legdinamikusabban fejlődő vállalkozások közé tartoznak.[12]

A fejlődésük és növekedésük oka, hogy a vállalatok egyes piacokon gazdasági erőfölényre tehetnek szert, továbbá képesek a veszteségeinek országok közötti átcsoportosítására. A munkaigényes, vagy a különösen szennyező iparágakat az olcsó munkabérű, laza környezetvédelmi követelményeket támasztó harmadik világba telepítik át. A tudományos, technikai tevékenységek pedig az anyaország területén maradnak.

Homogenizálódás

[szerkesztés]

A homogenizálódás a kulturális és pénzügyi globalizáció folyamata, aminek lényege az egységes(ebb) szokások és működések szükségszerű kialakulása. Általában nemzetközi üzletláncok (pl.: McDonald’s, Tesco) terjedésével és egy egységes fogyasztói kultúra kialakulásával jár. A globalizáció kritikusai ezt a folyamatot támadják leginkább, mivel sokak szerint ezek a folyamatok az országok, népek saját identitásának eltűnésével járnak, más vélemények szerint viszont ez kizárt, mert a kulturális identitások eltüntetése nem áll a gazdasági folyamatok érdekében.[13]

Negatív hatások

[szerkesztés]

A globalizáció negatív hatásai leginkább a szociális jólét és biztonság terén tapasztalhatóak. A világméretű folyamatok miatt jellemző a nemzetközi és az országokon belüli egyenlőtlenségek növekedése, a fokozódó elszegényedés[forrás?]. A szegényebb rétegek kirekesztetté válnak, nehezebben jutnak hozzá a gazdasági és a technológiai fejlődés vívmányaihoz. Megjelenik a munkanélküliség, a kisvállalkozások tönkremennek a multinacionális cégekkel való versenyben. A szociális védőháló is szétszakad, eltűnnek a jóléti intézmények, vagy fenntartásuk egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.

A globalizáció hívei szerint minden állam profitál a folyamatból, de egyesek szerint nem ez látszik, az elmúlt évtizedekben eleinte nőttek a fejlett és fejletlen országok közötti különbségek. A 20. század utolsó negyedében, amikor a globalizáció folyamatai kibontakoztak, a világ különböző régióinak fejlődése hatalmas eltéréseket mutatott. A fejlett nyugat évi átlagos növekedése 2%, ezzel szemben az elmaradottabb Latin-Amerikáé csak 0,9%, Afrika stagnált, Közép- és Kelet-Európa pedig -1,1%-os hanyatlást mutatott. A leggazdagabb és legszegényebb országok közötti jövedelemszint-különbség 1913-ban 1:10, 1950-ben 1:26, 1990-ben pedig már 1:40 arányú volt. De ez a folyamat lassan megfordulni látszik.

Egyes vélemények szerint a globalizáció rossz irányba halad, mivel kizárólag a nemzetközi pénzoligarchia vagyonának a gyarapítása a célja, de ezek a vélemények bizonyítékok híján inkább az összeesküvés-elméletekkel rokoníthatók. Ezzel kapcsolatban ír Endrey Antal A disznófejű nagyúr című művében. Jelenleg Drábik János az egyik leginkább globalizáció ellenes magyar szerző, valamint a témának a gazdasági-társadalmi problémáival foglalkozik a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Enciclopedia dell'economia, Garzanti sorozat, Garzanti, 2011. (olaszul)
  2. ↑ Albrow, Martin and Elizabeth King (eds.) (1990). Globalization, Knowledge and Society London: Sage. ISBN 9780803983236
  3. ↑ Gazdaságpolitika a globalizált világban: Veress József (szerk.)
  4. ↑ Joshi, Rakesh Mohan, (2009) International Business, Oxford University Press, New Delhi and New York ISBN 0-19-568909-7.
  5. ↑ Вы точно человек? (orosz nyelven). КиберЛенинка. (Hozzáférés: 2025. szeptember 16.)
  6. ↑ James, Paul. Globalism, Nationalism, Tribalism. London: Sage Publications (2006) 
  7. ↑ Manfred B. Steger and Paul James, 'Ideologies of Globalism', in Paul James and Manfred B. Steger, eds, Globalization and Culture: Vol. 4, Ideologies of Globalism Archiválva 2017. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben., Sage Publications, London, 2010. Introduction: A World in Motion, The Anthropology of Globalization. Wiley-Blackwell (2002) 
  8. ↑ Elisabetta Sergio, Storia e Geografia, 1B, Loffredo Editore, 2010. (olaszul)
  9. ↑ David Held, Anthony McGrew, David Goldblatt & Jonathan Perraton. (1999). Global Transformations; Politics, Economics and Culture, Cambridge Polity Press, p 88.
  10. ↑ Alain Nonjon.szerk.: Sedes: La mondialisation (1999. október 23.) 
  11. ↑ The GATT years: from Havana to Marrakesh, World Trade Organization
    Timeline: World Trade Organization – A chronology of key events, BBC News
    Brakman-Garretsen-Marrewijk-Witteloostuijn, Nations and Firms in the Global Economy, Chapter 10: Trade and Capital Restriction
  12. ↑ Az 1970-es évek elején 7 000, a század végen már 44 000 ilyen vállalat működött, 280 000 külföldi leányvállalattal. Az 1990-es évek közepén a multinacionális vállalatok bonyolították le a világkereskedelem 40%-át.
  13. ↑ Tomka Béla történész, XXI. század, RTL, 2024. január 15.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Európa, 1997
  • Ankerl Géza Nyugat van, Kelet nincs, Budapest, Osiris, 2000), ISBN 963-379-649-0
  • Szentes Tamás: Fejlődés – Versenyképesség – Globalizáció I., Akadémiai Kiadó, 2006
  • Szentes Tamás és munkaközössége: Fejlődés – Versenyképesség – Globalizáció II., Akadémiai Kiadó, 2006
  • Lányi András: A globalizáció folyamata – Fenntarthatóság és globalizáció 1., L'Harmattan Kiadó, 2007
  • Csáki György – Farkas Péter: A globalizáció és hatásai – európai válaszok, Napvilág Kiadó, 2008
  • Magas István: Globalizáció és nemzeti piacok, Napvilág Kiadó, 2007
  • Árva – Diczházi: Globalizáció és külföldi tőkeberuházások újabb fejleményei Magyarországon, Kairosz Kiadó, 2003
  • George, Susan: A WTO – Korlátlan világkereskedelem vagy szolidáris globalizáció? Napvilág Kiadó, 2003
  • Szabó Máté: Globalizáció, regionalizmus, civil társadalom, Századvég Kiadó, 2004
  • Balázs Zoltán – Szilágyi Katalin: Globalizáció és kapitalizmus, Századvég Kiadó, 2007
  • Cséfalvay Zoltán: Globalizáció 1.0, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004
  • Cséfalvay Zoltán: Globalizáció 2.0, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004
  • Prugberger Tamás: Van kiút az útvesztőből? – Globalizáció, neoliberalizmus és a jog, Kairosz Kiadó, 2008
  • Földes Gy.-Inotai A.: A globalizáció kihívásai és Magyarország, Napvilág Kiadó, 2003
  • Nyírő Miklós: Filozófia a globalizáció árnyékában: Richard Rorty, L'Harmattan Kiadó, 2010
  • Pintér Emil: Globalizáció pró és kontra (Gondolatok a kettős gazdaságról), Accordia Kiadó, 2002
  • Árva László – Diczházi Bertalan: Globalizáció és külföldi tőkeberuházások Magyarországon, Kairosz Kiadó, 1998
  • Szabó Gábor: Szétszakadó világunk – A globalizáció emberi jogi kockázatai, Publikon Kiadó, 2010
  • Cskós-Nagy Béla: Közgazdaságtan a globalizáció világában I-II., MTA Társadalomkutató Központ, 2002
  • Gömböcz Elvira (szerk.): Alternatív GLOBALIZÁCIÓ a népekért és a Földért, Luther Kiadó, 2008
  • szerk.: Veress József: Gazdaságpolitika a globalizált világban. Typotex, 401-416. o. (2009). ISBN 978 963 279 066 4 
  • Rakonczai János: Elfogyasztott jövőnk? Globális környezeti és geopolitikai kihívásaink; BCE, Bp., 2021 (Corvinus geographia, geopolitica, geoeconomia)
  • A globalizált világ kihívásai; szerk. Tálas Péter; Ludovika Egyetemi Kiadó, Bp., 2021
  • Világpolitika és globalizáció. Bevezetés a nemzetközi kapcsolatokba, 1-2.; szerk. John Baylis, Steve Smith, Patricia Owens, ford. Bojtár Péter et al.; Antall József Tudásközpont, Bp., 2021
  • Ian Kershaw: Európa globális története, 1950–2017; ford. Kőrös László; Kossuth, Bp., 2022
  • Donella Meadows–Jorgen Randers–Dennis Meadows: A növekedés határai; ford. Déri Andrea; Kossuth, Bp., 2022
  • Klaus von Dohnanyi: Nemzeti érdekek. Útmutatás a német és az európai politika számára a globális átalakulások korában; ford. Mesés Péter; Habsburg Ottó Alapítvány, Bp., 2022 (Magistra vitae)
  • Faragó Tibor: Közös környezetünk és a globalizáció: árnyak és remények. A veszélyek felismerése és a nemzetközi együttműködés története, tanulságai és jövője; Akadémiai, Bp., 2022
  • Hervainé Szabó Gyöngyvér–Suha György–Szatmári Péter: A globalizáció selyemutas és atlanti ösvényei; szerk. Hervainé Szabó Gyöngyvér; L'Harmattan–KJE Inter-regionális Tanulmányok Kutatóintézet, Budapest–Székesfehérvár, 2022 (KJE inter-regionális tanulmányok)
  • Magyarország globális története, 1869–2022; szerk. Laczó Ferenc, Varga Bálint; Corvina, Budapest, 2022
  • Tomka Béla: Mítoszok és válaszok. Európai integráció és globalizáció a közbeszédben és a tudományban; Kronosz, Pécs, 2023 (Jelenkortörténeti tanulmányok)
  • Forman Balázs: Globalizáció és modernizáció, 1-2.; Neumann, Budapest, 2023
  • Tomka Béla: Globalizáció Kelet-Közép-Európában a második világháború után: narratívák és ellennarratívák; Kronosz, Pécs, 2023
  • Válság és infláció. A globális pénzügyi rendszer; Kossuth, Bp., 2024

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Globalizáció&oldid=28462314”