Globalizáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
McDonald's éttermek a világ országaiban

Globalizáción a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési, univerzalizálódási folyamatokat, és azok következményeit értjük az élet számos területén. A globalizáció kulcsa az integráció, valós és virtuális hálózatokkal összekapcsolja a világ összes országának gazdaságát, társadalmát és kultúráját. A globalizáció újszerű és összetett folyamat, ezért nehéz pontos definíciót adni rá. Anthony Giddens meghatározása:

„A globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont.”

A globalizáció lehet gazdasági globalizáció, pénzügyi globalizáció, kulturális globalizáció (ennek speciális formája a szimbólumok globalizációja), információs globalizáció és nyelvi globalizáció. A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák.

Veress József a globalizációról szóló könyvében[1] a következőképpen fogalmaz:

„A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai szabályokat.”


Kialakulása, története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hanza-szövetség legnagyobb kiterjedése

A globalizáció elődjének tekinthető a 13. századi Hanza-szövetség, mely az Észak-Európában és a Balti-térségben lévő kereskedővárosokat kapcsol össze. A 16. században a felfedezések és a gyarmatbirodalmak kiépítésével megkezdődött az atlanti kereskedelem. A globalizáció még nagyobb lendületet kapott az ipari forradalom után, sorra létesültek a vasútvonalak, kikötők. Az államok szabadkereskedelmi szerződéseket kötöttek egymás között, létrejött a valuták átválthatóságát biztosító aranyalap. A 20. század utolsó évtizedeiben a kommunikáció és a távközlési eszközök fejlődésével vált teljessé a globalizáció.

Hatásai, következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi szabadkereskedelem növekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadkereskedelem alatt az áruk és a szolgáltatások országok közötti zavartalan, vámoktól és egyéb kereskedelmi akadályoktól mentes áramlását értjük. A szabadkereskedelem közgazdasági indokoltságát elsőként David Ricardo fejtette ki az 1817-ben megjelent A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei (On the Principles of Political Economy and Taxation) című művében. Ebben egy absztrakt modell segítségével bebizonyította, hogy a szabadkereskedelem minden résztvevő ország és az azokban élő minden gazdasági szereplő számára hasznos.

A WTO jelenlegi tagországai

Ez az elmélet a komparatív előnyök elméleteként vált ismertté. Lényege, hogy az egyes termelési tényezők előfordulása, kapacitása és azok költsége országonként változó, ebből adódóan minden országnak komparatív előnye van egy-egy termék előállításában. Ha mindegyik ország annak a terméknek az előállítására szakosodik, melynél komparatív előnye van, és többet termel a hazai szükségletnél, akkor ezt a többletet más országokba exportálhatja. Az így keletkező többletjövedelem fejében több jószágot tud importálni.

Nemzetközi megállapodások vezettek a szabadkereskedelem növekedéséhez, 1947-ben létrejött a GATT, vagyis az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény. 1995-ben pedig megalakult a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja volt. A nemzetközi megállapodások mellett fontos szerepe volt még a nemzetközi kereskedelem növekedésében a technikai fejlődésnek, a szállítási és kommunikációs költségek csökkenésének.

A GATT és ad WTO megalakulása, tárgyalásai[2]
Időpont Időtartam Részt vevő országok Tárgy Eredmény
1947. április 7 hónap 23 Vámegyezmények Az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény aláírása, mely 45000 vámtarifa megállapodást tartalmazott 10 milliárd $ értékben
1949. április 5 hónap 13 Vámegyezmények További 5000 vámtarifa megállapodás elfogadása
1950. szeptember 8 hónap 38 Vámegyezmények További 8700 vámtarifa megállapodás elfogadása
1956. január 5 hónap 26 Vámegyezmények és Japán felvétele 2.5 milliárd $ vámkedvezmény
1960. szeptember 11 hónap 26 Vámegyezmények 4.9 milliárd $ vámkedvezmény
1964. május 37 hónap 62 Vámegyezmények 40 milliárd $ vámkedvezmény, dömpingellenes intézkedések
1973. szeptember 74 hónap 102 Vámegyezmények, keretmegállapodások 300 milliárd $ vámkedvezmény, a GATT tevékenységét kiterjesztették a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is
1986. január 87 hónap 123 Vámegyezmények, a szolgáltatások és a szellemi tulajdon szabályozása, a WTO megalakulása A WTO megalakulása, kereskedelmi tárgyalások és mezőzadasági támogatások
2001. november ? 141 Vámegyezmények, munkaügyi, környezetvédelmi, szabadalmi szabályozások A nemzetközi kereskedelem erősítését, a piacok további megnyitását, valamint a fejlődő országok világkereskedelembe történő erősebb integrációját elősegítő intézkedések elfogadása

Multinacionális és transznacionális vállalatok térnyerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

McDonald's üzlet HongKongban

A multinacionális vállalat olyan vállalatot jelöl, amely számos országban (gyakran több földrészen) rendelkezik telephellyel, így többféle nemzeti identitást vesznek fel. Gyakran merül fel az a vád ezen vállalatokkal szemben, hogy a gazdasági versenyt korlátozni törekszenek.

A multinacionális vállalatok és a transznacionális vállalatok közötti különbség, hogy a multinacionális vállalatok tulajdonosai több nemzetből kerülnek ki, míg a transznacionális vállalatok tulajdonosai egy nemzetből kerülnek ki, gyakran egy elég szűk, behatárolható csoportból, de ők is több országban is folytatnak tevékenységet. A multinacionális vállalatok a legdinamikusabban fejlődő vállalkozások közé tartoznak.[3]

A fejlődésük és növekedésük oka, hogy a vállalatok egyes piacokon gazdasági erőfölényre tehetnek szert, továbbá képesek a veszteségeinek országok közötti átcsoportosítására. A munkaigényes, vagy a különösen szennyező iparágakat az olcsó munkabérű, laza környezetvédelmi követelményeket támasztó harmadik világba telepítik át. A tudományos, technikai tevékenységek pedig az anyaország területén maradnak.

Homogenizálódás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homogenizálódás a kulturális és pénzügyi globalizáció folyamata. Általában nemzetközi üzletláncok (pl.: McDonald’s, Tesco) terjedésével és egy egységes fogyasztói kultúra kialakulásával jár. A globalizáció kritikusai ezt a folyamatot támadják leginkább, mivel sokak szerint ezek a folyamatok az országok, népek saját identitásának eltűnésével járnak.

Negatív hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A globalizáció negatív hatásai leginkább a szociális jólét és biztonság terén tapasztalhatóak. A világméretű folyamatok miatt jellemző a nemzetközi és az országokon belüli egyenlőtlenségek növekedése, a fokozódó elszegényedés. A szegényebb rétegek kirekesztetté válnak, nehezebben jutnak hozzá a gazdasági és a technológiai fejlődés vívmányaihoz. Megjelenik a munkanélküliség, a kisvállalkozások tönkremennek a multinacionális cégekkel való versenyben. A szociális védőháló is szétszakad, eltűnnek a jóléti intézmények, vagy fenntartásuk egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.

A globalizáció hívei szerint minden állam profitál a folyamatból, de a tények nem ezt mutatják, az elmúlt évtizedekben nőttek a fejlett és fejletlen országok közötti különbségek. A 20. század utolsó negyedében, amikor a globalizáció folyamatai kibontakoztak, a világ különböző régióinak fejlődése hatalmas eltéréseket mutatott. A fejlett nyugat évi átlagos növekedése 2%, ezzel szemben az elmaradottabb Latin-Amerikáé csak 0,9%, Afrika stagnált, Közép- és Kelet-Európa pedig -1,1%-os hanyatlást mutatott. A leggazdagabb és legszegényebb országok közötti jövedelemszint-különbség 1913-ban 1:10, 1950-ben 1:26, 1990-ben pedig már 1:40 arányú volt.

Egyes vélemények szerint a globalizáció rossz irányba halad, mivel kizárólag a nemzetközi pénzoligarchia vagyonának a gyarapítása a célja. Ezzel kapcsolatban ír Endrey Antal - A disznófejű nagyúr című művében. Jelenleg Drábik János az egyik leginkább globalizáció ellenes szerző, valamint a témának a gazdasági-társadalmi problémáival foglalkozik a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gazdaságpolitika a globalizált világban: Veress József (szerk.)
  2. The GATT years: from Havana to Marrakesh, World Trade Organization
    Timeline: World Trade Organization – A chronology of key events, BBC News
    Brakman-Garretsen-Marrewijk-Witteloostuijn, Nations and Firms in the Global Economy, Chapter 10: Trade and Capital Restriction
  3. Az 1970-es évek elején 7 000, a század végen már 44 000 ilyen vállalat működött, 280 000 külföldi leányvállalattal. Az 1990-es évek közepén a multinacionális vállalatok bonyolították le a világkereskedelem 40%-át.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Európa, 1997.
  • Ankerl Géza Nyugat van, Kelet nincs, Budapest, Osiris, 2000), ISBN 963-379-649-0
  • Szentes Tamás: Fejlődés - Versenyképesség - Globalizáció I., Akadémiai Kiadó, 2006
  • Szentes Tamás és munkaközössége: Fejlődés - Versenyképesség - Globalizáció II., Akadémiai Kiadó, 2006
  • Lányi András: A globalizáció folyamata - Fenntarthatóság és globalizáció 1., L'Harmattan Kiadó, 2007
  • Csáki György - Farkas Péter: A globalizáció és hatásai - európai válaszok, Napvilág Kiadó, 2008
  • Magas István: Globalizáció és nemzeti piacok, Napvilág Kiadó, 2007
  • Árva - Diczházi: Globalizáció és külföldi tőkeberuházások újabb fejleményei Magyarországon, Kairosz Kiadó, 2003
  • George, Susan: A WTO - Korlátlan világkereskedelem vagy szolidáris globalizáció? Napvilág Kiadó, 2003
  • Szabó Máté: Globalizáció, regionalizmus, civil társadalom, Századvég Kiadó, 2004
  • Balázs Zoltán - Szilágyi Katalin: Globalizáció és kapitalizmus, Századvég Kiadó, 2007
  • Cséfalvay Zoltán: Globalizáció 1.0, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004
  • Cséfalvay Zoltán: Globalizáció 2.0, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004
  • Prugberger Tamás: Van kiút az útvesztőből? - Globalizáció, neoliberalizmus és a jog, Kairosz Kiadó, 2008
  • Földes Gy.-Inotai A.: A globalizáció kihívásai és Magyarország, Napvilág Kiadó, 2003
  • Nyírő Miklós: Filozófia a globalizáció árnyékában: Richard Rorty, L'Harmattan Kiadó, 2010
  • Pintér Emil: Globalizáció pró és kontra (Gondolatok a kettős gazdaságról), Accordia Kiadó, 2002
  • Árva László - Diczházi Bertalan: Globalizáció és külföldi tőkeberuházások Magyarországon, Kairosz Kiadó, 1998
  • Szabó Gábor: Szétszakadó világunk - A globalizáció emberi jogi kockázatai, Publikon Kiadó, 2010
  • Cskós-Nagy Béla: Közgazdaságtan a globalizáció világában I-II., MTA Társadalomkutató Központ, 2002
  • Gömböcz Elvira (szerk.): Alternatív GLOBALIZÁCIÓ a népekért és a Földért, Luther Kiadó, 2008
  • szerk.: Veress József: Gazdaságpolitika a globalizált világban. Typotex, 401-416. o (2009). ISBN 978 963 279 066 4 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]