Kereskedelmi Világszervezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
World Trade Organization (logo and wordmark).svg
WTOmap currentmember.svg

Alapítva 1995. január 1.
Székhely Genf (Svájc)
Tagság 157 ország[1]
Nyelvek angol, francia, spanyol[2]
Főigazgató Roberto Azevêdo
Költségvetés [3]
Dolgozók száma 640[3]

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) weboldala
A WTO lehetséges további jelentéseiről lásd WTO (egyértelműsítő lap)

A Kereskedelemi Világszervezet, rövidítve WTO (World Trade Organization) egy multilaterális kereskedelmi szervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja az úgynevezett tarifális kereskedelmi akadályok (vámok, exportszubvenciók) és a nem tarifális kereskedelmi akadályok (beviteli engedélyek) fokozatos leépítése illetve megszüntetése révén. A WTO 1995. január 1-jén jött létre az 1947-ben megkötött GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) utódaként. A létrehozásáról szóló nemzetközi szerződést 1994. április 16-án, Marrakeshben, Marokkóban írták alá.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg 157 ország a tagja, utoljára 2012. augusztus 24-én Vanuatu lépett be a szervezetbe.[1] Tagja még az Európai Unió is, 1995. január 1. óta szerepel a listán. A huszonhét tagállam képviselője az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, Peter Benjamin Mandelson.

A WTO főigazgatója Roberto Azevêdo.

A WTO kétharmadát a fejlődő országok teszik ki, akik az eddigi tapasztalat alapján csoportokba tömörülnek az értekezleteken. Az egyik legjelentősebb tömörülés a mexikói Cancún városában tartott WTO-értekezleten alakult ki, ez a G-20 elnevezést kapta. A „húszak csoportja” többek között az agrárszubvenciók leépítését tűzte ki célul.

Célok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A WTO céljai között szerepel az életszínvonal emelése, a teljes foglalkoztatás elérése, a jövedelmek és a kereslet folyamatos növelése, továbbá a termelés és a kereskedelem bővítése oly módon, hogy a világ erőforrásainak felhasználása optimális legyen. Ezen célok elérése érdekében a Kereskedelmi Világszervezet a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok jelentős mértékű leépítésén és a diszkriminatív elbánás felszámolásán munkálkodik. A kereskedelemliberalizáció közgazdasági megindoklása a szabadkereskedelem sokrétű előnyein alapul.

Alapelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kölcsönösség (reciprocitás) elve: a tárgyalások során elért különféle kereskedelmi könnyítések viszonosságon alapulnak. Erre egyrészt azért van szükség, mert a saját nemzeti piac védelmének leépítése – bizonyos közgazdaságtani nézetek felfogásával ellentétben – a politikusok és egyes nemzetek szemszögéből nem feltétlen jelent előnyt. A politikusok sokkal inkább a más országokba való könnyített exportlehetőségekre hajlamosak fókuszálni. Másrészt a kölcsönösség elve alapján a társadalom is inkább hajlamos elfogadni a saját nemzeti piac védelmének feladását.
  • Engedmények intézményesítése: a WTO írásos szerződésekben rögzíti a világ országai között elért kereskedelmi könnyítéseket, így ezek számonkérhetővé és ezáltal kötelező érvényűekké válnak. Az intézményesítés egyben azt is megnehezíti, hogy esetleges belpolitikai nyomástól vezéreltetve a politikusok utólag visszavonják egy-egy országnak vagy országcsoportnak tett kereskedelmi engedményeiket és újra elkezdjék védeni nemzeti piacaikat.

Így megoldhatóvá válik a nemzetközi kapcsolatokra oly jellemző fogolydilemma (mindkét résztvevő jobban jár, ha kooperál a másikkal – viszont egyiknek sem áll érdekében megtenni az első lépést, mert az csak akkor hoz neki hasznot, ha a másik utána ugyanígy cselekszik) és a "relativ gains problem" (csak addig éri meg egy országnak kooperálni, amíg senki nem tud nagyobb előnyre szert tenni ebből a kooperációból, mint ő maga). Más szóval a Kereskedelmi Vilagszervezet tevékenysége nem más, mint különféle külkereskedelmi engedmények meghatározott szabályok szerint történő és szerződésben biztosított cseréje. A tárgyalások során természetesen minden állam a saját nemzeti érdekeit próbálja meg érvényesíteni (például bizonyos kulcsfontosságúnak ítélt gazdasági szektorokat védeni), emiatt hosszú évekig elhúzódnak az egyes tárgyalási fordulók.

Tárgyalási fordulók (miniszteri konferenciák)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Kennedy-forduló" (1964-1967): itt elsősorban dömpingellenes intézkedésekről szóltak a tárgyalások.
  • "Tokió-forduló" (1973-1979): a GATT tevékenységét kiterjesztették a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is (ez alatt beviteli korlátozásokat, exportszubvenciókat, negatív diszkriminációt és dömpinget értenek)
  • "Uruguay-forduló" (1986-1993), a WTO létrehozatala (1995): itt a nemzetközi kooperációt a kereskedelempolitika egész területére kiterjesztették. Az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, valamint a szellemi tulajdon védelmére vonatkozóan alapszabályokat fogadtak el.

Az 1986-ban kezdődő forduló helyszíne Punta del Este

  • "Doha-forduló" (2001-2006): az itt elfogadott Doha-menetrend (Doha Development Agenda) a nemzetközi kereskedelem erősítését, a piacok további megnyitását, valamint a fejlődő országok világkereskedelembe történő erősebb integrációját hivatott elősegíteni.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Understanding the WTO: Members and Observers. WTO hivatalos weboldal. (Hozzáférés: 2013. január 2.)
  2. The WTO: Languages, Documentation and Information Management Division. WTO hivatalos weboldal. (Hozzáférés: 2013. január 2.)
  3. ^ a b What is the WTO: What we stand for. WTO hivatalos weboldal. (Hozzáférés: 2013. január 2.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]