Marokkó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marokkói Királyság
المملكة المغربية
[Al Mamlakah al Maghribīyah]
Marokkó zászlaja
Marokkó zászlaja
Marokkó címere
Marokkó címere
Nemzeti mottó: الله، الوطن، الملك
(Allah, al-Vatan, al-Malik = Isten, Haza, Király

Nemzeti himnusz: an-Nasíd as-Saríf
Morocco in its region (de-facto and disputed hatched).svg

Fővárosa Rabat
é. sz. 34° 02′, k. h. 6° 51′
Legnagyobb város Casablanca
Államforma monarchia
Vezetők
Malik VI. Mohammed
Miniszterelnök Aziz Ahannus
Hivatalos nyelv arab, standard marokkói berber(wd)
Függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1956. március 2.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint36 029 138 fő (2018)[1] +/-
Rangsorban39
Becsült36 029 138[2] fő (2018)
Rangsorban39
Népsűrűség73,3 fő/km²
GDP2005
Összes138 006 milliárd USD (153)
Egy főre jutó4 218 USD
Földrajzi adatok
Terület446 550 km²
Rangsorban 56
IdőzónaCET (UTC1)
Egyéb adatok
Pénznem Marokkói dirham (MAD)
Nemzetközi gépkocsijel MA
Hívószám 212
Segélyhívó telefonszám
  • 15
  • 19
  • 112
  • 177
Internet TLD.ma
Villamos hálózat
  • 127 volt
  • 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Marokkói Királyság témájú médiaállományokat.

Marokkó (hivatalos nevén Marokkói Királyság) arab állam Északnyugat-Afrikában. Az Atlanti-óceán partján fekszik, és a Gibraltári-szorostól kezdődően a Földközi-tengerrel is határos. Szárazföldi szomszédja északon Spanyolország (Ceuta, Melilla), keleten Algéria, délen Nyugat-Szahara, amely marokkói megszállás alatt áll. Az ország neve a középkori Morroch latin névből ered, amely pedig Marrákes város nevéből származik.[3]

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Felszínét a fiatal Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Atlasz vonulatai hálózzák be. Északon a Rif-hegység előterében termékeny parti síkság húzódik. A Rif-hegység dél felé a Szebu-medencére (Sebu, Sebou) tekint. Az óceán felé fokozatosan szélesedő medencéhez délen az átlagosan 70 km széles atlanti parti síkság csatlakozik. Mögötte a Marokkói Mezeta fennsíkja terül el (meseta=fennsík). A 600–1300 m magas Marokkói-Mezetát keletről a Középső-Atlasz vonulatai határolják. Ettől délebbre az ország legmagasabb csúcsát hordozó Magas-Atlasz, majd a legdélebben húzódó Antiatlasz vonulatai következnek. A hegyvonulatok dél-délkeleti irányban, azaz a Szahara félsivatagos, sivatagos részei felé lejtenek.

Az ország legmagasabb csúcsai a Magas-Atlaszban a Túbkal (4167 m), a Középső-Atlaszban a Dzsebel Bou Naceur (3340 m), az Anti-Atlaszban a Dzsebel-Szirva (3304 m).

Vízrajz[szerkesztés]

A Földközi-tenger partján több öböl és fok található, míg az atlanti part kevésbé tagolt. Marokkótól északra húzódik a Gibraltári-szoros. Ennek forgalmát elvileg Marokkóból is lehet ellenőrizni, így e hely stratégiailag ma is jelentős.

A jelentősebb folyók: Moulouya (Mulujja), Sebou (Szebu), Oum er-Rbia. Ezek csak télen és kora tavasszal bővizűek, nyáron pedig közel vannak a kiapadáshoz.

Földrajzi képek
Marokkó látványa Spanyolországból nézve, a Gibraltári-szorosnál
A Földközi-tenger partja a Rif-hegységgel a magasból nézve
Toubkal - az Atlasz délnyugati része
Tájkép az Atlasz középső részén (télen)
Ouzoud-vízesés
A Todra-szoros az Atlaszban
Tinghir panorámája az Atlaszban
Marrakech környéki terület
Az Erg Chebbi sivatag Marokkó keleti részén

Éghajlat[szerkesztés]

Partvidéke mediterrán éghajlatú, az Atlasz hegység láncai között elterülő medencék szubtrópusi sztyepp éghajlatúak, a Szaharához tartozó déli területein pedig sivatagi éghajlat alakult ki.

Mediterrán klímaterülete az Atlanti-óceán partvidékén hűvös nyarú a hideg Kanári-áramlás hatására (augusztusban pl. Casablanca partvidékén a vízhőmérséklet csak 18-19 °C, míg a Földközi-tenger partvidékén 23-24 °C). Az atlanti partokon a legmelegebb hónap középhőmérséklete mindössze 19-21 °C, szemben a Földközi-tenger partvidékére jellemző 25-26 °C-os értékekkel. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 12-16 °C között változik. A hűvösebb atlanti partvidék száraz, az évi átlagos csapadék 100–500 mm, míg a földközi-tengeri partokon 400–700 mm esik. Az évi csapadék nagy része novembertől márciusig hull le, a nyár esőtlen. A szubtrópusi sztyepp klímaterületén a hőmérséklet évi járása szélsőséges, forró nyár és viszonylag hűvös tél jellemző. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 25-30 °C, a leghidegebbé 5-10 °C között változik. Az abszolút maximumok 46-48 °C-ig emelkednek, de télen gyakran -10 °C alá süllyed a hőmérséklet. A sztyepp területek átlagos évi csapadéka 100–300 mm rövid téli csapadékos és hosszú nyári száraz évszakkal.

Az ország déli sivatagi részein a legmelegebb hónap középhőmérséklete 30-35 °C, a leghidegebbé 8-10 °C. A hőmérséklet abszolút csúcsértékei 48-50 °C-ot érnek el, de télen -5, -10 °C-os fagyok is előfordulnak. Az évi csapadék mindössze 50–150 mm, ez majdnem kizárólag a hűvös téli félévben hull le.[4] Az Atlasz hegység területén hegyvidéki éghajlat alakult ki. A legmagasabb csúcsokat az év nagy részében hó fedi. A Középső-Atlaszban, 1635 méter tengerszint feletti magasságban található Ifranban mérték az afrikai kontinens legalacsonyabb hőmérsékletét, -23,9 °C-ot, 1935. február 11-én.[5]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Kecskék az argánfán

Marokkó élővilága változatos, különösen madárvilága nevezetes.[6] A növényvilágban a mediterrán és a félsivatagi, sivatagi növényzetet az Atlasz-hegység választja el egymástól.

A mediterrán területeken természetes növényzet a keménylombú erdő. Állományalkotó fái mészkövön a magyaltölgy, szilikátkőzeten a paratölgy. A tölgyek mellett megtalálhatók az aleppóifenyők is. [7]

1500-2000 méter tszfm. felett mediterrán tűlevelű erdők találhatók. Ezek részben lakkciprus és boróka alkotta erdők, részben tengerpartifenyő-, Atlasz-cédrus- és jegenyefenyő-erdők. A Rif-hegységben e magasságban lombhullató tölgyesek, pl. ibériai tölgy is vannak. A száraz fennsíkokon , déli lejtőkön száraz borókások és halfafűgyepek nőnek. Dél felé törpecserjékből, pozsgás növényekből és egyéves fajokból (pl. aggófű) álló félsivatagok váltakoznak. Akáciák alkotta nyílt cserjések főleg a vádikban vannak. A sós félsivatagokban ballagófű, sóballa (Suaeda), sóvirág nő. A sivatag oázisaiban datolyapálma-csoportok élnek. [7]

A főemlősök közül itt él a berbermajom, a ragadozók közül a sivatagi róka, a homoki róka és a szervál. A párosujjú patásokat a berberszarvas, a sörényes kecske, a tehénantilop, a dorkász és a homoki gazella képviseli. A rágcsálók közül jellegzetesek az ugró- és a versenyegerek. Jellemző madara a kihalás szélén álló kopaszíbisz, illetve a márványosréce, a kékcsőrű réce, a barátkeselyű, a pusztai sas és a túzok. [7] Az utolsó vadon élő berber oroszlánt 1922-ben lőtték ki.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

  • Bas Draa Nemzeti Park - sivatagokból és homokos völgyekből áll. Hivatalosan él itt a gepárd, sivatagi hiúz, valamint méhészborz.
  • Dakhla Nemzeti Park - Nyugat-Szahara területén
  • D'Iriqui Nemzeti Park - Dél-Marokkóban, Algéria határánál. Sivatagos, de részben fás sztyeppe és szavanna, egyes területeket tamariska borít. Különféle hüllők, gyíkok, kaméleonok, gekkók élnek itt.
  • el-Houceima (Al Hoceima) Nemzeti Park a Földközi-tenger partján;
  • Khenifiss Nemzeti Park - Délnyugat-Marokkóban, Tan-Tan és Tarfaya között lévő természetvédelmi terület.
  • Ifrane Nemzeti Park - cédruserdő az Atlasz-hegységben; itt él a berber makákó
  • Magas-Atlasz Nemzeti Park - becsült területe 49 ezer hektár; él itt sörényes juh, edmi gazella, különféle madarak, kétéltűek, hüllők; továbbá elméletileg leopárd is.
  • Souss-Massa Nemzeti Park - Agadirtól délre, az Atlanti-óceán partvidékén,
  • Toubkal Nemzeti Park - Marrákes közelében hagyományos életmódot folytató falvakkal;
  • Talassemtane Nemzeti Park - a Rif-hegységben; erdők, látványos sziklás tájak és szurdokok vannak itt, berber makákóval és különféle madárfajokkal.
  • Tazekka Nemzeti Park - az Atlasz-hegység közepén; csíkos hiéna és hivatalosan leopárd is él itt

Egyéb védett terület[szerkesztés]

  • Arganeraie Bioszféra Rezervátum - Az argánfa csak Marokkóban él, de ott egyes vidékeken egész erdőt alkot. Ahol él, ott a helyi lakosság életében nagy szerepet tölt be. Terméséből sajtolt olaj a kozmetikai iparnak is alapanyaga. A bioszféra rezervátum így nem csak érintetlen területekre, hanem hagyományos életmódot folytató emberi településekre is kiterjed. A bioszféra rezervátumnak része
  • Moulouya - Moulouya folyó torkolatánál lévő mintegy 5 km²-es park madártelep, ahol kétéltűek is élnek


Történelem[szerkesztés]

Iszlám előtt[szerkesztés]

A mai Marokkó területe a neolitikum óta lakott. Akkoriban a vidék kevésbé volt száraz, mint manapság. Elterjedt elmélet szerint az amazigh nép (akiket szokás berbernek nevezni) érkeztével terjedt el a földművelés a régióban. Az ókorban a mai Marokkót Mauretania néven említették, ami nem keverendő össze a mai Mauritánia országgal.

A legnyugatibb arab ország, Marokkó története a közel ezer esztendős föníciai hódítással kezdődött. Az i. e. 12. században létesültek a nagy tengerparti városok (Tanger, Szale, Casablanca). A föníciai fennhatóságnak a római légiók érkezése vetett véget, akik az i. sz. 42-ben a tengerparttól távol eső, belső területeket is meghódították. A vandálok uralma (429534) után a terület a 6. században a Bizánci Birodalom része lett.

Középkori dinasztiák[szerkesztés]

Pénzérme 840-ből

A 7. században zajlott az iszlám gyors terjeszkedése. Észak-Afrika parti síkságát 670-ben érték el az első iszlám hódítók Uqba ibn Nafi parancsnoksága alatt. Ő a damaszkuszi Omajjád kalifák szolgálatában állt. Követeket küldött a mai Marokkó területére 683-ban. Ezek a követek támogatták a berberek asszimilációját, ami nagyjából egy évszázad alatt lezajlott. A berberek kis államokat, királyságokat alapítottak. Hosszú háborúskodás után Idrisz ibn Abdallah megalapította az arab idriszida dinasztiát és az ország lerázta magáról a távoli bagdadi abbaszida kalifák és az Andalúziában uralkodó Omajjád kalifák fennhatóságát. Az idriszidák fővárosa Fez volt, Marokkó kulturális központtá vált és jelentős regionális hatalommá.

Az idriszidák 11. századi bukása után az arab telepesek elvesztették politikai hatalmukat Marokkó térségében. Berber dinasztiák uralkodtak országszerte. Az almorávidák, az almohádok, a marinidák, végül a szaadita dinasztia uralma alatt Marokkó hatalmában volt Északnyugat-Afrika legnagyobb része, valamint az iszlám Hispania, más néven Andalúzia.

A 15. században kezdődött a spanyol és portugál hódítás, tengerparti településeket foglaltak el.

A szaaditák után az arab alavita dinasztia kezébe került fokozatosan a hatalom. Marokkónak szembe kellett néznie Spanyolország és a nyugat felé terjeszkedő Török Birodalom hódító törekvéseivel. Az alaviták sikeresen stabilizálták helyzetüket. Királyságuk kisebb volt elődeinél, de megőrizték gazdagságukat. 1684-ben visszafoglalták Tangert.

Marokkó volt az első ország, amely elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét 1777-ben. Az amerikai függetlenségi háború kezdetén az Atlanti-óceánon vitorlázó amerikai kereskedelmi hajók a barbár kalózok célpontjává váltak. Az amerikai követek ez ellen védelmet kértek az európai hatalmaktól, de nem kaptak. 1777. december 20-án III. Mohammed marokkói szultán rendelettel vette védelmébe az amerikai hajókat és garantálta biztonságos útjukat.

Abd al-Rahman szultán és kíséretének ábrázolása 19. század elejéről, Eugène Delacroix festménye

A marokkói-amerikai barátsági szerződés jelenleg az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi ilyen jellegű, megszakítás nélkül érvényben lévő szerződése. John Adams és Thomas Jefferson írta alá, és 1786 óta hatályban van. Amikor az 1787-es alkotmány nyomán átszervezték az amerikai szövetségi kormányt, George Washington elnök levelet írt Szidi Mohamed szultánnak, ebben megerősítette a két ország kapcsolatait. Az Amerikai Egyesült Államok tangeri konzulátusa volt az amerikai kormány első külföldi tulajdona. Az épület jelenleg múzeum.

Gyarmatosítás[szerkesztés]

A napóleoni háborúk után az isztambuli török kormány egyre kevésbé volt képes kormányozni Egyiptomot és Észak-Afrikát. A helyi bejek kalózkodásba kezdtek, az iparosodó európai hatalmak gyarmatosítási kísérletei egyre fenyegetőbbek lettek. A Maghreb biztos gazdagsága vonzóbb volt, mint Afrika ismeretlen vidékei, és egyébként is stratégiai jelentősége volt a Földközi-tenger nyugati kijáratának. Franciaország már az 1830-as évek elejétől erős érdeklődést mutatott. 1904-ben Franciaország és Nagy-Britannia megállapodott a befolyási övezetek felosztásáról Marokkóban. A német válasz válságot okozott 1905-ben. Ezt az 1906-ban Spanyolországban, Algecirasban tartott konferencián oldották meg, ahol elismerték Franciaország különös érdekeit és előírták, hogy Franciaország és Spanyolország közösen lépjen fel Marokkóban. A második marokkói válságot a németek provokálták ki, és növelte az európai hatalmak közötti feszültséget. Az 1912. március 30-án aláírt fezi szerződésben Marokkó Franciaország védnöksége lett. Egy hasonló szerződésben november 27-én Spanyolország lett Marokkó északi részének és déli szaharai övezetének védnöke. Tanger nemzetközi terület lett.

Casablanca egy útja 1920-ban, Boulevard de la Gare

Az I. és a második világháborúban is szolgáltak marokkói katonák (goumiers) a francia hadseregben. Voltak marokkói katonái a spanyol polgárháború idején a francoista hadseregnek is.

1920-ban Abd el-Krim a Spanyol Marokkó területén található Rif-hegység törzseit összefogva vereséget mért a spanyolokra. A lázadás hamarosan kiterjedt a francia részre is, de 1926-ban Pétain leverte a riff lázadást.

A nacionalista politikai pártok a II. világháború után emelkedtek fel a francia védnökségekben. Marokkó függetlensége melletti érvelésüket az Atlanti Chartára alapozták. Ez egy közös amerikai-brit nyilatkozat volt, amely egyebek mellett elismerte a népek jogát, hogy megválasszák kormányukat. Az Isztiklal (Függetlenségi) Párt 1944-es kiáltványa a legkorábbi, nyilvános függetlenségi igény. Ez a párt nevelte ki fokozatosan a nacionalista mozgalom legtöbb vezetőjét. A franciák 1953-ban Madagaszkár szigetére száműzték V. Mohammed szultánt. Utódja a népszerűtlen Mohammed ben Aarafa lett, akinek uralmát alattvalói illegitimnek tekintették. A francia védnökséggel szemben aktív ellenállás bontakozott ki az ország minden vidékén. A legnevezetesebb Oujda esete, ahol a marokkóiak az utcán támadták meg a franciákat és más európaiakat. 1955. október 1-jén indultak meg az újonnan felállított "jais al-tahrir" (Felszabadítási Hadsereg) hadműveletei. Ez felállította Kairóban a "Comité de Libération du Maghreb Arabe" (Az Arab Maghreb Felszabadító Bizottsága) nevezetű szervezetet. Egyiptom részt vett a megszállás elleni mozgalomban. A Bizottság célja V. Mohammed király hazatérésének kikényszerítése volt, Algéria és Tunézia felszabadításával együtt. 1955-ben a franciák beleegyeztek V. Mohammed visszatérésébe és a következő év elején tárgyalások kezdődtek a marokkói függetlenségről.

Függetlenség[szerkesztés]

1956. március 2-án Franciaország megállapodott a marokkói szultánnal a függetlenségről, majd április 7-én a spanyolok is lemondtak a védnökségről. Marokkó 1969 júniusában II. Hasszán alatt egységes független királysággá alakult az északi spanyol, a déli francia és Tanger nemzetközi fennhatóság alatt álló területek egyesítésével.

1975 óta megszállás alatt tartja a korábbi spanyol gyarmatot, Nyugat-Szaharát. 1984-ben kilépett az Afrikai Egységszervezetből (ma Afrikai Unió), de 2017. január 30-án újra csatlakozott a szervezethez.[8] Az 1990-es években végrehajtott politikai reformok nyomán 1997-ben kétkamarás parlamentet állítottak fel. Marokkó nem tagja a NATO-nak, de 2004 júniusában szövetségese lett az Amerikai Egyesült Államoknak. Ugyanakkor szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval.

Arab tavasz[szerkesztés]

A 2011 elején kezdődött arab tavasz során békés tüntetések zajlottak az országban, aminek következtében az uralkodó népszavazást hirdetett meg az év július 1-jén az alkotmány módosításáról.[9] Az ellenzék azonban vitatta később ennek szabályszerűségét, hitelességét, mivel a 20 millió helyett csak 13 millióan szavazhattak, és a szavazóhelyiségekben nem kérték el az azonosító okiratokat.[10]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

A mai alkotmányt 1996-ban fogadták el. Ez kimondja, hogy Marokkó államformája demokratikus, szociális alkotmányos monarchia. Egy 2014-es demokrácia index szerint Marokkóban tekintélyuralmi (autoriter) rendszer működik.[11]

A király az alkotmány szerint domináns szerepet tölt be. VI. Mohammed az ország államfője. Ő nevezi ki az ország miniszterelnökét és ő oszlathatja fel a parlamentet. Új választásokat is ő írja ki. A hadsereg főparancsnoka is egyben.

A 2011 elején kezdődött békés tüntetések nyomán az uralkodó népszavazást hirdetett meg az év július 1-jén az alkotmány modósításáról.[12] A népszavazás sikeres volt, így megváltozott az alkotmány.[13]

Királyok[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A parlament az 1996-os reform után 2 kamarás lett. Az alsóház neve a népgyűlés, a felsőházé szenátus. 325 főből áll a népgyűlés, akiket 5 évre választanak. A népgyűlésben 30 nő is helyet foglal. A szenátus 270 főből áll. A szenátus a különböző helyi és regionális tanácsokból áll össze. A szenátus harmada 3 évre van megválasztva, tehát minden 3. évben újraválasztják a szenátus harmadát.

Korábban a miniszterelnököt a király önhatalmúlag választhatta ki, a 2011-es reformok óta azonban a választásokon győztes politikai párt jelöltjét nevezi ki. A parlamentet is a miniszterelnök oszlathatja fel, minisztereket nevezhet ki, válthat le.

Politikai pártok[szerkesztés]

Főbb pártok a 2021-es választások után: [14]

  • Az Igazság és Fejlődés Pártja - PJD (arab: حزب العدالة والتنمية, francia: Parti de la justice et du développement), jobboldali, iszlamista párt
  • A Hitelesség és Modernitás Pártja - PAM (arab: حزب الأصالة والمعاصرة, francia: Parti authenticité et modernité), balközép párt

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Marokkó 2015 óta 12 régióra oszlik, illetve ezek 75 további felosztása: 13 prefektúra és 62 provincia.

Marokkó és Nyugat-Szahara régiói a berber nevükkel

Marokkó 12 régiója:

Térkép
szám
Régió Főváros
1 Tanger-Tetouan-Al Hoceima Tanger
2 Oriental Oujda
3 Fès-Meknès Fès
4 Rabat-Salé-Kénitra Rabat
5 Beni Mellal-Khénifra Beni Mellal
6 Casablanca-Settat Casablanca
7 Marrakesh-Safi Marrákes
8 Drâa-Tafilalet Errachidia
9 Souss-Massa Agadir
10 Guelmim-Oued Noun Guelmim
11 Laâyoune-Sakia El Hamra Laâyoune
12 Dakhla-Oued Ed-Dahab Dakhla

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Marokkó légvédelmét rendszeresen erősíti a Francia Légierő expedíciós erői is, rendszerint ezred, vagy két-három repülőszázad kötelékben. Ezt indokolja a szomszédos Algéria instabil belpolitikai állapota és a 2000-es évektől induló fegyverkezési programjai is.[15]

Népesség[szerkesztés]

Lakosságszám[16]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1960 12 328 532 —    
1970 16 004 731 2,61%
1980 19 990 012 2,22%
1990 24 807 462 2,16%
2000 28 793 679 1,49%
2010 32 343 389 1,16%
2019 36 471 769 1,33%
Képek
Fnideq mecsete az ország északi csücskén
Marokkói asszonyok
Férfi hagyományos öltözetben Casablancában
Divatos lányok, Casablanca
Nomád berber
Berber férfiak
Khenifra utcaképe az Atlaszban


A népsűrűség egyenlőtlen: a lakosok 2/3-a az ország északnyugati-északi részén él. A legnagyobb a népsűrűség az Atlanti- és a Földközi-tenger partjain, továbbá néhány agglomerációban az Atlasz-hegységben.

Az üzleti élet és az ipar központja Casablanca, ami egyben jelentős kikötő is. Rabatban székel a kormány. Tanger a legjelentősebb kikötőváros; az átjáró Marokkóból Spanyolországba. Fez kulturális és vallási központ. A dominánsan „berber” Marrákes az egyik turistaközpont.

Tipikus falu a Magas-Atlaszban

Általános adatok[szerkesztés]

  • Születéskor várható átlagos élettartam (2016): 76,9 év; férfiak: 73,8 év, nők: 80,1 év [17]
  • A lakosság 60%-a városi lakos (2015) [17]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

A legnagyobb várostömörülések: Casablanca, Rabat-Salé, Fez, Marrakech, Tanger.

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Marokkó lakosságát nagyobbrészt berberek (75%), arabok (15%) és az ő keverékeik alkotják. A lakosság egy kis része még mindig nomád, ill. félnomád életet él – ők inkább berberek. A berberek főleg az ország déli területein élnek.

A 2014. évi marokkói népszámlálás szerint körülbelül 84 ezer bevándorló volt az országban. Ezen külföldi származású lakosok közül a legtöbb francia származású volt (tanár, mérnök, technikus stb.), őket számban főleg nyugat-afrikai és algériai személyek követték.[18]

Diszpórák[szerkesztés]

Marokkónak nagy a diaszpórája, amelynek nagy része Franciaországban található, ahol valószínűleg több mint egymillió marokkói vagy onnan származó egyén él. Nagy marokkói közösségek vannak Spanyolországban is (legalább 700 ezer),[19] Hollandiában (min. 360 ezer) és Belgiumban (300 ezer).[20] Más nagy közösségek találhatók Olaszországban, Kanadában, az Egyesült Államokban és Izraelben.[21]

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Marokkói arab és a berber nyelvek elterjedése és a különféle dialektusok

Az ország hivatalos nyelve az arab és a berber.[22][23]

A marokkói arab nyelvjárások csoportját maghrebi arab (darizsa) néven emlegetik. A teljes népesség kb. 90 % -a képes kommunikálni bizonyos fokig marokkói arab nyelven.[24]

A berber nyelvet több nyelvjárásban is beszélik: tachelhit, tamazight, ghomara, tarifit, senhaja de srair.

A franciát széles körben használják a kormányzati intézményekben, a médiában, a közepes és nagyvállalatokban, a francia nyelvű országokkal folytatott nemzetközi kereskedelemben, és gyakran a nemzetközi diplomáciában is. Minden iskolában kötelező nyelvként tanítják. 2010-ben 10 millió ember beszélte valamilyen szinten Marokkóban, vagyis a lakosság mintegy 32%-a.[25][26]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A népesség vallási hovatartozását a Pew Forum 2010-ben 99%-ban muszlimnak becsülte, az összes többi csoport a lakosság max. 1%-át adta.[27] Az ország hivatalos vallása a málikita rítusú szunnita iszlám.

Az iszlám domináns szerepe ellenére egy 2019-es felmérés alapján a népesség csaknem 15 %-a vallotta magát valláson kívülinek.[28]

A keresztények a marokkói lakosság max. 1% -át adják,[29] zömük római katolikus.

A három nagy világvallás közül a zsidó a legősibb, ma már viszont elenyésző a számuk. Már a római korban voltak zsidó bevándorlók. Volubilisben héber írást találtak egy sírkövön.[30] Sokan közülük aranyművesek voltak, és ők rendelkeztek a brokátkereskedelem monopóliumával. Nagy számú zsidó lakosság élt Fèsben, Marrakechben, Sefrou-ban, Ouazzane-ban, Essaouirában. 237 813 zsidó vándorolt ki Izraelbe 1948 és 1967 között.[31]

A római katolikus egyház Marokkóban[szerkesztés]

1976. június 4-én VI. Pál pápa fogadta az Apostoli Szentszéken II. Hasszán marokkói király követét.[32]

II. János Pál pápának küldött 1983. december 30-i levelében II. Hasszán király hivatalosan elismerte a római katolikus egyház jelenlétét és működését Marokkóban.[33]

1985. augusztus 19-én II. János Pál Marokkóba látogatott II. Hasszán király meghívására.[34]

VI. Mohammed király meghívására Marokkóba látogatott Ferenc pápa 2019. március 30-31-én.[35] [36]

Női és férfi szerzetesrendek működnek Marokkó több városában:[37] Klarisszák (Casablanca), Szeretet misszionáriusai (Casablanca), Ferences rend (Rabat, Meknès, Marrakech), Szalézi rend (Kénitra), Trappisták (Midelt), Jézus Szent Szíve misszionáriusai (Taza), Mária szeplőtelen szívének leányai (Rabat), Ferences harmadrendi nővérek (Rabat, Marrakech), Ferences Mária misszionárius nővérek (Rabat, Casablanca, Ouarzazate, Meknès, Midelt), Jézus kistestvérei női szerzetesközösség (Rabat, Casablanca, Fez), Jézus és Mária szent szívének nővérei (Casablanca, Marrakech).

Gazdaság[szerkesztés]

Képek a gazdaságról
Tanger kikötője
Halászhajók, Essaouira
Szélfarm, Essaouira
Napelemek az ország keleti részén
Csicseriborsó-föld
Figuig oázisa
Fűszerkínálat Agadir piacán
Teraszosan művelt terület a Magas-Atlaszban
Bevásárlóközpont Rabatban

Általános adatok[szerkesztés]

Nominális GDP-je szerint Marokkó gazdasága az 5. legnagyobb Afrikában. A Világgazdasági Fórum Észak-Afrika legversenyképesebb gazdaságaként értékelte 2014–2015-ös afrikai jelentésében.[38] A gazdaság fő forrásai a mezőgazdaság, a foszfátipar és az idegenforgalom.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Bár területének csak 20%-a áll művelés alatt, a mezőgazdaság máig fontos szerephez jut: a foglalkoztatottaknak 34%-ának nyújt megélhetést. Legfontosabb terményei a gabonanövények [búza, árpa] mellett a burgonya, cukorrépa valamint az exportorientált mediterrán mezőgazdaság termékei: zöldség és gyümölcsfélék, paradicsom, dinnye, szőlő, datolya, olíva, narancs.

A Szebu-medence (Gharb) az öntözéses mediterrán gazdálkodás és a száraz művelésű gabonatermesztés egyik fellegvára. A medencéhez csatlakozó parti síkság gabonaföldjein télen búzát, nyáron kukoricát, árpát és kölest termesztenek, a kertekben primőröket és gyümölcsöket termesztenek. A primőrök csaknem egy hónappal hamarabb érnek be, mint az európai Mediterráneum területén. Marokkó a világ egyik legnagyobb narancsexportőre. [39]

Állattenyésztésben (döntően extenzív pásztorkodás) a juh állományé a vezető szerep. Az ország 47%-án legeltetés folyik.[forrás?]

Az ország a világ egyik legjelentősebb parafa exportőre. A Rabattól északra húzódó Mamora-erdő foglalja magába az ország paratölgy állományának felét.[39]

A Rif-hegység területén jelentős a kendertermesztés, melyből hagyományos módszerrel hasis készül. Az itt megtermelt hasis túlnyomó része Európába kerül. Egyes becslések szerint Marokkó a világ hasistermelésének 20%-át adja.

Marokkó őshonos fája az argán, melyből argánolajat készítenek, amit elsősorban bőrápolásra használnak. Marokkó argántermesztésben világmonopóliumot élvez.

Ipar[szerkesztés]

Az ipar és a bányászat az éves GDP körülbelül egyharmadát adja.

Foszfátipar

Marokkó a világ harmadik legnagyobb foszfáttermelője (az Egyesült Államok és Kína után). A foszfát áringadozása nagyban befolyásolja Marokkó gazdaságát. Készletei a világ szükségleteit évszázadokra fedezni tudják. A világ foszfátkészleteinek 75 százalékával rendelkezik.[40]

Marokkó a világ első foszfátexportőre (a globális piac 28% -a) és harmadik legnagyobb gyártó (a globális termelés 20% -a). 2005-ben Marokkó 27 254 millió tonna foszfátot és 5895 millió tonna foszfát-származékot termelt.[41]

A foszfátbányászat állami tulajdonban van.

Egyéb iparágak

Iparában a textilipar, vegyipar, élelmiszeripar, bőrgyártás, gépgyártás (összeszerelő-javító üzemek) játsszák a vezető szerepet. Hagyományos kézműiparának termékei a kerámiák, gyapjúszőnyegek, réz- és fa-, valamint bőráruk.

A textilipar Marokkóban jelentős iparágat alkot. Az Európai Unió Marokkó legnagyobb partnere a textil- és ruházati cikkek tekintetében. Franciaország 2010 táján a harisnyák 46%-át, az alap textilek 28,5%-át és a készruhák 27,6%-át importálja Marokkóból.[42]

Az autóipar Marokkó egyik vezető exportágazata, és Afrika egyik fő autógyártója. Két nagy "hagyományos" autógyártóval rendelkezik: a Renault és a Peugeot, míg a kínai BYD vállalat úttörő szerepet játszik az elektromos autók terén.

Kereskedelem[szerkesztés]

Külkereskedelme: Fő árucikkek:[43]

  • Export: Az export mintegy harmada mezőgazdasági cikkekből (citrusfélék, zöldség, parafa stb.) és halból származik. További áruk: ruházati és textilcikkek, gépjármű, elektromos alkatrészek, szervetlen vegyi anyagok, tranzisztorok, nyers ásványi anyagok, műtrágyák (beleértve a foszfátok), kőolajtermékek.
  • Import: nyers kőolaj, textilanyag, távközlési berendezések, búza, földgáz, villanyáram, tranzisztorok, műanyag

Fő külkereskedelmi partnerek 2019-ben:[43]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Fez óvárosa
Turizmus

A turizmus a marokkói gazdaság egyik legfontosabb ágazata. Jól fejlett, erős turisztikai iparral rendelkezik, amely az ország partvidékére, kultúrájára és történelmére összpontosít. Marokkó több mint 13 millió turistát vonzott 2019-ben. A turizmus a második legnagyobb devizát adó ágazat a foszfátipar után. A marokkói kormány jelentős összegeket fektet be az idegenforgalom fejlesztésébe. A Marokkóba látogatók többsége továbbra is európai, és a francia állampolgárok teszik ki az összes látogató közel 20%-át. Az európaiak többsége április és augusztus között látogat ide.[44]

2006-tól kezdve az Atlasz- és a Rif-hegységben a tevékenységi és kalandturizmus a leggyorsabban növekvő terület az ágazatban. Ezeknek a helyszíneknek kiváló gyalogos és túrázási lehetőségei vannak március végétől november közepéig. A kormány Tunéziával versenyezve egyben fejleszti a sivatagi turizmust is. [45]

A turizmus nagymértékben hozzájárul más ágazatok újabb fellendüléséhez is. Segíti a kézművesipar (szőnyegek, bőráruk) virágzását.

Kannabiszültetvény Marokkóban
Kábítószer

A Rif régióban a 7. század óta termesztenek kannabiszt.[46] Az ENSZ kábítószer-ellenes csoport 2004-es világjelentése szerint a kannabisz termesztése és átalakítása 2002-ben Marokkó nemzeti GDP-jének 0,57%-át teszi ki.[47] A francia belügyminisztérium 2006. évi jelentése alapján az Európában elfogyasztott kannabisz gyanta (hasis) 80 %-a a marokkói Rif régióból származik.[48] Emellett Marokkó a Dél-Amerikából származó, Nyugat-Európába irányuló kokain átutazási területe.[49]

Közlekedés[szerkesztés]

Az A3-as autópálya Casablanca és Rabat között
Emeletes vonat Rabat állomásán

A világ egyik legbalesetveszélyesebb országa. A marokkói költségvetés 2,5%-át teszik ki a balesetek miatti kórházi, helyszínelési, stb. költségek.[50]

Közút[szerkesztés]

Az országban 2010-ben kb. 58 400 km a úthálózat, ebből 41 000 km burkolt.[43] 2016-ban 1800 km a gyorsforgalmi (fizetős) utak hossza.[51]

A városok útjai zsúfoltak.

Vasút[szerkesztés]

A vasút hossza 1900 km. Több mint 1000 km villamosított. A vasútvonalak többsége az Atlanti-óceán mellett húzódik.

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Fő kikötők: Tanger, Casablanca; jelentős még: Jorf Lasfar, Mohammédia, Safi, Agadir, Laayoune.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Casablancában, Tangerben, Rabatban, Tétouanban, Al Hoceïmában, Fezben, Oujdában, Marrákesben, Ouarzazate-ban, Szavírában, Agadirban és Nadorban található nemzetközi reptér.

Kultúra[szerkesztés]

Marokkó államvallása az iszlám. A mindennapi élet napjainkban felvetődő megoldatlan kérdéseire a muftik (مفتي) adnak választ. Az ő feladatuk, hogy felismerjék a hasonlóságokat a régi kútfőkben szereplő és a mai élet adta problémák között.

Képek a kultúráról
Marokkói szalon
A berber fazekasság termékei
Marokkói kuszkusz
Zenészek egy esküvőn
Hagyományos marokkói kosztümök
Gyerekek az iskolában, Merzouga
Kasbah, Aït Benhaddou
Rabat városkapuja
Fez óvárosa
Cserzőműhely Fezben, ahol a hagyományos módon festik a prémeket, a bőröket
A hagyományos fémművesség termékei
Marokkói hagyományos mozaik

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az iskolarendszer 3 lépcsőből áll: 6 éves alapképzés, azután egy 3 éves alapfok (collège), majd 3 éves felsőfok (lycée), amit érettségi vizsgával zárnak.

Az országban Rabatban, Casablancában, Kénitrában, Agadirban, Oujdában, Marrákesben, Mekneszben, Fezben, Szettátban, El-Dzsadídában, Ifránban, Beni Mellálban és Mohamediában található egyetem. Az egyetemeken az oktatás nyelve leginkább a francia.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Női kaftán a Palais de Bahia múzeumban
Balgha, bőrből készült férfi papucs

Marokkó termékeny tája régóta különböző civilizációk harcának színtere. Mindegyiknek örököse a mai Marokkó. A gazdag múlt sokféle hagyatéka közül az UNESCO a következőket vette fel a világörökségek listájára:

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

A Próféta tanítása szerint csak Istennek van joga emberi és állati testek formálására, ember számára még ezeknek ábrázolása is tilos. E tilalom következtében Marokkó szobrászata csak a geometriai és növényi elemekből álló ornamens-faragásokat alkothatott, európai értelemben vett szobrászatról nem lehet beszélni. A festészetet is alig művelhették, csak az európaihoz mérten jelentéktelen freskófestészet szolgált néha faldíszítésként.

A két nagy szépművészeti ág hiánya miatt az iparművészet lett az egyetlen díszítőművészet, s ezért itt születtek maradandó alkotások.

A népi művészetnek egyik legjellegzetesebb ága a szőnyegkészítés. Két alapfajtája: a városi és a falusi szőnyeg. A városi szőnyegek mintázata erősen emlékeztet a nálunk is ismert kis-ázsiai szőnyegek motívumaira; e szőnyegek készítésének központja Rabat. A kézimunkák közül a legszebbek a rabati, saléi, fezi, tetuáni és azemmouri hímzések.

A marokkói bőrdíszművesség világhírű. A sokféle bőrfajta közül az úgynevezett filali a leghíresebb. Ez tamariszkuszgubaccsal cserzett és festőpáccal színezett kecskegidabőr; nevét a városról, Tafilaletről kapta, ahol ezzel az eljárással kezelik a nyersbőrt. Ma jobbára a fezi bőrdíszműárusok használják fel ezt a bőrfajtát.[52]

Fémmunkák közül jellegzetesek a domborított, futtatott és berakásos lakatos- és ötvösművészeti tárgyak. Ötvösmunkák közül jellegzetesek a nagy sárgaréz és ezüsttálak, valamint a fülbevalók. A lakatosok cifra ablakrácsokat készítenek.[52]

Építészet[szerkesztés]

A berberek építészetének jellegzetes alkotásai a kasbák. Ezek az erődítményszerű építmények főképp azokon a helyeken találhatók, ahova a berberek az arabok elől húzódtak vissza.

A mór vagy maghreb építészetnek azt az irányzatot tartjuk, amely akkor virágzott, amikor Marokkó és Spanyolország egyetlen birodalmat alkotott. Kezdete az Almorávidák uralmának idejére tehető. E korszakot megelőzte a sajátos arab művészet, amely a nomád arabok letelepedése után a görög, bizánci, perzsa és indiai építészet hatására, azok elemeinek felhasználásával jött létre. Nagyobb épületeket e korban nem emeltek, a kisebbekből pedig nem maradtak ránk említésre méltóak.[52]

A mór építészek mecseteket, palotákat, karavánszerájokat, nagy bazárokat és iskolákat emeltek. Legszebb alkotásaik közé tartozik a marrákesi Koutoubia-mecset, a rabati Hasszán-torony, a fezi Bou Inania.

Film[szerkesztés]

Ouarzazate-ban a mai napig több történelmi és vallási témájú filmet forgattak. Itt készült a 2000-es Gladiátor és A názáreti Jézus című filmek egy része. Érdekesség, hogy több család is a filmgyártásból él, a családtagok filmekben statisztálnak.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

A jellegzetes marokkói ételeket köleskása, tyúk- és birkahús felhasználásával, sajátos illatú fűszerekkel készítik. Az étel mellől sohasem hiányzik a kessra, a lapos, kerek búza- vagy árpacipó, amelyet gyakran otthon dagasztanak. Minden ebéd záró fogása a bőséges választékban asztalra kerülő gyümölcs: datolya, narancs stb.

Jellegzetes ételek:

  • A kebab
  • A kuszkusz. A vajpuhára párolt birkahúst csípős, zöldséges mártással és köleskásával tálalják. Van édes változata is: ennél a kását mandulával és mazsolával keverve adják a hús mellé.
  • A harrira a magyar húslevesre emlékeztető étel. Külön ízesítik és illatosítják csicseriborsóval, korianderrel, disznóbabbal, sáfránnyal, gyömbérrel, vajjal, hagymával.
  • A pasztilla andalúziai eredetű. A papírvékony sült tésztalapokat (ouarka) édes vagy sós töltelékkel töltik meg, és sütőben ropogósra sütik. Egyik klasszikus változatát fűszerezett galambhússal, tojással, mazsolával és mandulával töltik. Végül kívül az egészet megszórják fahéjjal és porcukorral.[52]

Az étkezéshez hozzátartozik egy bizonyos szertartás. Minden étkezés testünk megtisztulását jelenti a kultúra szerint. Ha az országban járunk és meghívnak minket egy baráti étkezésre, soha ne utasítsuk vissza, hanem fogadjuk el egy baráti mosollyal és kövessük a házigazdákat az étkezés előtt rituáléban. Mikor leültünk az asztalhoz, egy tálban szappan nélküli vizet visznek körbe amiben megmoshatjuk a kezünket. Szappan azért nincs benne, mert szerintük elrontaná az étel ízét.

Miután mindenki megmosta a kezét, egy nagy, közös tálban érkeznek az ételek az asztalra. Csak jobb kézzel szabad elvenni az ételt, mert a bal kéz tisztátalannak számít, és csak a tál mifelénk eső oldaláról. Mivel mi vagyunk a vendégek, a finomabb falatok úgyis a hozzánk közelebb levő oldalon lesznek. Az étkezés addig tart, ameddig mindenkinek üres nem lesz a tányérja és a középső tál is. Ha nem fér belénk több, inkább tartsunk szünetet és hörpintsünk egyet a mentateából, minthogy avval a kifogással álljunk elő, hogy tényleg nem fér belénk több. Marokkóban mindenhez kenyeret esznek, amely inkább a magyar lángosra hasonlít. Kerek, lapos és laktató. Miután minden tálról elfogyott az étel, újra körbejár a vizestál és egy törülköző. A két, kétségkívül legismertebb étel a kuszkusz és a tajine tál. Mindemellett rengeteg zöldség és gyümölcs fogy. Reggeli gyanánt gyakran nem esznek többet, mint egy-két narancs és egy mentatea. Húsfélék közül a csirke a leggyakoribb és a bárányhús, de a tengerpart közelében halak és egyéb tengeri étkek is megtalálhatóak az asztalon.

Bármerre járunk az utcán, és netán a városnézés közben megéhezünk, bármelyik sarkon találhatunk egy kis étkezdét. Ha megszomjaznánk, elég csak alaposabban körülnéznünk és pár dirhamot kipengetnünk, és máris ihatjuk a frissen facsart narancslevet.

Turizmus[szerkesztés]

A Ben Youssef madraszának belső udvara, Marakesh
Volubilis római kori romjai

Főbb látnivalók[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Labdarúgás[szerkesztés]

Olimpia[szerkesztés]

Egyéb[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

Munkaszüneti napok[szerkesztés]

Dátum Név Helyi név Megjegyzés
Muharram 1 Iszlám újév Fatih Muharram
Rabi' al-awwal 12 Maulid Eid Al Mawled
Shawwal 1 Eid ul-Fitr Eid Sghir
Dhu al-Hijjah 10 Áldozati ünnep Eid Kbir
Jan 1 Újév Ras l' âm
Jan 11 Függetlenségi kiáltvány Takdim watikat al-istiqlal
Máj 1 Munka ünnepe Eid Ash-Shughl
Júl 30 Koronázási ünnep Eid Al-Ârch
Aug 14 Dahab-nap Zikra Oued Ed-Dahab
Aug 20 A forradalom napja Thawrat al malik wa shâab
Aug 21 A fiatalság napja Eid Al Chabab VI. Mohammed király születésnapja
Nov 6 "A zöld március" (1975) Eid Al Massira Al Khadra
Nov 18 A Függetlenség napja Eid Al Istiqulal Nemzeti ünnep

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Population, total (angol nyelven). Világbank-adatbázis. (Hozzáférés: 2019. szeptember 3.)
  2. Világbank-adatbázis
  3. Statoids.com
  4. Péczely György: A Föld éghajlata. 1984., 399-402. old.
  5. http://owww.met.hu/omsz.php?almenu_id=misc&pid=met_rekordok&pri=1&mpx=1&stt=homerseklet
  6. http://www.morocco.com/national-parks/
  7. a b c Országok lexikona A-Z, 2007
  8. Philippe Hugon: Le retour du Maroc au sein de l’Union Africaine (francia nyelven). iris-france.org, 2017. (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
  9. alkotmánymódosítás, népszavazás
  10. csalásban születik a marokkói alkotmány. [2011. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 3.)
  11. EIU: Democracy index 2014: Democracy and its discontents. The Economist, 2015. január 31.
  12. alkotmánymodósítás, népszavazás
  13. népszavazással átírták az alkotmányt
  14. MENAPOL Blog: ELECTIONS IN MOROCCO: Containing Political Islamism with Mathematics (angol nyelven). www.freiheit.org. (Hozzáférés: 2021. szeptember 7.)
  15. Mirage 2000-esek földközeli repülései – youtube.com
  16. Marokkó lakosságszámának alakulása
  17. a b https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/mo.html
  18. Talent Abroad: A Review of Moroccan Emigrants. OECD Publishing, 167. o. (2017. szeptember 22.). ISBN 978-9264264281 
  19. Población extranjera por sexo, país de nacionalidad y edad (hasta 85 y más)., Avance del Padrón a 1 de enero de 2009. Datos provisionales. Spain: Instituto Nacional de Estadística (2009) 
  20. Morocco: From Emigration Country to Africa's Migration Passage to Europe. Migrationinformation.org, 2005. október 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  21. Table 2.8 – Jews, by country of origin and age. Israel Central Bureau of Statistics, 2015
  22. Government of Morocco: Texte de la nouvelle constitution 2011. maroc.ma. [2012. február 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 6.)
  23. Government of Morocco: BO_5964-Bis_Ar.pdf. [2012. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 16.)
  24. Site institutionnel du Haut-Commissariat au Plan du Royaume du Maroc
  25. Le dénombrement des francophones. Organisation internationale de la Francophonie. [2013. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
  26. France Diplomatie: Présentation du Maroc (franciául)
  27. Religious Composition by Country. Global Religious Landscape. Pew Forum. [2013. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 9.)
  28. Survey Shows Faith in Decline in Morocco, in the Arab World. Arab Barometer. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  29. CIA World Factbook
  30. Dalle, Ignace. MAROC Histoire, Société, Culture (francia nyelven). Párizs: La Découverte (2013) 
  31. Yigal Bin Nun: La quête d'un compromis pour l'évacuation des Juifs du Maroc (francia nyelven). CAIRN INFO, 2003. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  32. Discours du Pape Paul VI l’ambassadeur du Maroc pres le Saint-Siege (francia nyelven). vatican.va, 1976-06-04. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  33. DE STATUTO ECCLESIAE CATHOLICAE IN MAROCHIO (francia nyelven). vatican.va, 1984. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  34. Voyage au Maroc: Le pape François dans les pas de Jean-Paul 2 (francia nyelven). vaticannews.va, 2019. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  35. Le pape François au Maroc, une main tendue à l’islam et aux migrants (francia nyelven). lemonde.fr, 2019. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  36. Le pape François au Maroc (francia nyelven). la-croix.com, 2019. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  37. La présence et l’insertion des communautés religieuses (francia nyelven). dioceserabat.org. (Hozzáférés: 2021. március 7.)
  38. The World Economic Forum. The World Economic Forum – Error 404. [2010. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  39. a b Probáld Ferenc: Afrika és a Közel-Kelet földrajza
  40. "Morocco Energy and Mining". Business News. Retrieved 11 June 2015.
  41. http://www.moroccobusinessnews.com/Sectors/Energy_Mining.asp
  42. Archived copy. [2012. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 28.)
  43. a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/mo.html
  44. Dashboards. Kingdom of Morocco, Ministry of Tourism
  45. Shackley, Myra. Atlas of Travel And Tourism Development. Butterworth-Heinemann, 43–44. o. (2006). ISBN 978-0-7506-6348-9 
  46. Historique de la culture de cannabis au Maroc d'après l'UNODC. Laniel.free.fr. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
  47. Nations Unies. Office pour le contrôle des drogues et la prévention du crime (2004). Rapport mondial sur les drogues. United Nations Publications. ISBN 978-92-1-248122-7
  48. Mildt – Mission interministérielle de lutte contre la drogue et la toxicomanie. Interieur.gouv.fr, 2006. október 1. [2009. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 20.)
  49. Central Intelligence Agency. Cia.gov. [2010. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 20.)
  50. sokba kerülnek a balesetek[halott link]
  51. http://www.adm.co.ma/Pages/Accueil.aspx
  52. a b c d Bereznay István: Marokkó, 1978.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Újságok[szerkesztés]