Szudán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szudáni Köztársaság
جمهورية السودان
Jumhuriyat as-Sudan
Republic of the Sudan
Szudán zászlaja
Szudán zászlaja
Szudán címere
Szudán címere
Nemzeti mottó: Al-Nasr Lana
(arabul: Miénk a győzelem)
Nemzeti himnusz: Nahnu Jund Allah Jund Al-Watan

Fővárosa Kartúm
é. sz. 15° 38′, k. h. 32° 32′Koordináták: é. sz. 15° 38′, k. h. 32° 32′
Államforma köztársaság
Vezetők
a Szuverén Tanács elnöke[1] Abdel Fattah al-Burhan
kormányfő Oszman Huszein
Hivatalos nyelv arab, angol
függetlenség Egyiptomtól és
az Brit Birodalomtól
kikiáltása 1956. január 1.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint40 533 330 fő (2017)[2]
Rangsorban34
Becsült46 900 000[3] fő (2022)
Rangsorban34
Népsűrűség25 [4] fő/km²
GDP2005
Összes85 461 millió  USD (60)
Egy főre jutó2 242 USD (126)
Földrajzi adatok
Terület1 886 068 km²
Rangsorban 16
Víz5%
IdőzónaEAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Szudáni font (SDD)
Nemzetközi gépkocsijel SUD
Hívószám 249
Segélyhívó telefonszám 999
Internet TLD.sd
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • AC power plugs and sockets: British and related types
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Szudáni Köztársaság témájú médiaállományokat.

Szudán, hivatalosan a Szudáni Köztársaság (arab: الييادممهنرمم) Afrika harmadik legnagyobb területű országa a kontinens északkeleti részén; több mint 1,8 millió km²-es területével körülbelül ötször akkora, mint Németország. Terület szerint Afrika és az Arab Liga legnagyobb országa volt Dél-Szudán 2011-es kiválásáig,[5] azóta mindkét címmel Algéria büszkélkedhet.

Az iszlám volt az ország államvallása, és a saría törvényeket 1983-tól 2020-ig alkalmazták, amikor az ország a belső konfliktusokból kifolyólag világi állammá vált.[6][7]

Szudán fejlődő ország és 2022-ben a 172. helyen állt az emberi fejlettségi indexen. Közepes jövedelmű gazdasággal rendelkezik, amely nagyrészt a mezőgazdaságra támaszkodik a hosszú távú nemzetközi szankciók, az elszigeteltség, a belső instabilitás miatt.

A regionális szeparatista mozgalmak és a rendszeres katonai puccsok miatt Szudán már nem létezik központilag irányított, szuverén állami egységként.

Dél-Szudán egy 2005-ös megállapodás alapján megrendezett népszavazást követően 2011. nyarán bejelentette függetlenségét, így függetlenedett, de még Abyei és Dárfúr tartományok is pályáznak az önállóságra.[8] 2023-ban harcok törtek ki egy lázadó csoport (RSF) és a kormány hadserege között.

Etimológia[szerkesztés]

Neve az arab bilād asz-szūdān (بلاد السودان) kifejezésből származik, ami szó szerint azt jelenti, hogy "a feketék földje".[9] Ez a kifejezés utal a lakosok többé-kevésbé sötét bőrére és főleg a szudáni régióra vonatkozik.

Korábban az ókori egyiptomiak Szudán területét Núbia és Ta Neheszi vagy Ta Szeti néven ismerték.[10]

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Dzsebel Barkal hegység Núbiában a világörökség része

Az ország nyugati részét hatalmas homokkőtáblák építik fel, amelyekből szigethegységek emelkednek ki, északnyugaton az Uveinat-hegység (1934 m), az ország déli részén a Nubah-hegység (1450 m). A csádi határ mentén a Dárfúr 800–1200 m magas fennsíkjából a Marra-hegység vulkáni tömege tör 3088 m magasságba. Az ország legmagasabb pontja a Deriba-kráter (3042 m).

Vízrajz[szerkesztés]

Az ország tengelyében a Nílus mentét szegélyező, tágas, északon elkeskenyedő síkság húzódik, amelyet három oldalról hegyvidék övez. Észak-déli kiterjedése következtében érvénybe jutnak a földrajzi övek a szavannától a sivatagig. Legjelentősebb folyók: Nílus, Fehér-Nílus (Bahr al Jabal), Kék-Nílus (Bahr al Jabal Azraq), Atbara. A Fehér-Nílus délen lép be az országba, és Kartúmnál folyik össze a Tana-tóból eredő Kék-Nílussal. Itt kezdődik tulajdonképpen a Nílus folyam.

Éghajlat[szerkesztés]

Szudán jelentős része a Szaharához tartozik. A csapadék mennyiségében észak és dél között nagy eltérések tapasztalhatók. Az északi régiókban jellemzően alig esik csapadék (kevesebb mint 50 mm évente), a középső régiókban 200 mm és 700 mm közötti csapadék esik évente, néhány déli régióban pedig évi több mint 1500 mm. A legtöbb csapadék a márciustól októberig tartó időszakban hull le, a legnagyobb koncentrációban június és szeptember között.[11]

A száraz területeket homokviharok sújtják, ilyen az úgynevezett habúb (هَبوب), amely teljesen eltakarhatja a napot.

Az éves átlaghőmérséklet 26 °C és 32 °C között van, de a nyári max. hőmérséklet északon gyakran meghaladja a 43 °C-ot.[11]

Kartúmban a januári középhőmérséklet 23 °C, a júliusi 34 °C. Az évi csapadékmennyiség 150 mm.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Sakál

Az elsivatagosodás komoly probléma Szudánban. Ez a folyamat áll a dárfúri konfliktus hátterében. A talajerózió is aggodalmat kelt.A mezőgazdaság terjeszkedése nem jár együtt természetvédelmi intézkedésekkel. A következmények már mutatkoznak: az erdőirtás és a talaj kiszáradása csökkenti a talaj termékenységét és a talajvíz szintjét.[12]

A vadállományt veszélyezteti az orvvadászat. 2001-től huszonegy emlős faj és kilenc madárfaj, valamint két növényfaj veszélyeztetettnek számít. Veszélyeztetett fajok közé tartozik: tarvarjú, a szélesszájú orrszarvú, vörös tehénantilop, karcsú szarvú gazella, közönséges cserepesteknős. A szaharai oryx már nem él vadon.[13]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Szudánban a 2010-es években tizenkét nemzeti park található:[14]

  • Badinglo
  • Boma
  • Déli
  • Dinder
  • Dzsebel-Hasszania
  • Lantoto
  • Nimule
  • Radom
  • Shambe
  • Szuakin-szigetvilág

Természeti világörökségei[szerkesztés]

  • Szanganeb Tengeri Nemzeti Park és Dungonab-öböl – Mukkawar-sziget Tengeri Nemzeti Park. Egy elszigetelt, korallzátonyos terület a Vörös-tenger középső részén, és egy atoll, 25 km-re Szudán partvonalától.[15]

Környezeti problémák[szerkesztés]

Az ország súlyos környezeti problémákkal néz szembe, amelyek gyakran a víz elérhetőségével vagy annak ártalmatlanításával kapcsolatosak.[16] Az elsivatagosodás komoly probléma,[17] de aggodalomra ad okot a talajerózió is.

A mezőgazdasági terjeszkedés, mind az állami, mind a magánszférában, védelmi intézkedések nélkül ment végbe. A következmények többek közt az erdőirtás, a talaj kiszáradása, a talaj termékenységének és a talajvízszintnek a csökkenése.[18]

Az élővilágot az orvvadászat fenyegeti. A kritikusan veszélyeztetett fajok közé tartozik a tarvarjú, az északi fehér orrszarvú, a tora antilop (Alcelaphus buselaphus tora), a homoki gazella és a közönséges cserepesteknős. A kardszarvú antilop kihaltnak tekinthető.[19]

A szilárd hulladék és szennyvíz nem megfelelő kezelése, illetve a létesítmények általános hiánya a fő környezeti problémák közé tartozik.[16]

Történelem[szerkesztés]

Az ókori núbiai királyok egy szobra, valószínűleg Natakamani ábrázolásával

21. század[szerkesztés]

A dárfúri konfliktus előzményei az 1990-es évekre vezethetőek vissza, de többnyire 2003-at tekintik a konfliktus kirobbanási időpontjának, amikor a lázadók felkelést indítottak, hogy tiltakozzanak a szudáni kormánynak a nyugati régióval és annak nem arab lakosságával szembeni figyelmen kívül hagyása ellen. Válaszul a kormány felszerelte és támogatta az arab milíciákat, amely harcolni kezdett a lázadók ellen. 2007-re a konfliktus és az abból fakadó humanitárius válság több százezer ember halálát okozta, és több mint kétmillióan menekültek el.[20]

Az ország egy népszavazás következtében szétszakadt, és Dél-Szudán 2011. július 9-től lett hivatalosan is független, önálló ország. Szudán területe és lakosságszáma így jelentősen csökkent.

A déli rész elszakadását követő években a kormányt továbbra is kihívások elé állították a dárfúri lázadók, továbbá a Dél-Kordofán és a Kék-Nílus nevű tagállamokban fellépő konfliktusok. A háborús konfliktus miatt rengeteg ember menekült el az otthonából. 2014 végéig körülbelül 650 ezer ember keresett menedéket a szomszédos Etiópiában, Csádban és Egyiptomban, míg további 1,87 millió ember az ország határain belül maradt menekült volt.[21]

2018 végén a hanyatló gazdaság hátterében a szudáni polgárok az utcára vonultak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket. A tiltakozások kezdetben a kenyér és egyéb áruk emelkedő árairól és hiányáról szóltak, hamarosan erőteljes kormányellenes tüntetésekké fajultak, amelyek Basír elnök lemondását követelték.[22] 2019 áprilisában, több hónapig tartó utcai tüntetések után, Omar el-Basír szudáni elnököt menesztették.[23] Az elnök bukása után az országot a katonai és polgári képviselőkből álló Szuverenitási Tanács irányította.

A 2020–2021-es tigréi-háborúban Szudán is járulékosan érintett lett és Etiópia és Szudán között nőtt a feszültség.

2021. október 25-én a szudáni hadsereg Abdel Fattah al-Burhan tábornok vezetésével katonai puccsal átvette az állam irányítását.[24] Ezután véres tüntetések kezdődtek.[25]

2023 áprilisában hatalmi harcok törtek ki és polgárháborús helyzet alakult ki, miután egy félkatonai szervezet, a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) kísérelt meg puccsot.[26] A konfliktus Kartúm utcáin heves csatává fajult a hadsereg és az RSF között.

Politika és közigazgatás[szerkesztés]

Az ország egy képviseleti demokrácián alapuló köztársaság volt 2019 áprilisáig, amikor Omar el-Basír elnök rezsimjét egy katonai puccsal döntötték meg. Ekkor feloszlatták a kétkamarás parlamentet – a nemzeti törvényhozást, annak nemzetgyűlésével (alsóház) és az államtanáccsal (felső kamra) együtt. A 2022-re tervezett új választásokig egy tizenegy személyből álló „szuverén tanács” irányítja az országot.[27]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Szudán politikai térképe

A Riek Machar által vezetett csoporttal 1997-ben aláírt Kartúmi Békeszerződés alapján 1998-ban hozták létre az alkotmányt.

A Szudánt 30 éven át irányító, 2019 tavasszal puccsal eltávolított Omar el-Besírt váltotta egy katonai-civil átmeneti kormány.[28]

Egyes a Koránban meghatározott bűnökért, mint a lopás vagy a házasságtörés, még mindig alkalmazzák a halálbüntetést. A büntetési formák között szerepel a kéz vagy a láb levágása, az akasztás vagy a halálra kövezés.

Elnökök[szerkesztés]

Név Elnökként
Hivatalának kezdete Hivatalának vége Hatalomra jutása
Legfelsőbb tanács 1956. január 1. 1958. november 17. puccs
Ibrahim Abbud 1958. november 17. 1964. november 15. választás
Sir al-Khatim al-Khalifah 1964. november 16. 1964. december 3. választás
Legfelsőbb bizottság 1964. december 3. 1965. június 10. választás
Ismail al-Azhari 1965. június 10. 1969. május 25. puccs
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1969. május 25. 1971. július 19. választás
Babiker al-Nur Osman 1971. július 19. 1971. július 22. puccs
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1971. július 22. 1977 választás
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1977 1983. április választás
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1983. április 1985. április 6. puccs
Abdel Rahman Swar al-Dahab 1985. április 6. 1986. május 15. választás
Ahmad al-Mirghani 1986. május 6. 1989. június 30. puccs
Omar Hassan Ahmad al-Bashir 1989. június 30. 1996 választás
Omar Hassan Ahmad al-Bashir 1996 2001 választás
Omar Hassan Ahmad al-Bashir 2001 2019 puccs

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Szudán régiói és államai. Az országot 18 tagállam alkotja (amelyek 133 további kerületre vannak osztva):

Szudán tagállamai
  Középső és északi tagállamok
  Keleti front
  Abyei
  Dél-Kordofán és a Kék-Nílus államok
  • Észak
    • Észak (Ash Shamaliyah)
    • Nílus-folyó (állam) (Nahr an Nil)
  • Kasszala
    • Kasszala (Ash Sharqiyah)
    • Al Qadarif
    • Vörös-tenger (Al Bahr al Ahmar)
  • Kartúm
    • Kartúm állam (Al Khartum)
  • Kék-Nílus
    • Al Jazirah
    • Kék-Nílus (An Nil al Azraq)
    • Sennar
    • Fehér-Nílus (An Nil al Abyad)
  • Dárfúr
    • Közép-Dárfúr (Zalingei)
    • Kelet-Dárfúr (Sharq Darfur)
    • Észak-Dárfúr (Shamal Darfur)
    • Dél-Dárfúr (Janub Darfur)
    • Nyugat-Dárfúr (Gharb Darfur)
  • Kordofán
    • Észak-Kordofán (Shamal Kurdufan)
    • Dél-Kordofán (Janub Kurdufan)
    • Nyugat-Kordofán (újraalapítva 2013-ban)[29][30]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Nemzetközi szervezetek[szerkesztés]

Szudán az alábbi szervezetekben rendelkezik tagsággal:

Csatlakozási dátum A szervezet neve Rövítése
1956 Egyesült Nemzetek Szervezete UN
1956 Arab Liga -
1963 Afrikai Egységszervezet (Ma Afrikai Unió) OAU
1969 Iszlám Konferencia Szervezete OIC
1981 Preferential Trade Area for Eastern and Southern Africa PTA
1986 Intergovernmental Authority on Drought and Development IGADD
1994 Common Market for Eastern and Southern Africa COMESA
1996 Intergovernmental Authority on Development IGAD
2001 Afrikai Unió AU

Népesség[szerkesztés]

Szudán nyelvi térképe (Dél-Szudánnal együtt). A zöld pöttyözött vonal az arab nyelv elterjedésének déli határa
A Shahid-mecset belseje a hívőkkel Kartúmban

Népességváltozás[szerkesztés]

A népesség alakulása 2008 és 2017 között
Lakosok száma
30 894 000
40 235 000
40 533 330
200820152017
Adatok: Wikidata

Általános adatok[szerkesztés]

Szudán 2010-es népsűrűségi térképe (Dél-Szudánnal együtt)

A 2008-as népszámlálás alapján a népessége ekkor meghaladta a 30 milliót.[31] 2018-ban már 41,8 millió fő ember él az országban.[32] A fővárosi régióban, Kartúmban, Omdurmannal és Khartúm Bahrival együtt ekkor kb. 14 millió ember élt, a kettészakadt ország lakosságának több mint egyötöde.

Az ország északi fele, a Nílus partjának kivételével a szaharai sivatagba nyúlik, így igen ritkán lakott. Kartúmon kívül a déli részen jelentősebb lakott területek a Kék- és a Fehér-Nílus folyók között, valamint Dél-Dárfúrban találhatók.[33]

A 2010-es években a várható átlagos élettartam 62 év.[33] A csecsemőhalandósági ráta igen magas, 67,1‰.

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Dél-Szudán kiválása után a fontosabb etnikumok:[33]

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

2005 előtt az arab volt az ország egyetlen hivatalos nyelve.[34] A 2005-ös alkotmány alapján két hivatalos nyelv van: az arab és az angol.[35]

2009-ben körülbelül hetven nyelv beszélt az országban.[36]

Utcai árusok

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Az ország kettéválása után a lakosság döntő része szunnita muszlim (97%), a csekély maradék keresztény, illetve törzsi vallású.[37]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Építkezések Kartúmban (2009)
Képek
Port Szudán kikötője
Port Szudán kikötője
Kartúm
Kartúm
Kőolajfinomító (a háttérben) Port Szudánban
Kőolajfinomító (a háttérben) Port Szudánban
Piackép Omdurmánban
Piackép Omdurmánban
A Merowe-duzzasztógát a Níluson
A Merowe-duzzasztógát a Níluson
Földművelés hagyományos módon
Földművelés hagyományos módon
Nuba földműves
Nuba földműves
Szudán és Dél-Szudán kőolaj és földgázmezői és vezetéke
Szudán és Dél-Szudán kőolaj és földgázmezői és vezetéke
Kartúm, a főváros

Az 1960-as évek közepétől a Száhel-övezetet sújtó gyakori szárazság és a polgárháború következtében a gazdaság megtorpant, ugyanakkor Szudán óriási adósságállományt halmozott fel. Ez gátolta a további gazdasági fejlődést is.

A három fő mezőgazdasági alágazat: a legeltető állattenyésztés, növénytermesztés és halászat.[38] Sok állatot, különösen tehenet, juhokat és tevéket exportálnak Szaúd-Arábiába és más arab országokba.

A növénytermesztésben kiemelhető a gyapot, a földimogyoró, a gumiarábikum és a szezámmag. Bár az ország igyekszik diverzifikálni a valuta bevételi forrását, a gyapot és a földimogyoró továbbra is a legfontosabb mezőgazdasági exportterméke. A gabonacirok a fő élelmiszernövény. A szezámmagot és a földimogyorót belföldi fogyasztásra és egyre inkább exportra termesztik.

Észak Darfúrban vasércet, kőolajat és uránércet találtak. A 21. században az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult.[39]

Magyarországot 2008 óta a helyszínen a Magyar Iszlám Közösség képviseli, mint hivatalosan regisztrált egyedüli magyar NGO.

A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 26,8%, ipar: 35,6%, szolgáltatások: 37,7%. A GDP (reál) növekedési üteme: 3% (2014-ben), 3,3% (2013-ban)[40]

Sok szakképzett szudáni dolgozik a Perzsa-öböl menti országokban, az általuk hazaküldött pénz is segítségére van a gazdaságnak.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A munkaerőnek több mint a felét a mezőgazdaság foglalkoztatja, bár az összterületnek csupán 5%-át művelik meg, és további 24%-át hasznosítják legelőként. A művelés alá vett földek 15%-át öntözik, a legnagyobb öntözőrendszer al-Gazirahban van. Hatalmas öntözőműveket építettek ki az Atbara folyón, Hasm el-Girbánál. Komoly duzzasztógátat építettek Meroé mellett, ami öntözés és energiatermelés szempontjából kiemelkedő.

Főbb termények:[40] gyapot, földimogyoró, cirok, köles, búza, gumiarábikum, cukornád, manióka (tápióka), mangó, papaja, banán, édes burgonya, szezámmag.

A mezőgazdaság egyik fő terméke a gyapot, az élelmiszernövények közül a földimogyoró, szezám, köles- és citrusfélék jelentősek. A legtermékenyebb földek a Kék- és Fehér-Nílus között vannak.[41]

A nomád pásztorkodó törzsek révén hatalmas állattartománnyal rendelkezik (szarvasmarha, kecske, juh, teve). Az országban több mint 20 millió szarvasmarhát, 19 millió juhot, 14 millió kecskét és 32 millió szárnyast tartanak.

Ipar[szerkesztés]

Fő ágazatok 2014-ben:[40] gyapottisztítás, textilipar, cementgyártás, étolaj-, cukoripar, szappangyártás, cipőipar, kőolajfinomítás, gyógyszeripar, személygépkocsi és kisteherautó összeszerelés.

A 2010-es években kőolajfinomítók, tárolók épülnek, az építőipar rohamos fejlődésnek indult; sok szállodát építenek, folyik a közutak korszerűsítése, építése, s elkezdődött a vasút felújítása is.

Külkereskedelem[szerkesztés]

Fő külkereskedelmi termékek a 2010-es években:[40]

  • Export: arany; kőolajtermékek; gyapot, szezámmag, állatállomány, mogyoró, gumiarábikum
  • Import: élelmiszerek, iparcikkek, közlekedési eszközök, gyógyszerek, vegyi anyagok, textília, búza

Fő külkereskedelmi partnerek 2019-ben:[40]

Közlekedés[szerkesztés]

Utcakép Kartúmban (Al-Quasar út)

Közút[szerkesztés]

A közlekedési hálózat gyengén fejlett. Az aszfaltozott utak a városi aszfaltozott utcákat leszámítva, 2010 táján nagyjából 3600 kilométert tettek ki (beleértve a mai Dél-Szudánt is), amelyből a KartúmPort Szudán közötti, Kaszalán keresztül vezető legfontosabb út csaknem 1200 kilométer volt.[42] Ekkor kb. 3740 kilométernyi kavicsos út volt és a becslések szerint 45 ezer kilométer főként szezonálisan használható földút és homokút, ezeknek körülbelül a fele bekötőútnak minősült.[42]

Vasút[szerkesztés]

Összesen 4874 km hosszú vasútvonal köti össze Kartúmot el-Obeiddel, Vádi- Halfával, Port Szudánnal és a délkeleti vidékkel.

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Nagyon fontos a folyami hajózás, a Níluson egész évben nagy a forgalom.

Szudánban 4068 km a folyami út, ebből 1723 km a Kék- és a Fehér-Níluson zajlik.

Fontosabb folyami kikötők: Kartúm, Kuszti és Vádi-Halfa.

A főbb tengeri kikötők: Port Szudán és Szuakin. Port Szudánból csővezetéken jut a kőolaj Kartúmba.

Légi közlekedés[szerkesztés]

A kartúmi nemzetközi repülőtér futópályája

Az országban 4 nemzetközi és 6 belföldi légikikötő van.

A nemzetközi repterek:  

Belföldi repterek:

Kultúra[szerkesztés]

Galabiját viselő férfiak

Az emberek nagy része inkább arabnak tartja magát, mint afrikainak. A szudáni férfiak által széles körben használt hagyományos ruhaviselet a galabija, amely egy bő szabású, hosszú ujjú, gallér nélküli, bokáig érő ruhadarab, amely Egyiptomban is gyakori.

Az iszlám vallás rendkívül fontos szerepet játszik a szudániak életében. A férfiak és fiúk naponta ötször imádkoznak, és az imára való felhívást is hallani a mecsetekből mindenhol.[43]

A zár – amely eredetileg fekete-afrikai eredetű – egy dobbal, énekkel összekötött szelleműző szertartás, amit akkor végeznek ha valakit megszáll a dzsinn. Sokszor egy szúfi szent segítségét kérik, hogy járjon közbe a megszállott érdekében a szellemnél.[44]

Szudánban a vallás sokkal inkább afrikai iszlám, ahol a szentek kultusza nagy jelentőséggel bír és a szúfizmus (az iszlám misztikus irányzata) széles néprétegek között elterjedt.

Meroé piramisainak romjai
Nuri piramisai Napata régióban
Képek
Hennával festett kezű nő egy kávéfőzővel
Hennával festett kezű nő egy kávéfőzővel
A szúfizmus szertartása Kartúmban
A szúfizmus szertartása Kartúmban
Szúfi dervis Omdurmánban
Szúfi dervis Omdurmánban
Dobosok és egy cintányéros Omdurmánban
Dobosok és egy cintányéros Omdurmánban
Keringő dervis
Keringő dervis
Kartúmi tanuló
Kartúmi tanuló
Egy család az ország északi részén
Egy család az ország északi részén
Szudáni turisták Meroé romjainál
Szudáni turisták Meroé romjainál
Asszonyok Dárfúrban
Asszonyok Dárfúrban
Tevepiac
Tevepiac
Beduin férfi az ország északi részén
Beduin férfi az ország északi részén
Nuba törzsi falu Dél-Kordofánban
Nuba törzsi falu Dél-Kordofánban
Ámon ókori templomának romjai Dzsebel Barkalban
Ámon ókori templomának romjai Dzsebel Barkalban
Jami el Kebir, kartúmi mecset
Jami el Kebir, kartúmi mecset

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Szudán egyetemei:

  • Academy of Medical Sciences
  • Ahfad University for Women
  • Bayan Science and Technology College
  • Computerman College
  • Omdurman Ahlia University
  • Omdurman Islamic University

University of Africa

  • University of Gezira
  • University of Khartoum
  • Mycetoma Research Centre
  • Sudan University of Science and Technology

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

A világ kulturális örökségéhez tartoznak Dzsebel Barkal és a Napata régió régészeti helyszínei.

Művészetek[szerkesztés]

Hagyomány és néprajz[szerkesztés]

Elterjedt gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása. A szudáni 18 államból hat állam 2008-tól már megkezdte a megcsonkítás gyakorlatának korlátozását vagy betiltását, de az intézkedéseket korlátozott sikerrel hajtották végre. 2016-ban al-Bashir, az ország elnöke megpróbálta bevezetni a gyakorlatot tiltó nemzeti törvényt, ám a vallási konzervatívok megakadályozták az erőfeszítéseit. 2020-ban egy kormányzati miniszter kijelentette, hogy támogatják a aktivisták azon célját, hogy 2030-ig teljesen megszüntessék ezen elterjedt gyakorlatot és életbe is léptettek ellene egy törvényt.[45]

Gasztronómia[szerkesztés]

Szudán roppant területéből adódóan a konyha változatos, minden nagyobb területnek (mint Dárfúr, Kordofán stb.) saját, különálló, ugyanakkor egymásra is hatással bíró gasztronómiái vannak. Az étkezés a halalnak megfelelően történik, a leggyakoribb húsok a baromfi és bárány. Az ételeket többnyire kézzel fogyasztják.

Szudán két legjellemzőbb fogása az elmaraara és az umfitit, amelyek a juh belsőségeiből (köztük a májból, gyomorból és tüdőből) készülnek, hagyma, mogyoróvaj és só hozzáadásával.[46] Népszerű a földimogyorós saláta, a salatat dakaw.[47] Szudán jellegzetessége még a gibna bayda nevű fehérsajt.[48]

Többféle ragufajtával találkozni, mint a waika, a bussaara és a sabaroag ni'aimiya-t vagy a miris, amelynek alapanyaga káposztalé, hagyma és szárított bámia. Az abiyad nevű különlegességet szárított húsból, míg a kajaik-ot szárított halból készítik. Délen, az egyenlítő felé zöldséges marhahúslevest vagy a kawari nevű juhkörömpörköltöt eszik.[46] Az elmussalammiya egy májból, lisztből, datolyából és fűszerekből készült étel is a helyi specialitások egyike.[46]

A víz számít a legnépszerűbb italnak Szudánban, amit gyakran árulnak is az utcákon nagyobb adagú ételekhez. A helyi kávét igen erősen főzik, amit egy jebena nevű edényben szolgálnak fel. Mellette isznak fekete teát, amit olykor tejjel ízesítenek. A teát az utcán gyakran nők árulják. A forróbb napokon népszerű hűsítő a karkadeh nevű hibiszkusztea, amit akárcsak Egyiptomban, otthon főznek.[46]

Hajdan Szudánban engedélyezték az alkoholos italok fogyasztását. Hagyományos szudáni szeszesital a sharbot nevű kölesbor és az araqi nevű likőr. Az 1980-as években a saría bevezetésével betiltották az alkohol lepárlását, fogyasztását és terjesztését. A tilalom megszegéséért kikötözés is járhatott.[49] Ennek ellenére az alkoholfogyasztás nem szűnt meg, csak illegalitásban zajlik tovább.[50]

Turizmus[szerkesztés]

A turizmus csak csekély mértékben járul hozzá az ország gazdaságához. Szudánt más afrikai országokhoz képest kevésbé látogatják, és a régóta tartó belső konfliktusok károsították az ország idegenforgalmi ágazatát.[51]

A népszerűbb tevékenységek közé tartozik a rafting, kajakozás, a túrázás és a nílusi körutazás.[51] A fő látnivalók közé tartozik a Dinder Nemzeti Park, a Marrah-hegység, a Nemzeti Múzeum és a Vörös-tenger partja.[51] A régészeti lelőhelyek közül a fontosabbak: Meroë piramisai, a kermai sírok és az ókori Szoleb templomának romjai.[51]

Sport[szerkesztés]

Labdarúgás[szerkesztés]

Sok országhoz hasonlóan Szudánban is a futball a legnépszerűbb sport. A Szudáni Labdarúgó Szövetséget 1936-ban alapították, így az egyik legrégebbi futballszövetség Afrikában.

Olimpia[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

  • január 1: a függetlenség napja
  • március 27: az unió ünnepe
  • változó: ramadán
  • változó: a háddzs
  • december 25: karácsony

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Történelmi pillanat (magyar nyelven). hvg.hu, 2019. augusztus 28. [2019. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)
  2. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  3. World Population Review
  4. 2023-ban; https://www.worldometers.info/world-population/sudan-population/
  5. Area. The World Factbook. U.S. Central Intelligence Agency. [2018. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
  6. عن السودان (arab nyelven). [2013. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. Government, rebels agree to make Sudan 'secular state'. www.aa.com.tr. (Hozzáférés: 2022. augusztus 2.)
  8. A robbanás szélén áll Afrika óriása (origo.hu)
  9. International Association for the History of Religions (1959), Numen, Leiden: EJ Brill, p. 131, West Africa may be taken as the country stretching from Senegal in the West to the Cameroons in the East; sometimes it has been called the central and western Sudan, the Bilad as-Sūdan, 'Land of the Blacks', of the Arabs
  10. Magazine, Smithsonian: Why Sudan's Remarkable Ancient Civilization Has Been Overlooked by History (angol nyelven). Smithsonian Magazine. (Hozzáférés: 2023. április 17.)
  11. a b World Bank Climate Change Knowledge Portal (angol nyelven). climateknowledgeportal.worldbank.org. (Hozzáférés: 2023. április 19.)
  12. "Soil conservation and land reclamation in the Sudan". United Nations University.
  13. "Sudan – Environment". Encyclopedia of the Nations.
  14. http://www.economy-point.org/national-park-in-the-sudan/
  15. Centre, UNESCO World Heritage: Sanganeb Marine National Park and Dungonab Bay – Mukkawar Island Marine National Park (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2023. április 17.)
  16. a b Sablon:Citation-attribution
  17. Desertification & Desert Cultivation Studies Institute. University of Khartoum, 2024. február 28. [2013. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  18. Soil conservation and land reclamation in the Sudan. United Nations University, 2024. február 28. [2010. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  19. Sudan – Environment, Encyclopedia of the Nations (2024. február 28.) 
  20. Sudan - Conflict in Darfur | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  21. Sudan - Conflict with South Sudan | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  22. Sudan - Challenge to Bashir’s rule and the 2019 military coup | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  23. Omar al-Bashir ousted: How Sudan got here”, BBC News, 2019. április 11. (Hozzáférés ideje: 2022. január 9.) (brit angol nyelvű) 
  24. Sudan’s army seizes power in coup and detains prime minister (angol nyelven). the Guardian, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  25. Katonai puccs után véres tüntetések: újabb országban jött el a földi pokol, amely milliós menekültáradattal fenyegeti Európát (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  26. István, Bereznay: Több mint 100 ember meghalt, 1100-an megsérültek Szudánban (magyar nyelven). index.hu, 2023. április 17. (Hozzáférés: 2023. április 17.)
  27. SPIEGEL, DER: Sudan: Militär und Opposition einigen sich auf Übergangsregierung (német nyelven). www.spiegel.de. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  28. Évtizedek óta tartó vérengzés végére tettek pontot Szudánban. hvg.hu. (magyarul) Budapest: HVG (2020. október 3.) (Hozzáférés: 2020. október 6.) (HTML)
  29. Western Kordofan State
  30. Sudan shuffles governors of Kordofan states including ICC suspect. [2020. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  31. Heavens, Andrew. „Southerners dismiss Sudan pre-poll census count”, Reuters, 2009. május 21.. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. szeptember 23.) 
  32. ""Overall total population" – World Population Prospects: The 2019 Revision" (xslx). population.un.org (custom data acquired via website). United Nations Department of Economic and Social Affairs, Population Division. Retrieved 9 November 2019.
  33. a b c d CIA The World Factbook
  34. Leclerc, Jacques: L'aménagement linguistique dans le monde, "Soudan" (francia nyelven). Trésor de la langue française au Québec. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  35. 2005 constitution in English. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
  36. Gordon, Raymond G., Jr. (ed.), 2009. Ethnologue: Languages of the World, 16th ed. Dallas: SIL International. Online version: "Languages of Sudan"
  37. http://www.sd.undp.org/
  38. Sudan Country Economic Memorandum
  39. https://web.archive.org/web/20110713221231/http://www.goss-online.org/magnoliaPublic/en/about/economicalsummary.html
  40. a b c d e Archivált másolat. [2019. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  41. http://www.lexikon.hu/index.php?PostBack=1&metatype=&searchin=title&word=szud%C3%A1n&searchpattern=rightchopped&pageid=359&lexikonAction=entry&wstLexikonEntry_id=556813998&wstlexikonentryctrlaction=Item[halott link]
  42. a b DeLancey, Virginia (2015). "Transportation and Telecommunications" (PDF). In Berry, LaVerle (ed.). Sudan : a country study (5th ed.). Washington, D.C.: Federal Research Division, Library of Congress. pp. 201–213. ISBN 978-0-8444-0750-0.. Though published in 2015, this work covers events in the whole of Sudan (including present-day South Sudan) until the 2011 secession of South Sudan.
  43. http://www.our-africa.org/sudan/people-culture
  44. Archivált másolat. [2015. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  45. The New York Times: In a Victory for Women in Sudan, Female Genital Mutilation Is Outlawed
  46. a b c d Sudanese Family (Embassy of Sudan in Washington D.C.)
  47. And in Sudan, A Famished Food Culture (The Third Rail)
  48. Processing and properties of Sudanese white cheese (Gibna Bayda) in small-scale cheese units in South and West Darfur states (Sudan)
  49. Sudan: Hearts, Minds and Helicopters
  50. Sudan's date-gin brewers thrive despite Sharia (BBC News)
  51. a b c d Ritter, Christian. Sudan, tourism, Encyclopedia of Tourism. Springer International Publishing, 1–2. o.. DOI: 10.1007/978-3-319-01669-6_458-2 (2014. február 28.). ISBN 978-3-319-01669-6 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Sudan
A Wikimédia Commons tartalmaz Sudan témájú médiaállományokat.