Szudán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szudáni Köztársaság
جمهورية السودان
Jumhuriyat as-Sudan
Republic of the Sudan
Szudán zászlaja
Szudán zászlaja
Szudán címere
Szudán címere
Nemzeti mottó: Al-Nasr Lana
(arabul: Miénk a győzelem)
Nemzeti himnusz: Nahnu Jund Allah Jund Al-Watan
Sudan in its region (claimed).svg

Fővárosa Kartúm
é. sz. 15° 38′, k. h. 32° 32′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Umar Hasan Ahmad al-Bashir
Hivatalos nyelv arab, angol
függetlenség Egyiptomtól és
az Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1956. január 1.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 35
Becsült 37 289 406 [1] fő (2014. július)
Rangsorban 35
Népsűrűség 17 fő/km²
GDP 2005
Összes 85 461 millió USD (60)
Egy főre jutó 2 242 USD (126)
Földrajzi adatok
Terület 1 886 068 km²
Rangsorban 16
Víz 5%%
Időzóna EAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Szudáni font (SDD)
Nemzetközi gépkocsijel SUD
Hívószám 249
Internet TLD .sd
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szudáni Köztársaság témájú médiaállományokat.

Szudán Afrika harmadik legnagyobb területű országa a kontinens északkeleti részén.

Az ország a hosszú háborús konfliktus miatt a szétesés szélére sodródott. Dél-Szudán egy 2005-ös megállapodás alapján megrendezett népszavazást követően 2011. július 9-én bejelentette függetlenségét, így függetlenedett, de még Abyei és Dárfúr tartományok is pályáznak az önállóságra.[2]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szudán domborzati térképe
Szudán műholdas képe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dzsebel Barkal hegység Núbiában a világörökség része

Az ország nyugati részét hatalmas homokkő táblák építik fel, amelyekből szigethegységek emelkednek ki, északnyugaton az Uveinat-hegység (1934 m), az ország déli részén a Nubah-hegység (1450 m). A csádi határ mentén a Darfúr 800–1200 m magas fennsíkjából a Marra-hegység vulkáni tömege tör 3088 m magasságba. Az ország legmagasabb pontja a Deriba-kráter (3042 m).

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország tengelyében a Nílus mentét szegélyező, tágas, északon elkeskenyedő síkság húzódik, amelyet három oldalról hegyvidék övez. Észak-déli kiterjedése következtében kitűnően érvénybe jutnak a földrajzi övek a trópusi őserdőtől a sivatagig. Legjelentősebb folyók: Nílus, Fehér-Nílus (Bahr al Jabal), Kék-Nílus (Bahr al Jabal Azraq), Atbara. A Fehér-Nílus délen lép be az országba, és Kartúmnál folyik össze a Tana-tóból eredő Kék-Nílussal. Itt kezdődik tulajdonképpen a Nílus folyam.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szudán a Szaharához tartozik, de Kartúmtól dél felé az évi átlagos csapadék mennyisége fokozatosan 150-ről 1000 mm-re nő. Kevés az eső, és szabálytalan időközökben hullik, az esős évszak az ország középső részén pedig 2-3 hónapig tart (többnyire áprilistól októberig). Egész évben északkeleti szelek fújnak. Kartúmban a januári középhőmérséklet 23 °C, a júliusi 34 °C. Az évi csapadékmennyiség 150 mm.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elsivatagosodás komoly probléma Szudánban. Ez a folyamat áll a dárfúri konfliktus hátterében. A talajerózió is aggodalmat kelt.A mezőgazdaság terjeszkedése nem jár együtt természetvédelmi intézkedésekkel. A következmények már mutatkoznak: az erdőirtás és a talaj kiszáradása csökkenti a talaj termékenységét és a talajvíz szintjét. A vadállományt veszélyezteti a vadászat. 2001-től huszonegy emlős faj és kilenc madárfaj, valamint két növényfaj veszélyeztetettnek számít. Veszélyeztetett fajok közé tartozik: tarvarjú, a szélesszájú orrszarvú, vörös tehénantilop, karcsú szarvú gazella, közönséges cserepesteknős.A szaharai oryx már nem él vadon.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szudánban 12 nemzeti park található[3]:

  • Badinglo
  • Boma
  • Dinder
  • Berg-Hassania
  • Lantoto
  • Nimule
  • Radom
  • Shambe
  • Southern
  • Suakin Archipelago

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori núbiai királyok egy szobra, valószínűleg Natakamani ábrázolásával

Az ország a 2011. január 8-i népszavazás következtében szétszakadt, Dél-Szudán 2011. július 9-től lett hivatalosan is független, önálló ország. Szudán területe és lakosságszáma így jelentősen csökkent.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Riek Machar által vezetett csoporttal 1997-ben aláírt Kartúmi Békeszerződés alapján 1998-ban hozták létre az alkotmányt. Ma azonban nem ez van hatályban, hanem egy átmeneti alkotmány, amelyet a békeszerződésben megállapított 6 éves, átmenti időszakra alkottak meg. Az akkor kijelölt irányelveknek megfelelően áll össze jelenleg a parlament. Elvileg 2009 nyarán kellene választásokat tartani az országban, de jelenleg (2009. március) kérdéses, megtartják-e.

Az elnököt a nép választja meg 5 évre. Minden 18 év feletti ember szavazhat.

2005 óta kormányzó Nemzeti Kongresszuspárt (NCP) és a Szudáni Nép Felszabadulási Mozgalom (SPLM) megállapodtak egy szabad választásban 2008 és 2009 között valamikor.

Szudán politikai térképe

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Elnökként
Hivatalának kezdete Hivatalának vége Hatalomra jutása
Legfelsőbb tanács 1956. január 1. 1958. november 17. Puccs
Ibrahim Abbud 1958. november 17. 1964. november 15. Választás
Sir al-Khatim al-Khalifah 1964. november 16. 1964. december 3. Választás
Legfelsőbb bizottság 1964. december 3. 1965. június 10. Választás
Ismail al-Azhari 1965. június 10. 1969. május 25. Puccs
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1969. május 25. 1971. július 19. Választás
Babiker al-Nur Osman 1971. július 19. 1971. július 22. Puccs
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1971. július 22. 1977 Választás
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1977 1983. április választás
Dzsafar Muhammad an-Numeiri 1983. április 1985. április 6. Puccs
Abdel Rahman Swar al-Dahab 1985. április 6. 1986. május 15. Választás
Ahmad al-Mirghani 1986. május 6. 1989. június 30. Puccs
Omar Hassan Ahmad al-Bashir 1989. június 30. 1996 Választás
Omar Hassan Ahmad al-Bashir 1996 2001 Választás
Omar Hassan Ahmad al-Bashir 2001 - -

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szudán régiói és államai. Az országot 18 tagállam alkotja (amelyek 133 további kerületre vannak osztva):

Szudán tagállamai
  Középső és északi tagállamok
  Keleti front
  Abyei
  Dél-Kordofán és a Kék-Nílus államok
  • Észak
    • Észak (Ash Shamaliyah)
    • Nílus-folyó (állam) (Nahr an Nil)
  • Kasszala
    • Kasszala (Ash Sharqiyah)
    • Al Qadarif
    • Vörös-tenger (Al Bahr al Ahmar)
  • Kartúm
    • Kartúm állam (Al Khartum)
  • Kék-Nílus
    • Al Jazirah
    • Kék-Nílus (An Nil al Azraq)
    • Sennar
    • Fehér-Nílus (An Nil al Abyad)
  • Dárfúr
    • Közép-Dárfúr (Zalingei)
    • Kelet-Dárfúr (Sharq Darfur)
    • Észak-Dárfúr (Shamal Darfur)
    • Dél-Dárfúr (Janub Darfur)
    • Nyugat-Dárfúr (Gharb Darfur)
  • Kordofán
    • Észak-Kordofán (Shamal Kurdufan)
    • Dél-Kordofán (Janub Kurdufan)
    • Nyugat-Kordofán (újraalapítva 2013-ban)[4][5]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szudán az alábbi szervezetekben rendelkezik tagsággal:

Csatlakozási dátum A szervezet neve Rövítése
1956 Egyesült Nemzetek Szervezete UN
1956 Arab Liga -
1963 Afrikai Egységszervezet (Ma Afrikai Unió) OAU
1969 Iszlám Konferencia Szervezete OIC
1981 Preferential Trade Area for Eastern and Southern Africa PTA
1986 Intergovernmental Authority on Drought and Development IGADD
1994 Common Market for Eastern and Southern Africa COMESA
1996 Intergovernmental Authority on Development IGAD
2001 Afrikai Unió AU

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kartúm, a főváros
Szudán nyelvi térképe (Dél-Szudánnal együtt). A zöld pöttyözött vonal az arab nyelv elterjedésének déli határa

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fővárosban, Kartúmban Omdurmannal, Khartoum Bahrival együtt kb. 14 millió ember él. A népességnövekedési ráta 2,73%. A várható átlagos élettartam 62 év.[6] A csecsemőhalandósági ráta igen magas, 67,1‰. A hivatalos nyelv az arab.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népek: szudániak 70%, a maradék 30% : núbiai, nuba, nuer, bedzsa, dinka, fellata (fulbe), külföldi, egyéb.[7]

Utcai árusok

Vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország kettéválása után a lakosság döntő része Szunnita iszlám (97%), a csekély maradék keresztény, illetve törzsi vallású.[8]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építkezések Kartúmban (2009)
Képek
Port Szudán kikötője
Kartúm az ország gazdasági központja
Kőolajfinomító (a háttérben) Port Szudánban
Piackép Omdurmánban
A Merowe-duzzasztógát a Níluson
Nuba földműves
Szudán és Dél-Szudán kőolaj és földgázmezői és vezetéke

Az 1960-as évek közepétől a Száhel-övezetet sújtó gyakori szárazság és a polgárháború következtében a gazdaság megtorpant, ugyanakkor Szudán óriási adósságállományt halmozott fel. Ez gátolta a további gazdasági fejlődést is.

Észak Darfúrban vasércet, kőolajat és uránércet találtak. Az elmúlt években az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult. [9]

Magyarországot 2008. november 30-a óta a helyszínen a Magyar Iszlám Közösség képviseli, mint hivatalosan regisztrált egyedüli magyar NGO.

A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 26,8%, ipar: 35,6%, szolgáltatások: 37,7%. A GDP (reál) növekedési üteme: 3% (2014-ben), 3,3% (2013-ban) [10]

Sok szakképzett szudáni dolgozik a Perzsa-öböl menti országokban, az általuk hazaküldött pénz is segítségére van a gazdaságnak.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A munkaerőnek több mint a felét a mezőgazdaság foglalkoztatja, bár az összterületnek csupán 5%-át művelik meg, és további 24%-át hasznosítják legelőként. A művelés alá vett földek 15%-át öntözik, a legnagyobb öntözőrendszer al-Gazirahban van. Hatalmas öntözőműveket építettek ki az Atbara folyón, Hasm el-Girbánál. Komoly duzzasztógátat építettek Meroé mellett, ami öntözés és energiatermelés szempontjából kiemelkedő.

Fő termények [11]: gyapot, földimogyoró, cirok, köles, búza, gumiarábikum, cukornád, manióka (tápióka), mangó, papaja, banán, édes burgonya, szezámmag.

A mezőgazdaság egyik fő terméke a gyapot, az élelmiszernövények közül a földimogyoró, szezám, köles- és citrusfélék jelentősek. A legtermékenyebb földek a Kék- és Fehér-Nílus között vannak. [12]

A nomád pásztorkodó törzsek révén hatalmas állattartománnyal rendelkezik (szarvasmarha, kecske, juh, teve). Az országban több mint 20 millió szarvasmarhát, 19 millió juhot, 14 millió kecskét és 32 millió szárnyast tartanak.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő ágazatok 2014-ben [13]: gyapottisztítás, textilipar, cementgyártás, étolaj-, cukoripar, szappangyártás, cipőipar, kőolaj-finomítás, gyógyszeripar, személygépkocsi és kisteherautó összeszerelés.

Kőolaj-finomítók, tárolók épülnek, az építőipar rohamos fejlődésnek indult, sok szállodát építenek, folyik a közutak korszerűsítése, építése, s elkezdődött a vasút felújítása is.

Erdőgazdálkodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország déli részét fás szavanna borítja, az egyetlen fontos erdei termék a gumiarábikum. Ezt az illatszerekben, édesipari termékekben és ragasztókban felhasznált anyagokat az akáciából nyerik ki, amely nagy területen nő a dél-szudáni szavannákon. A világtermelés nagy részét adja az ország.

Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő külkereskedelmi termékek 2013-ban [14]:

  • Export: arany; kőolajtermékek; gyapot, szezámmag, állatállomány, mogyoró, gumiarábikum, cukor
  • Import: élelmiszerek, iparcikkek, közlekedési eszközök, gyógyszerek, vegyi anyagok, textília, búza

Fő külkereskedelmi partnerek 2013-ban [15]:

  • Export: Egy. Arab Emirátusok 33,6%, Kína 31,5%, Japán 6,5%, Szaúd-Arábia 4,9%, India 4,6%
  • Import: Kína 25,9%, India 8,5%, Szaúd-Arábia 7,3%, Egyiptom 6,6%, Egyesült Arab Emirátusok 4,8%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ice distribution in Khartoum 001.jpg

A közlekedési hálózat gyengén fejlett. Összesen 4874 km hosszú vasútvonal köti össze Kartúmot el-Obeiddel, Vádi- Halfával, Port Szudánnal és a délkeleti vidékkel. Az úthálózat hossza 53 159 km, ebből esőzések után 45 000 km járhatatlan, vagy csak alig járható.

Folyami közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon fontos a folyami hajózás, a Níluson egész évben nagy a forgalom. A főbb tengeri kikötők: Port Szudán és Szuakin. Port Szudánból csővezetéken jut a kőolaj Kartúmba. Szudánban 4068 km a folyami út, ebből 1723 km a Kék- és a Fehér-Níluson zajlik. Fontosabb folyami kikötők: Kartúm, Kusti és Vádi-Halfa.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kartúmi nemzetközi repülőtér futópályája

Az országban 5 nemzetközi és 7 belföldi légikikötő van.

A nemzetközi repterek:  

  • al-Faschir
  • Bur Sudan
  • Dzsuba
  • Dunqula
  • Kartúm

Belföldi repterek:

  • al-Ubayyid
  • Atbara
  • Heglig
  • Kaduqli
  • Kasszala
  • Malakal
  • Nyala

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberek nagy része inkább arabnak tartja magát, mint afrikainak.

Az iszlám vallás rendkívül fontos szerepet játszik a szudániak életében. A férfiak és fiúk naponta ötször imádkoznak, és az imára való felhívást is hallani a mecsetekből mindenhol. [16]

A zár - amely eredetileg fekete-afrikai eredetű - egy dobbal, énekkel összekötött szelleműző szertartás, amit akkor végeznek ha valakit megszáll a dzsinn. Sokszor egy szúfi szent segítségét kérik, hogy járjon közbe a megszállott érdekében a szellemnél. [17]

Szudánban a vallás sokkal inkább afrikai iszlám, ahol a szentek kultusza nagy jelentőséggel bír és a szúfizmus (az iszlám misztikus irányzata) széles néprétegek között elterjedt.

Meroé piramisainak romjai
Nuri piramisai Napata régióban
Képek
Hennával festett kezű nő egy kávéfőzővel
A szúfizmus szertartása Kartúmban
Szúfi dervis Omdurmánban
Dobosok és egy cintányéros Omdurmánban
Keringő dervis
Kartúmi tanuló
Egy család az ország északi részén
Szudáni turisták Meroé romjainál
Asszonyok Dárfúrban
Tevepiac
Beduin férfi az ország északi részén
Nuba törzsi falu Dél-Kordofánban
Khatmiyya Hasan tomb.jpg
Ámon ókori templomának romjai Dzsebel Barkalban
Ed Damer,al-Majdhub.jpg
Jami el Kebir, kartúmi mecset

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szudán egyetemei:

  • Academy of Medical Sciences
  • Ahfad University for Women
  • Bayan Science and Technology College
  • Computerman College
  • Omdurman Ahlia University
  • Omdurman Islamic University

University of Africa

  • University of Gezira
  • University of Khartoum
  • Mycetoma Research Centre
  • Sudan University of Science and Technology

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ kulturális örökségéhez tartoznak Dzsebel Barkal és a Napata régió régészeti helyszínei.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyomány és néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1: a függetlenség napja
  • március 27: az unió ünnepe
  • változó: ramadán
  • változó: a háddzs
  • december 25: karácsony

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
  • A Tudás Fája – sorozat

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sudan témájú médiaállományokat.