Mali

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mali Köztársaság
République du Mali
Mali ka Fasojamana
Mali zászlaja
Mali zászlaja
Mali címere
Mali címere
Nemzeti mottó: Un peuple, un but, une foi
(franciául: Egy nép, egy cél, egy hit)
Nemzeti himnusz: Pour l'Afrique et pour toi, Mali
LocationMali.svg

Fővárosa Bamako
é. sz. 17°, ny. h. 4°
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Ibrahim Boubacar Keita
Miniszterelnök Oumar Tatam Ly
Hivatalos nyelv francia, bambara
Függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1960. szeptember 22.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint 15 301 650 fő (2013)[1] +/-
Rangsorban 68
Becsült 15 768 000 fő (2014. július)
Rangsorban 68
Népsűrűség 11,7 fő/km²
GDP 2012
Összes 10 319 millió USD (129)
Egy főre jutó 631 USD
Földrajzi adatok
Terület 1 248 574 km²
Rangsorban 23
Víz 1,6%%
Időzóna GMT (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel RMM
Hívószám 223
Internet TLD .ml
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Mali nyugat-afrikai állam, a térség második legnagyobb országa. 1960-ig Franciaország gyarmata volt Francia-Szudán néven. Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mali domborzati térképe
Mali műholdas képe
Táj és sziklaformák az ország középső részén, Hombori mellett

Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja. Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán. Északon az algériai Ahaggar-hegység masszívuma határolja. Ez egy 1000 méter magas hegyrendszer. A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.

Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Niger-folyó kiszáradt medre a száraz évszakban Bamakónál

A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C-ot is elérheti.

Az eső általában 10-12 hónapig nem esik.

A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől december elejéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maliban dél felé haladva a sivatagot felváltja a Száhel-övezet füves pusztája, majd a fű egyre magasabb, a vízfolyások mellett galériaerdők jelennek meg: a táj fokozatosan átmegy a szudáni szavannákba.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiterjedt természetvédelmi rendszerrel bír az ország. Különösen a Niger folyó mocsárvilágában jelöltek ki sok, különféle természetvédelmi területet.

Természeti világöröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 5. században Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom. A fővárosa Koumbi Saleh volt. Bukása után a Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szongai Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el. Amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.

A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.

Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként 1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választáson Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konaré küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez. Az ország 2000–2001-ben az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban. 2012. március 21-én lázadó katonák újabb puccsot hajtottak végre és elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat a fővárosban. A hatalmat pillanatnyilag is ők gyakorolják.[2]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többpárti köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Timbuktui utcakép
  • ADM vagy „Adema” (Alliance pour la Démocratie au Mali)
  • CCD
  • PARENA
  • UDPM (Union Démocratique du Peuple Malien)
  • US-RDA (Union Soudanais/Rassemblement Démocratique Africain)

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mali régiói és körzetei
Az országot 8 régió és a fővárosi körzet alkotja.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aktív katonai szolgálatban: 7350 fő (2007). A lakosságra fejenként jutó kiadás évi 10 USD.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Bamako egy útja
Bamako - utcakép
Dogon falu
Ségou Nagy Mecsete
Mecset bejárata
Emberek Dzsennében
Falusi gyerekek
Bozo törzsi lány
Songhai törzsi férfi Timbuktu közelében
Tuareg asszony
Ő is tuareg

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bamako, Sikasso, Ségou, Mopti, Koutiala.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara (30,6%), malinké, fulbe, sarakolé (maraka), songhai (6,3%), soninké (7,4%), bobo (3,5%), bozo, maninka (6,6%), szenufo (10,5%), dogon (4,3%), khassonké, tuareg (7,0%), mauren, dioula, fula macina (niafunke) 9,6%, egyéb (14,2%).

A várható életkor férfiaknál 47 év, nőknél 51 év.

Az ország hivatalos nyelve a francia. Ezenkívül a lakosság beszél dogon, arab, fulfulde, szongai, szoninke és szenufo nyelven.

Nincs hivatalos vallás. A lakosság 90%-a muzulmán (főleg szunnita), 5% keresztény (főleg római-katolikus), 5% hagyományos hitű vagy nem vallásos.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 29%-a alultáplált (a szükséges napi minimum 1800 kalória fogyasztást feltételezve). A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rizs-palántázás
Gyapot-feldolgozás egy üzemben

Mali a világ egyik legszegényebb országa. 199698 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat.

  • A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 38%, ipar: 23,3%, szolgáltatások: 38,7% [4]
  • GDP (reál) növekedési üteme: 5,9% (2014-ben)
  • A lakosság foglalkozása 2005-ben: mezőgazdaság: 80%, ipar és szolgáltatások: 20%. A népesség 36 %-a él szegénységi küszöb alatt (2005-ben).

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság délen, a Niger és a Szenegál folyók mellett összpontosul (az ország 2%-án). A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség tizede nomád életmódot folytat.

Főbb mezőgazdasági termények és tenyésztett állatok: köles, rizs, cirok, gyapot; kecske, juh, szarvasmarha, teve, hal.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál egyik fő exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.

Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás; építőipar, cementgyártás; foszfát- és aranybányászat [5]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb külkereskedelmi termékek és partnerek 2013-ban [6]:

  • Import: kőolaj, gépek és berendezések, építési anyagok, élelmiszer, textiláru
  • Import források: Franciaország 11,1%, Szenegál 10,1%, Elefántcsontpart 9,2%, Kína 7,6%
  • Export: arany, nyers gyapot és gyapottermékek, élő állat.
  • Célországok: Kína 30,5%, India 15,1%, Indonézia 8,6%, Banglades 6,3% Thaiföld 5,6%.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csónak a Niger folyón

Vasút: 729 km, az utak hossza: 18 709 km (ebből 18% burkolt).

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mali (hasonlóan más Fekete-Afrika-i országokhoz) nem a filharmonikusairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven főből állnak, állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. A legtöbb asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. Ameddig a szem ellát, mindenhol kecskék, férfiak, nők és gyerekek. Mosolyok, köszöntések, üdvözlések minden irányból. Nincs ideges, türelmetlen megnyilvánulás, depressziós arc.

Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A széles néptömegekhez a nemzetközi segélyek csekély töredéke jut csak el. [7]

Dzsenné agyagból készült ősi mecsete
Képek a kultúráról
Iskolai tanulók
Dogon építészet, Bandiagara
Timbuktu, Szankore Mecset
Djingareiber-mecset belső udvara, Timbuktu
Gao ősi épülete (le tombeau des Askias)
Sangha mecsete
Zenészek
Balafon
Sadio Sidibé és Baba Salah, énekes-zenész előadók
Tánc dzsembére
Asszonyok mosogatnak a Nigerben
Gyerekek fociznak egy dogon faluban
Fula (fuláni) emberek
Tuareg pásztorok az ország északi részén
Bozo törzsi gyerekek egy faluban
Asszonyok színes öltözéke
Toguna (közösségi ház) egy dogon faluban
Sivatagi fesztivál Timbuktu mellett
Mali tánc Nafadié falujában

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 70,5%-a (a 15 év felettieket nézve) analfabéta. A 25 év felettiek 82%-a nem járt iskolába.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maliban helyi államok sokkal az európai hódítás előtt keletkeztek. Ezekben sajátos „szudáni” (száheli) építészet alakult ki. Ez a kulturális örökség indokolja, hogy az UNESCO világörökséggé nyilvánította a következő helyeket:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Afrika építészetében egyedülállóak Mali kizárólag agyagból épült középkori mecsetei. Ezek egész sora látható például Timbuktuban, a 13-16. századi Mali Birodalom és Szonghai Birodalom fővárosában (Dzsingareiber mecset, Szankore mecset, Szidi Jahja mecsete).

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Ünnep
január 1. Újév
január 20. A hadsereg napja
március 26. Moussa Traoré rezsimjének mártírjai
május 1. A munka ünnepe
május 25. Afrika-nap, az Afrikai Egységszervezet (OAU) megalapításának emléknapja
szeptember 22. A függetlenség napja
december 25. Karácsony

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali témájú médiaállományokat.