Botswana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Botswanai Köztársaság
Republic of Botswana (angol)
Lefatshe la Botswana (setswana)
Botswana zászlaja
Botswana zászlaja
Botswana címere
Botswana címere
Nemzeti mottó: Pula (Eső)
Nemzeti himnusz: Fatshe leno la rona
Location Botswana AU Africa.svg

Fővárosa Gaborone
d. sz. 24° 39′ 29″, k. h. 25° 54′ 44″
Legnagyobb város Gaborone
Államforma Parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Ian Khama
Alelnök Mokgweetsi Masisi
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek tswana
Függetlenség Egyesült Királyságtól
Függetlenség kikiáltása 1966. szeptember 30.

Elődállamok Egyesült Királyság Becsuánföldi Protektorátus
Tagság ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint 2 021 144 fő (2013)[1]
Becsült 2 047 787[2] fő (2011)
Népsűrűség 3,7 fő/km²
Rangsorban 231.
Vallások kereszténység
GDP 2017
Összes 15,564 milliárd USD
PPP: 39,054 milliárd USD
Egy főre jutó 7 140 USD
PPP: 17 918 USD
HDI (2015) 0,698[3] (108.) – közepes
Gini-index (2013) 60,5
Írástudatlanság 11,5%
Földrajzi adatok
Terület 581 730 km²
Rangsorban 46.
Víz 2,6%
Időzóna CAT (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Botswanai pula (BWP)
Nemzetközi gépkocsijel BW
Hívószám +267
Segélyhívó telefonszám
  • 911
  • 997
  • 998
  • 999
Internet TLD .bw
Villamos hálózat 230 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó D, G és M típus
Közlekedés iránya bal oldali
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Botswanai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Botswana (régebbi nevén Becsuánaföld) kontinentális helyzetű állam Afrikában, tengerrel nem határos. Délen a Dél-afrikai Köztársaság, nyugaton Namíbia, északon Zambia, északkeleten pedig Zimbabwe határolja. Gazdasága erősen kötődik déli szomszédjáéhoz; mezőgazdaságában a szarvasmarha-tenyésztés, iparában a bányászat a legjelentősebb.

Történelem[szerkesztés]

A történelemelőtti sziklarajzok Tsodilo-ban a világörökség része

A batswana (egyes számban motswana) szót ma Botswana lakosainak megnevezésére használják, régebben azonban egy pásztorkodó népcsoport neve volt (tswana).

A 19. század végén viszály tört ki a shona és a Kalahári-sivatagból a területükre vándorló ndebele törzsek között. A konfliktus a Transvaal búr telepeseire is kiterjedt. III. Khama batswanai király a britekhez fordult segítségért, akik 1885. március 31-én Becsuánaföld néven protektorátussá nyilvánították a területet. Később a déli terület a Fokváros központú Cape Colonyhoz került, és napjainkban a Dél-afrikai Köztársaság része, az északi terület pedig megmaradt Becsuánaföldi Protektorátusnak, s ebből jött létre a mai Botswana.

Amikor 1910-ben létrejött a Dél-afrikai Unió a Brit Birodalom főbb gyarmataiból, Becsuánaföld (ill. a mai Lesotho és Szváziföld) nem vált a részévé, bár tervbe vették későbbi csatlakozásukat – a kormány azonban halogatta a döntést, és a National Party hatalomra jutásakor (1948) az egyesülés elvi lehetősége is megszűnt.

A brit hatóság kiterjesztése és a törzsi kormányzat erősödése miatt az 1920-as években egy az afrikaiakat és egy az európaiakat képviselő tanácsadó testület is segítette a terület irányítását. 1934-ben elismerték a törzsi törvényeket. 1951-ben közös európai-afrikai tanács jött létre, mely az 1961-es alkotmányban törvényhozói jogkört kapott.

1964 júniusában Nagy-Britannia elismerte Botswana önrendelkezési jogát. A kormányzat székhelyét a dél-afrikai Mafikengből az akkor alapított Gaborone-ba helyezték át (1965). Az 1965-ös alkotmány alapján megtartották az első általános választásokat, és 1966. szeptember 30-án kikiáltották a függetlenséget. Seretse Khama, a függetlenségi mozgalom egyik vezetője és a ngwato törzs főnöki címének jogos örököse lett az első köztársasági elnök, s egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig ő töltötte be a tisztet (kétszer választották újra). Utódja az alelnök, Ketumile Masire három alkalommal is győzött a választásokon, végül 1998-ban vonult vissza. A következő elnök, Festus Mogae előbb szintén alelnökként került a posztra, majd megnyerte az 1999-es és a 2004-es választásokat. 2008-ban az első elnök fia, Ian Khama lett az elnök.[4]

Földrajz[szerkesztés]

Műholdas kép


Domborzat[szerkesztés]

Területének kb. 80%-át a Kalahári-medence foglalja el. Nagy része magasföldi síkság. Legmagasabb pontja a Tsodilo Hills (1489 m).

Vízrajz[szerkesztés]

Az ország déli részére nagyon kevés csapadék jut, ezt a részt a Kalahári-sivatag foglalja el. Nagy folyók az ország északi és keleti felén találhatók: az Okavango, a Limpopo és a Chobe folyók. Ezen a területen alakult ki a nagy területet elfoglaló Okavango-delta mocsárvilága. Itt nagy veszélyt jelent a malária, mind az őslakosok, mind a beutazók számára. Északkeleten a sós talajú Makarikari-medence, s benne a Makgadikgadi mocsár található. Az Okavango egyik mellékága táplálja a Ngami-tavat.

Éghajlat[szerkesztés]

A lefolyástalan Dél-afrikai fennsíkon fekszik (kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban), ami jelentősen befolyásolja éghajlatát, a sivatagitól a szubtrópusiig változik. A nyári évszak októbertől márciusig tart, míg a téli évszak májustól szeptemberig. Ilyenkor a hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 35 °C-ot. Az esők december és február közt érkeznek, főként heves, viharos záporok formájában. Az éves átlagos csapadékmennyiség délen 250 mm, északon 700 mm, de a Kalaháriban gyakori, az akár évekig is eltartó aszályos időszak.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A növényzet is szoros összefüggést mutat a csapadék mennyiségével, az ország 90%-án található szavanna. Igazi erdők csak a Chobe folyó partjain találhatóak, az ország északi felén. Az állatvilág igen széles palettáját nyújtja a fajoknak. Az Afrikára jellemző nagyvadak mind megtalálhatóak itt is. 164 emlős, 157 hüllő, 80 hal és 550 madárfajt regisztráltak a területen. A leginkább előforduló állatok: a transzváli oroszlán, a gepárd, a leopárd, a feketelábú macska, az ezüsthátú róka, a lapátfülű róka, az erdei petymeg, a rókamanguszta, az egyiptomi mongúz, a szurikáta, az afrikai elefánt, a keskenyszájú orrszarvú, a nílusi víziló, a zsiráf, a szitutunga, a bongó, a gyűrűsfarkú víziantilop, a puku mocsáriantilop, az impala, a nyársas antilop, a pusztai bóbitásantilop, az ugrónyúl valamint a vakondpatkány.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Az ország területének 17%-át foglalják el a nemzeti parkok és állatparkok. Ezenkívül még további 20%-ra tehető a vadvilág megőrzésére használt területek aránya. A botswanai kormány bevételekre tesz szert vadászengedélyek kiadásából külföldi turisták számára ezeken a területeken, ezek betartását szigorúan ellenőrzik.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Az UNESCO világörökség-listáján jelenleg két botswanai terület van: Tsodilo, melynek sziklafestményekkel díszített dombjait vallási és spirituális jelentőségük miatt vették fel a listára 2001-ben, valamint az Okavango-delta (2014)[5]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Az ország parlamentjének épületei, Gaborone

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Parlamentáris köztársaság az államformája. Az ország alkotmánya, melyet 1987-ben módosítottak, 1966. szeptember 30-án lépett hatályba. A 36 tagú nemzetgyűlés tagjait 5 évre választják meg. Az ország államfőjének mandátuma 4 évre szól.

Botswana jogállam, a római jogot használják.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A nemzetgyűlés 30 tagját az általános választójog alapján választják, 4 tagot az államelnök nevez ki, az államelnök és a legfőbb ügyész tisztségénél fogva tagja a testületnek. A parlament által választott államfő az államelnök, aki a hadsereg főparancsnoka és a végrehajtó hatalom (kormány) vezetője is egyben. A kabinet tagjai a parlamentnek felelősek, de az államfő nevezi ki őket. Létezik még a 15 tagú Főnökök Háza (mint felsőház), melynek hivatalból tagja a nyolc legjelentősebb törzs törzsfőnöke. Bár a Főnökök Házának nincsen vétójoga, meghatározott ügyekben jóváhagyás végett az államfőnek hozzájuk kell fordulnia. Az elnök különleges jogköre, hogy hat hónapra elhalaszthatja a törvényhozást. Az igazságszolgáltatás szervezete háromszintű: a legalsó szint a békebíróságok, a középső a Fellebbezési Bíróság és a felső szint a Felsőbíróság.

Politikai pártok[szerkesztés]

Botswana többpárt rendszerű állam. A kormánypárt jelenleg a Botswana Democratic Party (BDP). Ellenzéki pártok: Botswana People's Party (BPP), Botswana National Front (BNF).

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Botswana kerületei

Botswana kilenc kerületre oszlik:

Botswana kerületei
  1. Központi
  2. Ghanzi
  3. Kgalagadi
  4. Kgatleng
  5. Kweneng
  6. Északkeleti
  7. Északnyugati (Ngamiland és Chobe 2001-es összevonásával)
  8. Délkeleti
  9. Déli

A védelmi rendszer[szerkesztés]

Az 1000 fős rendőrséggel együtt a fegyveres erők létszáma 4250 fő. A katonaság öt lövész-zászlóaljból áll. Fegyverzete: 50 páncélozott szállító harcjármű, 30 könnyű repülőeszköz és irányított páncéltörő rakétaeszköz.

Népesség[szerkesztés]

A lakosság nagy többsége délkeleten él, itt a népsűrűség eléri a 15 fő/km²-t. A városlakók aránya 30%.

Botswanának kicsit több mint 2 millió lakosa van. Az ország népcsoportjai: csvánák (becsuvánák) (75,5%), sonák (12,4%), busmanok (szanok) (a Kalahári nyugati peremén élnek) (3,4%), koi koi (hottentották) (2,5%), ndebele 1,3%, egyéb 4,9%, európai (kb. 2%).

Vallások: törzsi vallású 49,2%, protestáns 29%, afrikai keresztény (fekete keresztény) 11,8%, római katolikus 9,4%, egyéb 0,6%.

2003-as adatok szerint a lakosság kb. 37,8%-a HIV-fertőzött, de a népességszám ennek ellenére nem csökken, mert nagy a szaporulat (2007-ben 1,503%-os növekedés volt).[6]

Általános adatok[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

A lakosság döntő részét kitevő csvana lakosságot nyolc törzs alkotja. Ezek közül a ngvato vagy bamangvato a legnagyobb: ők teszik ki a lakosság 38%-át. A többi törzs neve: kvena, ngvaketsze, tavana, kgatla, lete, rolong és tlokva.

Szociális rendszer, egészségügyi ellátás[szerkesztés]

Az egészségügyi ellátás sokak számára elérhető a mozgó kórházak révén. A legnagyobb problémát a tbc, a gyomor- és bélrendszeri megbetegedések és az alultápláltság jelenti.

Gazdaság[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Irodaépületek a fővárosban
Gyémánt-bánya (Jwaneng) területe

Gazdasága: agrár-ipari ország. Függetlenné válása óta Botswana gazdasága produkálta a legnagyobb átlagos növekedést a világon: 19661999 között 9%-ot. A teljesítmény főként a gyémántbányászatnak, a megfelelő pénzügyi irányelveknek, a nemzetközi közösség anyagi és technikai támogatásának és az óvatos külpolitikának köszönhető. A Transparency International szerint Botswana a legkevésbé korrupt ország Afrikában.[4] A Világgazdasági Fórum 2008-as versenyképességi ranglistáján Botswana az 56. helyet érte el - megelőzve Magyarországot -, a 2009-es listán azonban visszacsúszott a 66. helyre.[7]

A gyémánt (az ipari gyémánt termelésében Ausztrália után a világon a második helyen áll, az ékszergyémántéban viszont néhány éve az első) mellett - melynek bányászata Orapa és Letlhakane térségében folyik - jelentősebb ásványkincsei a mangán és az arany.

Selebi-Pikwében nikkel- és rézérc található. Kisebb mennyiségben előfordul még szén, kobalt, azbeszt, fluor, vas, ezüst és urán is.

A bányavidékek és a népesebb települések a keleti országhatáron találhatóak.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Botswana bruttó nemzeti termékének 3%-a a mezőgazdaságban és erdészetben, 55%-a az iparban, 43%-a a szolgáltatások területén jön létre. Az afrikai viszonyokhoz mért kedvező gazdasági helyzetét két, erősen exportorientált ágazatnak, a bányászatnak és a szarvasmarha-tenyésztésnek köszönheti.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A Kalahári bokros-füves pusztáin kecske- és juhtenyésztés jellemző, valamint sok nemzeti park és vadrezervátum található ott.

Az ország területének 2,3%-át szántóföldek, 73,3%-át legelők, 1,6%-át erdők foglalják el; a terméketlen területek aránya 22,8%. A keleti országhatáron a kukorica, a köles, a hüvelyesek, a banán, a dohány és az olajnövények termesztése biztosítanak munkát a mezőgazdaságban.

Jelentős, mintegy 4 milliós szarvasmarha-állománnyal rendelkezik.

Ipar[szerkesztés]

Feldolgozó ipar az országban alig van. A megtalálható ipari üzemek főként a mezőgazdaság terményeit dolgozzák fel. Kukoricamalmok, sörfőzdék mellett a vágóhidak, a hús- és tejüzemek a keleti országhatár menti városokba (Gaborone, Francistown, Lobatse) települtek.

Kereskedelem[szerkesztés]

Kivitelében a legfontosabb tétel a gyémánt (60%), jelentősek még az ércek, fémek (réz, nikkel) (15%), az állattenyésztésből származó termékek: az állati prémek, a hús és a tej (10%), valamint a textiliák is kiviteli cikkek közé tartozik.

Az import termékek zöme gép, közlekedési eszközök, olaj és olajszármazékok, fa és papíripari termékek, energia, élelmiszerek.

Főbb kereskedelmi partnerek: EFTA-országok, a Dél-afrikai Vámunió tagállamai, Zimbabwe, Dél-afrikai Köztársaság.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Thamaga főútja az ország délkeleti részén

A nemzetközi utak Botswanaban aszfaltozottak és jó állapotúak. Azonban az utakon sokszor megjelennek a vadon állatai (elefánt, antilop, stb.), ezért vigyázni kell, hogy milyen sebességgel haladunk. A legfontosabb utak Dél-Afrikába vezetnek. Az utakon „balra hajts” van érvényben. Közutak hossza: 20 217 km

Az ország vasúti társasága a „Botswana Railways”. Az egyetlen vasútvonal hossza 700 km, ami a Dél-Afrikai Köztársasággal és Zimbabwevel teremt kapcsolatot.

Az ország nemzetközi repterei Gaboronéban és Maunban vannak. A repülők Johannesburgba repülnek ill. onnan érkeznek. Ezen kívül 9 kisebb repülőtér van.

Kultúra[szerkesztés]

Táncosok egy kulturális rendezvényen

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az alapoktatás ingyenes, és az analfabétizmus viszonylag alacsony (30%).

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Zene, tánc, irodalom A természeti környezet megszabja a zene kifejezési lehetőségeit és formáit, hiszen a zeneszerszámok anyaga adott: dobok általában csak az erdős vidékeken vannak, furulyák ott ahol nád nő, míg a füves síkságokon s a sivatagi vidékeken a kíséret nélküli vokális zene a hagyomány. Leggyakoribbak a húros hangszerek, melyeknek sokféle változata ismeretes. A csvanák híresek furulyazenekaraikról; ezen a hangszeren kizárólag férfiak játszanak. Rituális ceremóniák alkalmából s jeladásra kereplőket és tülköket használnak. Északról hozták be a zanzát. Széles körben elterjedt a gitár; ezzel elsősorban az újabb népdalokat kísérik.

A zene és a tánc Botswanában elválaszthatatlan, jelentésük is ugyanaz a szó: gobina. Az ének és a szóbeli költészet összeolvadt; a csvanák nyelve igen dallamos. Különösen fontos ceremóniákon speciális dicsőítő verseket - lebokákat - adnak elő. Nemzetközi hírnévnek örvend a Dél-Afrikai Köztársaságból származó írónő, Bessie Head (1937–1984), aki Botswanában élt száműzetésben; művei elsősorban a botswanai nők problémáival foglalkoznak.

Makorók, egyetlen fából (kolbászfa törzse) kivájt kenuk az Okavango-deltavidékén

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

A csvanák településeinek szokatlan jellegzetessége: hatalmas falvakat hoznak létre, ilyen például Serowe vagy Mochudi, amelyek lakossága eléri a 30000 főt. Régebben minden család három otthont tartott fenn; egyet a faluban, egyet a családi föld mellett, a falutól akár 45 km távolságra, és egy harmadikat a távoli marhalegelőkön, ahol a fiatal férfiak az év legnagyobb részét töltötték. A falu központja a kgotla, a gyűlés helye, ahol a főnök és a vezetők meghatározták például a vetés és az aratás idejét. A szegényebb háztartások marhákat kérhettek kölcsön a főnöktől: az állatokat ők gondozták, s cserébe megkapták az első borjút. Napjainkban a főnökök hatalma már gyengül, mivel egyre többen hagyják el a falvakat, hogy földjeik mellé költözzenek. Ennek részben a növekvő népesség fokozódó élelemigénye az oka, de talán az a megfontolás is, hogy így a főnök hagyomány adta jogával élve nem foghatja ingyenmunkára őket.

A kiszámíthatatlan esőzés miatt a családok kénytelenek más jövedelemforrásokat is keresni - sört főznek, kereskednek vagy házépítést vállalnak. Ennek ellenére a lakosság 70%-a még mindig falvakban él, és Botswana földterületeinek többsége még mindig törzsi tulajdonban van - ez azt jelenti, hogy a főnök osztja szét a területeket, és ő gondoskodik arról is, hogy ne forduljon elő túllegeltetés.

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Turisták egy nemzeti parkban

A fő turistaszezon májustól szeptemberig tart, amikor a nappalok kellemesen melegek, bár az éjszakák gyakran hűvösek. Európai igényeknek megfelelő szállodák és motelek a nagyobb városokban találhatók. Akadnak szafari táborok is.

Oltások[szerkesztés]

Javasolt oltások Botswanába utazóknak:

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Malária elleni gyógyszer. (Namíbia- Zambia- Zimbabwe és Botswana határain nagy a kockázata a fertőzésnek)

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés]

Botswana eddig egy érmet nyert az olimpiai játékok során.

A Botswanai labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket.

Ünnepnapok[szerkesztés]

  • január 1.: újév (Ngwaga o mosha)
  • január 2.: ünnepnap
  • március/április: húsvét
  • július 2: Sir Seretse Khama-nap
  • július 19.: Elnöki nap
  • július 20.: ünnepnap
  • szeptember 30: a függetlenség napja (Boipuso)
  • december 25: karácsony (Keresemose)

Források[szerkesztés]

  • Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 405–407. o. ISBN 9630569280  
  • Ezerarcú világunk. Afrika Kairótól Fokvárosig. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 9637961348 4
  • Világjárók lexikona. Reader's Digest Kiadó Kft 2003. ISBN 9638475285
  • Öt világrész országról országra. Officina Nova Kiadó 1995. ISBN 963477038X
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 9639516635

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]