Pusztai bóbitásantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pusztai bóbitásantilop
Common Duiker1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Sylvicapra
Faj: S. grimmia
Tudományos név
Sylvicapra grimmia
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú kategóriát.

Portré

A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó Sylvicapra nem egyetlen faja.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvő esőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.[1]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.

Magassága akár 1,2 m is lehet, súlya 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7-18 cm-t.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ITIS szerinti rendszer besorolása
  • Csodálatos állatvilág, Budapest, Mester, 2000–, ISBN 963-86092-0-6 (Bővíthető mappa)
  • Animal, Smithsonian Institution, 2005, pg. 250
  • "Collins guide to African wildlife", Peter C. Alden, Richard D. Estes, Duane Schlitter, Bunny Mcbride, Harper Collins publishers, September 2004
  • "Dorling Kindersley Mammal handbook", Editorial consultant; Juliet Clutton-Brock, Dorling Kindersley limited, 2002
  • www.ultimateungulate.com