Pusztai bóbitásantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Pusztai bóbitásantilop
Common Duiker1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Sylvicapra
(Ogilby, 1837)
Faj: S. grimmia
Tudományos név
Sylvicapra grimmia
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Capra grimmia Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú médiaállományokat és Pusztai bóbitásantilop témájú kategóriát.

A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvő esőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.[1]

Alfajai[szerkesztés]

  • Sylvicapra grimmia altivallis Heller, 1912
  • Sylvicapra grimmia caffra Fitzinger, 1869
  • Sylvicapra grimmia campbelliae Gray, 1843
  • Sylvicapra grimmia coronata Gray, 1842
  • Sylvicapra grimmia grimmia Linnaeus, 1758
  • Sylvicapra grimmia hindei Wroughton, 1910
  • Sylvicapra grimmia lobeliarum Lönnberg, 1919
  • Sylvicapra grimmia madoqua Rüppell, 1836
  • Sylvicapra grimmia nyansae Neumann, 1905
  • Sylvicapra grimmia orbicularis Peters, 1852
  • Sylvicapra grimmia pallidior Schwarz, 1914
  • Sylvicapra grimmia splendidula Gray, 1891
  • Sylvicapra grimmia steinhardti Zukowsky, 1924

Megjelenése[szerkesztés]

A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.

Magassága akár 1,2 m is lehet, tömege 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7–18 cm-t.

Életmódja[szerkesztés]

A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.

Táplálkozása[szerkesztés]

Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.

Szaporodása[szerkesztés]

A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Portré