Bóbitásantilop-formák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bóbitásantilop-formák
Evolúciós időszak: Késő miocén – jelen
Sárgahátú bóbitásantilop (Cephalophus sylvicultor)
Sárgahátú bóbitásantilop (Cephalophus sylvicultor)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Gray, 1871
Nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bóbitásantilop-formák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitásantilop-formák témájú kategóriát.

A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) a többi fajtól leginkább elkülönülő faj a családban

A bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó alcsalád.

Rendszertani helyzetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bóbitásantlop-formák rendszertani helyzetének értékelésében nincs összhang a zoológusok között. Hagyományosan kettő nemet különítenek el; a monotipikus Sylvicapra nemet, ahová a pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) tartozik egyedül és az összes többi fajt magában foglaló Cephalophus nemet. Újabban felmerült, hogy a Maxwell-bóbitásantilop (Cephalophus maxwellii) és a kék bóbitásantilop (Cephalophus monticola) nem annyire közeli rokona a többi fajnak, ezért ezeket néhány taxonómus a Philantoma nembe sorolja. Ezt azonban nem minden rendszer fogadja el, sok helyütt ezek a fajok továbbra is a Cephalophus nembe tartoznak.

Szintén problémás a rwenzori-hegységi bóbitásantilop (Cephalophus rubidus) helyzete, melyet korábban a feketehomlokú bóbitásantilop (Cephalophus nigrifrons) alfajának tartottak; továbbá a Harvey-bóbitásantilop (Cephalophus harveyi), melyet egyes rendszerezők továbbra is a vörös bóbitásantilop (Cephalophus natalensis) alfajának vélnek.

Az egész alcsalád rendszertani helyzete a tülkösszarvúak (Bovidae) családján belül szintén nem teljesen tisztázott. Bár azt valamennyi rendszerező elismeri, hogy egyedülálló bélyegeik alapján feltétlenül külön alcsaládba sorolandók, ennek az alcsaládnak a helye a családon belül bizonytalan. Korábban általánosan elfogadott volt, hogy a bóbitásantilopok a tülkösszarvúakon belül primitív fajoknak számítanak, közel állhatnak az egész család miocén kori őseihez. Ma már a zoológusok többsége nem teljesen biztos ebben a kérdésben. Egyesek szerint a bóbitásantilopok közeli rokonságban vannak a tulokformák (Bovinae) alcsaládjával. Mások a tehénantilop-formákhoz (Alcelaphinae) közel állóaknak értékelik őket. A DNS szintézisen alapuló vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a nádiantilop-formák (Reduncinae) a legközelebbi rokonaik a családon belül.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Maxwell-bóbitásantilop (Philantoma maxwellii) egyike a Philantoma nembe elkülönített fajoknak
Deres bóbitásantilop (Cephalophus rufilatus)

Az alcsaládba az alábbi 3 nem és 20 faj tartozik:

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bóbitásantilopok Afrika középső és déli területén, az erdőben élnek, négyezer méteres tengerszint feletti magasságig. Még az Afrika partjai előtt fekvő, nagyobb szigeteken is élnek (mint az Egyenlítői-Guinea államhoz tartozó Fernando Poó szigetet, a Guineai-öbölben vagy Zanzibár és Pemba szigete az Indiai-óceánban). A legtöbb bóbitásantilop-faj kifejezetten gyakori, bár egyeseket rejtett életmódjuk miatt olyan nehéz megfigyelni, hogy az állomány létszámát illetően csak becslésekbe bocsátkozhatunk. Azért öt fajt, a veszélyeztetett fajok közé sorolják.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kék bóbitásantilop (Cephalophus monticola)

A marmagasság és a testtömeg fajonként eltérő. Nagyságuk a nyúlnagyságtól egészen az európai dámvad méretéig terjedhet. Marmagasság 30–85 centiméter között. Testtömeg 4,5–63,5 kilogramm. Az állatok bundájának a színe is nagyon váltózó. A pofatájékon szagmirigyeket hordoznak. A hím és a nőstény szőrbóbitát visel a feje tetején. A szarv rövid és hegyes, enyhén hátrahajlik. Sok fajnál csak a hím visel szarvat, míg más fajoknál mindkét ivarnak van fejdísze. Mellső lábuk rövidebb, mint a hátsó, s ez lehetővé teszi, hogy lehorgasztott fejjel könnyen átfurakodjanak a sűrű növényzeten.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vörös bóbitásantilop (Cephalophus natalensis)

Az állatok magányosan vagy párban élnek, a bozótosban és az erdőben territóriumot tartanak fenn. Valamennyi faj rejtekhelyén töltia nappalt és csak az esti szürkület beállta után kezd el táplálékot keresni. A pusztai bóbitásantilop eléggé elkülönül a többi fajtól életmódját tekintve ezért sorolják külön nemzetségbe. Ez a faj a bóbitás antilopok körében szokatlan módon nem a zárt erdőségekben, hanem az erdők peremén, bokros vidékeken olykor nyílt szavannákon fordul elő. Táplálékuk növények, gyümölcsök, de fogyasztanak állati eredetű táplálékot is például tojásokat, rovarokat, csigákat, békákat és néha döghúst is.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzási időszak egész évben tart. A vemhesség fajtól függően 7–9 hónapig tart, ennek végén 1, ritkábban 2 borjú születik. Életének első heteiben a sűrű növényzetben rejtőzködik. A borjú kétéves koráig az anyja territóriumán marad. A bóbitásantilopok fogságban 12 évig élnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]