Egyenlítői-Guinea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egyenlítői-guineai Köztársaság
República de Guinea Ecuatorial (spanyolul)
République de Guinée équatoriale (franciául)
República da Guiné Equatorial (portugálul)
Egyenlítői-Guinea zászlaja
Egyenlítői-Guinea zászlaja
Egyenlítői-Guinea címere
Egyenlítői-Guinea címere
Nemzeti mottó: Unidad, Paz, Justicia
(Egység, Béke, Igazság)
Nemzeti himnusz: Caminemos pisando las sendas de nuestra inmensa felicidad
Lépkedjünk az óriási boldogságunk ösvényén
LocationEquatorialGuinea.svg

Fővárosa Malabo
é. sz. 3° 45′ 00″, k. h. 8° 47′ 00″
Legnagyobb város Bata
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Teodoro Obiang Nguema Mbasogo
Első alelnök Teodoro Nguema Obiang Mangue
Miniszterelnök Francisco Pascual Obama Asue
Hivatalos nyelv spanyol, francia, portugál
Beszélt nyelvek spanyol, fang, bube, kombe, annobóni kreol, igbo
Függetlenség Spanyolországtól
Függetlenség kikiáltása 1968. október 12.

Elődállamok Francia Guinea Francia Guinea, Spanyol Guinea
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1 267 689 fő (2017)[1] +/-
Becsült1 675 000 [2] fő (2022)
Népsűrűség60 fő/km²[3]
HDI (2018[4]) 0,588 (144.) – közepes
Írástudatlanság 5,63[5]
Földrajzi adatok
Terület28 050 km²
Rangsorban 141.
Víz<1%
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem közép-afrikai CFA frank (XAF)
Nemzetközi gépkocsijel RGE
Hívószám 240
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 115
  • 113
  • 114
Internet TLD.gq
Villamos hálózat 220-240 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó C és E típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlítői-guineai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Egyenlítői-Guinea térképe

Egyenlítői-Guinea független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába.

Területe durván Magyarország egyharmada. Fővárosa a Bioko szigetén található Malabo, de a tervek szerint az új főváros a közeljövőben a szárazföld belsejében épülő modern város, Ciudad de la Paz (Oyala) lesz.[6]

Egykori spanyol gyarmat lévén az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.[7]

Etimológia[szerkesztés]

Korábban spanyol gyarmat volt, Spanyol-Guinea néven. A függetlenség utáni neve onnan származik, hogy az Egyenlítő és a Guineai-öböl mellett található.

Az ország területén nem halad át az Egyenlítő, déli határa pontosan az északi 1 fokon halad.

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Az ország nagyobbik része az Alsó-Guineai partvidéken fekszik. A mangrove-mocsaras partvidék fokozatosan emelkedik az Alsó-guineai-küszöb 1000–1200 m magas fennsíkjáig. Szárazföldi részén a keskeny parti síkság őserdővel borított felföldbe és hegyvidékbe megy át.

Az Atlanti-óceánban fekvő Bioko és több más kisebb sziget vulkanikus eredetű. Bioko legmagasabb pontja a Pico de Santa Isabel 3011 m. A sziget nagyjából téglalap alakú, partjai meredekek, sziklásak. Malabo a sziget északi partján található.

Vízrajz[szerkesztés]

Legjelentősebb folyója: Benito.

Éghajlat[szerkesztés]

Trópusi, nedves és forró éghajlatú ország. A Rio Muni (a szárazföld) területén májustól szeptemberig tart a száraz évszak, míg Bioko szigetén decembertől februárig. Ezeken kívüli időszakban esős évszak van.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Az esőerdőkben gorillák, csimpánzok, erdei elefántok élnek.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.[8] 1400 km² területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Az UNESCO világörökség listáján nincs Egyenlítői Guineából semmi.

Történelem[szerkesztés]

A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.

1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)

A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolga-kereskedelem ellen.

1963-ban belső autonómiát kapott a terület.

1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban a drogfüggő Francisco Macías Nguema uralma alatt, aki a legmagasabb becslések szerint legalább félmillió ember erőszakos haláláért felelős. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.

Politika és közigazgatás[szerkesztés]

Az ország parlamentáris köztársaság, azonban diktatórikus rendszer van.[9][10]

T. O. Nguema Mbasogo elnök, aki a nagybátyját megbuktató katonai puccsban vette át a hatalmat, 1979 óta erősen elnyomó tekintélyuralmi rezsimet vezet.[11] Az olajvagyon és a politikai hatalom az elnök családjának kezében összpontosul.[11] A kormány gyakran őrizetbe veszi az ország ellenzéki politikusait, fellép a civil társadalmi csoportokkal szemben, és cenzúrázza a médiát.[11] Az igazságszolgáltatás elnöki irányítás alatt áll, a biztonsági erők pedig erőszakot alkalmaznak.[11] A Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« országok kategóriájába sorolta E.-Guineát.[11]

A kétkamarás parlament egy 70 fős szenátusból és egy 100 fős képviselőházból áll, mindkét kamara tagjainak megbízatása öt évre szól.[11] Tizenöt szenátort az elnök nevez ki, 55-öt közvetlenül választanak; a képviselőházat is közvetlenül választják.[11]

Az állampolgárság 10 év állandó ott lakás után szerezhető meg, vagy legalább az egyik szülőnek helyi állampolgárnak kell lennie.[forrás?] A választójog 18 éves kortól jár.

Jogrendszer: részben a spanyol polgári jog és törzsi szokások alapján.[12]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Egyenlítői-Guinea tartományai

Egyenlítői-Guinea közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a tartomány (provincia), amelynek az alegysége a törvényhatóság (municipio). Az ország 8 tartományra van osztva, amelyek közül a legújabb a 2017-ben létrehozott Djibloho tartomány, aminek a székhelye az új főváros, Ciudad de la Paz lesz. A tartományok további 32 törvényhatóságra vannak osztva.

Tartomány Főváros Népesség (fő) Terület (km2)
Annobón San Antonio de Palé 5314 17
Észak-Bioko Rebola 300 374 776
Dél-Bioko Luba 34 674 1241
Délközép Evinayong 141 986 9 931
Kié-Ntem Ebebiyín 183 664 3 943
Litoral Bata 367 348 6 665
Wele-Nzas Mongomo 192 017 5 478
Djibloho Ciudad de la Paz

Védelmi rendszer[szerkesztés]

A nemzeti GDP 1%-át fordítják védelmi kiadásokra (2018-as becslés). 18 éves kor fölött a fiúknak kötelező a katonai szolgálat, aminek hossza 2 év. Nőket is besoroznak, de csak adminisztratív pozíciókba és csak a haditengerészethez.

Népesség[szerkesztés]

Malabo katedrálisa
Egyenlítői-Guinea népességének változása 1960-tól

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Az összes népességből a fangok vannak abszolút többségben (83%), a lakosság kisebb részét teszik ki a bubuék (10%), valamint egyéb népek 7%.

A hivatalos nyelv spanyol és a francia, valamint jelen van több, a nyugati bantu nyelvekhez tartozó bennszülött nyelv is (fang, bubi, ndowé, bisió, bujeba). Annobón szigetén egy portugál kreol nyelvet, a Fa d’Ambót beszélik.[13] A hivatalos nyelvek közül a lakosság elsöprő többsége a spanyolt ismeri, a franciát alig beszélik.[14]

Vallás[szerkesztés]

Egyenlítői-Guineában a fő vallás a kereszténység, amelyhez a lakosság kb. 93%-a tartozik. A római katolikusok alkotják a többséget (88%), míg a kisebbséget a protestánsok (5%). A lakosság kb. 2%-a az iszlám híve (főleg szunnita). A fennmaradó 5% az animizmus, a baháʼí és más vallások híve.[15]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Az egy főre eső GDP változása 1950 és a 2010 között, Spanyolországgal összevetve.
A Gepetrol (nemzeti olajtársaság) székháza Malaboban

A nagy olajtartalékok felfedezése és kiaknázása hozzájárult az elmúlt évtizedekben a jelentős gazdasági növekedéshez.[12] Az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság és a halászat szintén a GDP fő összetevői.[12]

Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározó. Ennek köszönhetően a gazdaság az 1990-es évek közepétől kezdve nagyon gyors növekedésnek indult. Az ipari termelés szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más kiaknázatlan ásványkincsek is.

Gazdasága: agráripari ország. A lakosság 44%-a él a szegénységi küszöb alatt (2011-es becslés).

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Az ország lakossága leginkább önellátó gazdálkodást folytat,[12] csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság és az export fontos pillérét adják még a kitermelt trópusi nemesfák (pl: okumé, ében, paliszander).

Főbb termények: kávé, kakaó, rizs, jamgyökér, manióka (tápióka), banán, pálmaolaj. [12]

Ipar[szerkesztés]

Kőolaj-kitermelés és -finomítás

Külkereskedelem[szerkesztés]

Főbb export partnerek: Kína 28%, India 11,8%, Dél-Korea 10,3%, Portugália 8,7%, USA 6,9%, Spanyolország 4,9% (2017)

Főbb importpartnerek: Spanyolország 20,5%, Kína 19,4%, USA 13%, Elefántcsontpart 6,2%, Hollandia 4,7% (2017)

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Elektromos hálózat a lakosság 68%-a számára elérhető (2016). Városi területeken ez 91%.

Média[szerkesztés]

A hírközlési csatornák (televízió, rádió, újságok) szinte kizárólag állami irányítás alatt működnek. Műholdas adások egyéni készülékkel elérhetők.

Közlekedés[szerkesztés]

Autópálya építés Oyala mellett (2010)
  • Repülőterek száma: 2 - Malabo és Bata
  • Kikötők száma: 4 - Bioko szigeten: Malabo, Luba, a szárazföldi részen: Bata, Mbini.

A környező országok közül közúti kapcsolata Gabon felé: Cogo/Acalayong.

Kamerun felé: Ebebeyin.

Vasúti közlekedés nincs az országban. Szilárd burkolatú utak hossza: 2880 km (2017).

Kultúra[szerkesztés]

Rituális törzsi szertartás közvetítője

Oktatási rendszer[szerkesztés]

A 15 évnél idősebb lakosság 95%-a tud írni-olvasni.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Vidéken egyes helyeken még készítenek fából készült maszkokat, amiket zenével, tánccal egybekötött szertartásokon használnak fel. A városokban lévő hasonló maszkok általában másolatok, és importból származnak. A zenés szertartásokon dobok, fából készült xilofonok és hárfák hallhatók.

Erős a történetek szóbeli átadása az egyes generációk között. Ezekben gyakoriak az állandó, hagyományos állatszereplők, például a mogorva teknős vagy az agyafúrt majom.

Gasztronómia[szerkesztés]

A helyi konyha a spanyol és őshonos gasztronómia, valamint muzulmán (többek között marokkói) kulináris elemek keveréke. Gyakori hozzávalók a különféle húsok (háziállatok, vadak, importhúsok), akárcsak a baromfi, csiga és a hal. A zöldségnövények közül az édesburgonya, kenyérfagyümölcs, tápióka, jamgyökér és földimogyoró a legfontosabbak.[16]

Ismert fogások a térségből a borsleves, amely tartalmaz még húst és szerecsendiót, a sopa de pescado con cacahuete, ami egy földimogyoróból, halból, hagymából és paradicsomból főzött leves, illetve a sohquttahhash leves, melynek összetevői bab, csemegekukorica, kukoricás marhahús, fehérrépa, sózott sertéshús, paradicsom, édespaprika és okra.[16]

Jellemző italok a pálmabor, különféle pálinkák, a cukornádból főzött malamba és a sör.[16]

Turizmus[szerkesztés]

Az ország nincs felkészülve a turizmusra, az utazók ritkák. A fényképezéshez külön engedély szükséges, ennek hiányában a kamerát (vagy mobilt) könnyen elkobozhatják. Engedély birtokában is tilos katonai vagy kormányzati épületet fényképezni. A papírtérképek nyilvános használata elvileg tilos.

Az országba való belépéshez és ott-tartózkodáshoz vízum és fényképes igazolás szükséges. Ezeket Malabo vagy Bata településeken lehet megszerezni. A papírokat (különféle engedélyek, útlevél, vízum) az országban való utazás során gyakran elkérik ellenőrzésre a rendőrök vagy a katonák, és közben némi pénzt is igényelnek. Az iratokról érdemes fénymásolatot vagy fényképet készíteni, eltűnésük esetére. A szárazabb évszakban érdemes utazni az országban.

Javasolt oltások[szerkesztés]

Javasolt oltások Egyenlítői-Guinea-ba utazóknak:

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak, illetve állatokkal való testi kontaktus esetén:

Sport[szerkesztés]

Malabo stadionja

Olimpia[szerkesztés]

Egyenlítői-Guinea eddig még nem nyert érmet a játékok során.

Labdarúgás[szerkesztés]

Az Egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra.

Az ország 2012-ben Gabonnal közösen rendezte a 2012-es afrikai nemzetek kupáját, majd miután a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt Marokkó visszalépett a 2015-ös Afrika-kupa rendezésétől, így annak is Egyenlítői-Guinea ad otthont.[17]

Ünnepnapok[szerkesztés]

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév Día del Año Nuevo y la Noche Vieja
Mozgóünnep Nagypéntek Viernes Santo
Május 1. A munka ünnepe Día del Trabajo y Festivos
Mozgóünnep Úrnapja Corpus Christi
Június 5. Elnök napja Día del Nacimiento del Grande Obiang Nguema Az elnök, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo születésnapja
Augusztus 3. Felszabadulás napja Día de Libertad y Golpismo
Augusztus 15. Alkotmány napja Día de Leyes y Constitución
Október 12. Függetlenség napja Día de la Independencia de Guinea Ecuatorial
December 25. Karácsony Día de la Noche Buena

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. World Population Review
  3. World Population Review 2022
  4. Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
  5. http://uis.unesco.org/en/country/gq
  6. Guinea Ecuatorial: en busca de una ciudad futurista en medio de la pobreza (spanyol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
  7. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  8. Archivált másolat. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
  9. (2020. augusztus 16.) „Equatorial Guinea 2020 Human Rights Report”, 15. o. (Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 8.)  
  10. Democracy Index 2020 (brit angol nyelven). Economist Intelligence Unit . (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  11. a b c d e f g Equatorial Guinea: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
  12. a b c d e CIA World Factbook
  13. El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  14. Agustín Nze: «En Guinea Ecuatorial el español es innegociable» (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  15. International Religious Freedom Report for 2017. [2020. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 22.)
  16. a b c Equatorial Guinea Food & Dining
  17. Guinea Ecuatorial organizará la Copa África (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 17.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Equatorial Guinea
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlítői-Guinea témájú médiaállományokat.