Egyenlítői-Guinea
.svg){kind=small}
Egyenlítői-Guinea független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába.
Területe körülbelül Magyarország egyharmada. Fővárosa a Bioko szigetén található Malabo, de a tervek szerint az új főváros a közeljövőben a szárazföld belsejében épülő modern város, Ciudad de la Paz (Oyala) lesz.[6]
Egykori spanyol gyarmat lévén az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.[7]
Etimológia[szerkesztés]
Korábban spanyol gyarmat volt, Spanyol-Guinea néven. A függetlenség utáni neve onnan származik, hogy az Egyenlítő és a Guineai-öböl mellett található.
Az ország területén nem halad át az Egyenlítő, déli határa pontosan az északi 1 fokon halad.
Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
Az ország nagyobbik része az Alsó-Guineai partvidéken fekszik. A mangrove-mocsaras partvidék fokozatosan emelkedik az Alsó-guineai-küszöb 1000–1200 m magas fennsíkjáig. Szárazföldi részén a keskeny parti síkság őserdővel borított felföldbe és hegyvidékbe megy át.
Az Atlanti-óceánban fekvő Bioko és több más kisebb sziget vulkanikus eredetű. Bioko legmagasabb pontja a Pico de Santa Isabel 3011 m. A sziget nagyjából téglalap alakú, partjai meredekek, sziklásak. Malabo a sziget északi partján található.
Vízrajz[szerkesztés]
Legjelentősebb folyója: Benito.
Éghajlat[szerkesztés]
Trópusi, nedves és forró éghajlatú ország. A Rio Muni (a szárazföld) területén májustól szeptemberig tart a száraz évszak, míg Bioko szigetén decembertől februárig. Ezeken kívüli időszakban esős évszak van.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Az esőerdőkben gorillák, csimpánzok, erdei elefántok élnek.
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.[8] 1400 km² területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.
Természeti világörökségei[szerkesztés]
Az UNESCO világörökség listáján nincs Egyenlítői Guineából semmi.
Történelem[szerkesztés]
A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.
1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)
A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolga-kereskedelem ellen.
1963-ban belső autonómiát kapott a terület.
1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban a drogfüggő Francisco Macías Nguema uralma alatt, aki a legmagasabb becslések szerint legalább félmillió ember erőszakos haláláért felelős. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.
Politika és közigazgatás[szerkesztés]
Az ország parlamentáris köztársaság, azonban diktatórikus rendszer van.[9][10]
T. O. Nguema Mbasogo elnök, aki a nagybátyját megbuktató katonai puccsban vette át a hatalmat, 1979 óta erősen elnyomó tekintélyuralmi rezsimet vezet.[11] Az olajvagyon és a politikai hatalom az elnök családjának kezében összpontosul.[11] A kormány gyakran őrizetbe veszi az ország ellenzéki politikusait, fellép a civil társadalmi csoportokkal szemben, és cenzúrázza a médiát.[11] Az igazságszolgáltatás elnöki irányítás alatt áll, a biztonsági erők pedig erőszakot alkalmaznak.[11] A Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« országok kategóriájába sorolta E.-Guineát.[11]
A kétkamarás parlament egy 70 fős szenátusból és egy 100 fős képviselőházból áll, mindkét kamara tagjainak megbízatása öt évre szól.[11] Tizenöt szenátort az elnök nevez ki, 55-öt közvetlenül választanak; a képviselőházat is közvetlenül választják.[11]
Az állampolgárság 10 év állandó ott lakás után szerezhető meg, vagy legalább az egyik szülőnek helyi állampolgárnak kell lennie.[forrás?] A választójog 18 éves kortól jár.
Jogrendszer: részben a spanyol polgári jog és törzsi szokások alapján.[12]
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
Egyenlítői-Guinea közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a tartomány (provincia), amelynek az alegysége a törvényhatóság (municipio). Az ország 8 tartományra van osztva, amelyek közül a legújabb a 2017-ben létrehozott Djibloho tartomány, aminek a székhelye az új főváros, Ciudad de la Paz lesz. A tartományok további 32 törvényhatóságra vannak osztva.
| Tartomány | Főváros | Népesség (fő) | Terület (km2) |
|---|---|---|---|
| Annobón | San Antonio de Palé | 5314 | 17 |
| Észak-Bioko | Rebola | 300 374 | 776 |
| Dél-Bioko | Luba | 34 674 | 1241 |
| Délközép | Evinayong | 141 986 | 9 931 |
| Kié-Ntem | Ebebiyín | 183 664 | 3 943 |
| Litoral | Bata | 367 348 | 6 665 |
| Wele-Nzas | Mongomo | 192 017 | 5 478 |
| Djibloho | Ciudad de la Paz |
Védelmi rendszer[szerkesztés]
A nemzeti GDP 1%-át fordítják védelmi kiadásokra (2018-as becslés). 18 éves kor fölött a fiúknak kötelező a katonai szolgálat, aminek hossza 2 év. Nőket is besoroznak, de csak adminisztratív pozíciókba és csak a haditengerészethez.
Népesség[szerkesztés]
Népességének változása[szerkesztés]
 |
A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre. |
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]
Az összes népességből a fangok vannak abszolút többségben (83%), a lakosság kisebb részét teszik ki a bubuék (10%), valamint egyéb népek 7%.
A hivatalos nyelv spanyol és a francia, valamint jelen van több, a nyugati bantu nyelvekhez tartozó bennszülött nyelv is (fang, bubi, ndowé, bisió, bujeba). Annobón szigetén egy portugál kreol nyelvet, a Fa d’Ambót beszélik.[13] A hivatalos nyelvek közül a lakosság elsöprő többsége a spanyolt ismeri, a franciát alig beszélik.[14]
Vallás[szerkesztés]
Egyenlítői-Guineában a fő vallás a kereszténység, amelyhez a lakosság kb. 93%-a tartozik. A római katolikusok alkotják a többséget (88%), míg a kisebbséget a protestánsok (5%). A lakosság kb. 2%-a az iszlám híve (főleg szunnita). A fennmaradó 5% az animizmus, a baháʼí és más vallások híve.[15]
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
A nagy olajtartalékok felfedezése és kiaknázása hozzájárult az elmúlt évtizedekben a jelentős gazdasági növekedéshez.[12] Az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság és a halászat szintén a GDP fő összetevői.[12]
Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározó. Ennek köszönhetően a gazdaság az 1990-es évek közepétől kezdve nagyon gyors növekedésnek indult. Az ipari termelés szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más kiaknázatlan ásványkincsek is.
Gazdasága: agráripari ország. A lakosság 44%-a él a szegénységi küszöb alatt (2011-es becslés).
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Az ország lakossága leginkább önellátó gazdálkodást folytat,[12] csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság és az export fontos pillérét adják még a kitermelt trópusi nemesfák (pl: okumé, ében, paliszander).
Főbb termények: kávé, kakaó, rizs, jamgyökér, manióka (tápióka), banán, pálmaolaj. [12]
Ipar[szerkesztés]
Kőolaj-kitermelés és -finomítás
Külkereskedelem[szerkesztés]
- Exporttermékek: kőolaj, fa, kávé, kakaó.
- Importtermékek: olajipari termékek, feldolgozott termékek, textília, élelmiszer, iparcikkek, gyógyszerek.
- Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, India, Dél-Korea, USA.
Főbb export partnerek: Kína 28%, India 11,8%, Dél-Korea 10,3%, Portugália 8,7%, USA 6,9%, Spanyolország 4,9% (2017)
Főbb importpartnerek: Spanyolország 20,5%, Kína 19,4%, USA 13%, Elefántcsontpart 6,2%, Hollandia 4,7% (2017)
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Elektromos hálózat a lakosság 68%-a számára elérhető (2016). Városi területeken ez 91%.
Média[szerkesztés]
A hírközlési csatornák (televízió, rádió, újságok) szinte kizárólag állami irányítás alatt működnek. Műholdas adások egyéni készülékkel elérhetők.
Közlekedés[szerkesztés]
- Repülőterek száma: 2 - Malabo és Bata
- Kikötők száma: 4 - Bioko szigeten: Malabo, Luba, a szárazföldi részen: Bata, Mbini.
A környező országok közül közúti kapcsolata Gabon felé: Cogo/Acalayong.
Kamerun felé: Ebebeyin.
Vasúti közlekedés nincs az országban. Szilárd burkolatú utak hossza: 2880 km (2017).
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
A 15 évnél idősebb lakosság 95%-a tud írni-olvasni.
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
Vidéken egyes helyeken még készítenek fából készült maszkokat, amiket zenével, tánccal egybekötött szertartásokon használnak fel. A városokban lévő hasonló maszkok általában másolatok, és importból származnak. A zenés szertartásokon dobok, fából készült xilofonok és hárfák hallhatók.
Erős a történetek szóbeli átadása az egyes generációk között. Ezekben gyakoriak az állandó, hagyományos állatszereplők, például a mogorva teknős vagy az agyafúrt majom.
Gasztronómia[szerkesztés]
A helyi konyha a spanyol és őshonos gasztronómia, valamint muzulmán (többek között marokkói) kulináris elemek keveréke. Gyakori hozzávalók a különféle húsok (háziállatok, vadak, importhúsok), akárcsak a baromfi, csiga és a hal. A zöldségnövények közül az édesburgonya, kenyérfagyümölcs, tápióka, jamgyökér és földimogyoró a legfontosabbak.[16]
Ismert fogások a térségből a borsleves, amely tartalmaz még húst és szerecsendiót, a sopa de pescado con cacahuete, ami egy földimogyoróból, halból, hagymából és paradicsomból főzött leves, illetve a sohquttahhash leves, melynek összetevői bab, csemegekukorica, kukoricás marhahús, fehérrépa, sózott sertéshús, paradicsom, édespaprika és okra.[16]
Jellemző italok a pálmabor, különféle pálinkák, a cukornádból főzött malamba és a sör.[16]
Turizmus[szerkesztés]
Az ország nincs felkészülve a turizmusra, az utazók ritkák. A fényképezéshez külön engedély szükséges, ennek hiányában a kamerát (vagy mobilt) könnyen elkobozhatják. Engedély birtokában is tilos katonai vagy kormányzati épületet fényképezni. A papírtérképek nyilvános használata elvileg tilos.
Az országba való belépéshez és ott-tartózkodáshoz vízum és fényképes igazolás szükséges. Ezeket Malabo vagy Bata településeken lehet megszerezni. A papírokat (különféle engedélyek, útlevél, vízum) az országban való utazás során gyakran elkérik ellenőrzésre a rendőrök vagy a katonák, és közben némi pénzt is igényelnek. Az iratokról érdemes fénymásolatot vagy fényképet készíteni, eltűnésük esetére. A szárazabb évszakban érdemes utazni az országban.
Javasolt oltások[szerkesztés]
Javasolt oltások Egyenlítői-Guinea-ba utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (magas a fertőzésveszély)
- Sárgaláz
- Dengue-láz
- Malária ellen gyógyszer van (nagy a kockázata a fertőzésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak, illetve állatokkal való testi kontaktus esetén:
Sport[szerkesztés]
Olimpia[szerkesztés]
Egyenlítői-Guinea eddig még nem nyert érmet a játékok során.
- Bővebben: Egyenlítői-Guinea az olimpiai játékokon
Labdarúgás[szerkesztés]
Az Egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra.
- Legjobb eredmény: CEMAC Kupa 2006 - Aranyérem
Az ország 2012-ben Gabonnal közösen rendezte a 2012-es afrikai nemzetek kupáját, majd miután a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt Marokkó visszalépett a 2015-ös Afrika-kupa rendezésétől, így annak is Egyenlítői-Guinea ad otthont.[17]
Ünnepnapok[szerkesztés]
| Dátum | Elnevezés | Helyi név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Január 1. | Újév | Día del Año Nuevo y la Noche Vieja | |
| Mozgóünnep | Nagypéntek | Viernes Santo | |
| Május 1. | A munka ünnepe | Día del Trabajo y Festivos | |
| Mozgóünnep | Úrnapja | Corpus Christi | |
| Június 5. | Elnök napja | Día del Nacimiento del Grande Obiang Nguema | Az elnök, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo születésnapja |
| Augusztus 3. | Felszabadulás napja | Día de Libertad y Golpismo | |
| Augusztus 15. | Alkotmány napja | Día de Leyes y Constitución | |
| Október 12. | Függetlenség napja | Día de la Independencia de Guinea Ecuatorial | |
| December 25. | Karácsony | Día de la Noche Buena |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ World Population Review
- ↑ World Population Review 2022
- ↑ Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
- ↑ http://uis.unesco.org/en/country/gq
- ↑ Guinea Ecuatorial: en busca de una ciudad futurista en medio de la pobreza (spanyol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ Archivált másolat. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
- ↑ (2020. június 2.) „Equatorial Guinea 2020 Human Rights Report”, 15. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
- ↑ Democracy Index 2020 (brit angol nyelven). Economist Intelligence Unit . (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ a b c d e f g Equatorial Guinea: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ a b c d e CIA World Factbook
- ↑ El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Agustín Nze: «En Guinea Ecuatorial el español es innegociable» (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ International Religious Freedom Report for 2017. [2020. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 22.)
- ↑ a b c Equatorial Guinea Food & Dining
- ↑ Guinea Ecuatorial organizará la Copa África (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 17.)
Források[szerkesztés]
- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
- Lonely Planet: Africa, Equatorial Guinea
- The World Factbook Archiválva 2020. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
- hivatalos oldal Archiválva 2006. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}
|
