Egyenlítői-Guinea
Egyenlítői-Guinea független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába.
Területe körülbelül Magyarország egyharmada. Fővárosa a Bioko szigetén található Malabo, de a tervek szerint az új főváros a közeljövőben a szárazföld belsejében épülő modern város, Ciudad de la Paz (Oyala) lesz.[6]
Egykori spanyol gyarmat lévén az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.[7]
Etimológia
[szerkesztés]Korábban spanyol gyarmat volt, Spanyol-Guinea néven. A függetlenség utáni neve onnan származik, hogy az Egyenlítő és a Guineai-öböl mellett található.
Az ország területén nem halad át az Egyenlítő, déli határa pontosan az északi 1 fokon halad.
Földrajz
[szerkesztés]Az ország 28 051 km²-es területe két nagy részre oszlik: a kontinensen fekvő országrész nagyjából négyzet alakú, északon Kamerun, keleten és délen pedig Gabon határolja. A másik nagy földrajzi egység Bioko szigete, amely Egyenlítői-Guinea szárazföldi régiójától mintegy 160 kilométerre északnyugatra, Kamerun partvidékéhez közel fekszik a Biafra-öbölben. Biokón található az ország fővárosa, Malabo is.
A kontinentális országrész
[szerkesztés]Az afrikai kontinens törzsterületén fekvő országrész elnevezése Río Muni. Tengerpartja észak-déli irányban húzódik végig, a homokos strandokat délen alacsony sziklák váltják fel a parton. A mintegy 20 km széles parti síkságot a szárazföld belseje felé dombok váltják föl, amelyek fokozatosan emelkednek az Alsó-guineai-küszöb 500–1000 m magas fennsíkjáig, amelyet spanyolul mesetas-nak neveznek. Gabonból átnyúlnak a Kristály-hegység (Monts de Cristal) nyúlványai is, ilyen például a Niefang-Mikomeseng-hegylánc.
A szárazföld legjelentősebb vízfolyásai az északi határ mentén kanyargó Campo-folyó, a délebbre található Mbini, valamint a keleten de facto határfolyóként szolgáló Kié, amelyet a hivatalos határ, a keleti hosszúság 11° 20′ foka helyett használnak. A déli határnál fekszik a Muni, amely egy sor különböző folyó összeérő, mocsaras tölcsértorkolatának az elnevezése. Hogy a folyók korlátozott mennyiségű vízenergiáját kihasználják, 2012-ben Sendjében egy vízerőművet kezdtek el építeni a Mbinire.[8]
A parti síkságot üledékes kőzetek borítják, a szárazföld belsejét pedig elsősorban idős metamorf kőzetek alkotják, amelynek talajai a hosszas erózió és kimosódás miatt viszonylag rossz minőségűek.
Szigetek
[szerkesztés]Az ország fő szigete, Bioko 72 km hosszú és 35 km széles. Kialudt vulkánjainak kúpjai, krátertavai és termékeny vulkáni talajai élesen különböznek a Río Muni tájaitól. A sziget északi részén emelkedik az egész ország legmagasabb pontja, a 3008 m magas Pico de Santa Isabel, amely szintén egy kialudt vulkán. A sziget belsejének középső és déli vidékein is alpesi jellegű hegységek emelkednek, a Moca-csúcs és a környező magaslatok, valamint a Gran Caldera hegyvonulata. Bioko partjai nagyon sziklásak, az általában 20 m magasságot is elérő parti sziklafalakat és zátonyokat csak ritkán törik meg apró öblök és homokos strandok. A nehéz megközelíthetőség különösen igaz a sziget déli részére, amely Egyenlítői-Guinea egyik leginkább elzárt és legfejletlenebb vidéke. Az északi parton egy viszonylag jó kikötőhelyre, egy vulkán félig tenger alá süllyedt kalderájára épült az ország fővárosa, Malabo. A sziget kis mérete és nagy szintkülönbségei miatt a folyók rövidek és gyorsak. Ezek közül a Musola-folyót vízenergia termelésére is használják.
Az országhoz tartozik Annobón szigete is, amely földrajzilag São Tomé és Príncipe szigetcsoportjához tartozik, Biokótol 650 km-re délnyugatra található. A szintén vulkanikus eredetű sziget körülbelül 6 km hosszú és 3 km széles, legmagasabb csúcsa a 613 méteres Santa Mina .
Éghajlat
[szerkesztés]A kontinentális területek és a szigetek éghajlata is jellegzetesen egyenlítői. Az év legnagyobb részében a hőmérséklet forró, sok a csapadék és gyakori a sűrű felhőzet, a pontos értékeket helyenként befolyásolja a tengerszint feletti magasság és az óceántól való távolság. A Río Muni (a szárazföld) területén a nedves évszak februártól júniusig, valamint szeptembertől decemberig tart. Az éves csapadékmennyiség a tengerparttól kelet felé haladva fokozatosan csökken: amíg az Atlanti-óceán partján fekvő Batában ez az érték 2500 mm, addig az északkeleten található Mikomesengben csak 1500 mm csapadék esik. A napi átlaghőmérséklet egész évben 26 °C (szárazföld) és 25 °C (Bioko) körül alakul. A levegő relatív nedvesség tartalma a Río Muni területén magasabb. Biokón a száraz évszak novembertől márciusig tart, az év többi része esős. A fősziget déli részén extrém csapadékmennyiségek esnek, San Antonio de Urecában az éves csapadékmenyiség eléri a 11 400 millimétert.
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 31,0 | 32,0 | 31,0 | 32,0 | 31,0 | 29,0 | 29,0 | 29,0 | 30,0 | 30,0 | 30,0 | 31,0 | 30,4 |
Átlaghőmérséklet (°C) | 25,0 | 26,0 | 26,0 | 26,0 | 25,0 | 25,0 | 24,0 | 24,0 | 24,0 | 24,0 | 25,0 | 25,0 | 24,9 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 19,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 22,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 22,0 | 21,0 | 21,0 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 42 | 33 | 110 | 187 | 179 | 224 | 284 | 188 | 277 | 238 | 92 | 36 | 1890 |
Havi napsütéses órák száma | 148 | 152 | 108 | 120 | 117 | 69 | 46 | 58 | 48 | 68 | 99 | 139 | 1172 |
Forrás: Climate & Temperature |
Élővilág, természetvédelem
[szerkesztés]Az esőerdőkben gorillák, csimpánzok, erdei elefántok élnek.
Nemzeti parkjai
[szerkesztés]Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.[9] 1400 km² területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.
Történelem
[szerkesztés]A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.
1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)
A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolga-kereskedelem ellen.
1963-ban belső autonómiát kapott a terület.
1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban a drogfüggő Francisco Macías Nguema uralma alatt, aki a legmagasabb becslések szerint legalább félmillió ember erőszakos haláláért felelős. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.
Politika és közigazgatás
[szerkesztés]Az ország parlamentáris köztársaság, azonban diktatórikus rendszer van.[10][11]
T. O. Nguema Mbasogo elnök, aki a nagybátyját megbuktató katonai puccsban vette át a hatalmat, 1979 óta erősen elnyomó tekintélyuralmi rezsimet vezet.[12] Az olajvagyon és a politikai hatalom az elnök családjának kezében összpontosul.[12] A kormány gyakran őrizetbe veszi az ország ellenzéki politikusait, fellép a civil társadalmi csoportokkal szemben, és cenzúrázza a médiát.[12] Az igazságszolgáltatás elnöki irányítás alatt áll, a biztonsági erők pedig erőszakot alkalmaznak.[12] A Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« országok kategóriájába sorolta E.-Guineát.[12]
A kétkamarás parlament egy 70 fős szenátusból és egy 100 fős képviselőházból áll, mindkét kamara tagjainak megbízatása öt évre szól.[12] Tizenöt szenátort az elnök nevez ki, 55-öt közvetlenül választanak; a képviselőházat is közvetlenül választják.[12]
Az állampolgárság 10 év állandó ott lakás után szerezhető meg, vagy legalább az egyik szülőnek helyi állampolgárnak kell lennie.[forrás?] A választójog 18 éves kortól jár.
Jogrendszer: részben a spanyol polgári jog és törzsi szokások alapján.[13]
Közigazgatási beosztás
[szerkesztés]Egyenlítői-Guinea közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a tartomány (provincia), amelynek az alegysége a törvényhatóság (municipio). Az ország 8 tartományra van osztva, amelyek közül a legújabb a 2017-ben létrehozott Djibloho tartomány, aminek a székhelye az új főváros, Ciudad de la Paz lesz. A tartományok további 32 törvényhatóságra vannak osztva.
Tartomány | Főváros | Népesség (fő) | Terület (km2) |
---|---|---|---|
Annobón | San Antonio de Palé | 5314 | 17 |
Észak-Bioko | Rebola | 300 374 | 776 |
Dél-Bioko | Luba | 34 674 | 1241 |
Délközép | Evinayong | 141 986 | 9 931 |
Kié-Ntem | Ebebiyín | 183 664 | 3 943 |
Litoral | Bata | 367 348 | 6 665 |
Wele-Nzas | Mongomo | 192 017 | 5 478 |
Djibloho | Ciudad de la Paz |
Védelmi rendszer
[szerkesztés]A nemzeti GDP 1%-át fordítják védelmi kiadásokra (2018-as becslés). 18 éves kor fölött a fiúknak kötelező a katonai szolgálat, aminek hossza 2 év. Nőket is besoroznak, de csak adminisztratív pozíciókba és csak a haditengerészethez.
Népesség
[szerkesztés]Népességének változása
[szerkesztés]Lakosok száma | 252 115 | 275 470 | 274 892 | 215 403 | 293 825 | 386 418 | 471 288 | 568 552 | 676 851 | 1 267 689 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1991 | 1997 | 2003 | 2009 | 2017 |
Legnépesebb települések
[szerkesztés]Etnikumok
[szerkesztés]Az ország kis lakossága ellenére számos etnikai csoporttal rendelkezik, ezek mindegyike bantu. A fangok, akik Egyenlítői-Guinea legnagyobb népcsoportját alkotják 57%-kal, eredetileg Río Muni belső vidékein éltek és a 18., valamint a 19. század során igázták le az atlanti-óceáni partvidék népeit. A fangok két nagy csoportra oszlanak, a Mbini-folyótól északra a ntumu fangok, a vízfolyástól délre pedig az okak fangok élnek. Az elmúlt évtizedekben közülük sokan Biokóra vándoroltak. Nagy számuknak köszönhetően a politikai hatalom elsősorban a fang politikusok kezében összpontosul. A kontinentális partvidék népcsoportjai, a kombék, mabeák, lengik, bengák és más kisebb törzsek a fangokhoz képest jóval hosszab ideje kapcsolatban álltak az európai hajósokkal és kereskedőkkel, így még néhány vegyesházasság és némi keveredés is létrejött. A spanyol néprajz ezeket a partvidéki népcsoportokat összefoglaló néven playeros-nak nevezi.
Bioko szigetének őslakosai a bubik, akik jelenleg az ország lakosságának 10%-át teszik ki. A bubik az ország többi népcsoportjával ellentétben hagyományosan matrilineáris társadalomban élnek, ahol a gyermekek anyai ágon örökölnek. Az első kapcsolatfelvétel megtizedelte a népet, ekkor alig néhány ezren maradtak életben. A gyarmati korszak alatt a spanyol hódítók leghűségesebb támogatóivá váltak, mivel bennük látták a biztosítékát annak, hogy a népesebb fangok nem foglalják el a szigetüket. Miután a spanyolok távoztak és függetlenné vált Egyenlítői-Guinea, a fangok beáramlása valóban megkezdődött Biokóra az 1960-as években. Francisco Macías Nguema diktátor uralma alatt (1968–1979), aki maga is fang nemzetiségű volt, a bubikat brutális eszközökkel elnyomták és üldözték. Számos bubit megöltek akit szeparatizmussal vádoltak, és kivégezték a legtöbb bubi politikust is. Egyes történészek szerint ez a szervezett üldöztetés nevezhető népírtásnak. Az erőszak újra fellángolt az 1990-es években, amikor biokói szeparatista milicisták támadásaira válaszul az egyenlítői-guineai kormány megtorlásúl bubi nemzetiségű lakosok százait tartóztatta le és vallatta ki. A diszkrimináció a népcsort ellen a 21. században is megmaradt.
Biokón élnek a Fernandinos-nak nevezett csoport tagjai is, akik a britek által a 19. században felszabadított és Afrikában letelepített rabszolgák leszármazottjai. Korábban ők alkották az ország leggazdagabb rétegét, de a spanyol uralom alatt, majd a függetlenség után nagyon sokat veszítettek befolyásukból. A sziget lakói a crioulos-ok is, akik részben portugál, részben afrikai felmenőkkel rendelkeznek. Biokón az 1970-es években a lakosság jelentős részét Nigériából érkezett vendégmunkások alkották, akik a Malabo környéki ültetvényeken dolgoztak, azonban 1975-ben 45 000 embert hazaköltöztettek, miután a nigériai kormány úgy értesült, hogy Egyenlítői-Guineában elnyomják az állampolgárait.
Annobón szigetén egykori rabszolgák leszármazottai élnek, akiket még a portugálok költöztettek oda, amikor a földdarab São Tomé és Príncipe gyarmatához tartozott.
Nyelvek
[szerkesztés]Az ország népcsoportjai mind a saját nyelvükön beszélnek, ezek mindegyike a bantu nyelvcsaládhoz tartozik, közülük a legtöbb aktív beszélővel a fang és a bubi nyelv rendelkezik. Egyenlítői-Guinea hivatalos nyelvei a spanyol és a francia. A spanyolt használják a sajtóban, az iskolai oktatásban és közvetítő nyelvként a szárazföldön és Biokón is. 1983-óta az ország igyekszik szorosabb gazdasági kapcsolatokat kialakítani Franciaországgal és a térség többi francianyelvű országával, így a nyelvet tantárgyként kötelezővé tették az iskolai oktatásban és 1997-ben hivatalos státuszt adtak neki. A fentebb említett nyelveken kívül Biokón használatban van egy angolon alapuló kreol is, Annobón szigetén pedig egy portugál kreol nyelvet, a Fa d’Ambót beszélnek.[14][15]
Vallás
[szerkesztés]Egyenlítői-Guineában a fő vallás a kereszténység, amelyhez a lakosság kb. 93%-a tartozik. A római katolikusok alkotják a többséget (88%), míg a kisebbséget a protestánsok (5%). A lakosság kb. 2%-a az iszlám híve (főleg szunnita). A fennmaradó 5% az animizmus, a baháʼí és más vallások híve.[16]
Szociális rendszer
[szerkesztés]Gazdaság
[szerkesztés]A nagy olajtartalékok felfedezése és kiaknázása hozzájárult az elmúlt évtizedekben a jelentős gazdasági növekedéshez.[13] Az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság és a halászat szintén a GDP fő összetevői.[13]
Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározó. Ennek köszönhetően a gazdaság az 1990-es évek közepétől kezdve nagyon gyors növekedésnek indult. Az ipari termelés szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más kiaknázatlan ásványkincsek is.
Gazdasága: agráripari ország. A lakosság 44%-a él a szegénységi küszöb alatt (2011-es becslés).
Mezőgazdaság
[szerkesztés]Az ország lakossága leginkább önellátó gazdálkodást folytat,[13] csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság és az export fontos pillérét adják még a kitermelt trópusi nemesfák (pl: okumé, ében, paliszander).
Főbb termények: kávé, kakaó, rizs, jamgyökér, manióka (tápióka), banán, pálmaolaj. [13]
Ipar
[szerkesztés]Kőolaj-kitermelés és -finomítás
Külkereskedelem
[szerkesztés]- Exporttermékek: kőolaj, fa, kávé, kakaó.
- Importtermékek: olajipari termékek, feldolgozott termékek, textília, élelmiszer, iparcikkek, gyógyszerek.
- Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, India, Dél-Korea, USA.
Főbb export partnerek: Kína 28%, India 11,8%, Dél-Korea 10,3%, Portugália 8,7%, USA 6,9%, Spanyolország 4,9% (2017)
Főbb importpartnerek: Spanyolország 20,5%, Kína 19,4%, USA 13%, Elefántcsontpart 6,2%, Hollandia 4,7% (2017)
Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés]Elektromos hálózat a lakosság 68%-a számára elérhető (2016). Városi területeken ez 91%.
Média
[szerkesztés]A hírközlési csatornák (televízió, rádió, újságok) szinte kizárólag állami irányítás alatt működnek. Műholdas adások egyéni készülékkel elérhetők.
Közlekedés
[szerkesztés]- Repülőterek száma: 2 - Malabo és Bata
- Kikötők száma: 4 - Bioko szigeten: Malabo, Luba, a szárazföldi részen: Bata, Mbini.
A környező országok közül közúti kapcsolata Gabon felé: Cogo/Acalayong.
Kamerun felé: Ebebeyin.
Vasúti közlekedés nincs az országban. Szilárd burkolatú utak hossza: 2880 km (2017).
Telekommunikáció
[szerkesztés]Hívójel prefix | 3C |
ITU zóna | 47 |
CQ zóna | 36 |
Kultúra
[szerkesztés]Oktatási rendszer
[szerkesztés]A 15 évnél idősebb lakosság 95%-a tud írni-olvasni.
Kulturális intézmények
[szerkesztés]Művészetek
[szerkesztés]Hagyományok, néprajz
[szerkesztés]Vidéken egyes helyeken még készítenek fából készült maszkokat, amiket zenével, tánccal egybekötött szertartásokon használnak fel. A városokban lévő hasonló maszkok általában másolatok, és importból származnak. A zenés szertartásokon dobok, fából készült xilofonok és hárfák hallhatók.
Erős a történetek szóbeli átadása az egyes generációk között. Ezekben gyakoriak az állandó, hagyományos állatszereplők, például a mogorva teknős vagy az agyafúrt majom.
Gasztronómia
[szerkesztés]A helyi konyha a spanyol és őshonos gasztronómia, valamint muzulmán (többek között marokkói) kulináris elemek keveréke. Gyakori hozzávalók a különféle húsok (háziállatok, vadak, importhúsok), akárcsak a baromfi, csiga és a hal. A zöldségnövények közül az édesburgonya, kenyérfagyümölcs, tápióka, jamgyökér és földimogyoró a legfontosabbak.[17]
Ismert fogások a térségből a borsleves, amely tartalmaz még húst és szerecsendiót, a sopa de pescado con cacahuete, ami egy földimogyoróból, halból, hagymából és paradicsomból főzött leves, illetve a sohquttahhash leves, melynek összetevői bab, csemegekukorica, kukoricás marhahús, fehérrépa, sózott sertéshús, paradicsom, édespaprika és okra.[17]
Jellemző italok a pálmabor, különféle pálinkák, a cukornádból főzött malamba és a sör.[17]
Turizmus
[szerkesztés]Az ország nincs felkészülve a turizmusra, az utazók ritkák. A fényképezéshez külön engedély szükséges, ennek hiányában a kamerát (vagy mobilt) könnyen elkobozhatják. Engedély birtokában is tilos katonai vagy kormányzati épületet fényképezni. A papírtérképek nyilvános használata elvileg tilos.
Az országba való belépéshez és ott-tartózkodáshoz vízum és fényképes igazolás szükséges. Ezeket Malabo vagy Bata településeken lehet megszerezni. A papírokat (különféle engedélyek, útlevél, vízum) az országban való utazás során gyakran elkérik ellenőrzésre a rendőrök vagy a katonák, és közben némi pénzt is igényelnek. Az iratokról érdemes fénymásolatot vagy fényképet készíteni, eltűnésük esetére. A szárazabb évszakban érdemes utazni az országban.
Javasolt oltások
[szerkesztés]Javasolt oltások Egyenlítői-Guinea-ba utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (magas a fertőzésveszély)
- Sárgaláz
- Dengue-láz
- Malária ellen gyógyszer van (nagy a kockázata a fertőzésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak, illetve állatokkal való testi kontaktus esetén:
Sport
[szerkesztés]Olimpia
[szerkesztés]Egyenlítői-Guinea eddig még nem nyert érmet a játékok során.
- Bővebben: Egyenlítői-Guinea az olimpiai játékokon
Labdarúgás
[szerkesztés]Az Egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra.
- Legjobb eredmény: CEMAC Kupa 2006 - Aranyérem
Az ország 2012-ben Gabonnal közösen rendezte a 2012-es afrikai nemzetek kupáját, majd miután a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt Marokkó visszalépett a 2015-ös Afrika-kupa rendezésétől, így annak is Egyenlítői-Guinea ad otthont.[18]
Ünnepnapok
[szerkesztés]Dátum | Elnevezés | Helyi név | Megjegyzés |
---|---|---|---|
Január 1. | Újév | Día del Año Nuevo y la Noche Vieja | |
Mozgóünnep | Nagypéntek | Viernes Santo | |
Május 1. | A munka ünnepe | Día del Trabajo y Festivos | |
Mozgóünnep | Úrnapja | Corpus Christi | |
Június 5. | Elnök napja | Día del Nacimiento del Grande Obiang Nguema | Az elnök, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo születésnapja |
Augusztus 3. | Felszabadulás napja | Día de Libertad y Golpismo | |
Augusztus 15. | Alkotmány napja | Día de Leyes y Constitución | |
Október 12. | Függetlenség napja | Día de la Independencia de Guinea Ecuatorial | |
December 25. | Karácsony | Día de la Noche Buena |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ World Population Review
- ↑ World Population Review 2022
- ↑ Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
- ↑ http://uis.unesco.org/en/country/gq
- ↑ Guinea Ecuatorial: en busca de una ciudad futurista en medio de la pobreza (spanyol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ mulyungi, patrick: Equatorial Guinea receives financial support for its Sendje hydroelectric power plant project (amerikai angol nyelven). Constructionreview, 2020. július 6. (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
- ↑ Archivált másolat. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
- ↑ (2020. október 10.) „Equatorial Guinea 2020 Human Rights Report”, 15. o. [2021. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ Democracy Index 2020 (brit angol nyelven). Economist Intelligence Unit . (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ a b c d e f g Equatorial Guinea: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ a b c d e CIA World Factbook
- ↑ El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Agustín Nze: «En Guinea Ecuatorial el español es innegociable» (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ International Religious Freedom Report for 2017. [2020. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 22.)
- ↑ a b c Equatorial Guinea Food & Dining
- ↑ Guinea Ecuatorial organizará la Copa África (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 17.)
Források
[szerkesztés]- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
- Lonely Planet: Africa, Equatorial Guinea
- The World Factbook Archiválva 2020. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
[szerkesztés]- hivatalos oldal Archiválva 2006. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben