Dengue-láz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dengue-láz
Denguerash.JPG
A dengue-lázra jellemző kiütések a beteg hátán

Adatbázisok
DiseasesDB 3564
MedlinePlus 001374
eMedicine med/528 
MeSH C02.782.417.214

A dengue-láz egy fertőzés, amelyet a dengue-vírus okoz. A betegségnek két formáját különböztetik meg: a klasszikus dengue-lázat és a vérzéses dengue-lázat. A klasszikus forma az egész világon jelen van a trópusi területeken, míg a vérzéses forma főleg Ázsia déli részén fordul elő.[1]

A dengue-vírust szúnyogok adják tovább (azaz terjesztik). A dengue-lázat "csonttörő láz"-nak is nevezik, mivel olyan erős fájdalmat okozhat, hogy a beteg úgy érzi, mintha eltörnének a csontjai. A dengue-láz tünetei többek között a láz, a fejfájás, a kanyaróhoz hasonló bőrkiütés, valamint izom- és ízületi fájdalmak. Ritka esetekben a dengue-láz életveszélyessé is válhat, kétféle módon. Az egyik a vérzéses dengue-láz, ami vérzést, a vérerek szivárgását, és a (véralvadást előidéző) vérlemezkék számának csökkenését okozza. A másik életveszélyessé válható forma a dengue-sokk szindróma, ami veszélyesen alacsony vérnyomást okoz.

Négy különböző típusú dengue-vírus létezik. Ha valaki egyszer már megfertőződött az egyik típusú vírussal, akkor az adott típus ellen rendszerint egész életére védve lesz. A másik három típus ellen azonban csak rövid ideig lesz védve. Ha a továbbiakban elkapja e három vírustípus valamelyikét, akkor nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyos szövődmények.

Nem létezik olyan védőoltás, amely megakadályozná a dengue-vírussal való megfertőződést. Van arra néhány mód, hogy elkerüljük a dengue-láz fertőzést. Védekezni lehet a szúnyogok ellen, és korlátozni lehet a szúnyogcsípések számát. A tudósok javasolják a szúnyogok élőhelyeinek visszaszorítását és ezáltal a szúnyogok számának csökkentését. Ha valaki elkapja a dengue-lázat, általában úgy is helyre tud jönni, ha elég folyadékot fogyaszt, feltéve, hogy a betegség enyhe vagy közepes fokú. Súlyosabb esetben szükség lehet intravénás folyadékbevitelre (általában tűvel és csővezetékkel a vénába adott folyadékra), vagy vérátömlesztésre.

Az 1960-as évek óta sokkal többen fertőződnek meg dengue-lázzal. A betegség a második világháború óta világméretű problémává vált. Több mint 110 országban fordul elő gyakran. Évente mintegy 50-100 millió ember fertőződik meg dengue-lázzal.

A vírust közvetlenül kezelő védőoltások és gyógyszerek kidolgozása jelenleg folyik. Számos különböző módszert próbálnak alkalmazni a szúnyogoktól való megszabadulásra is.

A dengue-láz első modern kori leírásai 1779-ben keletkeztek. A 20. század elején a tudósok kiderítették, hogy a betegséget a dengue-vírus okozza, és szúnyogok adják tovább (azaz terjesztik).

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Outline of a human torso with arrows indicating the organs affected in the various stages of dengue fever
A kép a denge-láz tüneteit illusztrálja

A dengue-vírussal történő fertőzések mintegy 80%-ánál nincsenek tünetek vagy csak enyhe tünetek jelentkeznek (például közönséges láz).[2][3][4] A fertőzötteknek körülbelül 5%-a lesz súlyosan beteg. E személyeknek egy csekély hányadánál a betegség életveszélyessé válhat.[2][4] A tünetek a dengue-vírussal való érintkezést követően 3-14 nap múlva jelentkeznek. A tünetek megjelenése leggyakrabban 4-7 nap múlva történik.[5] Ha tehát valaki olyan területről érkezik haza, ahol a dengue-láz gyakori, és hazatérése után több mint 14 nappal belázasodik vagy egyéb tünet jelentkezik nála, akkor valószínűleg nem dengue-lázról van szó.[6]

Gyermekeknél a dengue-láz gyakran ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a megfázás vagy a gyomorrontás, például hányást és hasmenést.[7] Gyermekeknél azonban nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyos problémák a dengue-láz miatt.[6]

Klinikai lefolyás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dengue-láz klasszikus tünetei a hirtelen kezdődő láz, a fejfájás (rendszerint a szemek mögött), a kiütés, valamint az izom- és ízületi fájdalmak. A betegség egy másik elnevezése, a "csonttörő láz" arra utal, hogy mennyire súlyos lehet ez a fájdalom.[2][8] A dengue-láz lefolyásának három szakasza van: lázas, kritikus, és lábadozási szakasz.[9]

A lázas szakasz általában magas lázzal jár. A láz gyakran meghaladja a 40 fok Celsiust. Ekkor jelentkezhetnek általános fájdalmak és fejfájás is. A lázas szakasz általában 2-7 napig tart.[8][9] Ebben a szakaszban azoknak, akiknél jelentkeznek tünetek, körülbelül 50-80%-ánál kiütések is előfordulnak.[8][10] Az első vagy második napon a kiütés még úgy nézhet ki, mint a kipirult bőr. A betegség későbbi szakaszában (a 4-7. napokon) a kiütés a kanyaróhoz hasonlíthat.[10][11] Kis piros foltok (petechiák) jelenhetnek meg a bőrön. Ezek a foltok nem tűnnek el, ha a bőrt megnyomják. Ezeket a piros foltokat megtörött hajszálerek okozzák.[9] Enyhe vérzés is előfordulhat a száj és az orr nyálkahártyáján.[6][8] A láz hajlamos magától alábbhagyni, majd egy-két napra visszatérni, azonban ez személyenként változó.[11][12]

Egyeseknél a betegség a magas láz elmúltával kritikus szakaszba lép. A kritikus szakasz általában 1-2 napig tart.[9] Ebben a szakaszban folyadék gyűlhet fel a mellkasban és a hasban. Ennek az az oka, hogy a kis erek szivárognak. A folyadék felgyülemlik, és már nem kering többé a testben. Ez azt jelenti, hogy a létfontosságú szervek nem kapnak annyi vért, mint normális esetben,[9] és emiatt nem működnek rendesen. Ilyenkor súlyos vérzés is előfordulhat (általában az emésztőrendszer gyomor-bél traktusában).[6][9]

A dengue-lázban szenvedők kevesebb mint 5%-a kap keringési sokkot, dengue-sokk szindrómát, és dengue-vérzéses lázat.[6] Akinek korábban már volt más típusú dengue-láza ("másodlagos fertőzés"), annál nagyobb valószínűséggel jelentkeznek ezek a súlyos problémák.[6][13]

A lábadozási szakaszban az erekből kiszivárgott folyadék visszakerül a véráramba.[9] A lábadozási szakasz általában 2-3 napig tart.[6] A beteg gyakran sokkal jobban lesz e szakasz során, bár előfordulhat súlyos viszketés és lelassult szívverés is.[6][9] Ebben a szakaszban folyadék-túlterheléses állapot alakulhat ki (melynek során túl sok folyadék kerül vissza). Ha ez kihat az agyra, akkor rohamokat vagy módosult tudatállapotot okozhat.[6]

Kapcsolódó problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dengue időnként a test egyéb rendszereire is hatással lehet.[9] A tünetek jelentkezhetnek önmagukban vagy a klasszikus dengue-tünetekkel együtt.[7] A tudatossági szint csökkenése a súlyos esetek 0,5-6%-ánál fordul elő. Ez akkor következhet be, ha a dengue-vírus fertőzést okoz az agyban. Akkor is megtörténhet, ha a létfontosságú szervek - például a máj - nem működnek megfelelően.[7][12]

Dengue-lázban szenvedőknél egyéb idegrendszeri zavarokról is beszámoltak. A dengue okozhat például transzverzális myelitist és Guillain-Barré szindrómát.[7] Bár szinte soha nem fordul elő, a dengue okozhat szívfertőzést és heveny májelégtelenséget is.[6][9]

Kiváltó ok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A transmission electron microscopy image showing dengue virus
A dengue-lázat okozó vírusok (a kép közepén látható fekete foltok).
Close-up photograph of an Aedes aegypti mosquito biting human skin
A betegséget terjesztő Aedes aegypti moszkító

A dengue-lázat a dengue-vírus okozza. A vírusokat megnevező és osztályozó tudományos rendszerben a dengue-vírus a Flaviviridae családba és a Flavivirus nemzetségbe tartozik. Ebbe a családba más vírusok is tartoznak, melyek szintén betegséget okoznak az embereknek. Például a sárgaláz vírus, a nyugat-nílusi vírus, a Saint Louis encephalitis (agyhártyagyulladás) vírus, a japán encephalitis vírus, a kullancs által terjesztett encephalitis vírus, a Kyasanur Forest betegséget okozó vírus és az omszki vérzéses láz vírusa egyaránt a Flaviviridae családba tartoznak.[12] Ezeknek a vírusoknak legtöbbjét szúnyogok vagy kullancsok terjesztik.[12]

Terjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dengue-vírust leginkább az Aedes szúnyogok terjesztik, elsősorban az Aedes aegypti fajtájú szúnyogok.[3] Ezek a szúnyogok általában az északi 35° és déli 35° szélességi kör között, 1000 m tengerszint feletti magasság alatt élnek.[3] Többnyire napközben csípnek.[14] Egyetlen csípés is fertőzést okozhat.[15]

Néha a szúnyogok is megkapják a dengue-lázat emberektől. Ha egy nőstény szúnyog megcsíp egy fertőzött személyt, akkor a szúnyog megkaphatja a dengue-vírust. Eleinte a vírus a szúnyog belét bélelő sejtekben él. Mintegy 8-10 nap elteltével a vírus átterjed a szúnyog nyálmirigyeire, amelyek a nyálat (azaz "köpetet") termelik. Ez azt jelenti, hogy a szúnyog által előállított nyál dengue-vírussal fertőzött. Tehát ha ekkor a szúnyog megcsíp egy embert, a fertőzött nyál bejut az emberbe és az illető megfertőződhet. A vírus a jelek szerint semmilyen problémát nem okoz a fertőzött szúnyogok számára, és életük végéig fertőzöttek maradnak. Legnagyobb eséllyel az Aedes aegypti szúnyog terjeszti a dengue-lázat. Ennek az az oka, hogy szeret emberek közelében élni és állatok helyett emberekből táplálkozni,[16] és gyakran rakja le petéit mesterséges víztározókban.

A dengue terjedhet fertőzött vérkészítmények és szervátültetés útján is.[17][18] Ha egy dengue-lázban szenvedő személy szervet adományoz vagy vért ad, majd azt egy másik személy megkapja, akkor az adott vért vagy szervet fogadó személy dengue-lázat kaphat. Egyes országokban – például Szingapúrban – a dengue-láz gyakori. Ezekben az országokban minden 10 000 vérátömlesztés során 1,6-6 alkalommal kerül sor dengue-láz átadására.[19] A dengue-vírus a terhesség alatt vagy a szüléskor anyáról gyermekre is átterjedhet.[20] A dengue-láz más módon általában nem terjed.[8]

Kockázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dengue-lázzal fertőzött csecsemők és kisgyermekek nagyobb valószínűséggel lesznek súlyos betegek, mint a felnőttek. A gyermekek nagyobb valószínűséggel lesznek súlyos betegek, ha egészségesek és jól tápláltak.[6] (Ez eltér a legtöbb fertőzéstől, amelyek alultáplált, kevésbé egészséges gyermekek esetében súlyosabbak.) A nők nagyobb eséllyel betegszenek meg súlyosan, mint a férfiak.[21] A dengue életveszélyes lehet krónikus (hosszú távú) betegségben szenvedő emberek esetében, mint például a cukorbetegség és az asztma.[21]

A fertőzés folyamata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor egy szúnyog megcsíp egy embert, a szúnyog nyála bekerül az illető bőrébe. Ha a szúnyog fertőzött, a dengue-vírust a nyálában hordozza. Így amikor a szúnyog megcsíp egy embert, a szúnyog nyálával együtt a vírus is bekerül a bőrbe. A vírus rákötődik az ember fehérvérsejtjeire, majd behatol a sejt belsejébe. Mialatt a fehérvérsejt a szervezetben kering, a vírus reprodukálja (vagyis többszörözi) magát. A fehérvérsejt erre jelzőfehérjék (úgynevezett citokinek, mint például interleukinek, interferonok és tumor nekrózis faktorok) előállításával reagál. Ezek a fehérjék lázat, influenzaszerű tüneteket és erős fájdalmat okoznak, amelyek előfordulnak a dengue-fertőzés során.

Ha a beteg súlyosan fertőzött, a vírus sokkal gyorsabban reprodukálódik a szervezetben. Mivel több vírus van ilyenkor a szervezetben, több szervet érinthet a fertőzés (mint például a májat és a csontvelőt). A véráramból folyadék távozik a testüregekbe a kis vérerek falain keresztül. Emiatt kevesebb vér kering a szervezetben. A beteg vérnyomása olyan alacsony lesz, hogy a szív nem képes elég vért juttatni a létfontosságú szervekhez. A csontvelő sem képes elég vérlemezkét előállítani, ami a megfelelő véralvadáshoz szükséges. Alacsony vérlemezkeszám mellett a betegnél nagy eséllyel lép fel vérzés. A vérzés a dengue egyik legsúlyosabb szövődménye.[22]

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egészségügyi szakdolgozók általában úgy diagnosztizálják a dengue-lázat, hogy a beteg vizsgálata során a tünetekről megállapítják, hogy azok egyeznek a dengue tüneteivel. Különösen olyan területen ismerik fel nagy biztonsággal a dengue-lázat, ahol előfordulása gyakori.[2] A betegség korai szakaszában azonban nehéz felismerni a különbséget a dengue és más vírusos fertőzések között.[6] A beteg valószínűleg dengue-lázzal fertőzött, ha lázas és a következő tünetek közül kettő megjelenik nála: rosszullét és hányás; kiütés; általános fájdalom (azaz fájdalom mindenütt); alacsony fehérvérsejtszám; vagy pozitív érszorító vizsgálat. Bármelyik figyelmeztető jel és láz együttes jelenléte olyan területen, ahol a betegség sűrűn előfordul, általában azt jelzi, hogy a beteg dengue-lázzal fertőzött [23].

A figyelmeztető jelek általában még azelőtt megjelennek, hogy a fertőzés súlyossá válik.[9] Az érszorító vizsgálat akkor hasznos, ha nincs lehetőség laboratóriumi vizsgálatokat végezni. Az érszorító vizsgálat elvégzéséhez az egészségügyi szakdolgozó felhelyez egy vérnyomásmérő mandzsettát a beteg karjára és 5 percig rajta hagyja. Ezután megszámolja az apró vörös pontokat a bőrön. Ha nagyszámú pont látható a bőrön, valószínű, hogy a betegnek dengue-fertőzése van.[9]

Néha nehéz megkülönböztetni a dengue-lázat és a chikungunya-lázat. A chikungunya a dengue-hez hasonló vírusos fertőzés, amelynek hasonlóak a tünetei és a világnak ugyanazon részein fordul elő, mint a dengue.[8] A dengue-láznak más betegségekhez hasonló tünetei is lehetnek, mint például a malária, leptospirózis, tífusz, és agyhártyagyulladás. Mielőtt a beteget dengue-lázzal diagnosztizálják, az egészségügyi szakdolgozók általában elvégeznek olyan vizsgálatokat, amelyek kizárják az előbb felsorolt betegségeket.[6]

A dengue-fertőzött beteg laboratóriumi eredményeiben látható első változás az alacsony fehérvérsejtszám. Az alacsony vérlemezkeszám és a metabolikus acidózis is dengue-lázat jelez.[6] Ha a betegnek súlyos dengue-fertőzése van, más változások is láthatók a vérben. Súlyos dengue-fertőzés esetén a folyadék elszivárog a véráramból. Ez haemokoncentrációt (vagyis kevesebb plazma - a vér folyékony része - és több vörösvértest van a vérben) és alacsony albuminszintet okoz a vérben.[6]

Néha a súlyos dengue okozhat nagymennyiségű mellkasi folyadékgyülemet (azaz az elszivárgott folyadék felgyülemlik a tüdő körül) vagy hasvizet (amikor a hasűri térben szaporodik fel a folyadék). Ha ezek elég nagyméretűek, az egészségügyi szakdolgozó észreveheti őket a vizsgálat során.[6] Az egészségügyi szakdolgozó dengue-sokk szindrómát is diagnosztizálhat a korai szakaszban, ha lehetősége van orvosi ultrahanggal megvizsgálni a beteget, és folyadékot talál a szervezetben.[2][6] A legtöbb területen azonban, ahol a dengue gyakori, az egészségügyi szakdolgozóknak és a klinikáknak nincs ultrahangos készülékük.[2]

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) két típusra osztotta a dengue-lázat: szövődménymentes és súlyos.[2][23] Ezelőtt 1997-ben a WHO a betegséget megmagyarázatlan lázra, dengue-lázra és vérzéses dengue-lázra osztotta. A WHO úgy döntött, hogy ezt a régi típusú osztályozást egyrészt egyszerűsíteni kell, valamint hogy a régi felosztás túlságosan korlátozó: a dengue-nek nem minden előfordulási fajtáját lehetett besorolni. Bár a dengue hivatalos besorolása megváltozott, a régi osztályozást is gyakran használják még.[6][23][24]

A régi WHO besorolás a vérzéses dengue-lázat négy stádiumra osztotta. A stádiumok I–IV-ig:

  • I. stádium, a beteg lázas. Könnyen bekékülnek az ütődések, vagy az érszorító vizsgálat eredménye pozitív.
  • II. stádium, a beteg vére beszivárog a bőrbe, vagy más testrészekbe.
  • III. stádium, a beteg keringési sokkra utaló jeleket produkál.
  • IV. stádium, a beteg olyan súlyos sokkban van, hogy a vérnyomás és a pulzus nem tapintható.[24] A betegség III. és IV. stádiumára használták a "dengue-sokk szindróma" elnevezést.[23][24]

Laboratóriumi vizsgálatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dengue-lázat mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálattal lehet diagnosztizálni.[23] Különböző vizsgálatok végezhetők. Az egyik vizsgálat (vírusizoláció) izolálja a dengue vírust a sejttenyésztésben (sejtmintában). Egy másik vizsgálat (nukleinsav-kimutatás) a vírus nukleinsavját keresi egy polimeráz-láncreakció (PCR) nevű eljárással. Egy harmadik vizsgálat (antigén-kimutatás) a vírus antigénjét keresi a vérben. Egy további vizsgálat antitesteket mutat ki, amelyeket a szervezet termel a dengue-fertőzésre adott immunreakció részeként.[21][25] A vírusizoláció és a nukleinsav-kimutatás hatékonyabb mint az antigén-kimutatás, azonban ezek a vizsgálatok drágábbak, ezért sok helyen nincs rájuk lehetőség.[25] Amikor a dengue a korai szakaszban van, ezek a vizsgálatok mind negatívak lehetnek (vagyis nem mutatják ki, hogy a betegnek dengue-fertőzése van).[6][21]

Az antitest-vizsgálatot kivéve ezek a laboratóriumi vizsgálatok csak a betegség akut (kezdeti) szakaszában tudnak a diagnosztikában segíteni, míg az antitest-vizsgálat a fertőzés későbbi szakaszában igazolja a fertőzés jelenlétét. A szervezet jellemzően 5-7 nappal a megfertőződés után állítja elő a dengue-vírus elleni speciális antitesteket.[8][21][26]

Megelőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A black and white photograph of people filling in a ditch with standing water
Az 1920-as évekből származó fénykép, amelyen a szúnyogok élőhelyét igyekeznek felszámolni.

A dengue-vírus terjedésének megelőzésére jelenleg nincs jóváhagyott védőoltás.[2] A fertőzés megelőzésére az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a szúnyogpopuláció csökkentését és a szúnyogcsípés elleni védekezést javasolja.[14][27]

A WHO egy olyan programot javasol a dengue-fertőzés megelőzésére (az ún. Integrált Vektorkontroll program), amely öt különböző részből áll:

  • Érdekképviselet, társadalmi mozgósítás, és törvényhozás (jogszabályok) segítségével kell a közegészségügyi szervezeteket és a közösségeket erősebbé tenni.
  • A társadalom minden részének együtt kell működnie. Ez magában foglalja a közszférát (például a kormányt), a privát szférát (például a cégeket és nagyvállalatokat), és az egészségügyet.
  • A betegségszabályozás minden módját integrálni (vagyis egyesíteni) kell, hogy az összes elérhető erőforrást együttesen használva azok a lehető legnagyobb hatást gyakorolhassák.
  • A döntéseket bizonyítékok alapján kell meghozni annak érdekében, hogy az intervenciók (a dengue szabályozására irányuló intézkedések) valóban hathatósak legyenek.
  • Azok a területek, ahol a dengue gyakran előfordul, kapjanak megfelelő segítséget, hogy képesek legyenek a betegségre önállóan reagálni.[14]

A WHO néhány specifikus dolgot is javasol, amelyek segítségével a szúnyogpopulációt ellenőrzés alá lehet vonni és megelőzhető a szúnyogcsípés. A legjobb megoldás az "Aedes aegypti" szúnyogok korlátozására, ha megsemmisítik az élőhelyüket.[14] A nyitott víztározókat ki kell üríteni (hogy a szúnyogok ne tudjanak azokban petéket lerakni). Rovarirtók vagy biológiai védekezés segítségével csökkenteni lehet a szúnyogok számát ezeken a területeken.[14] A tudósok úgy gondolják, hogy az organofoszfát vagy piretropid rovarirtó spray-k nem segítenek.[4] Az állóvíztől meg kell szabadulni, mert vonzza a szúnyogokat és mert az is egészségügyi problémát okozhat, ha a rovarirtó szerek felhalmozódnak az állóvízben.[14] A szúnyogcsípés elkerülhető olyan ruházat viselésével, amely a bőrt teljesen befedi. Rovarriasztó szert is lehet használni, ami segít távol tartani a szúnyogokat (a DEET a leghatékonyabb). Pihenésnél használható szúnyogháló is.[15]

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kimondottan a dengue-láz ellen nincs kezelés.[2] A tünetektől függően a különböző betegeknek eltérő kezelésre van szükségük. Néhányan otthon gyógyulhatnak, míg egy egészségügyi szakdolgozó figyelemmel kíséri az állapotukat. Vannak, akik jobban lesznek, ha több folyadékot isznak, míg másoknak intravénás folyadékra és vérátömlesztésre lehet szüksége.[28] Az egészségügyi szakdolgozó dönthet úgy, hogy a betegnek kórházi ellátásra van szüksége, ha veszélyes figyelmeztető jelek lépnek fel, különösen akkor, ha a betegnek krónikus betegsége van.[6]

Amikor a fertőzött beteg intravénás folyadékot kap, általában csak egy vagy két napig van arra szüksége.[28] Az egészségügyi szakdolgozó annak megfelelően emeli az intravénás folyadék mennyiségét, hogy a beteg bizonyos mennyiségű (óránként 0,5–1 ml/kg) vizeletet ürítsen. A folyadék mennyiségét aszerint is emelik, hogy a beteg hematokrit (a vas mennyisége a vérben) értéke és az egyéb létfontosságú értékek visszatérjenek a normális tartományba.[6] A vérzés kockázata miatt az egészségügyi szakdolgozók általában megpróbálják elkerülni az invazív orvosi beavatkozásokat, mint amilyen a nazogasztrikus intubáció (amikor a beteg orrán keresztül levezetnek egy csövet a gyomorba), az intramuszkuláris injekció (amikor a gyógyszert beoltják az izomba), és az artériás szúrás (amikor tűt szúrnak az artériába).[6] Acetaminophen (paracetamol) adható a láz és a fájdalom csillapítására. Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szereket (rövidítve: NSAIDeket, mint az ibuprofen és az aszpirin) nem tanácsos használni, mert növelik a vérzés esélyét.[28] A vérátömlesztést minél előbb el kell kezdeni, amint a beteg létfontosságú értékei megváltoznak, vagy a normális tartományon kívülre kerülnek, illetve ha a vörösvértestszám lecsökken a vérben.[29] Amikor átömlesztésre van szükség, a betegnek teljes vért (vagyis olyan vért, aminek részeit nem választották szét) vagy szeparált vörösvértestet kell kapnia. Vérlemezkék (a teljes vérből kiválasztva) vagy friss fagyasztott plazma átömlesztése általában nem javasolt.[29]

Amikor a beteg a lábadozási szakaszban van, általában már nem kap több intravénás folyadékot, nehogy folyadéktöbblet lépjen fel.[6] Ha folyadéktöbblet lép fel, de a beteg értékei stabilak, az is elég lehet, ha csak abbahagyják a folyadékbevitelt.[29] Ha a beteg már túl van a kritikus stádiumon, nagy hatású vízhajtót is adhatnak neki, mint amilyen a furoszemid. Ez kihajtja a többletfolyadékot a vérkeringésből.[29]

Valószínűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

World map showing the countries where the Aedes mosquito is found, as well as those where Aedes and dengue have been reported
A dengue-láz előfordulása 2006-ban.
Vörös: A dengeu-láz és az Ae. aegypti együttesen
Kék: Csak Ae. aegypti

A legtöbb dengue-lázzal fertőzött beteg teljesen és későbbi problémák nélkül felépül.[23] Kezelés nélkül a fertőzöttek 1–5%-a (100 beteg közül 1–5) belehal a betegségbe.[6] Megfelelő kezeléssel kevesebb mint 1% hal bele a fertőzésbe.[23] Mindazonáltal a súlyos fertőzöttek 26%-a meghal.[6]

A dengue több mint 110 országban fordul elő.[6] Évente a világon 50 és 100 millió közötti fertőzést okoz a vírus. A fertőzés következtében a világon évente félmillió ember kerül kórházba[2] és körülbelül 12 500 - 25 000 ember hal meg.[7][30]

A dengue a leggyakoribb vírusos fertőzés, amit ízeltlábúak terjesztenek.[13] Becslések szerint a dengue betegségterhe körülbelül 1600 egészségkárosodással korrigált életév egymilliós lakosságra számítva. Ez azt jelenti, hogy minden egymillió embert számítva, a dengue 1600 évnyi élet elvesztéséért felelős. Ez körülbelül ugyanakkora betegségteher, mint amit más gyermekkori és trópusi betegségek - például a tuberkulózis - okoznak.[21] A dengue feltehetően a malária mögött második helyen áll a legfontosabb trópusi betegségek között.[6] A WHO számításai szerint a dengue a 16 legelhanyagoltabb trópusi betegség egyike (ami azt jelenti, hogy a dengue-lázat nem veszik elég komolyan).[31]

A dengue-láz egyre jobban elterjed a világon. 2010-re 30-szor olyan gyakori lett az előfordulása, mint 1960-ban.[32] Több okot látnak erre az emelkedő tendenciára: többen laknak városokban, növekszik a világ népessége, és többen vállalkoznak nemzetközi utazásokra. Egyesek szerint a globális felmelegedés is szerepet játszik a dengue fokozott terjedésében.[2]

A dengue az egyenlítő környékén a leggyakoribb. 2,5 milliárd ember él olyan területen, ahol a betegség előfordul, ezek 70%-a Ázsiában és a Csendes-óceán térségében él.[32] Az Egyesült Államokban a dengue-lázzal fertőzött területekről lázasan hazatérők 2,9%–8%-a megfertőződött utazás közben.[15] Ebben a csoportban a dengue a második leggyakrabban észlelt fertőzés a malária után.[8]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dengue-lázról sok évvel ezelőtt írtak először. Egy, a Jin-dinasztiából (i.sz. 265–420) származó kínai orvosi enciklopédia említést tesz egy emberről, aki valószínűleg dengue-lázban szenvedett. A könyv egy "vízi méregről" beszél, aminek repülő rovarokhoz van köze.[33][34] A XVII. századból is származik írásos emlék egy esetleges dengue-járványról, melynek során a betegség rövid idő alatt igen gyorsan terjedt. A legkorábbi beszámolók, amelyek nagy valószínűség szerint a dengue-lázról szóltak, 1779-ből és 1780-ból származnak. Ezek a beszámolók egy Ázsián, Afrikán és Észak-Amerikán végigsöprő járványról számolnak be.[34] Ezt követően egészen 1940-ig a járvány ritkán fordult elő.[34]

1906-ban tudósok bebizonyították, hogy az embert az Aedes szúnyogok fertőzik meg, 1907-ben pedig igazolták, hogy a dengue-lázat vírus okozza. Ez mindössze a második olyan betegség volt, amelyről bizonyították, hogy vírus okozza. (A tudósok ekkorra már igazolták azt, hogy a sárgalázat is vírus okozza.)[35] John Burton Cleland és Joseph Franklin Siler tovább tanulmányozták a dengue-vírust és kiismerték, hogy alapvetően hogyan terjed a vírus.[35]

A II. világháború alatt és után a dengue elkezdett gyorsabban terjedni. Ezt annak tulajdonítják, hogy a háború többféle módon megváltoztatta a környezetet. A dengue különböző típusai új térségekre is kiterjedtek. Megjelent a vérzéses dengue-láz az embereknél. A betegségnek e súlyos fajtáját először 1953-ban jelentették a Fülöp-szigeteken. Az 1970-es évekre a vérzéses dengue-láz a gyermekhalálozás egyik vezető okává vált. A Csendes-óceáni térségben és az amerikai kontinenseken is megjelent.[34] A vérzéses dengue lázat és a dengue-sokk szindrómát először Közép- és Dél-Amerikából jelentették 1981-ben. Ebben az időben vették észre az egészségügyi dolgozók, hogy akik megfertőződtek a dengue 1. típusával, azok néhány évvel később megbetegedtek a 2. típustól is.[12] 2013-ban a dengue-láz rohamos terjedése miatt "közegészségügyi vészhelyzetet" hirdettek Costa Ricán. A megbetegedések száma meghaladta a 26 ezret.[36]

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem világos, honnan ered a "dengue" szó. Néhányan úgy gondolják, hogy a szuahéli Ka-dinga pepo kifejezésből származik. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a betegséget egy gonosz szellem okozza.[33] A szuahéli dinga szóról úgy gondolják, hogy a spanyol dengue szóból származik. Ez a szó azt jelenti: "óvatos". Ezt a szót használhatták a beteg leírására, akinek csontfájdalmat okozott a dengue és a fájdalom következtében óvatosan járt.[37] Az is lehetséges azonban, hogy a spanyol szó származik a szuahéliből és nem fordítva.[33]

Megint mások szerint a "dengue" szó a nyugat-indiai szigetvilág térségéből származik. Ha a rabszolgák elkapták a dengue-lázat, azt mondták, úgy áll és jár, mint egy "dendi". Emiatt a betegséget "dendi-láznak" is nevezték.[38][39]

A "csonttörő láz" elnevezést először Benjamin Rush használta, aki orvos volt és az Amerikai Egyesült Államok Alapító atyáinak egyike. 1789-ben Rush a "csonttörő láz" elnevezést használta, amikor egy 1780-as, Philadephiában kitört dengue-járványról számolt be. Ebben a beszámolóban Rush legtöbbször a formálisabb "epebajos váltakozó láz" nevet használta.[40][41] A "dengue-láz" kifejezés csak 1828 után vált gyakorivá,[39] addig számos különböző névvel illették a betegséget. Hívták például "szívszaggató láznak" és "la dengue"-nek is.[39] A dengue súlyos eseteire más neveket is használtak, például: "fertőző vérlemezkehiányos bőrvérzés", "Fülöp-szigeteki", "thai," és "szingapúri vérzéses láz".[39]

Kutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Two men emptying a bag with fish into standing water; the fish eat the mosquito larvae
Brazil közegészségügyi dolgozók a P. reticulata fiatal példányait engedik szabadon a brazil főváros, Brasília Lago Norte részén található mesterséges tóban.

Tudósok továbbra is végeznek kutatásokat a dengue megelőzésének és kezelésének módjait keresve. Azon is sokan dolgoznak, hogy a szúnyogpopulációt lecsökkentsék,[42] valamint hogy védőoltást és gyógyszereket állítsanak elő.[27]

Sok egyszerű lépést tettek már a szúnyogpopuláció csökkentésére, amelyek közül néhány bevált. Például guppikat (Poecilia reticulata) vagy evezőlábú rákokat lehet az állóvízbe telepíteni, amelyek megeszik a szúnyoglárvákat.[42]

Jelenleg is folynak a kutatások olyan védőoltás kifejlesztését célozva, amely a dengue mind a négy típusa ellen védheti az embereket.[27] Egyes kutatók tartanak attól, hogy a védőoltás mellett fokozódna egy súlyosabb betegség kialakulásának kockázata, a fertőzés antitest-függő felerősítése (antibody-dependent enhancement, ADE) következtében.[43] A lehető legjobb oltóanyagnak rendelkeznie kell néhány alapvető jellemzővel. Először is, biztonságosnak kell lennie. Másodszor, egy vagy két oltás legyen elég a védelemhez. Harmadszor, a dengue összes típusa ellen védettséget kell nyújtania. Negyedszer, ne legyen ADE a következménye. Ötödször, legyen könnyen szállítható (mozgatható) és tárolható (eltartható, bármikor is legyen rá szükség). Hatodszor, legyen olcsó és költséghatékony (vagyis olyan, ami megéri a költségeket).[43] Néhány védőoltást kipróbáltak 2009-ig.[21][40][43] A kutatók abban reménykednek, hogy az első védőoltások 2015-re kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.[27]

A tudósok azon is dolgoznak, hogy olyan antivirális (azaz vírusölő) gyógyszereket fejlesszenek ki, amelyekkel a lázas rohamokat kezelni tudják, a súlyos szövődményeket pedig megelőzni.[44][45] Azon is dolgoznak, hogy megismerjék, hogyan épül fel a vírus fehérjeszerkezete, ami segíthet abban, hogy hatékony gyógyszereket dolgozzanak ki a dengue kezelésére.[45]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dr. Horváth Balázs, általános orvos: Dengue-láz - Mennyire veszélyes?. webbeterg.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 29.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k Whitehorn J, Farrar J (2010.). „Dengue”. Br. Med. Bull. 95, 161–73. o. DOI:10.1093/bmb/ldq019. PMID 20616106.  
  3. ^ a b c WHO (2009), pp. 14–16.
  4. ^ a b c Reiter P (2010. március 11.). „Yellow fever and dengue: a threat to Europe?”. Euro Surveil 15 (10), 19509. o. PMID 20403310.  
  5. Gubler (2010), p. 379.
  6. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa Ranjit S, Kissoon N (2010. July). „Dengue hemorrhagic fever and shock syndromes”. Pediatr. Crit. Care Med. 12 (1), 90–100. o. DOI:10.1097/PCC.0b013e3181e911a7. PMID 20639791.  
  7. ^ a b c d e Varatharaj A (2010.). „Encephalitis in the clinical spectrum of dengue infection”. Neurol. India 58 (4), 585–91. o. DOI:10.4103/0028-3886.68655. PMID 20739797.  
  8. ^ a b c d e f g h Chen LH, Wilson ME (2010. October). „Dengue and chikungunya infections in travelers”. Curr. Opin. Infect. Dis. 23 (5), 438–44. o. DOI:10.1097/QCO.0b013e32833c1d16. PMID 20581669.  
  9. ^ a b c d e f g h i j k l WHO (2009), pp. 25–27.
  10. ^ a b Wolff K, Johnson RA (eds.). Viral Infections of Skin and Mucosa, Fitzpatrick's Color Atlas and Synopsis of Clinical Dermatology, 6th, New York: McGraw-Hill Medical, 810–2. o (2009). ISBN 9780071599757 
  11. ^ a b Knoop KJ, Stack LB, Storrow A, Thurman RJ (eds.). Tropical Medicine, Atlas of Emergency Medicine, 3rd, New York: McGraw-Hill Professional, 658–9. o (2010). ISBN 0071496181 
  12. ^ a b c d e Gould EA, Solomon T (2008. February). „Pathogenic flaviviruses”. The Lancet 371 (9611), 500–9. o. DOI:10.1016/S0140-6736(08)60238-X. PMID 18262042.  
  13. ^ a b Rodenhuis-Zybert IA, Wilschut J, Smit JM (2010. August). „Dengue virus life cycle: viral and host factors modulating infectivity”. Cell. Mol. Life Sci. 67 (16), 2773–86. o. DOI:10.1007/s00018-010-0357-z. PMID 20372965.  
  14. ^ a b c d e f WHO (2009), pp. 59–60.
  15. ^ a b c Center for Disease Control and Prevention: Chapter 5 – Dengue Fever (DF) and Dengue Hemorrhagic Fever (DHF). 2010 Yellow Book. (Hozzáférés: 2010. december 23.)
  16. Gubler (2010), pp. 377–78.
  17. Wilder-Smith A, Chen LH, Massad E, Wilson ME (2009. January). „Threat of Dengue to Blood Safety in Dengue-Endemic Countries”. Emerg. Infect. Dis. 15 (1), 8–11. o. DOI:10.3201/eid1501.071097. PMID 19116042.  
  18. Stramer SL, Hollinger FB, Katz LM, et al. (2009. August). „Emerging infectious disease agents and their potential threat to transfusion safety”. Transfusion 49 Suppl 2, 1S–29S. o. DOI:10.1111/j.1537-2995.2009.02279.x. PMID 19686562.  
  19. Teo D, Ng LC, Lam S (2009. April). „Is dengue a threat to the blood supply?”. Transfus Med 19 (2), 66–77. o. DOI:10.1111/j.1365-3148.2009.00916.x. PMID 19392949.  
  20. Wiwanitkit V (2010. January). „Unusual mode of transmission of dengue”. Journal of Infection in Developing Countries 4 (1), 51–4. o. PMID 20130380.  
  21. ^ a b c d e f g Guzman MG, Halstead SB, Artsob H, et al. (2010. December). „Dengue: a continuing global threat”. Nat. Rev. Microbiol. 8 (12 Suppl), S7–S16. o. DOI:10.1038/nrmicro2460. PMID 21079655.  
  22. Martina BE, Koraka P, Osterhaus AD (2009. October). „Dengue Virus Pathogenesis: an Integrated View”. Clin. Microbiol. Rev. 22 (4), 564–81. o. DOI:10.1128/CMR.00035-09. PMID 19822889.  
  23. ^ a b c d e f g WHO (2009), pp. 10–11.
  24. ^ a b c WHO. Chapter 2: clinical diagnosis, Dengue haemorrhagic fever: diagnosis, treatment, prevention and control, 2nd, Geneva: World Health Organization, 12–23. o (1997). ISBN 9241545003 
  25. ^ a b WHO (2009), pp. 90–95.
  26. Gubler (2010), p. 380.
  27. ^ a b c d WHO (2009), p. 137.
  28. ^ a b c WHO (2009), pp. 32–37.
  29. ^ a b c d WHO (2009), pp. 40–43.
  30. WHO media centre: Dengue and dengue haemorrhagic fever. World Health Organization, 2009. március 1. (Hozzáférés: 2010. december 27.)
  31. Neglected Tropical Diseases: Diseases covered by NTD Department. World Health Organization. (Hozzáférés: 2010. december 27.)
  32. ^ a b WHO (2009), p. 3.
  33. ^ a b c Anonymous (2006.). „Etymologia: dengue”. Emerg. Infec. Dis. 12 (6), 893. o.  
  34. ^ a b c d Gubler DJ (1998. July). „Dengue and Dengue Hemorrhagic Fever”. Clin. Microbiol. Rev. 11 (3), 480–96. o. PMID 9665979.  
  35. ^ a b Henchal EA, Putnak JR (1990. October). „The dengue viruses”. Clin. Microbiol. Rev. 3 (4), 376–96. o. DOI:10.1128/CMR.3.4.376. PMID 2224837.  
  36. Közegészségügyi vészhelyzet Costa Ricában
  37. Harper D: Etymology: dengue. Online Etymology Dictionary, 2001. (Hozzáférés: 2008. október 5.)
  38. Anonymous: Definition of Dandy fever. MedicineNet.com, 1998. június 15. (Hozzáférés: 2010. december 25.)
  39. ^ a b c d Halstead SB. Dengue (Tropical Medicine: Science and Practice). River Edge, N.J: Imperial College Press, 1–10. o (2008). ISBN 1-84816-228-6 
  40. ^ a b Barrett AD, Stanberry LR. Vaccines for biodefense and emerging and neglected diseases. San Diego: Academic, 287–323. o (2009). ISBN 0-12-369408-6 
  41. Rush AB. An account of the bilious remitting fever, as it appeared in Philadelphia in the summer and autumn of the year 1780, Medical enquiries and observations. Philadelphia: Prichard and Hall, 104–117. o (1789) 
  42. ^ a b WHO (2009), p. 71.
  43. ^ a b c Webster DP, Farrar J, Rowland-Jones S (2009. November). „Progress towards a dengue vaccine”. Lancet Infect Dis 9 (11), 678–87. o. DOI:10.1016/S1473-3099(09)70254-3. PMID 19850226.  
  44. Sampath A, Padmanabhan R (2009. January). „Molecular targets for flavivirus drug discovery”. Antiviral Res. 81 (1), 6–15. o. DOI:10.1016/j.antiviral.2008.08.004. PMID 18796313.  
  45. ^ a b Noble CG, Chen YL, Dong H, et al. (2010. March). „Strategies for development of Dengue virus inhibitors”. Antiviral Res. 85 (3), 450–62. o. DOI:10.1016/j.antiviral.2009.12.011. PMID 20060421.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dengue fever című egyszerűsített angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]