Alapító atyák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Az Egyesült Államok alkotmányának aláírása, Howard Chandler Christy festményén

Az amerikai történelem alapító atyák (Founding Fathers) néven tartja számon az Amerikai Egyesült Államok azon politikai vezetőit, akik aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot vagy az USA alkotmányát. Richard B. Morris történész 1973-ban a következő hét személyt nevezte meg alapító atyákként: John Adams, Benjamin Franklin, Alexander Hamilton, John Jay(wd), Thomas Jefferson, James Madison és George Washington.[1][2]

Történet[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok első öt elnöke közül mindannyian részt vettek a függetlenség kivívásának katonai vagy politikai küzdelmeiben. John Adams kivételével mind virginiai ültetvényesek voltak. Közös vonásuk, hogy republikánus nézeteket vallottak, tagadták a születés arisztokráciájának elvét, azt vallották, hogy az igazságos kormányzat a kormányzottak beleegyezésével nyeri hatalmát és úgy vélték, a kormányzás csak azon kevesek feladata lehet, akiket a műveltség és a nagyobb tulajdon erre képessé tesz. További közös vonásuk, hogy a felvilágosodás neveltjei voltak, abban hittek, hogy a társadalom tagjait az ész és nem az érdek mozgatja. Ezért feleslegesnek tartották a politikai pártokat, ezért az alkotmány sem említi ezeket.

Mégis létrejött a függetlenekből a Federalista Párt, ugyanis az első választásokkor még nem volt egyértelműen szabályozva az elektori szavazatok intézménye, így fordulhatott elő, hogy az elnök és az alelnök nem egy párthoz tartozott. A Federalista Pártnak nagy érdeme volt az új kormányzat megszilárdításában, valamint lehetővé tette a kereskedelem és az ipar fejlődését. Mivel azonban az elit pártjaként nem vette figyelembe a társadalom demokratikus igényeit, 1801-től át kellett adniuk a hatalmat ellenfeleiknek.

Amikor 1789-ben George Washingtont beiktatták hivatalába, az Amerikai Egyesült Államok agrárország volt, mely önellátásra és a nyersanyagok exportálására rendezkedett be. Lakosainak száma a 4 millió főt sem érte el, s csupán nyolc városnak volt 8000-nél több lakosa. Az új ország nemzetközi tekintélye csekély volt, ugyanis a függetlenség kivívása után feloszlatta hadseregét és hadiflottáját. Fővárosa sem volt, először New York-ban, majd Philadelphiában székelt a kormány, végül George Washington kijelölt egy területet a szövetségi főváros számára. Mire James Monroe elnöksége letelt, az Egyesült Államok területe a kétszeresére, a népesség a két és félszeresére nőtt, míg a tagállamok száma 13-ról 24-re emelkedett. Az angolokkal vívott 18121815-ös háború után megnőtt az ország nemzetközi tekintélye. Északkeleten megindult az iparosodás, a déli államok a világ legnagyobb gyapotexportáló területévé váltak, kiterjed az ország területe a Mississippin túlra, elkészült a Nagy-tavak és az Atlanti-óceán közötti csatorna.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Richard B. Morris, Seven Who Shaped Our Destiny: The Founding Fathers as Revolutionaries (New York: Harper & Row, 1973).
  2. Kettler, Sarah: The Founding Fathers: Who Were They Really?. Biography. (Hozzáférés: 2018. március 11.)