Hányás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hányás

A hányás (vomitus vagy emesis) elsősorban védekezési folyamat, melynek során a szervezet megszabadul a tápcsatornába (a gyomorba, a duodenumba vagy a vékonybél további szakaszaiba) került, minőségében vagy mennyiségében nem megfelelő tápláléktól, egyes mérgező anyagoktól vagy fertőző mikroorganizmusoktól. A hányás megelőzi, hogy az ártalmas tartalom végigjuthasson a tápcsatornán, a tartalom a szájon át távozik.

Kiváltó okok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gyomor túlzott feszítése (túltelődése és/vagy károsodása például alkohol hatására)
  • Kellemetlen szagok, érintés, látványok vagy képzetek miatt
  • Garatnyálkahártya érintése
  • Terhesség alatt felléphet a reggeli hányás (vomitus matutimus) vagy a hasűri nyomásfokozódás miatt jelentkező emesis (hyperemesis gravidarum)
  • Agyi nyomásfokozódás (agyödéma, agyvérzés vagy agydaganat esetén)
  • Egyensúlyszerv ingerlése miatt (például tengeribetegség, forgó mozgás)
  • Erős fájdalom miatt
  • Gyógyszerek hatására (lehetséges terápiás jellegű vomitus, az orvos által szándékosan kiváltott hányás emetikumokkal, például apomorfinnal)
  • Sugárterhelés hatására (daganatok besugárzása után)

Lehetséges azonban az ingert leküzdeni, amennyiben nem mérgezés vagy fertőzés lehetősége áll fenn.

Hányinger[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magát a hányást - az esetek többségében - mással össze nem téveszthető szubjektív rosszullét érzete előzi meg, ezt nevezik hányingernek (nausea). Magát a hányingert vegetatív idegrendszeri tünetek alkotják, ezek a következők:

  • Szabálytalan vagy szapora szívműködés
  • Arcsápadtság
  • Verejtékezés
  • Fokozott nyáltermelődés

Ez a bevezető szakasz folyamatosan megy át előbb az öklendezés, majd a tulajdonképpeni hányás (expulzió) szakaszába