Légzőrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A légzőrendszer[1][2][3] a szervezetnek az a része, amely a gázcseréhez szükséges légcserét (ventilatiót) végrehajtja[4][5][6] A teljes oxigénhiány a központi idegrendszeri szürkeállományban 4-5 perc után már visszafordíthatatlan következményeket okoz, más szövetek oxigénhiány-tűrőképessége igen eltérő[4].

A légzőrendszer vázlatos ábrázolása.

Az anatómiai értelemben vett légzőszervet a felső légutak és a tüdő, valamint a kis vérkör alkotják. Az élettani értelemben[4] vett légzőrendszerhez tartozik ezenkívül a csontos-kötőszövetes mellkas a légzéskivezető izmokkal. Szélesebb értelemben ide kell sorolnunk a központi idegrendszer mindazon struktúráit, amelyek a légzőmozgások keletkezésében, koordinációjában és reflexes szabályozásában részt vesznek, valamint az információkat szolgáltató receptorokat és afferenseket is[1][2].

A gázcserében betöltött szerepe mellett a légzés teszi lehetővé a hangadást, az artikulált emberi beszédet is[4][1][5].

A légutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladatuk:

  • merevítés
  • pormentesítés
  • párásítás
  • levegőszűrés
  • melegítés

Az orr és az orrmelléküregek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orr részei: orrcimpák, orrsövény, 2 orrjárat, 3 pár orrkagyló. Melléküregei: homloküreg, arcüreg, ékcsonti üreg (ide nyílnak a könnycsatornák). Az orrüregben található szőrök kiszűrik a nagyobb szennyeződéseket a levegőből. Az orrüreg nyálkahártyáját csillós hengerhám borítja (a csillók kihajtják a porszemcséket), mirigyei feladata a párásítás, a hajszálerek feladata a melegítés[1][2].

Garat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A légutak és az előbél kereszteződik. Szájon át is tudunk lélegezni, de akkor a levegő nem melegszik fel, légúti megbetegedéshez vezethet[1][2].

Légcső[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelőcső előtt helyezkedik el. C alakú porcok (15-20) építik fel, melyeket kötőszövet kapcsol össze. A C alakú porcok hátrafelé nyitottak. Ürege állandóan nyitva van[1][2].

Mellüreg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határai: gerincoszlop, bordák, szegycsont, rekeszizom=diafragma. Benne található a szív és a tüdő. Bélése mellhártya, ami egy savós hártya, külső lemeze a fali lemez, belső lemeze a zsigeri lemez, köztük folyadékfilmréteg van. Nem lehet szétfeszíteni, tehát a tüdő követi a mellüreg térfogatváltozását[1][2].

Tüdő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A rekeszizom felé lapos, hasüreg felé boltozatos, felfelé csúcsos.
  • A jobb tüdőfél három, a bal két tüdőlebenyből áll, mert a bal oldalra nyúlik át a szív.
  • A légcső kettéágazik a tüdő felé két főhörgőre→ hörgőkre→hörgőcskékre→léghólyagok (alveulus)
  • A léghólyagok szőlőfürtszerűen épülnek fel, itt megy végbe a gázcsere.
  • A gázcsere passzív transzport=diffúzió.[1][2]

Légzőmozgások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tüdő passzívan követi a mellkas térfogatváltozásait. Belégzéskor a rekeszizom összehúzódik, mellkas megemelkedik, parciális = részleges nyomás alacsonyabb lesz. Kilégzéskor az izmok elernyednek, parciális nyomás nő, a levegő kiáramlik[1][5].

Térfogati viszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Normál légzéskor 0,5 l levegőt szívunk be átlagosan, 16/perc. A kilégzési tartalék 1 l, maradék levegő 1 l, belégzési tartalék 2,5 l. Egy felnőtt ember vitálkapacitása átlagosan 4 liter.[4][5]

Légúti megbetegedések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Szentágothai János, Réthelyi Miklós. Funkcionális anatómia (magyar nyelven). Medicina Kiadó (Budapest), 921-964. o. ISBN 963-241-789-5 (1989) 
  2. ^ a b c d e f g Kiss Ferenc. Rendszeres bonctan (magyar nyelven). Medicina Kiadó (Budapest), 257-271. o (1967) 
  3. Henry Gray: Anatomy of the human body XI./1. (angol nyelven). Bartleby.com; Great Books Online
  4. ^ a b c d e Ganong, William F.. Az orvosi élettan alapjai (magyar nyelven). Medicina Kiadó (Budapest), 667-720. o. ISBN 963-241-783-6 (1990) 
  5. ^ a b c d Went István. Élettan (magyar nyelven). Medicina Kiadó (Budapest) (1962) 
  6. The human respiratory system (angol nyelven)
  7. ^ a b Kesztyűs Loránd. Kórélettan. Medicina Kiadó (Budapest). ISBN 963-240-016-X (1975) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ganong, William F. : Az orvosi élettan alapjai (Medicina Kiadó 1990) ISBN 963-241-783-6
  • Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Kesztyűs Loránd: Kórélettan (Medicina Kiadó 1975) ISBN 963-240-016-X
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
  • Went István: Élettan (Medicina Kiadó 1962)