Mandula (anatómia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A torokmandulák.

Mandula (tonsilla) több, nyirokszövetből (lymphoepithelialis szövet) álló képződmény neve az emberben és egyes emlősökben.[1] Az immunrendszer részeként működnek, a feltételezések szerint segítenek a szervezet felső légúti fertőzések ellen való küzdelmében. Általában nyálkahártyán elhelyezkedö nyiroktüsző halmazok

A nyirokcsomókkal ellentétben a mandulákban csak kilépő nyirokerek találhatók. Felszínét hám borítja, róla lacunák (mély járat) nyúlnak be.

Feladatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kontrollált és védett érintkezési helyeket képeznek a kórokozókkal és antigénekkel teli külvilággal („fiziológiás sebek”), immunológiai információk szerzése céljából.
  • Részt vesznek a limfocita-képzésben és a specifikus antitestek képzésében.
  • Fontos szerepük van az aktuálisan immunstimulált limfociták kiválasztásában a szájüregbe és az ahhoz csatlakozó emésztőrendszerbe.
  • Immunaktivált limfocitákat képeznek és adnak le a vér- és nyirokkeringésbe. Tájékoztatják az immunrendszert a szervezet határfelületén kialakult aktuális antigénhelyzetről.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő mandulák ismeretesek:

  1. nyelvmandula vagy nyelvgyöki mandula (tonsilla lingualis) – páratlan szerv
  2. páros szájpadlási mandula vagy szájpadmandula (tonsilla palatina) – páros szerv, ezeket nevezik közönségesen torokmanduláknak
  3. orrmandula vagy garatmandula (tonsilla pharyngea) – páratlan szerv
  4. fülkürti mandula (tonsilla tubaria) – páros szerv.
  5. féregnyulvány (appendix)

Illetve:

Az emberben található főbb mandulák anatómiai jellemzése, fölülről lefelé haladva:

Név Hámszövet típusa Tok Kripták Elhelyezkedés
Orr- vagy garatmandulák (adenoid vagy tonsilla pharyngea) többmagsoros csillós hengerhám Részlegesen tokozott Nincsenek az orrgarat boltozatán, a két fülkürt nyílása között, a hátsó falon
Torok- vagy páros szájpadlási mandulák (tonsilla palatina) többrétegű el nem szarusodó laphám Részlegesen tokozott Vannak a garatszoros két oldalfalán (fauces)
az elülső és a hátulsó szájpadlási ívek között
Nyelvmandulák többrétegű el nem szarusodó laphám Részlegesen tokozott Vannak a nyelvgyökér mögött

Összefoglaló néven a garatszoros tájékán elhelyeződő nyirokszöveteket Waldeyer-féle lymphás torokgyűrűnek vagy egyszerűen Waldeyer-gyűrűnek (anulus lymphaticus Waldeyeri) nevezik, Heinrich Wilhelm Gottfried von Waldeyer-Hartz német anatómusról. A gyűrűhöz tartoznak még az oldalsó garatkötegek (plicae tubopharyngicae), melyek az orrgaratban és a garatban nagyjából függőlegesen húzódnak, a garat oldalsó és hátsó falának találkozásánál.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A „mandula” szón a köznyelvben leggyakrabban a torokmandulát értik.