Nyirokcsomó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy nyirokcsomó képe az afferens és efferens nyirokerek feltüntetésével

.

A nyirokcsomók (nodus lymphaticus) a nyirokrendszer részei, testszerte megtalálhatók, bár többnyire csoportosan bizonyos tájékokon, kivéve a központi idegrendszert. A periférián összeszedődő nyirok először az elsődleges nyirokcsomókon halad keresztül, majd több nyirokcsomóból származó nyirokerek újabb - másodlagos nyirokcsomókhoz - futnak, ennek analógiájára harmadlagos, sőt esetenként negyedleges nyirokcsomók is vannak.(A nyirokrendszer egyéb részei: Csecsemőmirigy (thymus), nyirokerek (vasa lymphatica), magányos (soliter) tüszők, összekapaszkodott (aggregált) tüszők, mandulák (tonsilla), lép (lien) , féregnyúlvány (appendix vermiformis) A nyirokszövet alapegysége – a thymus kivételével – a nyiroktüsző (folliculus lymphaticus) . ). A nyirokrendszer szerepe kettős: egyrészt a nyirokereken nyirokkeringésen keresztül visszavezeti a hajszálerek artériás végén kiszűrődő és a vénás végen teljes mértékben felszívódni nem képes szövetközötti folyadékot a vénás rendszerbe, másrészt fontos része a szervezet védekező rendszerének, mivel sejtjei képesek elkülöníteni a szervezet saját anyagait az idegen anyagoktól, és azokat sejtes, vagy humorális úton közömbösíteni, aminek emléknyoma és az ezen alapuló védekezőképesség esetenként egész életen át, de egyébként is hosszú ideig fennmarad: (sejtes és humorális immunitás.) Ugyanakkor a nyirokereken keresztül terjednek előszeretettel a fertőzések és a rosszindulatú daganatos sejtek is, amelyek így először az útjukba eső nyirokcsomókat betegítik meg. A nyirokerekben áramló nyirok útjában eső nyirokcsomók egyik funkciója a nyirok megszűrése, a másik a nyiroksejtek termelése.

Nyirokcsomó szövettani metszete. Feltüntetve:(1) tok, (2) széli szinusz, (3) csíracentrumok, (4) nyiroktüsző , (5) gerenda.
Egy nyirokcsomó sémás képe a szinuszrendszeren keresztüli nyirokáramlás feltüntetésével. Megjegyzés: a kilépő nyirokáramban több a nyiroksejt.

A nyirokcsomó szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyság és alak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyirokcsomók legnagyobb átmérője 1mm és 3 cm között van. A nagyobbak általában bab alakúak. Domború szélük mentén lépnek be a nyirokcsomóhoz vezető nyirokerek (vas afferens), az ellenkező széli behúzódott részen, kapun (hilum) keresztül lép ki néhány – előbbieknél jóval nagyobb – elvezető nyirokér (vas efferens). Utóbbin lépnek be és ki a nyirokcsomót ellátó vérerek.

Kötőszövetes váz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyirokcsomónak rostos kötőszövetből álló tokja van, ami a kapunál megszakadva bocsátja az itt áthaladó képleteket. A tokból kötőszövetes gerendák (trabecula) nyomulnak be a belső állományba. A rostos kötőszövetes tokhoz és gerendákhoz rögzül a nyirokcsomó finomabb, retikuláris kötőszövetből álló alapváza. Ezt finom rácsrostokból álló hálózat és annak csomópontjaiban elhelyezkedő nagy, sokszögletű retikulumsejtek alkotják. A retikulumsejtek fix nagy falósejtekként is funkcionálnak, a szinuszok üregeiben kihorgonyzódva is megtalálhatók, így fontos szerepük van a szűrőrendszer alkotásában.

A nyiroksejtek elrendeződése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyiroksejtek elrendeződését alapul véve a nyirokcsomón kéregállományt, velőállományt és a kettő közötti átmeneti zónát lehet megkülönböztetni. A kéregállományban a nyiroksejtek viszonylag tömötten helyezkednek el, de tüszős elrendeződést is mutatnak. A tüszők nem élesen határolódnak el a közöttük lévő nyiroksejtállománytól, gömb alakú képződmények, egy külső tömöttebb magelrendeződésű és egy belső lazább magelrendeződésű részből állnak. Ettől szövettani készítményeken - főleg kis nagyításoknál - a külső rész sötétebben, míg a belső világosabban festődőnek tűnik. Ez valójában azt jelenti, hogy a tömöttebb részen a sejtek citoplazmája viszonylag kevesebb a maghoz képest és a sejtek kisebbek, míg a lazább részen a sejtek citoplazmája több a maghoz képest és a sejtek nagyobbak; emellett a magok szerkezetének tömöttségében is különbség van a két rész között. A nagyobb sejtméret és a lazább magszerkezet a sejtek nagyobb aktivitására utal. A nyiroksejtek szaporodása valóban a belső, lazább szerkezetű részben történik (centrum germinatívum). A tüszőknek ez a része annak hatására alakul ki, hogy az immunrendszer immunválaszt kiváltó idegen anyagokkal (antigén) találkozik. Ezek a másodlagos nyiroktüszők. Amíg a centrum germinatívum kialakulását az antigén inger nem váltja ki, a tüszők egységesen tömöttebben elrendeződött kis sejtekből állnak. Ezek az elsődleges nyiroktüszők. Az átmeneti zónában a nyiroksejtek elrendeződése viszonylag tömött, de tüszők nem találhatók. Itt találhatók a nyirokcsomókban a T-limfociták. Ezek azonban csak különleges eljárásokkal különíthetők el a nyiroksejtállomány nagy részét kitevő B-limfocitáktól. A velőállomány az előbbieken belül, a kapu szomszédságában helyezkedik el. Lazább szerkezetű az előbbi kettőnél, mert viszonylag keskeny nyiroksejtkötegek és a közöttük lévő szinuszok hálózatából áll. Az antigének hatására aktiválódott, immunglobulinok termelődésére átalakult B-sejtek, a plazmasejtek a nyirokcsomóban főleg itt találhatók meg.

A szinuszrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szinuszok endotélsejtekkel bélelt rések, üregek a környező tömöttebb nyiroksejtállományban. Nincs önálló érfalszerkezetük. Ezek a rések biztosítják a nyirok áramlását a nyirokcsomón keresztül. Sejtjeiknek fontos szerepe van a nyirok szűrésében is, mivel mind az endotélsejtek, mind a szinuszok üregében kihorgonyzott nagy falósejtek képesek a szemcsés vagy kolloidális természetű idegen anyagok bekebelezésére. A kötőszövetes tok képződményei mentén helyezkednek el. A tok alatti rés a széli szinusz. A nyiroksejtállományba benyomuló kötőszövetes gerendák mentén hatolnak át a kérgen és az átmeneti zónán a gerenda menti (trabekuláris) szinuszok. Ezek a velőszinuszokba ömlenek. A velőállományban a szinuszok a nyiroksejtkötegek mentén hálózatot képeznek. A szinuszok által elfoglalt tér itt viszonylag nagy a nyiroksejtekéhez képest. A velőszinuszokból szedődnek össze az elvezető nyirokerek.

A nyiroksejtek keringése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyiroksejtek a nyirokszervekben - így nagy mennyiségben a nyirokcsomókban - termelődnek. Innen az összeszedődő nyirokereken keresztül bekerülnek a vérkeringésbe, és a vérrel jutnak el a test különböző részeire, ahol hatásukat kifejthetik. A nyirokcsomókat ellátó ereken keresztül a vérkeringésből újra visszakerülhetnek a nyirokcsomókba. Ezt az utat többször is megtehetik, mintegy őrjáratozva a nyirokkeringésen és vérkeringésen keresztül. Ez elsősorban a T-limfocitákra jellemző, mivel a B-limfociták a nyirokcsomókban termelt immunglobulinokon keresztül is az egész szervezetre kiterjedő hatást tudnak kifejteni. A nyirokcsomókat ellátó erek speciális szakaszán - az úgynevezett magas endotélű venulákon - keresztül pedig a nyiroksejtek éréséhez és aktiválásához szükséges anyagok jutnak el a nyirokcsomókba. A két rendszer szoros funkcionális egysége tehát ebben a működésben is megmutatkozik.

Testtájéki (regionális) nyirokcsomók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regionális nyirokcsomók.

Az emberben kb. 500-600 nyirokcsomó van a test különböző részein, általában kisebb- nagyobb csoportosulásokat alkotva. A jellemző csoportokat a szócikk következő része foglalja össze.

A fej és a nyak nyirokcsomói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

nyaki nyirokcsomók
elülső nyaki nyirokcsomók
Ezek a csomók a – a felületi és a mély – a sternocleidomastoideus izmok felett és alatt találhatók. A torok belső struktúráinak, a garat hátsó részének, a manduláknak és a pajzsmirigynek a nyirkát szűrik.
hátulsó nyaki nyirokcsomók
Ezek a csomók egy vonalban helyezkednek el a sternocleidomastoideus izom mögött, de a trapézizom előtt, a halántékcsont csecsnyúlvány felőli részétől a kulcscsontig. Felső légúti fertőzések során gyakran megduzzadnak.
garatmögötti nyirokcsomók
Ezek a csomók retropharyngeálisan, a gerincoszlop előtt találhatók. Az orrüreg és a hátsó pharyngeális régiók nyirkát szűrik.
submandibularis nyirokcsomók
Ezek a csomók az állkapocs alatt találhatók mindkét oldalon. Az arc alsó kétharmadából, beleértve a felső és alsó állcsontokat is, valamint a nyelvből érkező nyirokutak vezetnek ide.
submentalis nyirokcsomók
Ezek a csomók az áll alatt helyezkednek el. Az alsó ajak és az alsó metszőfogak nyirkát szűrik.
supraclavicularis nyirokcsomók
Ezek a csomók abban a kulcscsont feletti üregben találhatóak, ami a sternum ízülettől laterálisan helyezkedik el.

A felső végtag nyirokcsomói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány nyirokcsomó előfordul a könyökárokban és a medialis nagy bőrvéna mentén. A legjelentősebb nyirokcsomócsoport azonban a hónaljárokban van, ahova a mell egy részének nyirokelvezetése is irányul, így a mellrákok áttétei nagy gyakorisággal itt jelennek meg. Ugyancsak jelentős nyirokcsomócsoport van a mellizmok között és szélénél. A nagy mellizom oldalsó szélénél található a Sorgius-féle nyirokcsomó, amelyre az emlőmirigy kóros folyamatai szintén gyakran ráterjednek.

Az alsó végtag nyirokcsomói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány nyirokcsomó a térdhajlatban. Felszínes és mély nyirokcsomók a lágyékhajlatban. A felszínes csoport jól tapintható.

A kismedencei nyirokcsomók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részben a nagyerek mentén helyzkednek el, részben a kismedencei szervek mentén. Ez utóbbiak közül anyaméh meletti kötőszövetes térben (parametrium) találhatók jelentősége, hogy a méhnyak vagy a méh rosszindulatú daganatai viszonylag korán adhatnak ide áttéteket.

Hasüregi nyirokcsomók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen bőséges nyirokérhálózat és nyirokcsomórendszer van a bélfodorban. Fontos szerepük van a felszívódott zsírok elvezetésében. Nyirokerek és nyirokcsomók találhatók a nagyerek mentén. A nyirokerek a nyirociszternába (cysterna chylibe) szedődnek össze és a mellvezetéken (ductus thoracicus) keresztül vezetődnek a bal vénás szögletbe.

Mellüregi nyirokcsomók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tüdő kötőszövetes sövényeiben, a tüdőkapu környékén, a gátorban a légcső és a nyelőcső mentén, a szívburok parietalis lemezében, a mellkasfalon a szegycsont mentén és a bordaközökben találhatók fontosabb csoportok.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyirokcsomó témájú médiaállományokat.
  • Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Fonyó Attila, Ligeti Erzsébet. Az orvosi élettan tankönyve. (Medicina Kiadó 2008) ISBN 978-963-226-126-3
  • Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
  • Blue Histology (angolul) (Large images: lymphoid tissues, thumbnail, Search, L; lymph node, rabbit(5 db. kép))

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a nyirokcsomó címszóra a Wikiszótárban!