Ér (anatómia)
Az erek (latinul vas) csőszerű szervek, melyekben valamilyen testfolyadék áramlik. Az ér üregét érlumennek, falát érfalnak nevezik. A vérerek (véredény, lat. vas sanguineum, ang. blood vessel) zárt rendszert alkotnak, bennük vér áramlik, mely különféle vegyületeket és megfelelő vérsejteket szállít a megfelelő helyre.
Vér- és nyirokáramlás
[szerkesztés]A folyamatos áramlást a szív pumpafunkciója biztosítja. A szívtől a szövetek felé haladó ereket artériáknak (ütőerek, verőerek), a szövetektől a szív felé haladó ereket pedig vénáknak (gyűjtőerek, visszerek) nevezik. A kettő között a szöveteket dús hajszálér-hálózat (kapilláris-hálózat) szövi át, melyben a vér és a szövet közti anyagforgalom végbemegy. (A kapillárisok területén történik pl. a sejtek oxigénnel és tápanyagokkal történő ellátása.) A nyirokerek (nyirokedény, lat. vas lymphaticum, ang. lymph vessel) nyílt rendszert képeznek: a szövetek sejten kívüli (extracelluláris) sejtközötti terében felhalmozódó szövetközötti (intersticiális) folyadékot nyirokcsomók érintésével a vénák felé szállítják. A nyirokerekben áramló folyadék neve értelemszerűen nyirok.
Az artériákban billentyűk nincsenek, míg a vénákban (a nagy vénák kivételével) szakaszonként a vér visszaáramlását akadályozó, zsebszerű belhártyakettőzetek vannak. Különösen sűrű billentyűrendszer van a nyirokerekben. Ez elősegíti azt, hogy az izommozgás és egyéb okok kiváltotta nyomásváltozások (így pl. a gyógymasszázs) kedvezően befolyásolják a vénás vér és a nyirok visszaáramlását. (Az artériás és vénás kötegek elrendeződéséből adódik, hogy a szív pumpafunkciója közvetve hat a vénás visszaáramlásra is.)
Az érfal szerkezete
[szerkesztés]Az érfalnak három rétege különíthető el, ezek belülről kifelé:
A belső réteg (tunica intima) elszigeteli a testfolyadékot a környező szövetektől. Legbelső, a testfolyadékkal közvetlenül érintkező részét egyrétegű laphám alkotja, ennek neve endothel (endothelium). A hámsejtek alaphártyán (lamina basalis) rögzülnek. Ettől kijjebb a subendothel (stratum subendothelium) rétege található, melyet laza rostos kötőszövet alkot. Izmos típusú artériákban és egyes nagyobb vénákban ettől kintebb egy rugalmas réteg is elhelyezkedik, melynek neve membrana elastica interna.
A középső réteg (tunica media) az artériák falában különösen fejlett. Az artériáknak két típusa van. A nagy artériák (az aorta és közvetlen ágai) rugalmas (elasticus) típusúak. Ezek középső rétegében a rugalmas rostokból álló rétegek dominálnak. Az elosztó közepes és kis artériák izmos (muscularis) típusúak. Középső rétegüket főként körkörös (pontosabban spirális lefutású) simaizomsejtek és rugalmas rostok alkotják.
A külső réteg (tunica adventitia) inkább a vénák falában fejlett. Főként hosszanti lefutású kollagén rostok és rugalmas rostok alkotják, de simaizomsejteket is tartalmazhat (az utóbbiak különösen az alsó végtag nagy bőrvénáiban erős hosszanti, ill. enyhén spirális kötegeket alkotnak). Benne helyezkednek el az érfalat ellátó idegek (nervi vasculares) és tápláló erecskék (vasa vasorum).
Történeti érdekesség
[szerkesztés]Az ókori görögök sokáig úgy hitték, hogy az erekben nem vér, hanem levegő áramlik. A vas latin szó is átvett fogalom, eredetileg mindenféle csőszerű vezetékre használták, nemcsak a vérerekre.[1]
Az érfalak felépítésének pontos megismerése csak a reneszánsz boncolások idején vált lehetővé, amikor az anatómusok felismerték, hogy az artériák és a vénák zárt keringési rendszert alkotnak. A 17. század elején William Harvey angol orvos mutatta ki, hogy a szív pumpafunkciója hozza mozgásba a vért, és az erekben állandó körforgás zajlik.[2]
Néhány évtizeddel később az olasz anatómus Marcello Malpighi mikroszkópos vizsgálatai során figyelte meg a hajszálereket, és ezzel bizonyította be, hogyan kapcsolódnak össze az artériák és a vénák.[3]
Érkötegek
[szerkesztés]A szívből eredő és oda vezető nagy erek (aorta, vena cava superior et inferior) között vannak tájanatómiai összefüggések, de kapcsolatuk nem szoros. A kisebb ágakra, elosztó- és gyűjtőágakra mindinkább jellemző az, hogy közös kötőszövetes hüvelyben (vagina vasorum) futnak (egy artériát két véna kísér).
Ennek az elrendezésnek két szempontból is van élettani szerepe. Egyrészt az artériás pulzus rendszeresen összenyomja a vele futó vénákat, ezzel elősegíti – a billentyűkkel rendelkező vénákban – a vér visszaáramlását, másrészt ellenáramú hőkicserélőként is működik a perifériáról visszaáramló hidegebb vénás és a periféria felé tartó melegebb artériás véráram között. Ez elősegíti a maghőmérséklet stabilan tartását. (Egészen komplex hőkicserélő rendszert írtak le eszkimó kutyák lábában, ahol a találkozó artériás és vénás rendszer bőséges érhálózatra bomlik; ott a lábakban a zsírok összetétele is eltérő olvadáspontú stb. – ezt itt csak érdekességként említjük.)
Érhálózatok
[szerkesztés]Az artériás érhálózatok ott alakultak ki, ahol valamilyen szűrő (filtrációs) és kiválasztó működésre is szükség van. Ilyenek a vesetestecskék érgomolyagai (glomerulus), vagy az agykamrák érfonatai (plexus choroideus). A vénás érhálózatok inkább a vénás elvezetés nehézségeit kompenzálják.
Kollaterálisok és anasztomózisok
[szerkesztés]Az adott erek – bizonyos körülmények között – nem képesek az adott terület ellátására. Ezek többnyire kóros állapotok, de bizonyos, „normál”-nak mondott körülmények között is előfordulhatnak. A kollaterálisok az adott terület ellátására szolgáló artériák közel egyirányú mellékágai, amelyek az artériás törzs felsőbb szakaszát annak alsóbb szakaszával kötik össze, a fő ág megkerülésével. Az anasztomózisok az ugyanazon területet ellátó erek közötti oldalirányú összeköttetések.
Nagyon fejlett kollaterális- és anasztomózis-rendszer van az ízületek környezetében – nyilván a mozgások okozta vérellátási változások kompenzálására. Az anasztomózisok és kollaterálisok által biztosított vérellátás igen fontos szerepet tölt be az előbb említett szervrendszereknél. Ezek a mechanizmusok elég korlátozottan hatékonyak olyan életfontos szerveknél, mint a központi idegrendszer, a szív vagy az emésztőrendszer.
Források
[szerkesztés]Röhlich Pál: Szövettan. 2. kiadás. Semmelweis Egyetem Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, Budapest, 2002. ISBN 963-9129-38-0
Szentágothai János – Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó, 2005) (a kiadáson hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-243-178-7, helyes ISBN 963-242-178-7
Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó, 1967)
Kiss Ferenc – Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó, 1959)
Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest, 1924)
Frank H. Netter: Atlas of human anatomy. 2. kiadás, 1997 (ICON Learning Systems) ISBN 091-416-881-9
Sobotta: Az ember anatómiájának atlasza. Szerk.: R. Putz és R. Pabst (Semmelweis Kiadó, Budapest, 1994) ISBN 963-8154-27-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Porter, Roy: The Greatest Benefit to Mankind: A Medical History of Humanity. Harper Collins, 1997. pp. 90–92. ISBN 978-0006374541.
- ↑ Harvey, William: On the Motion of the Heart and Blood in Animals (1628). Trans. Robert Willis, London: Sydenham Society, 1847. [https://archive.org/details/harvey-on-the-motion-of-the-heart Online kiadás]
- ↑ Gorini, Roselyne Rey: Marcello Malpighi and the Evolution of Embryology. Cornell University Press, 1966. ISBN 0801424461.