Lenhossék Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lenhossék Mihály
Lenhossék Mihály (1863–1937)
Lenhossék Mihály (1863–1937)
Született 1863. augusztus 28.
Pest
Elhunyt 1937. január 26. (73 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Szülei Lenhossék József
Foglalkozása anatómus, egyetemi tanár
Díjak Corvin-koszorú
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lenhossék Mihály témájú médiaállományokat.

Lenhossék Mihály (Pest, 1863. augusztus 28.Budapest, 1937. január 26.) magyar anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a neurontan egyik megalapítója.

Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) orvos, fiziológus unokája, Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus fia.

Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas orvos, biokémikus anyai nagybátyja.

Munkássága[szerkesztés]

Orvosi, kutatói tevékenysége[szerkesztés]

1905 és 1922 között az Orvosi Hetilap főszerkesztője.

Orvosegyetemi professzori tevékenysége[szerkesztés]

A Budapesti Egyetem[1] nyilvános rendes tanára és az egyetem Anatómiai Intézetének igazgatójaként a magyar anatómia és szövettan oktatás egyik meghatározó alakja volt. Az ember anatomiája címmel 1922-ben megjelent három kötetes tankönyve, még ma is az egyik alapvető forrásmunka a magyar nyelvű humán anatómiai irodalomban.

Barlangkutató tevékenysége[szerkesztés]

Lenhossék Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-4-14. Fülöp Elemér alkotása.

A Barlangkutató Bizottság, majd a Szakosztály elnöki tisztét – első elnökének halála után – 1912. április 26-ától 4 éven át töltötte be. 1912. május 24-én az elnökletével lezajlott első bizottsági ülésen terjesztette elő javaslatát, hogy a bizottság jellegéből adódóan alakuljon át szakosztállyá. A szakosztály alaptőkéjét alapítótagként 100 koronával gyarapította.

Az 1913-ban meginduló Barlangkutatás című szaklapnak nemcsak a bevezetőjét írta, de 1916-ig a lapot az ő közreműködésével szerkesztette Kadić Ottokár.

A barlangkutatás tudományos eredményeinek bővítésében is részt vállalt, eredményeit a Barlangkutatásban, a Magyar Állami Földtani Intézet kiadványaiban, a Természettudományi Közlönyben publikálta. Cikke jelent meg a piltdowni, a rhodesiai koponyaleletről, a Pilisszántói-kőfülkében és az Igricz-barlangban végzett ásatásokról, a neandervölgyi emberről, de foglalkozott a barlangkutatás helyzetével és törekvéseivel is.

Díja[szerkesztés]

Munkái[szerkesztés]

  • Adatok a gerinczagyi dúczok ismeretéhez, a békán tett vizsgálatok alapján. Budapest, 1885. (Értekezések a természettudományok köréből, XV. 15. Németül az Archiv für Mikroskopische Anatomieban 1886.)
  • Ritkább boncztani rendellenességek. Budapest, 1886. Egy tábla rajzzal. (Értekezések a természettudományok köréből, XVI. 5. Németül az Anatom. Anzeigerben.)
  • A gerinczvelői idegek hátulsó gyökereiről. Budapest, 1889. (Értekezések a természettudományok köréből, XIX. 6. Hat ábrával. Németül az Archiv für Mikrokopische Anatomieban.)
  • Der feinere Bau des Nervensystems im Lichte neuester Forschungen. Berlin, 1893. (2. telj. átdolg. kiadás. U. ott, 1895. Az I. kiadást lefordította franciára E. Chretien. Paris, 1893.)
  • Beiträge zur Histologie des Nervensystems und der Sinnesorgane. Wiesbaden, 1893. (9. dolgozat.)
  • Die Geschmacksknospen in den blattförmigen Papilen der Kaninchenzunge. Eine histologische Studie. Würzburg, 1893.
  • A centrosomáról. Székfoglaló értekezés. Budapest, 1896. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XVI.)
  • Ueber Spermatogenese bei Säugethieren. Vorläufige Mittheilung. Tübingen, 1897.
  • Az ember helye a természetben. Budapest, 1915.
  • A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a magyar anatomiai irodalomban. Budapest, 1926.

Nevével alapított elismerés[szerkesztés]

Lenhossék Mihály-díj Alapította a Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embryológusok Társasága

Díjazottak:

Budapesten, a IX. kerületben utcát neveztek el róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]