Wartha Vince

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wartha Vince
Wartha Vince.jpg
Született 1844. július 17.
Fiume
Elhunyt 1914. július 20. (70 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kémikus,
műegyetemi tanár,
akadémikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wartha Vince témájú médiaállományokat.

Wartha Vince (Fiume, 1844. július 17.Budapest, 1914. július 20.) kémikus, borász, műegyetemi tanár, rektor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1899-től 1909-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányait a budai politechnikumban kezdte, majd Zürichben és Heidelbergben tanult. 1863-tól tanított a budai műegyetemen, amelynek rektora volt 1896-tól 1898-ig, majd 1907-től 1910-ig. 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1891-ben rendes tagjává választották. 1908 és 1910 között ő volt az MTA másodelnöke. Azon fáradozott, hogy az MTA érdeklődését és támogatását a műszaki tudományok számára megnyerje. 1912-ben ment nyugdíjba. Második felesége az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma volt. Nagyszámú tudománynépszerűsítő írása főként annak a Természettudományi Társulatnak a kiadványaiban jelent meg, amelynek 1899 és 1910 között az elnöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

A pécsi eozinmázas kút. Wartha Vince legjelentősebb felfedezése az eozinmáz.

Számos területen alkotott maradandót. A hazai szeneket elemezte, elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; vízvizsgálati módszere ma is használatos. Nagy érdemeket szerzett a borászati kémia népszerűsítésében. A mikor a filoxéra hazánk hagyományos szőlőtermelő vidékein pusztított, Wartha kimutatta, hogy a homokos talaj is kiválóan alkalmas lehet szőlőtermelésre. Hazánkban az elsők között ismerte fel a fényképezés szerepét a tudományokban. A legjelentősebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal a pécsi Zsolnay porcelángyárat tette nagy hírűvé. 1904-ben megszakadt a jó kapcsolata a Zsolnayakkal, amikor állami megbízásból újjászervezte Zsolnay vetélytársát, a herendi porcelángyárat. Mint a kerámiai ipar nagy hírű szakértője, tevékenyen vett részt a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche alapításában. Eötvös Loránd után 1899–1902 között a Magyar Turista Egyesület elnöke.

Emlékezete[szerkesztés]

Wartha Wince és Hugonnai Vilma sírja a Kerepesi temetőben.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A silikátok formulázásáról (Bp., 1870) REAL-EOD;
  • Hőmennyiség-mérések (Bp., 1878, Schuller Alajossal) REAL-EOD;
  • A technikai vízvizsgálat… (Bp., 1879);
  • Belföldi kőszénfajok vizsgálata… (Bp., 1879);
  • A magyar borról (Bp., 1880); Az agyagipar technológiája (Bp., 1892);
  • Chemiai technológia (Wartha Vince előadásai nyomán összeállította Pfeiffer Ignác, I., Bp., 1900);
  • A régiek bíbora és az indigó (Bp., 1901);
  • Az agyagművesség (I – II.; Bp., 1905);
  • A levegő meghódítása kémiai célokra (Bp., 1911).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának centenáriumi emlékkönyve. Szerk. Csűrös Zoltán, Erdey László, Holló János etc... Bp., Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Kar, 1972.
  • Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973. Összeáll. Fekete Gézáné. Bp., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1975.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Bp., MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]