Novobátzky Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Novobátzky Károly
Született Novobátzky Károly
1884. március 3.
Temesvár
Elhunyt 1967. december 20. (83 évesen)
Budapest, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus, egyetemi tanár
Iskolái Budapesti Tudományegyetem
Kitüntetései Kossuth-díj (1949, 1953)
Akadémiai Aranyérem (1962)

Novobátzky Károly (Temesvár, 1884. március 3.Budapest, 1967. december 20.) fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1947, rendes: 1949), Kossuth-díjas (1949, 1953).

Élete[szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában járta ki. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte matematika–fizika szakon, ahol 1906-ban szerzett diplomát. Az Eötvös-kollégium lakója volt. Tanárai voltak többek között Eötvös Loránd, Kőnig Gyula és Beke Manó.

Az egyetem elvégzése után vidéken volt középiskolai tanár. Az első világháborúban tüzértiszt volt. 1919–1945 között a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított. A második világháború után a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője lett, és itt dolgozott haláláig. Az MTA elnökségi tagja volt 1949–1958 között, alelnöke pedig 1958–1967 között. 1966-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt.

Munkái[szerkesztés]

Tudományos munkásságát középiskolai tanárként kezdte. Munkásságának középpontjában a relativitáselmélet és az elektromágneses tér állt. Az elektromágneses értelmezés alapján a fényelhajlás Kirchhoff-elméletét fejlesztette tovább.

Emlékezete[szerkesztés]

Tiszteletére megalapították a Novobátzky Károly-díjat, amelyet 1969 óta azok kapnak, akik az elméleti fizika területén jelentős eredményeket értek el.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]