Novobátzky Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Novobátzky Károly
Születési név Novobátzky Károly
Született 1884. március 3.
Temesvár
Elhunyt 1967. december 20. (83 évesen)
Budapest, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus, egyetemi tanár
Iskolái Budapesti Tudományegyetem
Díjak Kossuth-díj (1949, 1953)
Akadémiai Aranyérem (1962)

Novobátzky Károly (Temesvár, 1884. március 3.Budapest, 1967. december 20.) fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1947, rendes: 1949), Kossuth-díjas (1949, 1953).

Élete[szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában járta ki. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte matematika–fizika szakon, ahol 1906-ban szerzett diplomát. Az Eötvös-kollégium lakója volt. Tanárai voltak többek között Eötvös Loránd, Kőnig Gyula és Beke Manó.

Az egyetem elvégzése után vidéken volt középiskolai tanár. Az első világháborúban tüzértiszt volt. 1919–1945 között a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított. A második világháború után a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője lett, és itt dolgozott haláláig. Az MTA elnökségi tagja volt 1949–1958 között, alelnöke pedig 1958–1967 között. 1966-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt.

Munkái[szerkesztés]

Tudományos munkásságát középiskolai tanárként kezdte. Munkásságának középpontjában a relativitáselmélet és az elektromágneses tér állt. Az elektromágneses értelmezés alapján a fényelhajlás Kirchhoff-elméletét fejlesztette tovább.

Emlékezete[szerkesztés]

Tiszteletére megalapították a Novobátzky Károly-díjat, amelyet 1969 óta azok kapnak, akik az elméleti fizika területén jelentős eredményeket értek el.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]