Novobátzky Károly

	Novobátzky Károly
Született	Novobátzky Károly; 1884. március 3.; Temesvár
Elhunyt	1967. december 20. (83 évesen); Budapest,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	fizikus, egyetemi tanár
Tisztsége	az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1967. december 20.)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949, 1953) ; Akadémiai Aranyérem (1962)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (30/2-1-16)
	Sablon • Wikidata • Segítség

Novobátzky Károly (Temesvár, 1884. március 3. – Budapest, 1967. december 20.) fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1947, rendes: 1949), Kossuth-díjas (1949, 1953).

Élete

Középiskoláit szülővárosában járta ki. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte matematika–fizika szakon, ahol 1906-ban szerzett diplomát. Az Eötvös-kollégium lakója volt. Tanárai voltak többek között Eötvös Loránd, Kőnig Gyula és Beke Manó.

Az egyetem elvégzése után vidéken volt középiskolai tanár. Az első világháborúban tüzértiszt volt. 1919–1945 között a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított. A második világháború után a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője lett, és itt dolgozott haláláig. Az MTA elnökségi tagja volt 1949–1958 között, alelnöke pedig 1958–1967 között. 1966-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt.

Munkái

Tudományos munkásságát középiskolai tanárként kezdte. Munkásságának középpontjában a relativitáselmélet és az elektromágneses tér állt. Az elektromágneses értelmezés alapján a fényelhajlás Kirchhoff-elméletét fejlesztette tovább.

Nevéhez fűződik a Novobátzky-effektus feltételezése is, de ennek létezése a mai napig megosztja a fizikus társaságokat.

A Higgs-mechanizmus alapjelenségének felfedezése a nevéhez fűződik. A vasfüggöny miatt ez külföldön nem általános ismert tény.^[2]

Emlékezete

Tiszteletére megalapították a Novobátzky Károly-díjat, amelyet 1969 óta azok kapnak, akik az elméleti fizika területén jelentős eredményeket értek el.

Művei

A relativitás elmélete (Budapest, 1947)
Termodinamika (Budapest, 1951)
A fizikai megismerés úttörői (Budapest, 1959)
Elektrodinamika és optika (Neugebauer Tiborral, Budapest, 1951, 1961; németül, Berlin, 1962)

Jegyzetek

Források

Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[44503240732d68e33f1ec652cecfbecad2f83f2f-1] ttps://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=172&layout=s

[2] Dávid Gyula: A tömeg eredete és a Higgs-mező, 2012.09.13.

[1]

[2]

Novobátzky Károly
Született	Novobátzky Károly 1884. március 3. Temesvár
Elhunyt	1967. december 20. (83 évesen) Budapest,
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	fizikus, egyetemi tanár
Tisztsége	az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1967. december 20.)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949, 1953) Akadémiai Aranyérem (1962)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (30/2-1-16)^[1]
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz A Magyar Tudományos Akadémia alelnökei
Másodelölülők (1830–1858)	Széchenyi István (1830–1850) Eötvös József (1850–1858)
Alelnökök (1858–1869)	Eötvös József (1858–1866) Lónyay Menyhért (1866–1869)
Másodelnökök (1869–1949)	Lónyay Menyhért (1869–1871) Csengery Antal (1871–1880) Pauler Tivadar (1880–1886) Stoczek József (1886–1889) Fraknói Vilmos (1889–1892) Szász Károly (1892–1895) Pulszky Ferenc (1895–1897) Wlassics Gyula (1898–1901) Kuun Géza (1901–1904) Kautz Gyula (1904–1907) Than Károly (1907–1908) Wartha Vince (1908–1910) Beöthy Zsolt (1910–1913) Plósz Sándor (1913–1916) Ilosvay Lajos (1916–1919) Herczeg Ferenc (1919–1922) Concha Győző (1922–1925) Ilosvay Lajos (1925–1928) Vargha Gyula (1928–1929) Herczeg Ferenc (1929–1931) Csánki Dezső (1931–1933) Popovics Sándor (1933–1934) Lenhossék Mihály (1934–1937) Ravasz László (1937–1940) Balogh Jenő (1940–1943) Vendl Aladár (1943–1945) Szent-Györgyi Albert (1946–1948) Gombás Pál (1948–1949)
Alelnökök (1949–)	Gombás Pál (1949–1958) Ligeti Lajos (1949–1970) Fogarasi Béla (1955–1959) Novobátzky Károly (1958–1967) Hevesi Gyula (1960–1967) Manninger Rezső (1960–1967) Jánossy Lajos (1961–1973) Erdei Ferenc (1964–1970) Straub F. Brunó (1967–1973) Szabó Imre (1970–1976) Bognár Géza (1973–1976) Szentágothai János (1973–1977) Csáki Frigyes (1976–1977) Pach Zsigmond Pál (1976–1985) Somos András (1977–1985) Fülöp József (1978–1980) Polinszky Károly (1980–1985) Márta Ferenc (1985–1990) Straub F. Brunó (1985–1988) Ujfalussy József (1985–1993) Tigyi József (1988–1990) Berényi Dénes (1990–1993) Halász Béla (1990–1996) Michelberger Pál (1993–1999) Pataki Ferenc (1993–1996) Harmathy Attila (1996–1999) Vizi E. Szilveszter (1996–2002) Enyedi György (1999–2002) Keviczky László (1999–2005) Hámori József (2002–2008) Marosi Ernő (2002–2008) Kroó Norbert (2005–2011) Dudits Dénes (2008–2014) Maróth Miklós (2008–2014) Szász Domokos (2011–2017) Freund Tamás (2014–2020) Vékás Lajos (2014–2020) Bokor József (2017–2020) Lamm Vanda (2020–) Hudecz Ferenc (2020–) Kosztolányi György (2020–)