Erdei Ferenc (szociológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei Ferenc
Erdei Ferenc 1947.jpg
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1944. december 21.1945. november 15.
Előd Vajna Gábor
Utód Nagy Imre

Született 1910. december 24.[1]
Makó[2]
Elhunyt 1971. május 11. (60 évesen)[3][1]
Budapest[2]

Foglalkozás
  • politikus
  • közgazdász
Iskolái Szegedi Tudományegyetem

Díjak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei Ferenc témájú médiaállományokat.

Erdei Ferenc (Makó, 1910. december 24.[4]Budapest, 1971. május 11.) szociológus, a népi írók csoportjának a tagja, a Márciusi Front egyik élharcosa, politikus, 1945 után elvben a Nemzeti Parasztpárt képviselője, gyakorlatban teljesen együttműködött a kommunistákkal, szerepet vállalt az ötvenes évek rákosista törvénytelenségeiben. A padlássöprések időszakában, 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter, de volt belügyminiszter és igazságügyi miniszter is. 1956-ban a forradalom alatt – Nagy Imréhez fűződő személyes kapcsolatának köszönhetően – kompromittáló politikai múltja ellenére is miniszterelnök-helyettes, a felháborodás hatására küszöbön levő leváltását a forradalom leverése akadályozta meg.[5][6] 1956 után újra a szövetkezetesítés egyik élharcosa. Jelentős irodalmi munkássága van. 1948-tól az MTA levelező tagja, 1956-tól rendes tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Dombormű az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Lapis András alkotása (1997)
Domborműve Makón, a Hagymaház falán

Makón született hagymakertész paraszti családban, jogot hallgatott a Szegedi Tudományegyetemen, naponta járt be Makóról, albérletre nem telt a családnak. Ekkor csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató mozgalmához, majd a népi írók táborához. A jogi egyetemen jó barátságban volt Reitzer Bélával, Bibó Istvánnal.

Könyveiben a parasztság helyzetéről írt, szociográfiai tanulmányaiban elemezte a mezőgazdaságból élők sorsát. Leghíresebb művei e korszakából: Futóhomok (1937), Parasztok (1938), Magyar falu (1940).

1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója, 1945-ben a párt főtitkárává választották. 1944-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszteri pozícióját töltötte be.

Már az 1943-as szárszói találkozón Erdei a szocialista társadalom megvalósítását tűzte ki célul.

1945 után[szerkesztés]

A háború után parasztpárti létére el kezdett egyre szorosabban – lényegében kriptokommunistaként – együttműködni a kommunista párttal, ami annál érthetőbb, minthogy már 1944. decemberben titokban belépett a Magyar Kommunista Pártba.[forrás?] 1944. december és 1945. november között – a parasztpárt képviselőjeként – belügyminiszter volt (az 1945-ös nemzetgyűlési választásokig, amely után a kommunista párt a fontos belügyi tárcát magához vette). Az ÁVH elődjének számító Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát ő hozta létre, amelynek székhelye már ekkor az Andrássy út 60. volt. A totális egypárti diktatúra kiépítése után kritika nélkül kiszolgálta a Rákosi-féle kommunista rezsimet. 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter volt, így felelős a szovjet mintára bevezetett kulák-listáért, a padlássöprésekért és a falvakban, vidéken történt atrocitásokért, jelentős szerepet vállalt a mezőgazdasági szövetkezetesítés ügyében is. Tevékenységének köszönhetően a magyar parasztság legszélesebb körében ekkorra heves gyűlölettel gondoltak Erdei Ferencre.[5] 1953 júliusától igazságügyi miniszter volt. 1953-ban, a Sztálin halálát követő átmeneti enyhülés alatt a szovjet vezetés által Rákosi ellenében a hatalomba helyezett Nagy Imre miniszterelnöksége idején Erdei Rákosi oldaláról hozzá pártol, majd Rákosi újra megerősödésekor ismét melléállt.[5] 1955-ben rövid ideig ismét földművelésügyi miniszter lett. A valódi hatalmat birtokló kommunista politikusokkal szembeni alázatos lojalitását jelzi, hogy – több forrás szerint – Rákosi vele pucoltatta a cipőjét.[6]

Az 1956-os forradalom alatt rákosista múltja ellenére közeli személyes barátságuknak köszönhetően Nagy Imre első kormányában miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki. Erre többen, így a Nemzeti Parasztpártot Petőfi Párt néven újjáalakító Németh László, Illyés Gyula Féja Géza tiltakozásukat fejezték ki, hogy Erdei Ferenc bármilyen szerepet vállalhasson az ország vezetésében.[6] A következő kormányformációból már kiszorult, de – feltehetően utolsó megbízatásként – még az egyik vezetője volt a szovjetekkel tárgyaló magyar delegációknak. A tököli tárgyalásokra érkezve november 3-án a KGB Maléter Pál honvédelmi miniszterrel és az egész küldöttséggel együtt a szovjetek letartóztatták. Letartóztatása alatt alaposan megverték, jellegzetes hosszú haját kopaszra nyírták, megalázták. Néhány hét múlva Kádár János közbenjárására tényleges vezető szerepet nem vállalt. Formálisan továbbra is együttműködött a politikai vezetéssel, súlytalan tisztségeket kapott is, a szovjetek iránt érzett addigi kritikátlan lojalitása azonban elfojtott gyűlöletbe fordult át.[5]

1957-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója lett, nagy szerepe volt a mezőgazdaság 1959-es kollektivizálásában. Ez a folyamat szétverte a tradicionális magyar paraszti társadalmat és a tanyavilágot, helyére nagyüzemi típusú, állami irányítású mezőgazdaságot vezetve be. Ez, a bevezetésekor elkövetett tömeges igazságtalanságok után, a szocialista tervgazdálkodás számos visszássága mellett, de a rendszerváltásig jó terméseredményeket biztosított, s megélhetést a paraszti rétegnek, amely kielégítette a hazai szükségleteket és piacra is termelt (szovjet piac, KGST piac, nyugat-német piac). 

1964-től 1970-ig a Hazafias Népfront főtitkára volt. 1966-1971-ig a Magyar Tudomány c. akadémiai folyóirat főszerkesztője. 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1948-ban a Kossuth-érdemrendet (első osztály) is megkapta. 1964-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Könyvei[szerkesztés]

Főbb munkái 1945-ig[szerkesztés]

  • A makói tanyarendszer (Szeged, 1933)
  • A makói parasztság társadalomrajza (Makó, 1934)
  • Futóhomok. A Duna-Tiszaköz földje és népe. Bp., 1937. 242 lap.
  • Parasztok. Bp., 1938. 219 lap.
  • Magyar város. Bp., 1939. 246 lap.
  • Magyar falu. Bp., 1940. 238 lap.
  • A magyar paraszttársadalom. Bp., 1941. 170 lap.
  • Magyar tanyák. Bp., 1942. 260 lap.
  • Szövetkezetek. Bp., 1945. 92 lap.

Főbb munkái 1945-től[szerkesztés]

  • A szövetkezeti úton. Bp., 1956.
  • A magyar tudomány helyzete és fejlesztésének főbb irányai. Bp., 1958.
  • Mezőgazdaság és szövetkezet. Bp., 1959.
  • A termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyve. (Szerk.) Bp., 1960. 625 p.
  • A mai agrárgazdaságtan főbb irányai és hazai fejlődése. Bp., 1961.
  • Üzemszervezési kérdések a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben. Bp., 1961. 111 p.
  • Erdei Ferenc-Csete László-Márton János: A mezőgazdaság belterjessége. Bp., 1964. 384 p.
  • A mezőgazdasági üzemszervezés néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Bp., 1966. 121 p.
  • A mezőgazdaság helye a nap alatt. Bp., 1967.135 p.
  • Zöldségszükséglet és zöldségtermelés. Bp., 1967.
  • Néprajzi ínyesmesterség. Bp., 1971. 90 p.
  • Város és vidéke. Bp., 1971. 444 p.

Főbb munkái posztumusz[szerkesztés]

  • Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei. (Szerk. Fekete Ferenc.) Bp., 1973. 439 p.
  • Emberül élni. (Vál. Berend T. Iván, Szuhay Miklós.) Bp., 1974. 670 p.
  • Agrárgazdasági tanulmányok. (Szerk. Fekete Ferenc.) 1-3. köt. Bp., 1976. 309, 343, 355 p.
  • A magyar társadalomról. Bp., 1980. 402 p.
  • Tudománypolitika, kutatásirányítási és szervezéstudományi tanulmányok. Bp., 1980. 551 p.
  • Történelem és társadalomkutatás. (Szerk. Kulcsár Kálmán.) Bp., 1984. 482 p.
  • A magyar társadalom Bp., 2003.
  • Politikai írások 2. kötet (szerk: Tamasi Mihály) Bába Kiadó Szeged 2004. 448 p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эрдеи Ференц, 2017. február 27.
  3. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эрдеи Ференц, 2015. szeptember 28.
  4. Születése bejegyezve a makói polgári anyakönyv 1131/1910 száma alatt.
  5. ^ a b c d Kun Miklós: Rejtélyes XX. század, Megindulnak a második szovjet intervenció előkészületei; dokumentumfilm sorozat, MTV, 2016. december 17.
  6. ^ a b c Kun Miklós: A rejtélyes XX. század, Beindulnak a szovjet tankok motorjai 2016. október. 19. dokumentumfilm sorozat, MTV [1]

Források[szerkesztés]

  • Huszár Tibor: Bibó István : Beszélgetések, politikai-életrajzi dokumentumok. Debrecen : Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft., 1989. 369 p. ISBN 9630194961
  • Nagy Ferenc: Erdei Ferenc. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 267-269. o. ISBN 9638543353
  • Britannica Hungarica VI. kötet
  • Ö. Kovács József: A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetei 1945-–1965 - A diktatúra társadalmiasítása és a kollektivizálás magyar−német összehasonlításban (kézirat)
  • Kun Miklós: A rejtélyes XX. század, Beindulnak a szovjet tankok motorjai, 2016. október. 19. dokumentumfilm sorozat, MTV [1]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]