Erdei Ferenc (szociológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei Ferenc
Balról jobbra Bibó István, Tomori Viola, Erdei Ferenc, Erdei Ferenc édesapja (1940)
Balról jobbra Bibó István, Tomori Viola, Erdei Ferenc, Erdei Ferenc édesapja (1940)
Született 1910. december 24.
Makó
Elhunyt 1971. május 11. (60 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szociológus, író, politikus, országgyűlési képviselő, miniszter
Iskolái Szegedi Tudományegyetem
Díjak Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei Ferenc témájú médiaállományokat.

Erdei Ferenc (Makó, 1910. december 24.[1]Budapest, 1971. május 11.) szociológus, a népi írók csoportjának a tagja, a Márciusi Front egyik élharcosa, politikus, 1945 után elvben a Nemzeti Parasztpárt képviselője, gyakorlatban teljesen együttműködött a kommunistákkal, szerepet vállalt az ötvenes évek rákosista törvénytelenségeiben. A padlássöprések időszakában, 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter, de volt belügyminiszter és igazságügy-miniszter is. 1956-ban a forradalom alatt – Nagy Imréhez fűződő személyes kapcsolatának köszönhetően – kompromittáló előélete ellenére is miniszterelnök-helyettes, a felháborodások hatására küszöbön levő leváltását a forradalom leverése akadályozta meg.[2][3] 1956 után újra a szövetkezetesítés egyik élharcosa. Jelentős irodalmi munkássága van. 1948-tól az MTA levelező tagja, 1956-tól rendes tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Dombormű az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Lapis András alkotása (1997)
Domborműve Makón, a Hagymaház falán

Makón született hagymakertész paraszti családban, jogot hallgatott a Szegedi Tudományegyetemen, naponta járt be Makóról, albérletre nem telt a családnak. Ekkor csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató mozgalmához, majd a népi írók táborához. A jogi egyetemen jó barátságban volt Reitzer Bélával, Bibó Istvánnal.

Könyveiben a parasztság helyzetéről írt, szociográfiai tanulmányaiban elemezte a mezőgazdaságból élők sorsát. Leghíresebb művei e korszakából: Futóhomok (1937), Parasztok (1938), Magyar falu (1940).

1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója, 1945-ben a párt főtitkárává választották. 1944-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszteri pozícióját töltötte be.

Már az 1943-as szárszói találkozón Erdei a szocialista társadalom megvalósítását tűzte ki célul.

1945 után[szerkesztés]

A háború után parasztpárti létére el kezdett egyre szorosabban – lényegében kriptokommunistaként – együttműködni a kommunista párttal, ami annál érthetőbb, minthogy már 1944. decemberben titokban belépett a Magyar Kommunista Pártba.[forrás?] 1944. december és 1945. november között – a parasztpárt képviselőjeként – belügyminiszter volt (az 1945-ös nemzetgyűlési választásokig, amely után a kommunista párt a fontos belügyi tárcát magához vette). Az ÁVH elődjének számító Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát ő hozta létre, amelynek székhelye már ekkor az Andrássy út 60. volt. A totális egypárti diktatúra kiépítése után kritika nélkül kiszolgálta a Rákosi-féle kommunista rezsimet. 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter volt, így felelős a szovjet mintára bevezetett kulák-listáért, a padlássöprésekért és a falvakban, vidéken történt atrocitásokért, jelentős szerepet vállalt a mezőgazdasági szövetkezetesítés ügyében is. Tevékenységének köszönhetően a magyar parasztság legszélesebb körében ekkorra heves gyűlölettel gondoltak Erdei Ferencre.[2] 1953 júliusától igazságügy-miniszter volt. 1953-ban, a Sztálin halálát követő átmeneti enyhülés alatt a szovjet vezetés által Rákosi ellenében a hatalomba helyezett Nagy Imre miniszterelnöksége idején Erdei Rákosi oldaláról hozzá pártol, majd Rákosi újra megerősödésekor ismét melléállt.[2] 1955-ben rövid ideig újra földművelésügyi miniszter lett. A valódi hatalmat birtokló kommunista politikusokkal szembeni alázatos lojalitását jelzi, hogy – több forrás szerint – Rákosi vele pucoltatta a cipőjét.[3]

Az 1956-os forradalom alatt rákosista felelőssége ellenére közeli személyes barátságuknak köszönhetően Nagy Imre első kormányában miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki. Erre többen, így a Nemzeti Parasztpártot Petőfi Párt néven újjáalakító Németh László, Illyés Gyula Féja Géza tiltakozásukat fejezték ki, hogy Erdei Ferenc bármilyen szerepet vállalhasson az ország vezetésében.[3] A következő kormányformációból már kiszorult, de – feltehetően utolsó megbízatásként – még az egyik vezetője volt a szovjetekkel tárgyaló magyar delegációknak. A tököli tárgyalásokra érkezve november 3-án a KGB Maléter Pál honvédelmi miniszterrel és az egész küldöttséggel együtt a szovjetek letartóztatták. Letartóztatása alatt alaposan megverték, jellegzetes hosszú haját kopaszra nyírták, megalázták. Néhány hét múlva Kádár János közbenjárására szabadon bocsátották, ám Erdei a fogság alatt emberileg annyira megtört, hogy a kádári politikában már igazi, vezető szerepet nem vállalt. Formálisan továbbra is együttműködött a politikai vezetéssel, súlytalan tisztségeket kapott is, a szovjetek iránt érzett addigi kritikátlan lojalitása azonban elfojtott gyűlöletbe fordult át.[2]

1957-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója lett, nagy szerepe volt a mezőgazdaság 1959-es kollektivizálásában. Ez a folyamat szétverte az archaikus magyar paraszti társadalmat és a tanyavilágot, helyére nagyüzemi típusú, állami irányítású mezőgazdaságot vezetve be. Ez, a bevezetésekor elkövetett tömeges igazságtalanságok után, a szocialista tervgazdálkodás számos visszássága mellett, de a rendszerváltásig jó terméseredményeket biztosított, s megélhetést a paraszti rétegnek. amely ellátta a hazai szükségleteket és piacra is termelt (szovjet piac, KGST piac, nyugat-német piac). 

1964-től 1970-ig a Hazafias Népfront főtitkára volt. 1966-1971-ig a Magyar Tudomány c. akadémiai folyóirat főszerkesztője. 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1948-ban a Kossuth-érdemrendet (első osztály) is megkapta. 1964-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Könyvei[szerkesztés]

Főbb munkái 1945-ig[szerkesztés]

  • A makói tanyarendszer (Szeged, 1933)
  • A makói parasztság társadalomrajza (Makó, 1934)
  • Futóhomok. A Duna-Tiszaköz földje és népe. Bp., 1937. 242 lap.
  • Parasztok. Bp., 1938. 219 lap.
  • Magyar város. Bp., 1939. 246 lap.
  • Magyar falu. Bp., 1940. 238 lap.
  • A magyar paraszttársadalom. Bp., 1941. 170 lap.
  • Magyar tanyák. Bp., 1942. 260 lap.
  • Szövetkezetek. Bp., 1945. 92 lap.

Főbb munkái 1945-től[szerkesztés]

  • A szövetkezeti úton. Bp., 1956.
  • A magyar tudomány helyzete és fejlesztésének főbb irányai. Bp., 1958.
  • Mezőgazdaság és szövetkezet. Bp., 1959.
  • A termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyve. (Szerk.) Bp., 1960. 625 p.
  • A mai agrárgazdaságtan főbb irányai és hazai fejlődése. Bp., 1961.
  • Üzemszervezési kérdések a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben. Bp., 1961. 111 p.
  • Erdei Ferenc-Csete László-Márton János: A mezőgazdaság belterjessége. Bp., 1964. 384 p.
  • A mezőgazdasági üzemszervezés néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Bp., 1966. 121 p.
  • A mezőgazdaság helye a nap alatt. Bp., 1967.135 p.
  • Zöldségszükséglet és zöldségtermelés. Bp., 1967.
  • Néprajzi ínyesmesterség. Bp., 1971. 90 p.
  • Város és vidéke. Bp., 1971. 444 p.

Főbb munkái posztumusz[szerkesztés]

  • Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei. (Szerk. Fekete Ferenc.) Bp., 1973. 439 p.
  • Emberül élni. (Vál. Berend T. Iván, Szuhay Miklós.) Bp., 1974. 670 p.
  • Agrárgazdasági tanulmányok. (Szerk. Fekete Ferenc.) 1-3. köt. Bp., 1976. 309, 343, 355 p.
  • A magyar társadalomról. Bp., 1980. 402 p.
  • Tudománypolitika, kutatásirányítási és szervezéstudományi tanulmányok. Bp., 1980. 551 p.
  • Történelem és társadalomkutatás. (Szerk. Kulcsár Kálmán.) Bp., 1984. 482 p.
  • A magyar társadalom Bp., 2003.
  • Politikai írások 2. kötet (szerk: Tamasi Mihály) Bába Kiadó Szeged 2004. 448 p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születése bejegyezve a makói polgári anyakönyv 1131/1910 száma alatt.
  2. ^ a b c d Kun Miklós: Rejtélyes XX. század, Megindulnak a második szovjet intervenció előkészületei; dokumentumfilm sorozat, MTV, 2016. december 17.
  3. ^ a b c Kun Miklós: A rejtélyes XX. század, Beindulnak a szovjet tankok motorjai 2016. október. 19. dokumentumfilm sorozat, MTV [1]

Források[szerkesztés]

  • Huszár Tibor: Bibó István : Beszélgetések, politikai-életrajzi dokumentumok. Debrecen : Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft., 1989. 369 p. ISBN 963 01 94 96 1
  • Nagy Ferenc: Erdei Ferenc. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 267-269. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Britannica Hungarica VI. kötet
  • Ö. Kovács József: A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetei 1945-–1965 - A diktatúra társadalmiasítása és a kollektivizálás magyar−német összehasonlításban (kézirat)
  • Kun Miklós: A rejtélyes XX. század, Beindulnak a szovjet tankok motorjai, 2016. október. 19. dokumentumfilm sorozat, MTV [1]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]