Pálffy Fidél (miniszter)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pálffy Fidél
Pálffy Fidél 1944.jpg
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1944. október 16. 1945. március 27.
Előd Jurcsek Béla
Utód Nagy Imre

Született 1895. május 6.[1]
Szentgyörgy
Elhunyt1946. március 2. (50 évesen)[1]
Budapest
Párt Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom

Házastársa Filipanits Irén
Foglalkozás politikus
Halál oka akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálffy Fidél témájú médiaállományokat.

Gróf erdődi Pálffy Fidél Mária Géza József (Pozsonyszentgyörgy, 1895. május 6.Budapest, 1946. március 2.)[2] magyar arisztokrata, szélsőjobboldali politikus, több nemzetiszocialista és nyilas párt prominens alakja, Szálasi Ferenc kormányának földművelésügyi minisztere volt.

Élete, pályafutása[szerkesztés]

A főnemesi származású gróf erdődi Pálffy család sarja. Édesapja, gróf erdődi Pálffy Sándor (18611917), császári és királiy kamarás, Radeczkyhuszárezred kapitány, országgyűlési képviselő, édesanyja, gróf németújvári Batthyány Erzsébet (18751954).[3] Öccse, Pálffy József a Magyar Élet Pártja színeiben többször volt képviselő, tevékeny szerepet játszott a Győr vármegyei folyószabályozásokban, illetve több gazdaszervezetben is részt vett.

Tanulmányait a kalksburgi és a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte. A pozsonyi tudományegyetemen jogi abszolutóriumot nyert. 1913-1921 között katonáskodott. A Ludovikán végzett hivatásos tisztként, 1919-ben a Károlyi Gyula vezette szegedi ellenforradalmi kormány és a megszálló francia hadsereg között közvetített összekötőként. 1920-as leszerelése után egy ideig Csehszlovákiához került felvidéki birtokain gazdálkodott, majd Magyarországon vásárolt 700 holdnyi földet. A nagy gazdasági világválság során tönkrement, és a szélsőséges eszmék felé fordult.

1932-ben lépett Meskó Zoltán Nemzeti Szocialista Földmíves- és Munkáspártjába, melynek győri szervezetét vezette. 1933-ban jelentette meg „Szemelvények a nemzeti szocializmus eszmeköréből” c. művét, majd az év novemberében kilépett, és Egyesült Nemzeti Szocialista Párt (olykor hozzátéve: ENSZP, Nyilaskeresztes Front) néven mérsékeltebb szervezetet hozott létre, mely együtt kívánt működni Gömbös Gyula kormányával, és deklaráltan alkotmányos irányelvek mentén politizált. Pálffy, aki a Dunántúlon komoly szervezési sikereket ért el, Zalában és Debrecen környékén keresett szövetségeseket. 1939-ben pártja 11 parlamenti székhez jutott a választásokon, ő maga azonban még abban az évben elvesztette mandátumát.

1940-ben pártja egyesült a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalommal, de 1941-ben már kilépett, és támogatóival együtt belépett az Imrédy Béla alapította Magyar Megújulás Pártjába. A második világháború során feltétlen németbarátságot tanúsított, jó kapcsolatokat ápolt az SS-szel, és rendszeresen publikált antiszemita lapokban.

1944. március 19. után az SS tárgyalni kezdett a csepeli Weiss Manfréd Művek és más, zsidó tulajdonban lévő magyar iparvállalatok átruházásáról, a tulajdonosok külföldre (Portugáliába) juttatása fejében. Az aláírt szerződés végrehajtásának megakadályozására (a magyar vállalkozói vagyon megóvása céljából) Horthy május 22-én Imrédyt, a nácik bizalmi emberét gazdasági csúcsminiszterré nevezte ki. Augusztus 7-én a Parlamentben az SS a Baky és Pálffy által vezetett nyilas képviselőcsoport aktív közreműködésével megbuktatta Imrédyt, és 17-én Reményi-Schneller pénzügyminiszter segítségével az új kormánnyal jóváhagyatta az átruházási szerződést.

1944. október 15-én a megalakuló Nemzeti Összefogás Kormányában földművelésügyi miniszteri posztot vállalt, illetve ismét belépett a Nyilaskeresztes Pártba.

A háború után a Népbíróságok Országos Tanácsa halálra ítélte, és 1946. március 2-án kivégezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 154/1946. folyószáma a alatt.
  3. genealogy.eu Pálffy family 04

Irodalom[szerkesztés]

  • Ungváry Krisztián: Fekete lexikon. 43 nyilas életút, in: Rubicon 2004/11, pp. 12-17.
  • Vonyó József: Össze nem növő gyökerek. Jobboldali radikalizmus Magyarországon a hungarizmus előtt, in: Rubicon 2004/11, pp. 44-51.
  • Szinai Miklós – Szűcs László (szerkesztők): Horthy Miklós titkos iratai, Budapest, Kossuth kiadó, 1963.
  • Karsai László – Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története, Századok 1961–1, 4, 5. számok.

Külső hivatkozások[szerkesztés]