Darányi Ignác (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Darányi Ignác
Darányi Ignác (miniszter).jpg
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1895. november 2.1903. november 3.
Előd Festetics Andor
Utód Tallián Béla
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1906. április 8.1910. január 17.
Előd Feilitzsch Artúr
Utód Serényi Béla

Született 1849. január 15.
Pest
Elhunyt 1927. április 27. (78 évesen)
Budapest

Szülei Darányi Ignác
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Darányi Ignác témájú médiaállományokat.

Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác (Pest, 1849. január 15.Budapest, 1927. április 27.) magyar jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19–20. század fordulójának kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.

Darányi Ignác szobra 1935-ben a Mezőgazdasági Múzeum tó felőli oldalán (a szobor a II. világháború alatt megsérült, később megsemmisült). Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.
A 2017-ben újra felállított szobor, amelyet Györfi Sándor szobrászművész alkotott újra

Élete[szerkesztés]

Pesten született Kecskemétről elszármazott, református vallású középnemesi családba, Darányi Ignác (1811-1877) ügyvéd és földvári és bernátfalvi Földváry Borbála (1821-1888) első gyermekeként.[1] Anyai nagyszülei földvári és bernátfalvi Földváry Sándor (18091868) 1848-as honvédezredes és a Nyitra vármegyei nemesi származású pani Hamar családból való pani Hamar Mária voltak.[2]

Középiskolai tanulmányait 1859-től 1867-ig a budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban végezte. 1867. július 31-én érettségizett. Ősztől a Pesti Egyetem orvosi, 1868-tól a jog- és államtudományi karát látogatta, ahol 1871-ben végzett. A végbizonyítvány megszerzése után megkezdte kétéves joggyakornokoskodását Lövény György ügyvédi irodájában. 1872-ben jogtudori, 1873-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1874-ben köz- és váltóügyvéd lett. Ezután nem sokkal apjával közösen ügyvédi irodát nyitott a Belvárosban, melyet apja 1877-ben bekövetkezett halála után, 1892-ig egyedül vezetett. 1874 nyarán közép-európai körutazásra indult BécsMünchenZürichBern–Bécs útvonalon.

1875-ben az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár titkárává, 1876-ban Budapest székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagjává választották. 1877. június 3-án a Darányi család nemesi címet kapott. Édesapja halála után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányi tagja, 1878-ban a Tiszavölgyi Ármentesítő Társulat ügyész-titkára lett.

1882-től az Országgyűlés Közlekedés és Pénzügyi Bizottságának előadójaként is dolgozott. 1887-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. 1892-ben felhagyott az ügyvédi praxissal és földeket vásárolt a Kiskunságban: dunaújfalui, töki (anyácsapusztai) és tassi birtokain gazdálkodott. 1897. november 3-án Munkács díszpolgárává választották.[3]

1881 és 1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjének választotta a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból, és a belőlük szerveződött „disszidensek” csoportjának, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910–1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be a Parlamentbe.

1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig a földművelésügyi miniszteri posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusban pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet (ma Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet) létrejöttét és a Földtani Intézet új, Stefánia úti palotájának építését. 1918-ban a politikától visszavonult, és nem vállalt további felelős beosztást.

Emlékezete[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Ferenc József az 1896-os tenyészállat kiállításon vizitál, mögötte áll Darányi Ignác
  • The state and agriculture in Hungary. Report on his agricultural administration during the years 1896-1903 (London, 1905);
  • Okos hazafiság (Bp., 1908);
  • A vámpolitikai kérdésekről (Bp., 1911).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]