Csizmadia Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csizmadia Sándor
Csizmadia Sándor 1919-ben
Csizmadia Sándor 1919-ben
Születési név Csizmadia Sándor
Született 1871. március 10.
Vásárhelykutas
Elhunyt 1929. március 3. (57 évesen)
Mátyásföld
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, újságíró, politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csizmadia Sándor témájú médiaállományokat.

Csizmadia Sándor (Vásárhelykutas, 1871. március 10.Mátyásföld, 1929. március 3.[1]) magyar költő, újságíró, politikus.

Csizmadia Sándor arcképe és aláírása

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Csizmadia István és Takács Zsófia voltak. "1871 március 10-én este 10 órakor születtem a sámsoni, (Most Hódmezővásárhely-Kutas) állomáson, ahol apám vasúti őr volt."[2] -írta önéletírásában. Négy elemit Orosházán járta ki, és elmondása szerint kitűnő tanuló volt. Az apja iparos tanulónak szánta, de ő napszámosnak állt, mások közmunkáját szolgálta le fiatalon krajcárokért. Tizenöt esztendősen béresnek állt a hódmezővásárhelyi pusztán, ahol leginkább, mint hírhedt verekedő tűnt ki legénytársai közül. Tizennyolc évesen katonának állt Békéscsabán, ahol káplár lett. Munkásokkal akkor találkozott először (1891), amikor a tüntető békéscsabai munkások ellen kivezényelték az oszlatáshoz, a zavargások idején. Három év katonáskodást követően visszatért szülőföldjére, s megházasodott. Mint házas ember uradalmi csősznek állt, amelyet már csak akkor hagyott ott, amikor írásaival tudta a megélhetését biztosítani. Először csak be-bejár Orosházára, ahol megismerkedett az akkor még titkos földalatti mozgalomként működő szocialistákkal, amelyeknek hamarosan a vezér alakjává lett ott Orosházán. Később családostól Orosházára költözött. Első írása 1894-ben jelent meg a Népszava hasábjain. A közben legális párttá alakuló szocialisták Budapestre hívták vezetőnek. Munkát a Népszavát is előállító nyomdában kapott, majd az erős festékszag, és oldószerek kikezdvén egészségét, címszalagírónak helyezték el a kiadóhivatalban. Felesége és addigra már két fia ez idő alatt Orosházán élt.

1896-ban egy szókimondó cikkéért négy havi államfogházra ítélték, amelyet Szegeden töltött ki. Szabadulását követően a Földmívelők Lapja szerkesztője lett 1897-ben. Még ebben az évben a lap címét javaslatára Világszabadság-ra változtatták. 1898 tavaszán egy Népszavában megjelent újságcikke miatt kiutasították Budapestről, s visszatért Orosházára, ahonnét tovább írta, egyre vitriolosabb hangú lázító írásait a Népszavának. "Többrendbeli cikkírása" miatt néhány hónap elteltével két év állami fogházbüntetést kapott, amelyet később jó magaviseletére való tekintettel, tizennégy havi közönséges fogházbüntetésre enyhítettek. Első időben a váci fogházban, később Rákoson a gyűjtőfogházban töltötte le büntetését. 1900-ban, szabadulását követően a Népszava belső munkatársa lett, és öt esztendőn keresztül dolgozott napi cikkekkel, írásokkal itt. 1904-ben a korábban betiltott újság, a Világszabadság újraindítását kezdeményezte, amelynek átvette a főszerkesztését. Több mint tíz éven át szerkesztette a lapot. 1906-ban megalakult politikai párt, a Földmunkások Szövetségének lett - kezdetben - a pártvezetőségi tagja, később elnöke. Önmagáról büszkén vallotta, hogy "a magyarországi szocialista költészet számára ő vágta először az utat". Az első magyar szocialista költő volt, aki verseiben a proletár-forradalmat hirdette. Ugyanakkor ellenezte, hogy a Népszava a "polgári" Adytól verseket közöljön. Miután a szegények, a nincstelenek életét élte, átélte, szókimondó módon képviselte is, egy erre kevésbé fogékony társadalmi közegben, az úri Magyarországon, ahol ez időkben a szegénység miatt "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk"[3].

Az érdekeiket kevésbé képviselni tudó szegénység által megágyazott baloldali érzések helyére a kommunista mozgalom szűk-látókörű, önös érdekit ültette, így természetes, hogy a kommunista diktatúra idején szembekerült a rendszerrel. 1918-ban a Károlyi Mihály-kormány földművelésügyi államtitkára lett. 1919-ben pedig népbiztos, de szembekerült a proletárdiktatúra vezetőivel. Még 1919-ben publikált a Váradi Hétben és megalapította a Nemzeti Munkáspártot, 1921-ben Igazság címmel pedig lapot indított. Élete vége felé a politikai életből fokozatosan kiszorult. 1929-ben hunyt el.

A Horthy rendszerben nem kapott kellő fókuszt munkássága baloldalisága, és a Kommün idején játszott szerepe miatt, később a szocializmus számára sem voltak kedvezőek egykori nyílt párt bírálatai, így lassan a feledés homálya lengte körül személyét és tevékenységét. "Egy kőrutazást csináltam. Nem voltam író, mikor elindultam, s újra nem vagyok író most sem (1915)... Most arra vagyok kíváncsi, hol leszek, majd megint csősz! A régi gazdám már meghalt."

Művei[szerkesztés]

  • Magyar Munkásdalok és versek (1896)
  • A földművelő-munkásság helyzete és feladata (1896)
  • Proletár költemények (1897)
  • Küzdelem (Újabb versek 1903)
  • Mit akarunk? (1903)
  • Hajnalban (1905)
  • Munkás emberek (elbeszélések, 1905)
  • Fogházi levelek (1906)
  • A feketék (1908)
  • A nagy magyar parasztforradalom (1914)
  • Válogatott költeményei (1919)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve Budapest XVI. ker. polgári akv. 30/1929. folyószám alatt.
  2. Csizmadia Sándor önéletrajz - Száz Magyarok Könyve VII kötet - Légrády Kiadása, Budapest, 1915.
  3. József Attila: Hazám c. vers két sora

Források[szerkesztés]

  • Csizmadia Sándor önéletrajz - Száz Magyarok Könyve VII kötet - Légrády Kiadása, Budapest, 1915.
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
  • Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
  • Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. Szerk. Kőszegfalvi Ferenc és Borus Gábos. Szeged, Bába Kiadó, 2002.
  • Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., Győző A., 1927.
  • A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1987.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László.
  • Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűjteménye. Szerk. Rácz János. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1973.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Bp., Dante-Pantheon, 1936.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.