Takács József (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Takács József
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1919. augusztus 1. augusztus 6.
Előd Hamburger Jenő és
Vántus Károly
(mint a II. [földmívelésügyi] főosztály vezetői)
Utód Győry Loránd
(mint államtitkár, ideiglenesen)

Született 1884. március 17.
Orosháza
Elhunyt1961. február 2. (76 évesen)
Budapest
Párt Szociáldemokrata Párt (SZDP)

Foglalkozás politikus

Takács József (Orosháza, 1884. március 17.Budapest, 1961. február 2.) szociáldemokrata politikus, miniszter.

Élete[szerkesztés]

Földmunkás volt. 1903-ban csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz, egyik alapítója, titkára, majd elnöke a Földmunkások Országos Szövetségének, az 1905-ben meginduló Világszabadság felelős szerkesztője, 1910–1915 között az Országos Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, 1919. augusztus 1-től 1919. augusztus 6-ig a Peidl-kormány földművelésügyi minisztere lett.

Az 1919–44 közötti időszakban a Népszava és a Szocializmus munkatársa volt. Széles körű agitációs és újságírói tevékenységet fejtett ki. 1946-tól az egységes munkáspárt megteremtése ellen foglalt állást. 1945-től 1948-ig földművelésügyi államtitkár és országgyűlési képviselő. 1950-ben letartóztatták és elítélték, 1955-ben szabadult. Írásaiban főleg agrárkérdésekkel foglalkozott.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Szenvedő emberek (elbeszélések, Budapest, 1910)
  • Mezőgazdasági munkáskérdés (Budapest, 1920)
  • A földmunkásmozgalom célja és közelebbi feladata (Budapest, 1922)
  • A magyarországi földmunkásmozgalom története (Budapest, 1926)
  • Új agrárpolitika a magyar demokráciában (Budapest, 1945)
  • Szocializmus és magántulajdon (Budapest, 1947)
  • A községvezetés alapkérdései (Budapest, 1948)

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon