Szlávy József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szlávy József
Szlavy Jozsef.jpg
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1872. december 4.1874. március 21.
Előd Lónyay Menyhért
Utód Bittó István
Magyarország földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő
1870. május 23.1872. december 5.
Előd Gorove István
Utód Zichy József
Magyarország ideiglenes. vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1871. február 2.1871. február 10.
Előd Eötvös József
Utód Pauler Tivadar
Magyarország ideiglenes. honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1872. december 4.1872. december 15.
Előd Lónyay Menyhért
Utód Szende Béla
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1873. december 19.1874. március 21.
Előd Kerkapoly Károly
Utód Ghyczy Kálmán
A képviselőház elnöke
Hivatali idő
1879. április 2.1880. április 12.
Előd Ghyczy Kálmán
Utód Péchy Tamás
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminiszte
Hivatali idő
1880. április 8.1882. június 4.
Előd Leopold Hofmann
Utód Kállay Béni
A főrendiház elnöke
Hivatali idő
1894. szeptember 16.1896. október 3.
Előd Vay Miklós
Utód Tóth Vilmos

Születéskori neve Okányi és érkenézi Szlávy József
Született 1818. november 23.
Győr
Elhunyt 1900. augusztus 8.
Zsitvaújfalu
Párt Felirati Párt (1861-1865), Deák-párt (1865-1875), Szabadelvű Párt (1875-1900)

Szülei Szlávy Antal, Spirk Lujza
Foglalkozás ügyvéd, bányamérnök
Iskolái Theresianum, Technische Universität Chemnitz
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlávy József témájú médiaállományokat.

Okányi és érkenézi Szlávy József (Győr, 1818. november 23.Zsitvaújfalu, 1900. augusztus 8.) magyar ügyvéd, bányamérnök, politikus, több kormány minisztere, 1872–1874 között magyar miniszterelnök, 1894–1896 között a főrendiház elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az egyetlen dualizmus-kori magyar politikus, aki a képviselőháznak, majd a főrendiháznak is elnöke volt.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja okányi Szlávy Antal (1778-1862) királyi katonatiszt,[1] édesanyja Spirk Lujza volt. Középiskolai tanulmányait a Theresianumban végezte, majd 1844-ben bányamérnöki oklevelet szerzett Selmecbányán. 1846-1848 között Buda kamarai titkára volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban tevékenyen részt vett, Kossuth az oravicai bányák élére nevezte ki, aminek főszerepet szánt a hadianyaggyártásban. A harcok végeztével Oravicabányán maradt, ahol a császáriak csakhamar letartóztatták, majd öt évre ítélték; ebből két évet ült le.

Szabadulása után Pozsonyban telepedett le és a politikától visszavonultan élt a Magyar Országgyűlés 1861-ik évi újbóli összehívásáig. Ennek gyors betiltása után az 1865-ik évi ismételt összehívásáig megint a közélettől visszavonultan élt. Ekkor Bihar vármegye főispánjává nevezték ki, majd a Kiegyezést követően az Andrássy-kormányban előbb Wenckheim Béla belügyminiszter mellett 1867. március 13-a és 1869. október 21-e között államtitkár volt, majd rövid kihagyást követően 1870. május 24-én kinevezték földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek. Tisztségét a Lónyay-kormányban is megtartotta, ahol 1872. február 2-a és 10-e között ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Közben, 1869. október 29-én megkapta a Szent István Rend középkeresztjét. Lónyay Menyhért lemondásával távozott a tárca éléről, hogy 1872. december 5-én megalakíthassa saját kormányát. 1874. március 21-éig volt Magyarország miniszterelnöke, ezalatt ideiglenes jelleggel 1873. december 19-e és 1874. március 21-e között pénzügyminiszter illetve 1872. december 5-e és 15-e között pedig honvédelmi miniszter is volt kormányában.

1879. április 3-án megválasztották a képviselőház elnökévé. Tisztségéről 1880. április 12-ei hatállyal mondott le, mivel négy nappal korábban, április 8-án kinevezték az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterévé. A Szabadelvű Pártból is kilépett. 1881. október 12-e és november 20-a között a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletét is ellátta. Állásából 1882. június 4-én távozott, érdemeiért még aznap megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét.

1882. november 30-án koronaőr és főrendiházi tag, 1884. június 7-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja lett. 1885. szeptember 18-án a főrendiház második alelnöki tisztséget bízták rá, majd 1888. január 12-én első alelnök lett. Vay Miklós elnök halálával 1894. szeptember 16-án a főrendiház elnökévé nevezték ki, amiről megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1896. november 22-én lemondott.

Érdemei elismeréséül királyi méltatásban részesült. A magyar politikusok között egyedüliként volt a képviselőház, majd a felsőház elnöke is. Zsitvaújfalun érte a halál 1900. augusztus 8-án, 81 éves korában.

Emlékezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • [1] Életrajzi adatai a Magyar életrajzi lexikonban. (Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.)
  • Életrajzi adatai a volt FVM honlapján (archivált link).
  • [2] AZ 1901. évi XXIII. törvénycikk: Koronaőrként utódjául sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Bélát választották.
  • [3] ELTE BTK Történelem Szakos Portál: Magyar kormányok.
  • [4] Szlávy részvétele a parlamenti véderővitában 1879-ben (a HM honlapján).
  • [5] Szlávy intézdései II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak felkutatása és az újratemetés előkészítése érdekében.
  • [6] Szlávy szerepe az 1880-as évek politikai-gazdasági válságainak kezelésében. Halász Imre: Egy letűnt nemzedék, Nyugat, 1911/16. szám.
  • Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901-ben

Irodalom[szerkesztés]

  • Cieger András: Kormány a mérlegen – a múlt században. A kormány helye és szerepe a dualizmus politikai rendszerében (1867–1875). A Századvég Alapítvány közleménye. (Online változat: [7]).

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Elődje:
Hajdú János
Bihar vármegye főispánja
1865. – 1867.
Bihar vármegye címere
Utódja:
gr. Tisza Lajos
Elődje:
Lónyay Menyhért
Magyarország miniszterelnöke
1872. december 5.1874. március 21.
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Bittó István
Elődje:
Lónyay Menyhért
Honvédelmi miniszter
1872. december 5.december 15.
(ideiglenes)
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Szende Béla
Elődje:
Kerkapoly Károly
Magyarország pénzügyminisztere
1873. december 19. – 1874. március 21.
Utódja:
Ghyczy Kálmán
Elődje:
Leopold Hofmann
Az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere
1880. április 8. – 1882. június 4.
Utódja:
Kállay Benjámin
Elődje:
Heinrich Haymerle
Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
1881. október 12. – november 20.
(ideiglenes)
Utódja:
Kálnoky Gusztáv