Bittó István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bittó István
Bittó Barabás 1875.jpg
A Magyar Királyság 6. miniszterelnöke
Hivatali idő
1874. március 21.1875. március 2.
Uralkodó I. Ferenc József
Előd Szlávy József
Utód Wenckheim Béla

Született 1822. május 3.
Sárosfa
Elhunyt 1903. március 7. (80 évesen)
Budapest
Párt Deák-párt

Házastársa Bittó Irma
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bittó István témájú médiaállományokat.
Felesége Bittó Irma

Sárosfai és nádasdi Bittó István (Sárosfa, 1822. május 3.Budapest, 1903. március 8.[1]) magyar politikus, miniszterelnök, valóságos belső titkos tanácsos, főrendiházi tag.

Élete[szerkesztés]

Sárosfán, Pozsony vármegyében született sárosfai Bittó Benjámin (1786- 1844), Pozsony vármegye alispánja, és litértejedi Nagy Júlia (1795-1868) fiaként.[2] Hivatalnoki pályafutását Moson megyében kezdte. 1848-ban országgyűlési képviselőnek választották, emiatt a szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült. 1851-ben tért haza, és Somogy megyébe költözött, ahol visszavonultan élt. 1865-ben a szigetvári kerület képviselője lett, majd 1869-ben Abrudbányán választották meg. Elnyerte Deák Ferenc bizalmát is.

1871 és 1872 között az Andrássy-kormány, majd a Lónyay-kormány igazságügyi minisztere volt. Még ez utóbbi bukása előtt lemondott, és 1872-től 1874-ig a képviselőházi elnök tisztségét töltötte be. 1874. március 24-én kapott megbízatást kormányalakításra. Ez volt az utolsó kísérlet a Deák-párt alapján való kormányalakításra. Mivel a párton belül Lónyay és Sennyey voltak a legnépszerűbbek, Bittó helyzete nem volt könnyű. Amikor azután Tisza Kálmán 1875. február 3-án bejelentette, hogy pártok alakulásának van közjogi alapja, megkezdődött ez a folyamat, – másrészt véget ért Bittó István kormányzati szerepe. Ő az egyetlen volt miniszterelnök, aki nyíltan az ellenzékhez csatlakozott. 1884-ig volt képviselő a Mérsékelt Ellenzék színeiben, majd átmenetileg visszavonult a politikától. 1899-ben kinevezték a főrendiház tagjává, ahol haláláig aktív maradt.

Bittó István feleségül vette nádasdi és sárosfalvi Bittó Irmát (1839 - 1921), nádasdi és sárosfalvi Bittó Ferenc (1812-1866)[3] és zsenai Markovits Mária (1820-1903)[4] lányát.

Barabás Miklós 1875-ben megfestette arcképét, miután feleségéé, 1874-ben méltán nagy sikert aratott, amely a magyar festészet egyik legszebb-legismertebb portréja, a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Elődje:
Szlávy József
Magyarország miniszterelnöke
1874–1875
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Wenckheim Béla