Lakatos Géza
Lakatos Géza | |
![]() | |
A Magyar Királyság 36. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1944. augusztus 29. – október 16. | |
Kormányzó | Horthy Miklós |
Előd | Sztójay Döme |
Utód | Szálasi Ferenc |
Katonai pályafutása | |
Csatái | |
Született |
1890. április 30. Budapest |
Elhunyt | 1967. május 21. (77 évesen) Adelaide (Ausztrália) |
Párt | független politikus |
Házastársa | Szomjas Lujza |
Foglalkozás | katonatiszt |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakatos Géza témájú médiaállományokat. |
Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Pályájának kezdete[szerkesztés]
A gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd - édesapjának korai halálát követően - Kálmán nevű testvérével együtt a soproni honvéd főreáliskolába került. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és ez évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél majd a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi vezérkari Hadiakadémiára (Kriegsschule), amely az első világháború kitörése után megszűnt.
I. világháború[szerkesztés]
Az orosz frontra került, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig az osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként szolgált. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején – 1919 májusában – a Magyar Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, végül beállt Horthy Miklós Nemzeti Hadseregébe.
Katonai karrier[szerkesztés]
A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség (VKF) hírszerző és felderítő osztályán dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai magyar követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki.
Politikai szerep[szerkesztés]
A Sztójay-kormányt leváltását követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták.
A második világháború után[szerkesztés]
1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.
Művei[szerkesztés]
- Korszerű hadvezetés; Griff, Kassa, 1943
- Ahogyan én láttam. Visszaemlékezések; Druck Molnár, München, 1981 (Auróra könyvek)
- Ahogyan én láttam; szerk. Antal László, jegyz., utószó Szakály Sándor; Európa–História, Bp., 1992 (Extra Hungariam)
- As I saw it. The tragedy of Hungary (Ahogyan én láttam); angolra ford. Mario D. Fenyo; Universe, Englewood, 1993
Források[szerkesztés]
- Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München : Aurora Kiadó, 1981. Aurora könyvek című sorozat.
További információk[szerkesztés]
- vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza, vitezirend.co.hu
Elődje: Sztójay Döme |
|
Utódja: Szálasi Ferenc (nemzetvezető) |
|