Lakatos Géza

Lakatos Géza
A Magyar Királyság 36. miniszterelnöke
Hivatali idő 1944. augusztus 29. – október 16.
Kormányzó	Horthy Miklós
Előd	Sztójay Döme
Utód	Szálasi Ferenc
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború második világháború
Született	1890. április 30. Budapest
Elhunyt	1967. május 21. (77 évesen) Adelaide (Ausztrália)
Párt	független politikus
Házastársa	Szomjas Lujza
Foglalkozás	katonatiszt
Díjak	Magyar Érdemrend nagykeresztje A Magyar Érdemrend középkeresztje A Magyar Érdemrend tisztikeresztje A Vaskereszt Lovagkeresztje Vaskereszt 1. osztálya Iron Cross 2nd Class
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakatos Géza témájú médiaállományokat.

Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök.

Élete

Emléktáblája az erdélyi Csatószegen.

Pályájának kezdete

A gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd - édesapjának korai halálát követően - Kálmán nevű testvérével együtt a soproni honvéd főreáliskolába került. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és ez évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél majd a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi vezérkari Hadiakadémiára (Kriegsschule), amely az I. világháború kitörése után megszűnt.

I. világháború

Az orosz frontra került, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig az osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként szolgált. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején – 1919 májusában – a Magyar Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, végül beállt Horthy Miklós nemzeti hadseregébe.

Katonai karrier

A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség (VKF) hírszerző és felderítő osztályán dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki.

Politikai szerep

A Sztójay-kormányt követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták.

A második világháború után

1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.

Művei

• Korszerű hadvezetés; Griff, Kassa, 1943
• Ahogyan én láttam. Visszaemlékezések; Druck Molnár, München, 1981 (Auróra könyvek)
• Ahogyan én láttam; szerk. Antal László, jegyz., utószó Szakály Sándor; Európa–História, Bp., 1992 (Extra Hungariam)
• As I saw it. The tragedy of Hungary (Ahogyan én láttam); angolra ford. Mario D. Fenyo; Universe, Englewood, 1993

Források

• Lakatos Géza: Ahogyan én láttam (Visszaemlékezések), München : Aurora Kiadó, 1981. Aurora könyvek című sorozat.

További információk

• vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza, vitezirend.co.hu

Elődje: Sztójay Döme

Magyarország miniszterelnöke 1944. augusztus 29 – október 15.

Utódja: Szálasi Ferenc (nemzetvezető)