Vattay Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vattay Antal
Vattay Antal altábornagy.PNG
Született 1891. augusztus 13.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Sopron
Meghalt 1966. november 2.[1] (75 évesen)
Flag of Hungary (1949-1956).svg Budapest, XI. kerület
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Rendfokozata altábornagy
Gyermekei Vattay Antal, Vattay Eleonóra
Szülei Vetter Pál, Frenzl Karola
Iskolái bécsújhelyi Katonai Akadémia, Hadiakadémia

Vitéz Vattay Antal Pál 1929-ig Vetter Antal[2][3] (Sopron, 1891. augusztus 13.Budapest, XI. kerület, 1966. november 2.)[1] magyar katonatiszt, altábornagy a második világháború alatt.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, a polgári származású Vetter Pál, magyar királyi szőlészeti és borászati felügyelő,[4] édesanyja, a nemesi származású, frenzlheimi Frenzl Karola (18551930) volt.[5] Testvérei Vetter Ferenc, csendőr alezredes, és Vetter Karola, aki boronkai Boronkay László (18711938), Zemplén vármegye árvaszéki elnöke, tartalékos huszárfőhadnagy, felesége volt.[6] Boronkay László és Vetter Karola frigyéből két leány született: Boronkay Karola, akinek a férje, dr. Zombory László (19071971) zászlós, és Imrik Endréné Boronkay Borbála.

Vattay Antal a bécsújhelyi Katonai Akadémián végzett 1912. augusztus 18-án hadnagyi ranggal. Fiatal katonatisztként harcolt az első világháború alatt a nyíregyházi császári és királyi 14. huszárezredben. A gorlicei áttörésnél Volhiniában harcolt. Később, 1918-ban, a piavei harcokban az 5. század parancsnokáként vett részt, ahol egy támadás során olasz hadifogságba került. A háború után szabadon bocsátották és 1920-tól a miskolci körletparancsnokságon szolgált. Röviddel ezután elvégezte a Hadiakadémiát, majd József főherceg szárnysegédje volt. 1922. március 1. és 1928. október 22. között Horthy Miklós kormányzó szárnysegédje volt. 1929-ben megváltoztatta a vezetéknevét Vattayvá.[2] Szárnysegédi szolgálata után, a 7. vegyesdandár anyagi vezérkari tisztjének nevezték ki, és 1932-től a HM VI-2. osztályán tevékenykedett. 1935-től a lovassági felügyelő melletti vezérkari tisztként szolgált. 1937-től Szegeden az 5. vegyesdandár vezérkari főnökéke lett, ahonnan 1939. január 15-én Kormányzó Katonai Irodájába főnökhelyettesnek osztották be. 1940. december 24-től Nyíregyházára került. Az 1941. évi délvidéki, illetve az ukrajnai hadműveletekben az 1. lovasdandár élén vett részt.[7]

1942. október 1-től, a lovassági alakulatok utolsó átszervezése után, az 1. lovashadosztály parancsnoki teendőit látta el. 1944. augusztus elején a magyar II. tartalék hadtest parancsnokaként irányította a Varsó környékére visszaszorult magyar megszálló seregtesteket. A Lengyel Honi Hadsereg főparancsnokának, Bor-Komorowski tábornoknak kérésére, két közlekedési útvonalat biztosított a németek által körülzárt varsói felkelők részére. Nem maradhatott tovább csapatai élén, mivel rövid időn belül ez a tette a németek tudomására jutott. 1944. augusztus 17-től főhadsegédként a Kormányzó Katonai Irodájának vezetését vette át. Vattay jelentős szerepet játszott a háborúból való kiugrás október 15-i, végül is balul sikerült kísérletének előkészítésében. A Kormányzó legszűkebb köréhez tartozott. Német, nyilas, majd amerikai fogsága után 1946. június 16-án tért haza. 1951. november 2-án az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. A Budapesti Katonai Bíróság „háborús bűntett és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny tagként való részvétel miatt" tízévi börtönbüntetésre ítélte. 1956. augusztus 31-én ideiglenesen szabadlábra helyezték, majd 1957. november 22-én büntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették.

1966. november 2-án hunyt el Budapesten.[1] A koholt vádak alól 2001. június 25-én a Legfelsőbb Bíróság Felülvizsgálati Tanácsa bűncselekmény hiányának megállapításával tisztázta.[7]

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1921. március 3-án Miskolcon, feleségül vette négyesi Szepessy Eleonórát,[8] négyesi Szepessy András (18751916)[9] cs. kir. kamarás, Katonai Mária Terézia-rend lovagja, nyékláházi földbirtokos, és csongrádi Baghy Eleonóra (18811921)[10] lányát. Vattay Antal és Szepessy Eleonóra házasságából született:

  • Vattay Antal (1929-1984), aki nagykászonyi Kászonyi Veronikát (1930-1986), Kászonyi Richárd, az egykori Csanád vármegye főispánjának a lányát, vette el.[11]
  • Vattay Eleonóra, Paterson Vilmos neje.

Fő műve[szerkesztés]

  • Vattay Antal naplója 1944-1945. S. a. rend., bev., jegyz. Vígh Károly. Budapest, 1990, Zrínyi.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Halálesete bejegyezve Budapest XI. ker. polgári akv. 900/1966. folyószám alatt.
  2. a b A Belügyminisztérium 1929. évi 257662. sz. rendelete. MNL-OL 30808. mikrofilm 1004. kép 3. karton.
  3. Soproni 1891. évi r.k. keresztelések. MNL-TML 630868. mikrofilm. Familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. január 31.)
  4. Zalamegye 1882-1910 Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)1910-02-27 / 9. szám
  5. Frenzl Karola gyászjelentése. Familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. január 31.)
  6. Boronkay László gyászjelentése. Familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. január 31.)
  7. a b Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003. Online elérés
  8. Szepessy Eleonóra. Magyar Családtörténeti Adattár. Macse.hu (Hozzáférés ideje: 2016. január 31.)
  9. Szepessy András gyászjelentése. Familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. január 31.)
  10. Szepessy Andrásné Baghy Eleonóra gyászjelentése. Familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. január 31.)
  11. Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. Makó, 2010. Online elérés
  12. Vattay Antal naplója 1944-1945. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 31.

További információk[szerkesztés]

  • Bene János-Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 2003.
  • Bene János-Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945. Bp., Heraldika Kiadó, 2006.
  • Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Szakály Sándor: A magyar katonai elit. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987.
  • Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Bp., Ister, 2001.