Szakály Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakály Sándor
Szakály Sándor 2014-ben
Szakály Sándor 2014-ben
Életrajzi adatok
Született 1955. november 23. (60 éves)
Törökkoppány
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
ELTE BTK
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület XX. századi magyar hadtörténet
Tudományos fokozat PhD (1982)
kandidátus (1990)
MTA doktora (2006)
Munkahelyek
Veszprémi Pannon Egyetem egyetemi tanár
KRE egyetemi tanár
NKE egyetemi tanár
VERITAS Történetkutató Intézet főigazgató (2014)
Jelentős munkái A magyar katonai elit 1938–1945
A magyar katonai felső vezetés 1938–1945
Szakmai kitüntetések
Bezerédj-díj (1993)
Zrínyi Miklós-díj (2001)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakály Sándor témájú médiaállományokat.

Szakály Sándor (Törökkoppány, 1955. november 23. – ) történész, az MTA doktora. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanulójaként 1974-ben érettségizett. 1980-ban történelem-könyvtár szakos bölcsészdiplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, közben Eötvös-kollégista volt. Még ebben az évben a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban tudományos segédmunkatársi állást kapott; itt kezdte tudományos munkásságát. Fő kutatási területe az 1919 és 1945 közötti Magyarország történelme, az ország második világháborús szereplése, a volt magyar rendvédelmi szervek története, valamint a jelzett időszak politika- és sporttörténete.

1982. január 16-án „summa cum laude” minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták; disszertációja címe: Magyar tábori csendőrség 1938–1944, majd 1990 óta a történelemtudomány kandidátusa; értekezésének címe: A magyar katonai elit 1938–1945.

1991. május 1-től a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Legújabb- és Jelenkortörténeti Osztály vezetője lett, 1992. augusztus 1-től 1997. július 31-ig az intézmény Bécsi Kirendeltségének vezető-helyetteseként dolgozott. 1997 és 1999 között a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa, majd 2000. december 31-ig az intézmény főigazgatója volt. Ezután a Duna Televízió Rt. kulturális igazgatója, majd 2001-től alelnöke lett. 2004. augusztus 1-jétől az év végéig a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának tanácsadója, főlevéltárosi besorolásban. 2005. márciusa és 2006. márciusa között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozott tudományos kutatóként.

2006 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora,[j 1] valamint a „történelemtudomány habilitált doktora” (ELTE).

2006. április 1-től a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Társadalomtudományi Tanszékének tudományos szaktanácsadója, 2007 szeptemberétől egyetemi tanára. 2009–2010-ben a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának professzora. 2011 és 2013 között a Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, a Történelemtudományi Doktori Iskola alapítója és vezetője. 2013-tól a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, tudományos rektorhelyettese és az NKE Rendészettudományi Karának, egyetemi tanára egészen kormányzati kinevezéséig. 2014. január 2. óta a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója.

Szakmai és tudományos megbízatásai[szerkesztés]

  • MTA Történettudományi Bizottság tagja, 1997–2014 (alelnöke, 2000–2003)
  • Magyar Történelmi Társulat alelnöke, 2003–2007, 2011–2015
  • Károli Gáspár Református Egyetem, Egyetemi Doktori és Habilitációs Bizottságának tagja, 2013–
  • Eszterházy Károly Főiskola, Intézményi Doktori és Habilitációs Tanács tagja, 2010–
  • Honvédelmi Minisztérium Oktatási és Tudományos Tanács elnöke, 1999–2007
  • Magyar Országos Levéltár Tudományos Tanácsának tagja, 1997–2000
  • Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Tudományos Tanácsának elnöke, 2011–

Közéleti megbízatásai[szerkesztés]

  • Osztrák-Magyar Tudományos és Oktatási Kooperációs Akció Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1999–2004, 2007–
  • Magyar Olimpiai Akadémia Tanács tagja, 1985–1992, 2001–2009, alelnöke, 2009–
  • Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, a választmány tagja, 2001–
  • Nemzeti Kulturális Alap, Szépirodalom és Ismeretterjesztés Kollégiumának, vezetője, 2012–2014
  • Nemzeti Kulturális Alapprogram Bizottságának tagja, 1999–2003
  • Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány, a kuratóriumi tagja, 2005–2011
  • Márai Sándor Kulturális Közalapítvány kuratóriumi elnöke, 2003–
  • Nemzeti Kegyeleti (2006-tól Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti) Bizottság tagja, 1999–
  • Magyar Történelmi Film Alapítvány (2006-tól Közalapítvány) kuratóriumi titkára, 1993–2011
  • Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke, 2011–
  • Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság tagja, 2014–
  • Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 2014–
  • Szerkesztőbizottsági tagságai: Bécsi Napló, Central European Papers, Társadalom és Honvédelem, Nemzetbiztonsági Szemle, Szakmai Szemle, Történelmi Szemle, Honvédségi Szemle, Új Honvédségi Szemle, Hadtörténelmi Közlemények, Magyar Napló, Csángó Tükör, New Hungarian Review, Századok,
  • Szerkesztőségi tagság: Rubicon, 2010–,

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Szakmai-tudományos tevékenységéért 1993-ban Bezerédj-díjat, 2001-ben Zrínyi Miklós-díjat, 2002-ben Supka Géza emlékérmet kapott. A Honvédelemért kitüntető cím, II. fokozata kitüntetést 1994-ben és 1998-ban, majd a Honvédelemért kitüntető cím, I. fokozata címet 2000-ben és 2001-ben vehette át. 2011-ben Dr. Szobonya Zoltán-emlékéremmel díjazták. 2012 novemberében Bécsben a Große Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 2013-ban a Korunk folyóirat, Korunk Kulcsa díjával, 2014-ben Kaposvár Városért-díjjal tüntették ki. 2015-ben az V. Magyar Világtalálkozón a külhoni magyarság érdekében végzett közéleti munkájáért a Világ Magyarságáért Díjat, majd honi közéleti tevékenységéért a Szemere Bertalan-díjat vehette át, és ebben az évben ismét megkapta a Honvédelemért kitüntető cím, I. fokozatát.

Főbb könyvei, publikációi[szerkesztés]

  • Szakály Sándor. Testvéri földön a magyar szabadságért (A Rácz Gyula vezette magyar partizáncsoport harcai). Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1985) 
  • Szakály Sándor. A magyar katonai elit 1938–1945. Budapest: Magvető Könyvkiadó. ISBN 963-141-081-1 (1987) 
  • szerk.: Szakály Sándor: Náray Antal visszaemlékezése 1945. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó. ISBN 963-326-945-8 (1988) 
  • szerk.: Szakály Sándor és Szabó Péter: Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942–1943. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó. ISBN 963 326 928 8 (1989) 
  • szerk.: Szakály Sándor és Som Ferenc: Olimpiatörténeti tanulmányok. Budapest: Eötvös Kollégium (1989) 
  • Szakály Sándor. A magyar tábori csendőrség. Budapest: Zrínyi Kiadó. ISBN 963-326-5606 (1990) 
  • szerk.: Szakály Sándor: Bangha Ernő: A magyar királyi testőrség 1920–1944. Budapest: Európa Könyvkiadó (1990) 
  • Szakály Sándor. Hadsereg, politika, társadalom. Budapest: Lánchíd Kiadó. ISBN 9637497005 (1991) 
  • szerk.: Szakály Sándor: Lakatos Géza. Ahogyan én láttam. Budapest: Európa Könyvkiadó. ISBN 9630754061 (1992) 
  • Ács Tibor – Balogh Gyula – Bencze László – Hegedűs Zoltán – Liptai Ervin – Móricz Lajos – Szakály Sándor. Honvédelmi miniszterek 1848–1994. Budapest: Zrínyi Kiadó, 75–114. o. ISBN 963 327 228 9 (1994) 
  • szerk.: Szakály Sándor: 1848-1849. Örökség és emlékezet. / Erbe und Erinnerung. Bécs: Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége (1999) 
  • Szakály Sándor. Volt-e alternatíva? Magyarország a második világháborúban. Budapest: Ister Kiadó. ISBN 963-858-703-2 (1999) 
  • Szakály Sándor. A magyar tábori csendőrség története 1938–1945. Budapest: Ister Kiadó. ISBN 963-924-328X (2000) 
  • Szakály Sándor. Honvédség és tisztikar 1919–1947. / Válogatott írások 1984-2002. Budapest: Ister Kiadó. ISBN 963-9243-671 (2002) 
  • Szakály Sándor. A magyar katonai felső vezetés 1938–1945. / Lexikon és Adattár. Budapest: Ister Kiadó. ISBN 963-924-337X) (2001)  Második, javított, kiegészített kiadás, Budapest: Ister Kiadó, ISBN 963-9243-787 (2003)
  • Szakály Sándor. Kik voltak, honnan jöttek? / Katonákról, történelemről, önmagunkról I. (Cikkek, interjúk, dokumentumok). Budapest: Ister Kiadó. ISBN 963-9243-787 (2003) 
  • Szakály Sándor. Század vagy ezred? / Katonákról, történelemről, önmagunkról II. (Cikkek, interjúk). Budapest: Ister Kiadó. ISBN 963-9243-817 (2004) 
  • Szakály Sándor. Múltunkról – kritikusan? / Katonákról, történelemről, önmagunkról III. (Kritikák). Budapest: Ister Kiadó. ISBN 963924385X (2005) 
  • Szakály Sándor. Katonák, csendőrök, ellenállók. (Tanulmányok). Kaposvár: Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése. (ISBN 978-963-86732-9-9 (2007) 
  • Szakály Sándor. Trianon, honvédség, háború, sport. Válogatott írások Magyarország XX. századi történelméről. Budapest: Kárpátia Stúdió. ISBN 978-615-5374-01-2 (2013) 
  • Szakály Sándor. Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. Budapest: Magyar Napló. ISBN 9789639961272 (2013)  Második, javított és bővített kiadás, Budapest: Magyar Napló – VERITAS Történetkutató Intézet ISBN 978-615-5465-03-1 (2014)
  • Szakály Sándor. A 2. vkf. osztály / Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás történetéből 1918-1945. Budapest: Magyar Napló – VERITAS Történetkutató Intézet. ISBN 978-615-5465-26-0 (2015)  Második, javított és kiegészített kiadás, Budapest: Magyar Napló – VERITAS Történetkutató Intézet ISBN 978-615-5465-61-1 (2015)
  • Szakály Sándor. Történelem és publicisztika. Budapest: Magyar Napló – VERITAS Történetkutató Intézet. ISBN 978-615-5195-24-2 (2015) 

Jegyzetek, források, hivatkozások[szerkesztés]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Doktori disszertációjának címe: A magyar katonai felső vezetés 1938–1945. Lexikon és Adattár.

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]