Portál:Első világháború
|
|
|
Az első világháború, melyről azt is mondták: "a háború amely véget vet minden háborúnak", 1914-től 1918-ig tartott. Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult. Bár valamennyi részt vevő nemzet meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négy évnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett a háború végére, valamint a német területszerzés illúziója is szertefoszlott. A háborút lezáró békerendszer igazságtalanságai a második világháború kitöréséhez vezettek.
_3.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Ajánlott szócikkszerkesztés 
A Császári és Királyi Légierő (németül: Kaiserliche und Königliche Luftfahrtruppen, magyar fordítása Császári és Királyi Légjárócsapatok) az Osztrák–Magyar Monarchia légiereje 1893-tól az első világháború végéig. A megalapításakor csupán néhány léggömbös osztagból állt, később viszont repülőgépeket és hidroplánokat is rendszeresítettek. Nagyobb fejlesztés csak Franz Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke által elindított repülési modernizáció során történt, ő és tisztjeinek egy része az elavult léggömböket és repülőgépeket leszereltette, s helyükre újonnan beszerzett instrumentumokat állított. A vezérkari főnök 1912. április 24-én Emil Uzelacot, a tapasztalt és jól képzett horvát származású tisztet nevezte ki a légierő főparancsnokának.
Az első világháború kitörésekor a Császári és Királyi Légierő mindössze 65 használható repülőgéppel és néhány léggömbbel rendelkezett. A repülőgéphiány csökkentésére sorra alakultak a repülőgépgyárak, közülük talán a leghíresebb a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár. Az orosz fronton a pilóták főként felderítési feladatokat hajtottak végre, ám 1916-ra itt is megélénkült a repülőtevékenység, így az osztrák-magyar pilóták kemény légiharcot vívtak az orosz birodalmi repülőkkel. Az olasz front 1915-ös megnyitásakor a légierő fő feladata bombázás és felderítés volt, ám a későbbiekben szinte minden vadászszázadot ide vezényeltek, s ezen a fronton vívták legnagyobb légi harcaikat a Monarchia pilótái. A háború során 49 osztrák-magyar pilóta ért el 5, vagy annál több légi győzelmet, ezzel kiérdemelve az ászpilóta megnevezést. Közülük a legeredményesebb a galíciai születésű Godwin Brumowski volt 35 igazolt légi győzelemmel, míg a legeredményesebb magyar ász, „Az Égbolt Lovagja”, Kiss József volt 19 igazolt légi győzelmével.
A háborút követően a betörő román és olasz csapatok a használható gépek és műszerek java részét hadizsákmányként elhurcolták. A néhány megmaradt gépet az Antant ellenőrző bizottsága felkutatta és szétbontatta, a trianoni békeszerződés pedig megtiltotta, hogy Magyarországnak lehessenek katonai léghajózási járművei. Ezekkel az intézkedésekkel felszámolták az Osztrák–Magyar Légierőt, és egy ideig megakadályozták a Magyar Légierő felállítását.
Az 1918. szeptember 18. és 19. között lezajlott III. doirani csata annak az 1918-as nagy balkáni antant offenzívának volt a része, melynek célja a a többségében bolgár csapatok alkotta frontvonal áttörése és a térségben való előrenyomulás volt a szaloniki antant hadállásokból kiindulva.
Doirani térségében már az előző évek folyamán is több összecsapásra került sor, de a bolgár csapatoknak mindannyiszor sikerült viszaszorítaniuk a többségében britek alkotta támadó erőket. 1918. szeptember 18-án brit nehéztüzérségi előkészítést követően kezdődött meg az újabb csata, melynek során nagy átütőerejú lövedékeket és harci gázt is bevetve a görög és angol csapatoknak sikerült bevenniük a bolgár védelem első vonalát, azonban még aznap a bolgárok sikeres ellentámadást hajtottak végre. A csata második napján a britek ismét némi területi nyereséget értek el, de nem tudtak áttörni az erős bolgár védelmen.
Bár a csata taktikai szempontból bolgár győzelemmel végződött, a szeptember 15–18. közötti Dobro Polje-i csatában az antant csapatok a Vardar folyó völgyében áttörték a bolgár állásokat. Ennek eredményeképpen az antant csapatok szétszakították a frontot, ezzel a teljes mai Macedóniából való kivonulásra kényszerítették a bolgárokat és megindultak Szófia felé. Az ellátási nehézségek, a felbomló hadrend és a hátország instabilitása miatt Bulgária szeptember 29-ére az antanttal való fegyverszünet megkötésére kényszerült.
Miben vehetsz részt?
Több módon is a Első világháború segítségére lehetsz:
- Bővítsd a csonkokat
- Készíts új cikkeket
- Kategorizáld megfelelően a szócikkeket
- Illusztráld a cikkeket
- Illeszd be a {{Első világháborúportál}} szöveget az első világháborúval kapcsolatos szócikkekbe
- Segítsd ötleteiddel a projektet
A portált a Magyar Wikipédia Első világháború műhely elnevezésű szerkesztői csoportja üzemelteti
Új szerkesztőket keresünk az első világháború műhelybe. Ha érdekel a kora XX. századi haditechnika és szeretnél egy jó csapat tagja lenni ne habozz!
A csatlakozáshoz vedd fel a kapcsolatot a műhely vezetőjével Történelem p-vel, vagy írj a műhely vitalapjára.
Winston Churchill- Robert William Seton-Watson
Horthy Miklós- Arthur Arz von Straussenburg
Török függetlenségi háború- Császári és Királyi Haditengerészet
- Császári és Királyi Légierő
- SMS Szent István
- A Magyar Királyság az első világháborúban
Portugália az első világháborúban- Szarajevói merénylet
- Nyugati front (első világháború)
Első világháború
| „ | Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet. |
” |
| – Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… (részlet, 1914 novembere) | ||
