Bagdad 1917-es bevétele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bagdad bevétele
Maude tábornok serege élén bevonul Bagdadba (1917. március 11.)
Maude tábornok serege élén bevonul Bagdadba (1917. március 11.)

Konfliktus Első világháború
Időpont 1917. március 7.-március 11.
Helyszín Bagdad, Irak
Eredmény brit győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United Kingdom.svgBrit Birodalom Ottoman flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Flag of the United Kingdom.svgFrederick Stanley Maude Ottoman flag.svg Halil Kut pasa
Szemben álló erők
1. (indiai) hadtest
3. (indiai) hadtest (kb. 50 000 fő)
6. hadsereg (kb. 25 000 fő)

Bagdad bevétele az első világháború mezopotámiai hadszínterének egyik jelentős eseménye volt. Szűkebb értelemben a Frederick Stanley Maude tábornok vezette brit-indiai hadsereg Bagdadba történő 1917. március 11-i bevonulását jelenti, tágabb értelemben az egy évvel korábbi kúti vereségből felocsúdott és átszervezett brit-indiai hadsereg offenzíva-sorozatának utolsó fázisát a március 7-én kezdődő dilájai ütközettől Bagdad március 11-i kapitulációjáig.

Előzmények[szerkesztés]

A végül Bagdad elfoglalásával végződő 1916. december közepén megindított brit offenzíva-sorozat közvetlen előzménye a brit-indiai hadsereg Kútnál[1][2] elszenvedett április 29-i veresége volt, amelynek hatására a teljes brit-indiai hadsereget átszervezték; a hadsereg élén álló Percival Lake tábornok helyét 1916. augusztus 28-án Frederick Stanley Maude vette át, aki ezt megelőzően rövid ideig a 3. (Tigris) hadtest parancsnoka volt. Maude az őszi időszakot egy új offenzíva előkészítésével töltötte.[3]

Brit előkészületek[szerkesztés]

Sykes-Picot-megállaopdás (1916)

Az új tábornok hamar felismerte a hadsereg hiányosságait és azokat a problémákat, amelyek a mezopotámia hadszíntéren állomásozó egységek mindennapjait érintették. Hangsúlyt fektetett az ellátás és utánpótlás biztosításának megteremtésére, a kommunikációs vonalak és infrastruktúra kiépítésére (szárazföld - vasút, folyó), az egészségügyi ellátás fejlesztésére (a sérült és a járványoknak áldozatul esett betegek ellátása érdekében) és a hadsereg újjászervezésére.[4] A tábornok Londontól megkapott minden támogatást.[5] Főhadiszállását Baszrában rendezte be.

A hadsereg struktúrájának átalakítására novemberben került sor. Maude a 3. (Tigris) hadtestet két hadtestre szedte szét, míg a különválasztott lovas dandárból külön hadosztályt hozott létre. A Tigris hadtestből kivált 1. indiai hadtest többek között a 3. és 7. hadosztályt foglalta magába Alexander Cobbe tábornok irányítása alatt, míg a 3. indiai hadtest a 13. és 14. hadosztályt William Marshall tábornok irányítása alatt.[6] Hozzávetőlegesen 150 000 ember - kétharmaduk india - tartozott Maude alá.[7] Ebből ca. 50 000 katona vett részt a téli offenzívában,[8] amelynek kezdetét decemberre tűzték ki és amelynek végső célja Bagdad elfoglalása volt.

A téli offenzíva és Kút visszaszerzése[szerkesztés]

A második kúti csata.

A török csapategységek helyzetének decemberi állapota megegyezett a nyárival. A Tigris bal partján övék volt Sanniyat, amelyet erős védelemmel láttak el egészen Kútig. A Tigris jobb partján a májusi visszavonulás során felállított vonalat őrizték Kúttól a Hai mellékágon túl. Stratégiailag a brit-indiai hadsereg kedvezőbb állásban volt; a törökök elsősorban kommunikációs vonalaikat féltették.

A tényleges brit offenzíva december 12-13-a éjjelén indult meg. A hó második felében és január első felében a küzdelem a Hai megszerzésért folyt a jobb parton Marshall tábornok irányítása alatt, miközben Cobbe tábornok csapatai a másik parton, a Sannaiyat környékén végeztek elterelő hadműveletet. A Hai folyó vidékének megszerzése döntő jelentőségűnek bizonyult a brit hadsereg utánpótlásának biztosítása végett.

A brit-indiai hadsereg következő célja a Khadairi Kanyarulat bevétele volt, azonban itt erős török védelembe ütköztek. A váltakozó sikerekkel folyó és sok közelharcot lehetővé tévő küzdelem eredményeképpen a brit-indiai sereg végül két hét után győzedelmeskedett; január 18-19-e éjjelén a törökök visszavonultak.

A brit sereg északra, Kút irányba nyomulását heves török ellentámadás akadályozta. Február 13-án a török sereget a Dahra Kanyarulatnál bekerítették. Február 16-án, a kanyarulat megszerzésével a brit-indiai hadsereg uralta a Tigris jobb partját egészen Kútig. Ezt követően már csak a város és Sanniyat bevétele maradt. Maude február 17-én elrendelte mindkét szárny megtámadását. Az ún. második kúti csata során ezúttal a brit-indiai hadsereg győzedelmeskedett. Előrelátó módon Kâzım Karabekir tábornok időben elrendelte Kút elhagyását, ahol 2500 emberével állomásozott. Menekülésüket ugyanakkor mind a brit-indiai gyalogság és lovasság, mind a brit flottilla támadásai nehezítették.

Február 25. reggelén, az ellenség nyomában a brit-indiai hadsereg megindult Bagdad irányába.

Út Bagdadba[szerkesztés]

Február 25-én a hadihajók a Tigris folyón, a Marshall tábornok vezette gyalogság és lovasság pedig a szárazföldön haladt előre. 26-án a gyalogság egy része a bal part kisebb török ellenállásait számolta fel, miközben a másik része a Sumar Kanyarulat felé menetelt, amelyet a törökök gyorsan felhagytak. Utóvédjüket a brit lovasság zaklatta. A Tigrisen előrehaladó brit flottilla eközben a török tüzérség támadásainak volt kitéve, de a történelembe csak mint nahr-al-kaleki ütközet néven bekerült folyami összecsapásból végül a brit flottilla került ki győztesen. Brit kézre került többek között a Basra, a Piooner, a Sumana, valamint a ktésziphóni csatát követően török kézre került, de eredetileg brit tulajdonú Firefly - katonákkal és sebesültekkel teli - hadihajó.

Az ellenség üldözése Aziziyehnél szakadt meg, február 27-én, félúton Bagdad irányában, 80 kilométerre Kúttól. Cobbe gyalogsága eközben az elfoglalt területek biztosításával és a menet védelmével volt elfoglalva; a törökök által hátrahagyott nagy mennyiségű felszerelés és felhalmozott készlet a martalócok érdeklődését is felkeltették, akik nem voltak rest fosztogatásaik alkalmával kisebb különálló csapatokra támadni. Március 5-ig az Aziziyehnél állomásozó csapategységek nem mozdultak előre.

A brit tábornok jelentésében 4000 hadifogolyról (köztük 188 tisztről), négy lefoglalt nagyobb hadihajóról (Firefly, Sumana, Pioneer, Basra), sok kisebb uszályról és egyéb hadifelszerelésről (jármű, gépfegyver, robbanóanyagok stb.) tesz említést. A közel egy hetes harcmentes időszak lehetőséget biztosított Halil Kut pasa számára, hogy új stratégiát dolgozzon ki. Mintegy 12 500 emberrel maga mögött úgy döntött, hogy Bagdad védelmére rendezkedik be. A várostól délre a Tigris mindkét oldalán védelmi állást épített ki.

Március 5-én - miután az utánpótlás körüli szervezési munkák befejeződtek - Marshall Zeurig (30 kilométerre), a lovasság ezen túl, Lajjig (újabb 11 kilométer) nyomult előre. A török utóvéd lövészárkokban húzódott meg, de pontos helyzetüket a homok és porvihar miatt nehéz volt meghatározni. Éjszaka az ellenség továbbhátrált. Marshall a lovasság nyomában Bustanig haladt előre, miközben Cobbe gyalogságának eleje ekkor ért Zeurba.

Bagdad bevétele[szerkesztés]

Március 7-én az első brit-indiai csapatok elértek az ellenség vonalát, ami Bagdadtól ca. 10 kilométerre húzódott, a Tigris egyik bal parti mellékágával, a Dijála folyóval egy vonalban. A nap folyamán csak a tüzérség és a flottilla támadott. Bár nem nagy török erő összpontosult a Dijálanál, azonban a tüzérségük rendkívül jól védekezett és a brit pontonhidak felállítása is rendre meghiúsult. Március 8-án sikerült egy hidat felvonni, amin Cobbe gyalogsága át tudott jutni a Tigris jobb partjára és másnap már be is vettek egy kisebb török helyőrséget (Shawa Khan). 10-én az előrenyomuló gyalogságot és a lovasságot a törökök újból tűz alá vették. Ugyanezen a napon a hajnali órákban két ponton megkezdte Marshall az átkelést a Dilájan. A teljes gyalogság délre jutott át a folyón. A part menti kisebb falvak maradék török ellenállási pontjait felszámolásával eljutottak a Tel Muhhamad hídig. Cobbe gyalogsága e közben elérte a bagdadi vasútállomást. 10-11-e éjjelén Halil Kut elrendelte Bagdad védelmének felhagyását. 11-én reggel 6-kor a bagdadi vasútállomást a britek elfoglalták és a város kapitulációját követően Maude tábornok serege élén bevonult a városba, ahol a lakosság éljenzések közepette fogadta.[9] Bár a törökök igyekeztek mindent magukkal vinni - vagy amit nem, lehetőség szerint megsemmisíteni -, de így is nagy számban hagytak hátra hadifelszerelést.

„A király és alattvaló nevében, ekként szólok hozzátok:

Katonai akciónk célja az ellenség legyőzése és kiűzése erről a vidékről. E célból a csapataink által megszállt területek fölötti ellenőrzést teljes mértékben én gyakorlom. Seregeink ugyanakkor városaitokba és földjeitekre nem mint hódítók vagy ellenségek érkeznek, hanem mint felszabadítók. A Halaka idejétől városotokat és országotokat idegen zsarnokok uralták; palotáitokat romba döntötték, kertjeitek elpusztították, atyáitokat veletek együtt pedig rabláncba verték. Fiaitokat általatok nem kívánt háborúkba hurcolták. Vagyonotokat igazságtalanul elkobozták és távoli földeken eltékozolták.

Midhat [pasa] óta a törökök reformokat emlegetnek. Mondjátok, a jelenlegi állapotok; a rombolás és tékozlás, nem az ígéretek megszegéséről tanúskodnak?

[...]

Bagdad népe! Emlékezz! 26 generáción keresztül idegen zsarnokok uralma alatt sínylődtetek, akik minden igyekezetükben azon voltak, hogy arabot arab ellen fordítsanak és széthúzást idézzenek elő népeitek között. Nagy-Britannia és szövetségesei számára ez a politika elfogadhatatlan; ugyanis ahol ellenségeskedés és rossz kormányzás kéz a kézben jár, ott nem adottak a feltételek a békéhez és jóléthez. Eképpen utasításba kaptam, hogy meghívjalak titeket, hogy nemeseiteken, elöljáróitokon és képviselőiteken keresztül részt vegyetek a polgári ügyeket érintő döntéshozatalban a hadsereggel tartó brit politikai képviselőkkel, hogy népeitek törekvései északi, keleti, déli és nyugati rokonaitokkal közös erővel valósulhassanak meg.”

Maude, 1917. március 19.: Bagdadi Kiáltvány[10]

Következmények[szerkesztés]

Bagdad 140 000 lakosa hangos éljenzéssel fogadta a megérkező sereget. A város bevételét követően a király és sokan mások táviratban gratuláltak a tábornoknak, aki eközben sem tétlenkedett, hanem a helyzet megszilárdítására összepontosított. Seregeivel sikerült a törököket északkeleti, északi és nyugati irányba visszaszorítania a Dijála, a Tigris és az Eufrátesz mentén. A tavaszi ún. szamarrai offenzíva[11] végén, április 23-án a szamarrai vasútállomás is brit kézre került. A Bagdad körüli szervezési munkákban Maude segítségére volt, hogy a lakosság nagy része támogatta és felszabadítóként tekintett rá.[12]

Miközben Maude tábornok a nyár nagy részében a Bagdad körüli állásuk biztosításán, kommunikációs vonalaik kiépítésén, a helyi ellátás megszervezésén és az infrastruktúra továbbfejlesztésén dolgozott - július végére többek között kiépült a létfontosságú Kút–Bagdad vasútvonal - addig Halil Kut pasa megviselt 6. hadseregével visszavonult és új főhadiszállást rendezett be Moszulban. A stratégiailag hátrányba került török sereg csak az ősz folyamán nézett újra farkasszemet ellenfelével, amelyet november közepétől - Maude tábornok halálát követően - új vezetőt kapott William Marshall tábornok személyében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. El-Kút vagy Kút el-Amára néven is ismert.
  2. A cikkben a fontosabb arab tulajdonnevek (pl. Kút) magyar átiratban szerepelnek. Mindamellett azonban a török állásokat jelölő folyószakaszok, mocsarak, falvak/tanyák magyarosítása még csak részben valósult meg. Ennek oka, hogy ezek a helyek földrajzi értelemben nem jelentősek, elsősorban a háború szempontjából kerültek be a (nyugati) köztudatba. Ennélfogva beazonosításuk (kellően részletes arab nyelvű térképen és/vagy forrásban) nehézkes. A kidolgozott magyar névváltozatok közléséig a tábornok hadijelentésében is szereplő átiratokat tüntetjük fel a továbbiakban ezeknél a kisebb jelentőségű helyeknél.
  3. Maude tábornok hadijelentése (1916. augusztus 28.-1917. március 31.)
  4. Maude tábornok hadijelentése (1916. augusztus 28.-1917. március 31.); Callwell 1920 - 237.o.
  5. Callwell 1920 - 244-245.o.
  6. Marshall nem sokkal ez előtt érkezett Mezopotámiába. Maude kérése volt a londoni Hadügyi Hivatal felé, hogy küldjenek valakit, aki megfelelne hadtest parancsnoknak. Callwell 1920 - 250.o.
  7. Stevenson 2009 - 99.o.
  8. http://www.firstworldwar.com/battles/kut2.htm
  9. http://www.firstworldwar.com/battles/baghdad.htm
  10. A tábornok Bagdad népéhez intézett kiáltványa teljes szöveggel, angol nyelven: http://wwi.lib.byu.edu/index.php/The_Proclamation_of_Baghdad
  11. http://www.firstworldwar.com/battles/samarrah.htm
  12. Maude-ot kedvelt esti lovaglásai alkalmával mindig mosolygó, integető emberek fogadták. Callwell, 1920 - 286.o.

Források[szerkesztés]