Balkáni front (első világháború)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A balkáni front
I. világháború
A szerb hadsereg visszavonulása Albániába.
A szerb hadsereg visszavonulása Albániába.
Dátum 1914. augusztus 3.1918. november 3.
Helyszín Szerbia, Románia, Bulgária, Albánia, Görögország, Oszmán Birodalom
Eredmény Megsemmisítő erejű antant győzelem
Harcoló felek
Bulgária
Osztrák–Magyar Monarchia
Német Birodalom
Oszmán Birodalom
Szerbia
Románia
Montenegró
Görögország
Franciaország
Egyesült Királyság
Orosz Birodalom
Parancsnokok
Paul von Hindenburg
Erich von Falkenhayn
August von Mackensen
Franz Conrad von Hötzendorf
Oskar Potiorek
Nikola Zsekov
Georgi Todorov
Vladimir Vazov
Radomir Putnik
Živojin Mišić
Stepa Stepanović
Janko Vukotić
Alekszej Bruszilov
Louis Franchet d’Espèrey
Maurice Sarrail
Constantin Prezan
Panagiotis Danglis
A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni front témájú médiaállományokat.

A balkáni front az I. világháború egyik frontvonala volt, mely a Balkán területén húzódott, ahol a központi hatalmak és az antant hatalmak 1914-től az I. világháború végéig harcoltak váltakozó sikerrel egymással.

Előzmények[szerkesztés]

A Balkán-félszigeten az egykori Oszmán Birodalom látványos hanyatlása a középkorban eltűnt országok (Albánia, Görögország, Montenegró, Szerbia és Bulgária) újjászületését eredményezte. A balkáni államok létrejöttével egy időben a szomszédos hatalmak (Olaszország, Monarchia és Oroszország) komoly erőfeszítéseket tettek, hogy Nagy-Britannia és Franciaország mellé egyenrangú nagyhatalomként felzárkózzanak. Ezen országok a 19. század végétől tudatosan törekedtek arra, hogy a balkáni nemzeteket vágyott nagyhatalmi szférájukba bevonják. Törekvéseik egyaránt sértették egymás érdekeit és a balkáni nacionalisták érzelmeit is.

A 20. század elején a Monarchia lépéselőnyre tett szert vetélytársaival szemben. Bécs-Budapest sikeresen integrálta birodalmába Bosznia-Hercegovinát. Ezzel súlyosan sértette a helyi szerbek érdekeit. Az annexió után a bécsi imperializmus Szerbia ellen fordult. Szerbia a boszniai szerbek Bécs ellen hangolásával válaszolt. A szarajevói merénylet után jó esély mutatkozott arra, hogy a Monarchia végre a hatalmi szférájába erőszakolhassa a renitens Szerbiát. A júliusi ultimátumot Szerbia nyájassá vált hangneme ellenére a Monarchia nem vonta vissza, majd a szövetséges Németország támogatását maga mögött tudván hadat üzent Szerbiának.

A hadüzenetet követően megkezdődött a szövetségi rendszerek hadseregeinek felvonulása, előbb csak a Drina és a Száva mentén, majd Európa és a világ távoli szegleteiben is. A Balkánon az egész világot lángba borító szikra pattant ki.

Támadás Szerbia ellen[szerkesztés]

Bulgária hadba lépése[szerkesztés]

Bulgária a háború előtt jó kapcsolatokat ápolt az Osztrák–Magyar Monarchiával. A viszony azonban gyorsan kihűlt, amikor a dualista állam Bulgária érdekeit is sértve növelte egyre befolyását a Balkánon. A háborúban azonban a kis Szerbia váratlan erejű ellenállást gyakorolt a két frontos háborúra kényszerült a Monarchia ellen.

Az antant sikertelen törökök elleni akciója meggyőzte a bolgár vezetőket arról, hogy országuk a központi hatalmak oldalán lehet képes kiharcolni a második balkáni háború végén elszenvedett területi veszteségek revízióját. 1915-ben szövetséget kötöttek a Monarchiával és megkezdték közös hadműveleteiket Szerbia végső legyőzésére.

Albánia, Montenegró elfoglalása[szerkesztés]

Románia elfoglalása[szerkesztés]

Támadás Görögország ellen[szerkesztés]

Antant előretörés 1918-ban[szerkesztés]

Eredmények[szerkesztés]

A balkáni front csatái[szerkesztés]

A török birodalom európai részén a 19. században sorra szabadultak fel több száz éve elnyomás alatt élt népek. Az európai nagyhatalmak, elsősorban Oroszország és a monarchia úgy tekintettek a Balkánra mint új prédára.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]