Bulgária az első világháborúban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bulgária zászlaja 1878-tól 1944-ig

Bulgária 1915. október 11-én üzent hadat Szerbiának belépve ezzel a központi hatalmak oldalán az első világháborúba.[1]

Előzmények[szerkesztés]

A gorlicei áttörés során az osztrák-magyar illetve német csapatok sikeresen stabilizálták az orosz-frontot, így a katonai vezetés figyelme a Balkán-félszigetre irányult. Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke elérkezettnek látta az időt arra, hogy lerohanja Szerbiát. Ezzel két célja volt: szárazföldi összeköttetést akart Törökországgal annak érdekében, hogy nagyobb mennyiségű hadianyagot legyenek képesek odaszállítani a Német Birodalom és a Monarchia területéről. Illetve vissza akarta tartani Romániát attól, hogy belépjen a háborúba az antant oldalán.

A bolgár állam célja az első világháború kezdeti hónapjaiban az volt, hogy valamelyik szövetség keretein belül kiharcolja a második balkáni háborúban elveszített területeinek visszaszerzését és hatalmát úgy biztosíthassa a régióban, hogy a második balkáni háborúban történtek soha többé ne ismétlődhessenek meg. Célul tűzte ki, hogy valódi kikötővárost szerezzen az Égei-tenger partján, illetve Szerbiától egy jól védhető természetes határvonallal válassza el magát. A korábban említett gorlicei áttörés sikerein felbuzdulva Bulgária 1915. szeptember 7-én egy sor tárgyalást követően végül elfogadta az egyezményt amelyben 5 évre társult a központi hatalmakhoz.

Hadi események[szerkesztés]

Bulgária az első világháború alatt. A háború előtti határt piros vonal jelzi. Nyugaton Albániáig terjeszkedett az ország Szerbiától és Görögországtól elvett területekkel, északkeleten Romániától (Észak-Dobrudzsa) van területnyereség
Bulgária közigazgatási beosztása az első világháború alatt az ország legnagyobb kiterjedésekor, 1918 nyarán

A hadba lépést követően Bulgária 1. és 2. hadserege a Vardar-völgy irányában betört Szerbiába. Ezzel egy időben az osztrák-magyar és német csapatok Észak felől indultak támadásra, azonban a jó helyismerettel rendelkező szerb partizánok miatt igen lassan haladtak. Az 1. hadsereg egészen a Déli-Morava völgyéig nyomult, ott azonban a támadás újból elakadt. Eközben a délen állomásozó 2. bolgár hadsereget váratlan meglepetés érte, ugyanis Maurice Sarrail francia tábornok két hadosztályával kitört Szalonikiből és megtámadta őket. Célja ezzel az volt, hogy megnyissa a szerbek visszavonulási útját dél felé. Ez azonban fordítva történt, mert Todorov tábornok, a 2. hadsereg parancsnoka kevesebb mint egy hét alatt visszaüldözte a francia csapatokat Görögországba.

A bolgár hadsereg egészen Albániáig nyomult, és egész Dél-Szerbiát (a mai Macedóniát, a mai Koszovó keleti felét és a mai Szerbia Nagy-Moravától keletre eső részét) elfoglalta.

Az ország 1916-tól részt vett a Románia elleni harcokban, és a bukaresti békében rövid időre megszerezte Észak-Dobrudzsát.

Bulgária a háború során az alábbi csatákban vett részt:

Időpont Név Ellenfél Eredmény
1915. október 21–november 22. Krivolaki csata  Franciaország Bolgár győzelem
1916. augusztus 9–18. I. dojrani csata  Franciaország
 Egyesült Királyság
Bolgár győzelem
1916. szeptember 2–6. Tortucaiai csata  Románia Bolgár döntő győzelem
1916. szeptember 5–7. Dobricsi csata  Románia
 Orosz Birodalom
Bolgár győzelem
1916. szeptember 17–19. I. cobadini csata  Románia
 Orosz Birodalom
Antant győzelem
1916. szeptember 19–25. II. cobadini csata  Románia
 Orosz Birodalom
Bolgár döntő győzelem[2]
1916. november 27–december 6. Bukaresti csata  Románia Bolgár győzelem[3]
1917. április 22–május 9. II. dojrani csata  Egyesült Királyság Bolgár győzelem
1918. május 29–31. Skra-di-Legen-i csata  Görögország Antant győzelem
1918. szeptember 15–18. Dobro Polje-i csata  Franciaország
 Szerbia
Döntő antant győzelem
1918. szeptember 18–19. III. dojrani csata  Franciaország
 Egyesült Királyság
 Görögország
Bolgár taktikai győzelem[4]

A háború vége[szerkesztés]

Az elhúzódó háborúban fokozatosan kimerültek a központi hatalmak erőforrásai. A balkáni front nyugati részét kis létszámú osztrák–magyar csapatok, a középső és a keleti részt a bolgár hadsereg védte. 1918 szeptemberében az antant 20 hadosztálya heves tüzérségi előkészítés után megrohamozta a front középső részét. A szeptember 15–18. közötti Dobro Polje-i csatában az antant csapatok áttörték a bolgár állásokat, és szétszakították a frontot, ezzel a teljes mai Macedóniából való kivonulásra kényszerítették a bolgárokat és megindultak Szófia felé. A délebbi III. dojrani csata volt az utolsó bolgár siker.

A hadrend azonban sok helyen felbomlott, lázadások törtek ki. 1918. szeptember 29-én a bolgár hadvezetés aláírta a szaloniki fegyverszüneti egyezményt, hogy elkerülje az ország antantmegszállását. A fegyverszünet értelmében Bulgáriának ki kellett ürítenie minden általa elfoglalt területet, így az antantcsapatok számára megnyílt az út az Osztrák–Magyar Monarchia felé.

Következmények[szerkesztés]

Bulgária 1919-ben békét kötött az antanttal. A neuillyi béke következtében nem csak a háború alatt megszerzett területeit veszítette el az ország, de háború előtti területéből is veszített, ezek közül a legfontosabb, hogy megszűnt Bulgária Égei-tengeri kijárata, a tengerpartot Görögország foglalta el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bulgária belép az első világháborúba. rubicon.hu. Rubicon. [2015. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. A Központ Hatalmak döntő győzelme
  3. A Központi hatalmak részeként.
  4. Bár a bolgárok taktikai győzelmet arattak, az 1. hadsereg széthullott.

Források[szerkesztés]