Macedónia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Macedón Köztársaság
Република Македонија
(Republika Makedonija)
 Macedónia zászlaja
Macedónia zászlaja
 Macedónia címere
Macedónia címere
Nemzeti himnusz: Денес Над Македонија
Location Republic Of Macedonia.svg

Fővárosa Szkopje
é. sz. 41° 39′, k. h. 21° 43′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Gyorge Ivanov
Miniszterelnök Nikola Gruevszki
Hivatalos nyelv Macedón
Függetlenség Jugoszláviától
kikiáltása 1991. szeptember 8.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 146
Becsült 2 062 294 [1] fő (2012. december)
Rangsorban 146
Népsűrűség 82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 25 713 km²
Rangsorban 145
Víz 1,2%%
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Macedón dinár (MKD)
Nemzetközi gépkocsijel MK
Hívószám 389
Internet TLD .mk

Macedón Köztársaság (macedón: Република Македонија vagy РМ / Republika Makedonija - RM) vagy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság[2] - MVJK (macedón: Πоранешна Југословенска Република Македонија - ΠJРМ / Poranešna Jugoslovenska Republika Makedonija - PJRM), a magyar köznapi használatban többnyire Macedónia egy Balkán-félszigeti, tengerparttal nem rendelkező állam. 1991 előtt Jugoszlávia legdélebbi tagköztársasága volt, határai meghúzására 1945-ben, a jugoszláv köztársaságok területének kijelölésekor került sor. Az országban élő macedónok a déli szlávok közé tartoznak. Nyelvük a bolgárokéval mutat közeli rokonságot, pontosabban szinte megegyezik vele, ezért vitatható, hogy a macedónok nem bolgárok-e. Az ENSZ, a KEK, az EBESZ, a Nemzetközi Valutaalap tagja. Csatlakozási kérelmet nyújtott be a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görögország „Makedónia” nevű része

Az ország neve az ENSZ-ben Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság. Görögország 1991 óta akadályozza az ország nemzetközi elismerését „Macedón Köztársaság” néven arra hivatkozva, hogy egy észak-görögországi tartomány neve is Makedónia. A görög nacionalisták attól tartanak, hogy Macedónia emiatt területi követelésekkel lép fel Görögországgal szemben. A névvita miatt nem vették fel az országot 2008-ban a NATO-ba.

2012. december 15-étől Magyarország alkotmányos nevén, Macedón Köztársaságként ismeri el a kétoldalú kapcsolattartásban a nyugat-balkáni országot.

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macedónia Koszovó és Szerbia (északon), Bulgária (keleten), Görögország (délen) és Albánia (nyugaton) között helyezkedik el. Nincs kijárása a tengerre. Az ország nagyjából a Vardar folyó vízgyűjtőterületére terjed ki, és e folyó révén kapcsolódik az Égei-tengerhez.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

térkép szerkesztése
Macedónia domborzati térképe

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország szinte teljes területe hegyvidék, eltekintve a Vardar folyó völgyétől és néhány egyéb, kisebb völgytől, mint a Bregalnica és a Strumica völgyei. A karsztos hegységben fekszik a Tetovoi-polje illetve a Bitolai-polje. Legmagasabb pontja: Korab-hegységben (2764).

Az ország az Égei-tenger felé nyitott, tágas medencéjet közepes magasságú röghegyek veszik körül. A Vardartól nyugatra húzódó hegyek és előhegyek a Dinári-hegységhez, a keletre lévő hegyek pedig a Szerb-macedón rögvidékhez tartoznak.

Az ország szeizmikusan aktív, földrengésveszélyes területen fekszik.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korab-hegység, az ország legmagasabb hegye
Vízesés a Korab-hegységben

Az ország lényegében a Vardar-folyó vízgyűjtő területe. A Vardar az Égei-tengerbe ömlik.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata a Vardar-völgyében rendkívül száraz, mediterrán. A hegyvidékek hűvösebbek és csapadékosabbak.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajtól és a csapadékmennyiségtől függően sokféle erdő található az országban. Viszonylag sok a szárazságtűrő fajokból álló világos erdő.

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy tavak - az Ohridi-tó, a Preszpa-tó és a Dojran-tó vízfelülete védett területnek számít.[3]

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pelister Nemzeti Park - egy fenyőfaj, a Pelister-fenyő csak itt fordul elő a világon.
  • Mavrovo Nemzeti Park - sokféle növényfaj, mintegy száz ritka, a Balkánon endemikus faj.
  • Galicsika-hegy Nemzeti Park - sokféle ritka növényfaj.
  • Jaszen Nemzeti Park - ritka növény- és állatfajok.

Világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyaránt része a kulturális és a természeti világörökségnek az UNESCO szerint az Ohrid-régió kulturális és történeti együttese, valamint természeti környezete.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macedónia 1991. szeptember 8-a előtt soha nem volt független, eltekintve Makedónia ókori államtól, amely valóban részben Macedónia területén húzódott. A mai Macedónia azonban nem a világbirodalomként emlegetett ókori Makedónia utódja, s a makedón nép már a szlávok megérkezésekor kihalt a térségben.

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heraclea Lyncestis ókori görög romjai

Az ókorban Macedónia területén a trákok éltek, akiket később a görög makedónok északabbra szorítottak. Nagy Sándor államának peremterülete maradt, amelyet az i. e. 3. századra visszafoglaltak a trák törzsek. A rómaiak i. e. 148-ban hódították meg a területet, és Macedonia provincia részévé tették. Két fontos római várost is alapítottak: Stobit (a mai Szkopjét), illetve Heracleát (a mai Bitola helyén). A 4. századra a déli vidéktől eltekintve szinte teljesen elnéptelenedett, gyéren lakottá vált. A 6. század végére a terület feletti bizánci uralom meggyengült, egy jobban előrehaladt a szlávok betelepülésének folyamata észak felől. A bizánci hatalom gyengülésének idején a szlávok előtti lakosság egy része visszaszorult az erődített görög városokba az Égei-tenger partján, más részük a hegyekben lelt menedékre, megint mások asszimilálódtak a szlávokhoz. A bizánci Macedoniába behatoló szlávok autonóm faluközösségekben szerveződtek, ezeket említették a görögök Sklavinai (görög "Σκλαβινίαι") néven. A bizánci császárok megkezdték hellenizálásukat és betagolták őket a bizánci társadalmi-gazdasági rendbe. Miközben a macedóniai szlávok alávetették magukat a bizánci uralomnak, többségük megőrizte etnikai különállását és máig a régió lakosságának zömét adják. Amikor egységes szláv állam alakult, akkor is különálló törzsekben éltek.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

850 körül az első bolgár cárság kiterjesztette hatalmát Macedóniára. Bulgária macedóniai terjeszkedése békés volt, mert addigra a terület feletti bizánci uralom névlegessé vált és a szláv törzsek többsége önként csatlakozott a szláv dominanciájú bolgár államhoz.

Ebben a térségben a szlávok a 9. században tértek át a kereszténységre, Borisz bolgár cár uralma idején. A glagolita ábécé megalkotói, Szent Cirill és Szent Metód bizánci görög szerzetesek a konstantinápolyi pátriárka utasítására térítették a szlávokat. Ők Szalonikiből indultak, ahol széles körben beszélték a szlávot második nyelvként, és a környék macedón szláv nyelvjárása lett az óegyházi szláv nyelv alapja. Munkájukat folytatta a kora középkori Bulgáriában Ohridi Szent Kelemen, aki a cirill ábécé megalapítója, valamint Ohridi Szent Naum.

A 10. században Bulgária, 971-től 1018-ig a nyugati bolgár állam központi vidéke volt, majd bizánci uralma alá került. 1218 és 1250 között a második Bolgár Birodalomhoz tartozott, majd 1250-ben a pelagoniai csatában a Nikaiai Császársághoz került. A 13. század folyamán rengeteg kun települt az országba, ezek beolvadtak a macedónokba. Dušan István (13311355) később Szerbiához csatolta a területet. Az 1389-es rigómezei csata nyomán a Török Birodalom részévé vált. 16891690 között Karpos kumanovói vajda törökellenes felkelése eredményekén létrejött egy államalakulat, Karpost a nemzetközi hatalmak közül egyedüliként a Habsburg Birodalom elismerte Kumanovó királyának.

A független Macedónia előzménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vardar003.png

A 19. század végén Macedóniában is lezajlott a nemzeti ébredés. Különböző szervezetek alakultak, amelyek célja a macedón nép szabadságának megteremtése volt. Gyakran terrorista eszközökkel harcoltak céljaikért.

1913-ban az első Balkán-háború során Szerbia magához csatolta, így 1918-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, 1929-től Jugoszlávia része, majd 1941-től nyugati része az olasz ellenőrzés alatt álló Albániához, illetve Pindoszi Fejedelemséghez, keleti fele pedig Bulgáriához került.[4]

1941-ben Macedóniában is megkezdődött a megszálló hatalmakkal szembeni ellenállás. Miután a Josip Broz Tito vezette jugoszláv partizán erők 1944-ben ellenőrzésük alá vonták a területet, kikiáltották a Macedón Népköztársaságot, amely csatlakozott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasághoz. Az 1963-as új jugoszláv szövetségi alkotmány meghozatalával egyidőben Macedónia is felvette a Macedón Szocialista Köztársaság elnevezést.

Az 1944 és 1949 között tartó görög polgárháborúban jelentős számú macedón katona is harcolt.

Macedónia 1945 óta saját, módosított cirill ábécét használ.

A független Macedónia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 1991. szeptember 8-án kiáltotta ki függetlenségét, igaz sok macedónt mindezt nem töltött el túlzott lelkesedéssel: sokan gazdasági okok miatt megmaradtak volna Jugoszlávia tagállamaként. Görögország azonban kezdettől fogva azt kifogásolta, hogy az új állam egy görög tartomány nevét vette fel, illetve kifogást emelt Macedónia zászlajával és címerével szemben is. A görögök ugyanis történeti–etnikai alapokra helyezik a kérdést: a mai Macedónia területén egy bolgárral azonos nyelvet beszélő, bár kulturálisan különálló szláv népcsoport él, illetve nagy számmal albánok is, nem pedig valódi makedónok, akiknek saját, a görög nyelvvel rokonságban álló, önálló nyelvük volt, akik már eltűntek a térségből, mikor a szlávok betelepültek ide. A makedónok leszármazottjai álláspontjuk szerint az észak-görögországi tartomány görög lakói, bár abban a térségben is élnek különböző szláv csoportok, melyek nyelvjárása nagyobb különbséget mutat mint a macedón a bolgártól. A macedónok szerint ők az ókori makedónok igazi leszármazottjai, csupán nyelvváltozások történtek a térségben. Ideiglenes megoldásként az ENSZ 1993-as határozata Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (angolul: Former Yugoslav Republic of Macedonia, röviden: FYROM) néven vette fel a világszervezet tagságába. Macedónia 1995-ben megváltoztatta zászlaját és címerét. 2008 áprilisában Görögország az ország elnevezése miatt vétózta meg Macedónia felvételét a NATO-ba.

1999-ben a NATO-val együttműködve 400 000 albán menekültet fogadott. 2001-ben a Koszovói Felszabadítási Hadsereg több gerillaakciót is szervezett Macedóniában. A tervük az volt, hogy a menekülteket letelepítve az albánok lakta régióban egy új albán államot hoznak létre Macedóniában. Az UÇK gyakran szabályos terrorista akciókkal merényleteket hajtott végre főleg gazdasági, infrastruktúrális objektumok ellen, hogy az ország gazdaságát rombadöntse és így kényszerítse térde. Végül a NATO segítségével visszaverték a támadásokat és felkelők leszereltek. Az albánok és a kormány egyezséget kötött: a kormány nagyobb politikai befolyást és kulturális elismertséget ígért az albán kisebbségnek. Albán részről megígérték, hogy felhagynak a szeparatista törekvésekkel, elismerik a macedón intézményeket.

2004-ben Macedónia benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, de 2017-nél előbb nem várható a belépése.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament ülésterme

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es albán etnikai villongások óta, az ország lakosságának mintegy negyedét kitevő albán kisebbségnek is működik képviselete a nemzeti parlamentben (Sobranje).

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macedónia parlamentális demokrácia, a végrehajtó hatalom a kormány kezében van, független igazságszolgáltatás működik.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területe 2004 augusztusa óta 84 községre (општина, opština) oszlik, melyek közül 10 Skopjében található. Statisztikai célokra az községek csoportosításával nyolc régióra (регион, region) osztották az országot. Korábban 1996 szeptemberétől a községek száma 123 volt, előtte pedig a jugoszláv rendszerből örökölt nagyobb községeké 34.

Macedónia régiói
  • Délkeleti
  • Délnyugati
  • Északkeleti
  • Keleti
  • Pelagonia
  • Polog
  • Szkopje
  • Vardar


A községek a következők:

Aracsinovo, Berovo, Bitola, Bogdanci, Bogovinje, Boszilovo, Brvenica, Centar Zsupa, Csaska, Csesinovo-Oblesevo, Csucser Szandevo, Debar, Debarca, Delcsevo, Demir Hiszar, Demir Kapija, Dojran, Dolneni, Drugovo, Gevgelija, Gosztivar, Gradszko, Ilinden, Jegunovce, Karbinci, Kavadarci, Kicsevo, Kocsani, Koncse, Kratovo, Kriva Palanka, Krivogastani, Krusevo, Kumanovo, Lipkovo, Lozovo, Makedonszka Kamenica, Makedonszki Brod, Mavrovo i Rosztusa, Mogila, Negotino, Novaci, Novo Szelo, Ohrid, Oszlomej, Pehcsevo, Petrovec, Plasznica, Prilep, Probistip, Radovis, Rankovce, Reszen, Roszoman, Stip, Szopiste, Sztaro Nagoricsane, Sztruga, Sztrumica, Sztudenicsani, Szveti Nikole, Tearce, Tetovo, Valandovo, Vaszilevo, Velesz, Vevcsani, Vinica, Vranestica, Vrapcsiste, Zajasz, Zelenikovo, Zrnovci és Zselino;

továbbá Szkopje területén

Aerodrom, Butel, Centar, Csair, Gazi Baba, Gjorcse Petrov, Karpos, Kiszela Voda, Suto Orizari és Szaraj.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macedónia fontosabb politikai tömörülései a következők:

  • Macedón Szociáldemokrata Szövetség (SDSU) – az egykori kommunista párt utódszervezete
  • Liberális Párt (LP)
  • Demokratikus Prosperitás Pártja

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macedónia etnikai térképe (2002)

██ macedónok

██ albánok

██ törökök

██ kevert etnikum relatív macedón többséggel

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lakossága: korábbi adatok: 1,2 millió (1950), 1,6 millió (1970), 2,0 millió (1999), 2 114 500 (2003), 2 062 294 (2012)
  • Népsűrűség: 83 fő/km2 (2003)
  • Népességnövekedés: 0,41% (2003)

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 1,1 millió macedón él, ők alkotják az ország lakosságának 55%-át. Jelentős kisebbség az albánoké (35%), illetve a törököké (4,5%). Ezen kívül romák, szerbek, bolgárok, görögök és vlachok élnek még az országban.

A lakosság 53%-a az ortodox felekezethez tartozik, 45%-a szunnita muszlim, illetve további 1% római katolikus.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában itt a legmagasabb az analfabetizmus, kb. 11%.[5]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szkopje üzleti negyedének egy része

Macedónia a volt Jugoszlávia legszegényebb vidéke volt. A macedón gazdaságot rengeteg gátló folyamat érte eddigi rövid történelme folyamán. A délszláv háború, a koszovói albán bevándorlás, az 1994–1995-ös görög gazdasági embargó, majd a 2001-es albán nemzetiségi feszültség mind-mind negatív hatással volt Macedónia amúgy is rossz gazdasági helyzetére.

Jelenleg Európa egyik gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű országa, ahol az emberek leginkább a mezőgazdaságból élnek, a munkanélküliség óriási, és a feketegazdaság elfojtja a legális kereskedelmet.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Pantaleón kolostor, Plaoshnik

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asszonyok a hagyományos öltözetben Smilevo falujában, 1913-ban
  • Építészet

Történelme során az ország területén szinte valamennyi környező kultúra meghagyta a nyomát. A római korból maradtak meg Stobi romjai a mai Szkopje mellett. A keresztény kultúra is meghagyta a nyomát a bitolai mozaik formájában. Az ortodox kolostorok és templomok nagy része bizánci stílusban épült, amelyek legszebbje a Nezeri kolostor. Bolgár behatás látható Ohrid város házain. A török építészet rengeteg fürdőt és dzsámit emelt Szkopje városában.

  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasúthálózat hossza 1435 km, ebből 233 km villamosított.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Macedónia témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Macedónia himnusza

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. hivatalos (becslés)
  2. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság. (Hozzáférés: 2013. október 3.)
  3. http://faq.macedonia.org/travel/national.parks.html
  4. L. Ivanov et al. Bulgarian Policies on the Republic of Macedonia. Sofia: Manfred Wörner Foundation, 2008. 80 pp. ISBN 978-954-92032-2-6
  5. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776