Balkán-félsziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Balkán-félsziget domborzati térképe

A Balkán-félsziget Európa délkeleti részén található félsziget: keleten a Fekete-tenger, délen és nyugaton a Földközi-tenger (Márvány-tenger, Égei-tenger, Jón-tenger, Adriai-tenger) mossa partjait. Kis-Ázsiától két szoros, a Boszporusz és a Dardanellák választja el. Északi határa a Fekete-tenger és az Adriai-tenger között a Duna, majd a Száva, aztán a szlovéniai Krka folyó, végül a Vipava, majd a Soča (olasz nevén Isonzó). A Krka és a Vipava nem érintkeznek egymással, így a két folyó forrása között a félsziget északi határa egy képzeletbeli vonal a földfelszínen.

A Balkán szó a Bulgáriától Szerbiáig húzódó Balkán-hegység nevéből származik.

A Balkán-félsziget helyett gyakran használják a rövidebb Balkán szót is, amely azonban nem szinonimája a Balkán térségnek, amelyet szintén szokás a Balkán szóval helyettesíteni. A Balkán térség egy történelmi-kulturális fogalom, mely nagyrészt a Balkán-félsziget területét jelenti, azonban a Balkán térséghez tartozik a félszigeten kívül a Regát területe is.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkán-félsziget Európa egyik legnagyobb átlagmagasságú nagytája, területének 15%-a található 1000 méternél magasabban. A hegyek, hegysorok medencékkel sűrűn tagoltak. A gyűrthegységek három csoportra oszthatóak: Dinaridák, Hellenidák és Balkanidák. A félsziget belső részén pedig tagolt rögvidék található, mely a Vardar-övezetre, Szerb-Macedón-rögvidékre és a Trák-rögvidékre osztható.

A Pindosz-hegység déli része

A Dinaridák az Adriai- és Jón-tengert kísérik északon, három párhuzamos láncban. A külső övezet erősen gyűrt, tagolt vonulat, területén jellemzőek a karsztvidékek, szigetcsoportok. A középső vonulat egy szabdalt mészkővidék, mely a tengerpart közelében húzódik, itt inkább a magaskarszt jellemző. A vonulat részei: Velebit, Bosnyák-Magaskarszt (Dinári-hegység), valamint az Észak-Albán-Alpok, a legmagasabb pontja a Jezerce (2694 m).[1] A harmadik, belső öv szintén gyűrt középhegység, ám jóval alacsonyabb (az átlagmagassága 1000-1400 m), medencékkel tagolt tájakból áll.

A Hellendiák a Dinaridák déli folytatása, az Albán-Alpoktól délre található. A vonulatok az Égei-tenger partján futnak, és a szigetvilág egy részét is alkotják. Itt is három különálló vonulatot figyelhetünk meg. A külső vonulat erősen lepusztult, letarolt karsztos középhegységekből áll. A középső vonulat is karsztos kőzetből áll, részei a Píndosz és a Parnasszosz, a Peloponnészosz-félszigeten pedig a Tajgetosz, és a Párnon. Legmagasabb pontja a Píndosz (2686 m). Itt jellemzőek a mély szurdokvölgyek, éles gerincek, hatalmas tömbök, medencékkel és tavakkal tagolt, változatos felépítésű hegysorok. A harmadik, belső vonulat a Galicica karsztos vidékeiből és a Baba-hegység kristályos paláiból áll. Itt találhatók a legmagasabb csúcsok, a 2700 méter fölé emelkedő Korab és Šar-planina, illetve a 2911 méter magas Olimposz.

A Balkán-félsziget legmagasabb csúcsa, a 2925 méteres Muszala

A Balkanidák a Déli-Kárpátok folytatása, a hegysor 300 km hosszú, keleties irányú. Itt is megjelenik a hármas szerkezet. A külső övezeten szelíd hegylábfelszínek, dombságok találhatóak. A középső vonulatot alkotja a Balkán-hegység, itt találhatóak a Balkanidák legmagasabb pontjai, a Sztara Planin és a Botev-csúcs (2376 m). A belső öv inkább medencékkel tagolt, nyugat-keleti futású övezet, itt található a Szerb-érchegység, amit vastag mészkőtakaró borít.

A belső rögvidék, melyet ezen vonulatok körbevesznek, főképp variszkuszi eredetű, de középidei, óharmadidőszaki mozgások is történtek a területen, illetve a pleisztocén jégmozgások tovább formálták a vidéket. A Sztruma, Meszta és Marica folyók mély völgyei határolják a hatalma kristályos kőzeteket. A Rila és Pirin hegységet jég formálta, ezért rendkívül sok glaciális alakzat figyelhető meg rajtuk, többek között csipkés gerincek, ormok. A Rila hegységben található a félsziget legmagasabb csúcsa, a Muszala (2925 m). [2]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A félsziget éghajlata a domborzathoz hasonlóan igen tagolt. A mediterrán éghajlat az Adriai-tenger partvidékén, a Égei-szigeteken és a görögországi partvidéken jellemző. A félsziget belső területein a kontinentális éghajlat az uralkodó. A külső mediterrán és a belső kontinentális területek között pedig átmeneti változatok alakultak ki, illetve a legmagasabb hegyvidékeken a függőleges övezetességű hegyvidéki éghajlat a jellemző.[3]

A hőmérséklet északról dél felé nő, a csapadék pedig a domborzathoz igazodik. Az éghajlatválasztó Dinaridák vonulatai felfogják a nyugatról érkező szeleket, így a lejtőkön 2000 mm-t is meghaladó évi csapadék hullik a hegyvidék nyugati területein. Itt található Európa egyik legcsapadékosabb pontja, Crkvice falu, melynek éves csapadékátlaga 4623 mm.[4] A belső medencék már csak 400-500 mm/év csapadékban részesülnek.

A főn jellegű szelek a meghatározóak. Az adriai partvidéken a bóra fordul elő ősszel és télen, sebessége a 200 km/h-t is elérheti. A völgyekbe bejutva a mediterrán légtömegek igen kedvező klímát alakítottak ki, főképp a Vardar, Sztruma és Marica folyó mentén.

A Krka

Az eddig mért legnagyobb szélerősségű bórák:

Hely Sebesség m/s Sebesség km/h A szélvihar ideje
Montenegró 42,9 m/s 151,2 km/h (1978. január 5.)
Trieszt 64,2 m/s 231,5 km/h (1994. október 29.)
Krk sziget 69,0 m/s 248,4 km/h (1994. október 29.)
Split 48,5 m/s 172,8 km/h (1994. október 29.)
Makarska 69,5 m/s 250,2 km/h (1996. január 26.)
Dalmát partok (átlag) 33,0 m/s 118,8 km/h (2004. november 15.)
Dalmát partok (széllökések) 60,0 m/s 216,0 km/h (2004. november 15.)

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkán-félsziget az Adriai-tenger, az Égei-tenger és a Fekete-tenger vízgyűjtő területéhez is kapcsolódik. A leghosszabb folyója a Száva (940 km), mely a Júlia-Alpokban ered, vízjárása kiegyenlített. Jelentősebb folyók: Boszna, Drin, Drina, Duna, Isonzó (Soča), Iszker (Iszkar), Krka, Kulpa (Kupa, Kolpa), Marica (Évrosz), Nagy-Morava, Neretva, Pineiósz, Száva, Sztruma (Sztrimónasz), Timok, Tundzsa (Tunca), Una, Vardar (Axiósz), Vipava.

A legnagyobb tavak karsztos mélyedésekben találhatóak, pl: Ohridi-tó, Preszpa-tó, Shkodrai-tó. A Dinaridákban kisebb karsztos tavak is találhatóak. Nagy látványosságnak számít a 16 tóból álló Plitvicei-tavak, melyeket vízesések kapcsolnak össze, illetve a Krka folyó vízesésrendszere is hasonlóan alakult ki. A magashegységekben glacilális eredetű tavak is találhatóak.

Politikai felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkán-félsziget politikai térképe

A Balkán-félsziget politikailag Európa egyik régiójának, Délkelet-Európának a része, s jelenleg a következő országok találhatók rajta:

Teljesen:

Részben:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Európa regionális földrajza 1. - Természetföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 187. oldal
  2. Európa regionális földrajza 1. - Természetföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 188. oldal
  3. Európa regionális földrajza 1. - Természetföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 189. oldal
  4. Európa regionális földrajza 1. - Természetföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, 2007, 190. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balkán-félsziget témájú médiaállományokat.
  • Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk.), Gábris Gyula: Európa regionális földrajza 1-2, ELTE Eötvös Kiadó, 2007.