Makarska
Makarska | |
![]() | |
Makarska látképe | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Split-Dalmácia |
Jogállás | város |
Polgármester | Tonći Bilić |
Irányítószám | 21300 |
Körzethívószám | (+385) 021 |
Népesség | |
Teljes népesség | 13 716 fő (2001) +/- |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 7 m |
Terület | 28 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 17′ 40″, k. h. 17° 01′ 12″Koordináták: é. sz. 43° 17′ 40″, k. h. 17° 01′ 12″ | |
Makarska weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Makarska témájú médiaállományokat. |
Makarska (magyarul: Makarszka[1][2]) város és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Veliko Brdo település tartozik még a községhez.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 52, közúton 88 km-re délkeletre, Közép-Dalmáciában, az úgynevezett Makarskai riviéra központjában, délkeletről Osejava fok, északnyugatról a Szent Péter félsziget által védett öbölben fekszik. A város északkeleti részei felnyúlnak a Biokovo-hegység lejtőire.
Története[szerkesztés]
Makarska nevét feltehetően a közeli Makar nevű településről kapta, melynek nevét bíbor jelentésű a föniciai „mucar” szóból eredeztetik. A Makarskai-öbölben a föniciaiak feltehetően sok bíborcsigát találtak. A város helyén már a történelem előtti időkben is állt település, melyet illírek laktak. A rómaiak csak az 1. század elejére tudták véglegesen meghódítani a térséget. A 4. század elején a rómaiak Inaronia nevű városa állt itt, melynek maradványait a városközpont több helyén feltárták. A várost a híres római útvonaltérkép a Tabula Peutingeriana a Salona és Narona közötti tengerparti út egyik állomásaként ábrázolja. 533-ban a salonai zsinat határozata alapján megalapították Mucurum püspökségét. Az ismeretlen szerzőtől származó 7. századi Ravennai Cosmographia „Aronia id est Mucru” néven említi. A 7. században horvát törzsek telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. Bíborbanszületett Konstantin császár a birodalom kormányzásáról szóló, 950 körül írt művében megemlíti Mocro környékét is. Ugyanez a forrás említi meg, hogy 887. szeptember 18-án Pietro Candiano velencei dózse serege tengeri csatában vereséget szenvedett a Neretva környékén élő néptől és a szabad hajózás fejében adófizetésre kényszerült. A neretvánok hatalma a 13. századra azonban megtört a bribiri grófok, a bosnyákok, a horvát és magyar királyok, valamint a Velence elleni szüntelen harcban. A város Dalmácia legnagyobb részével együtt velencei uralom alá került és a velencei-török harcok színtere lett.
A Makarska név 1502-ben egy török okmányban szerepel először, mint a Tengermelléki török náhije székhelye. A várost a törökök a 16. század közepén megerősítették, falakkal és három védőtoronnyal látták el a velencei támadások ellen. A város szerepel Camozio velencei térképész 1572-ben szerkesztett térképén, melyen jól kivehetők a Szent Péter félszigeten álló Szent Péter templom, a városfalak, a ferences kolostor és a Szűz Mária templom épületei. 1646-ban a horvát nemesség és a Krajna népe elismerte a velencei uralmat és 1684-ig a város de facto a Velencei Köztársasághoz tartozott. A több mint százéves velencei uralom idején rakták le a jövőbeli város alapjait. A köztársaság 1797-es megszűntével Makarska előbb osztrák, majd francia uralom alá került. 1813-tól ismét a Habsburg Birodalom része lett. A 19. század nemzeti mozgalmainak eredményeképpen a horvát nyelvet hivatalosan is elismerték. 1865-ben a horvát nemzeti párt nyerte meg a választásokat és Dalmácia többi részéhez hasonlóan a helyi igazgatás horvát kézbe került. Ez a nap (október 24.) ma a város napja.
Lakosság[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
1.963 | 2.093 | 2.193 | 2.379 | 2.456 | 2.720 | 2.720 | 2.834 | 2.851 | 3.096 | 4.164 | 6.845 | 9.342 | 11.743 | 13.381 | 13.426 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent Péter templomot amely a városi kikötőt nyugatról lezáró Szent Péter félszigeten található, a 14. század elején említik először. Az eredetileg gótikus templomot 17. század végén a barokk stílusban építették át. 1962-ben a földrengés olyan súlyosan megrongálta, hogy teljesen le kellett bontani. 1992-ben az eredeti formájában építették újjá. A közelben található egy világítótorony is 1884-ből.
- A Szent Márk székesegyház a város Andrija Kačić Miošić ferences szerzetesről és költőről elnevezett központi terének északi oldalán található, akinek bronzszobra a téren áll. A templom építése 1700-ban kezdődött, de az építés folyamata rendkívül elhúzódott, mivel az építést finanszírozó velencei hatóságok nagyon lassan biztosították az anyagi feltételeket. Az építés csak 1756-ban fejeződött be, a felszentelés 1766-ban történt. A templomot barokk stílusban, félköríves apszissal építették. Egy földrengés 1962-ben megrongálta, ezért kívül és belül is helyre kellett állítani. Ennek során a korábbi sekrestye helyén kialakították a keleti kápolnát, ahova a korábbi barokk márvány főoltárt helyezték át. A velencei mesterek által készített remekmívű főoltárt Szent Márk és Szent Jeromos márvány szobrai díszítik. Az antependium közepén az utolsó vacsora domborműve áll. A korábbi főoltár helyére hosszú, kőből készített, asztal formájú, árkádos menzát helyeztek. A templom dongaboltozatú, kivéve a később épített kápolnát, melynek mennyezete sík. A templomhajóban az átalakítás előtt több barokk márványoltár volt. Ma a hajó bal oldalán az első oltár a Rózsafüzér királynője tiszteletére van szentelve. Az oltáron látható az Istenanya ezüst trónon ülő bizánci stílusú neoreneszánsz képe a föléje koronát tartó angyalokkal, a vicenzai Luigi Merlo munkája 1818-ból. Ezen az oldalon található még a Szent Kereszt oltár, Felice Tironi munkája 1786-ból. Vele szemben áll az 1770-ben emelt Szent Kelemen oltár rajta a szent 1725-ben Rómából elhozott ereklyéivel. 1965-ben a kórust bővítették, ahova 1971-ben helyezték el az új orgonát, melyet a ljubljanai Janez Jenko mester épített. Az előtte álló késő barokk ivókút 1775-ben készült.
- A Szűz Mária tiszteletére szentelt régi ferences templom feltehetően a 14. század közepén épült. A korabeli források szerint 1502-ben a ferencesek Boszniából való ideérkezéskor már állt, de a Szent Ágoston rend tulajdonában volt. A kolostort 1502-ben építették, ekkor alapították könyvtárát és levéltárát is. Az épület több alkalommal is leégett, mely után mindig újjáépítették, illetve bővítették. A templom nagyobb mérvű átépítése történt 1671 után, amikor a kórust és az oltár előtti korlátot is építették. Ekkor került a templomba a Szent Antal szobor, a feszület, a Nagyboldogasszony szárnyasoltár, mely Pietro de Coster és a Utolsó ítéletet ábrázoló kép, amely Antonio Molinari munkája. Később barokk és reneszánsz elemekkel egészítették ki. Mivel a makarskai püspökök ferencesek voltak a templom kezdetben székesegyházul is szolgált, ahol két püspököt is eltemettek. A templom melletti 33,74 méter magas harangtorony 1715-ben épült. Az épületet 1968-ban restaurálták, majd a ferencesek érkezésének ötszázadik évfordulójára 2002-re minisztériumi támogatással kívül-belül felújították. A kolostorban 1963-ban alapított kagylómúzeum is található, ahol a világ minden részéről származó kagylókat és csigákat állítottak ki. Alapítója dr. Jure Radić atya teológiai és természettudományi professzor volt.
- Az új ferences templom 1940-ben épült Stjepan Podhorsky tervei szerint. Építését azután határozták el, miután a régi templom kicsinek bizonyult a hívek számához. A kőből épített centrális felépítésű, kupolás templom a kora középkori horvát templomok stílusában épült. Főoltára felett baldachin látható. A hajóban a Szeplőtelen fogantatás és Szent Antal márvány oltárai, a bejárat felé pedig Jézus szíve és Assisi Szent Ferenc oltárai találhatók. 1999-ben az apszis falára Josip Bifel festőművész nagyméretű, hét éven át muránói üvegből készített mozaikképét helyezték el. A kép alsó részén a Pietát és a horvát szenteket, felső részén a trónoló Krisztust ábrázolja.
- A Néri Szent Fülöp templom 1758-ban épült az öböl közepén, a közvetlenül a tengerparton. Barokk épület dongaboltozattal, félköríves apszissal. Az oltár jobb oldalán a falban található az építtető Stjepan Blašković püspök sírja. Az egykori főoltárból a földrengés utáni átépítés után mára csak a menza maradt. A hajóban négy barokk márványoltár látható. A kórus korlátján hét, vászonra festett képet helyeztek el Szent Fülöp életéből vett jelenetekkel. A templomot 1968-ban kulturális műemlékké nyilvánították, ma csak évente néhány alkalommal mondanak misét benne.
- A temetőben álló Szent Kereszt kápolnát 1830-ban építették. A keresztről való levételt ábrázoló oltárképet az 1962-es földrengést követően hozták át a felújított Szent Fülöp templomból. Ettől az időponttól viseli a Szent Kereszt titulust, azelőtt Assisi Szent Ferencnek volt szentelve.
- A városban több barokk palota áll, melyek közül az Ivanisević és a Tonolli-palota figyelemreméltó. Utóbbiban működik ma a városi múzeum 2700 kiállított tárggyal.
- A régi iskola épülete eredetileg glagolita kolostornak épült a 19. század második felében. Ma az Antun Gojak galéria 400 festménnyel, a városi könyvtár, a zeneiskola, a Makarsko primorje című helyi újság és a helyi rádió működik benne.
- A tengerparton áll a Kacic-Peko család 19. századi késő reneszánsz impozáns palotája, mely inkább erődítmény képét mutatja.
- Franjo Tuđman horvát elnök emlékműve Kazimir Hraste alkotása 2004-ben készült.
- Szent Péternek a róla elnevezett félsziget keleti oldalán álló szobrát Tomislav Kršnjavi szobrászművész alkotta 2009-ben.
- Kotišina nevű városrésze felett 350-500 méter magasságban a Bikovo-hegység lejtőin található a Jura Radić professzor alapította Kotišinai botanikus kert. A 16,5 hektáros területen természetes élőhelyén mintegy 300 mediterrán és hegyi növényfaj él. A kert egyes helyeire egzotikus, mezőgazdasági és gyógynövényeket is telepítettek. A kert bejárata közelében egy 17. századi erődítmény falai találhatók, melyet a nép Veliki kaštelnek (nagyvár) nevez. A kotišinai Szent Antal templom helyén melyet 1903-ban építettek egy régi templom állt, melyet a korabeli források szerint 1672-ben újjáépítettek és 1681-ben újraszenteltek. Kotišina központjában áll Petar Perica jezsuita atya, költő szülőháza, aki itt született 1881-ben és 1944-ben a kis Daksi szigetén több kitűnő horvát hazafival együtt a partizánok meggyilkolták.
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság fő ágazata a turizmus. A város turisztikai irodáját 2000. február 18-án alapították. Feladata a turizmus igényeinek kiszolgálása, a kulturális tartalmú rendezvények és kulturális intézmények támogatása a turizmus fejlesztésének érdekében. A turizmus mellett a lakosság főként halászattal, szőlő- és olajbogyó termesztéssel foglalkozik.
Kultúra[szerkesztés]
- Az Antun Gojak (1907-1986) nevét viselő városi galériát 1995-ben alapították. A hatszáz muzeális tárgyat tartalmazó gyűjtemény két részre osztható: a Gojak hagyaték és a kortárs művészeti gyűjtemény bemutatására.
- A városi könyvtárat intézményként 1995. március 4-én alapították, de a városnak az Adria keleti partján fekvő települések közül az elsők között, már több mint 250 éve van saját könyvtára.
- A kikötő nyugati részén álló 18. századi Tonolli-palotában működik a városi múzeum, melyet 1995-ben alapítottak. A múzeumnak régészeti, népművészeti, numizmatikai, kultúrtörténeti, fotó-, képeslap-, plakát- és kártyagyűjteménye van.
- A „Tempet” folklór együttest 1987-ben alapították, nevét egy régi makarskai táncról kapta. Énekkarát 2006-ban, zenekarát 2008-ban alapították. 2008-ban gyermekcsoportja is alakult.
- A Makarskai Nyári Fesztivál a város legnagyobb kulturális rendezvénye. Eseményei minden évben júliustól szeptemberig tartanak. Keretében dalestek, klasszikus-, tánczenei- és jazz koncertek, folklórestek, színházi előadások kerülnek megrendezésre.
- A makarskai csillagvizsgálót 2009-ben avatták fel.
Oktatás[szerkesztés]
- Alapiskolák:
- Petar Perica alapiskola
- Stjepan Mičević alapiskola
- A városi zeneiskolát 1986-ban alapították.
- Középiskolák:
- Ipari Szakközépiskola
- Andrije Kačić Miošić szakközépiskola
- Zenei Szakközépiskola
Egyesületek[szerkesztés]
- A város legrégibb egyesülete a városi fúvószenekar
- Makarska város női kara
- HKD Napredak amatőr vegyeskar
- Zlatousti Makarska amatőr bábegyüttes
- MaFest fesztiválszervező egyesület
- Wine Expo szőlészeti és borászati egyesület
- “Makarski marendin” a gasztroturizmust szervező egyesület
- DokuMA dokumentumfilmes egyesület
- Rockatansky koncertszervező és multimédia egyesület
- „Mladi talent Makarska“ fiatal művészek alkotásait támogató egyesület
- Klapa Makarska énekkar
- Klapa Garbin énekkar
- "Originalni dalmatinski suvenir" eredeti dalmáciai kézműves termékeket készítő egyesület
Sport[szerkesztés]
A város sportegyesületei:
- "Amfora" kosárlabdaklub
- "Sveti Marko" atlétikai klub
- "Makarska rivijera" rögbiklub
- "Zmaj" Munkás labdarúgóklub
- "Makarska" női kézilabdaklub
- "Kingtrade" kézilabdaklub
- "Biokovo" evezősklub
- "Makarska" teniszklub
- "Galeb" vízilabdaklub
- "Novo vrijeme" kispályás labdarúgóklub
- "Mawashi" kickboxklub
- "Makarska" röplabdaklub
- "Biokovo" dzsúdóklub
- "Makarska" kerékpárosklub
- "Bura" vitorlásklub
- "Biokovo" tekeklub
- "Briljantin" versenytáncklub
- "Makarska" bocsaklub
- "Makarska" sakk-klub
- "Jedro" szörfklub
- "Ekstrem" barlangász-alpinista klub
- "Biokovo" horvát hegymászó egyesület
- "Arbun" sporthorgász egyesület
- Kispályás labdarúgó egyesület
- "Arka" tollaslabdaklub
- "Sveti Petar" modellezőklub
Galéria[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Makarska város hivatalos oldala (horvátul)
- Makarska város információs portálja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Szent Márk plébánia (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A Makarskai Kulturális Nyár weboldala (horvátul)
- Makarskai tengermellék – városi portál (horvátul)
- A Biokovo Natúrpark honlapja (horvátul)
- A Makarskai csillagvizsgáló honlapja (horvátul)
- Komlós Attila: Makarska[halott link] - Hetedhéthatár
- Makarska képes ismertetője
Irodalom[szerkesztés]
Plan razvoja kulturnog turizma grada Makarska – Makarska kulturális turisztikai fejlesztése terve 2015. (horvátul)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Makarska című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|