Makarska

Makarska

Makarska látképe
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Jogállás	város
Polgármester	dr. Marko Ožić-Bebek (HDZ)
Irányítószám	21300
Körzethívószám	(+385) 021
Népesség
Teljes népesség	13 716 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	7 m
Terület	28 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Makarska Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 17′ 40″, k. h. 17° 01′ 12″43.294444444444, 17.02Koordináták: é. sz. 43° 17′ 40″, k. h. 17° 01′ 12″43.294444444444, 17.02
Makarska weboldala

Makarska város Horvátországban, Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város az úgynevezett Makarskai Riviéra központjában az délkeletről Osejava fok, északnyugatról a Szent Péter félsziget által védett öbölben fekszik. A város részei felnyúlnak a Biokovo-hegység lejtőire.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyén már a történelem előtti időkben is állt település. A 4. század elején a rómaiak Inaronia nevű városa állt itt, melynek maradványait a városközpont több helyén feltárták. 553-ban a salonai zsinat határozata alapján megalapították Mucurum püspökségét. A 7. században horvát törzsek telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen.

Bíborbanszületett Konstantin császár a birodalom kormányzásáról szóló művében megemlíti Mocro környékét is. Ugyanez a forrás említi meg, hogy 877-ben Pietro Candiano velencei dózse serege tengeri csatában vereséget szenvedett a Neretva környékén élő néptől és a szabad hajózás fejében adófizetésre kényszerült. A neretvai hercegség hatalma a 13. századra azonban megtört a bribiri hercegek, a bosnyákok, a horvát és magyar királyok, valamint a Velence elleni szüntelen harcban. A város Dalmácia legnagyobb részével együtt velencei uralom alá került és a velencei-török harcok színtere lett.

A Makarska név 1502-ben egy török okmányban szerepel először, mint a Tengermelléki török náhije székhelye. A várost a törökök a 16. század közepén megerősítették, falakkal és három védőtoronnyal látták el a velencei támadások ellen. A város szerepel Camozio velencei térképész 1572-ben szerkesztett térképén,melyen jól kivehetők a Szent Péter félszigeten álló Szent Péter templom, a városfalak, a ferences kolostor és a Szűz Mária templom épületei. 1646-ban a horvát nemesség és a Krajna népe elismerte a velencei uralmat és 1687-ig a város de facto a Velencei Köztársasághoz tartozott.

A köztársaság megszüntével Makarska előbb osztrák, majd francia uralom alá került. 1813-tól ismét a Habsburg Birodalom része lett. A 19. század nemzeti mozgalmainak eredményeképpen a horvát nyelvet hivatalosan is elismerték. 1865-ben a horvát nemzeti párt nyerte meg a választásokat és Dalmácia többi részéhez hasonlóan a helyi igazgatás horvát kézbe került. Ez a nap (október 24.) ma a város napja.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Péter templomot amely a Szent Péter félszigeten található, a 14. század elején említik először, a 17. század végén a barokk stílusban építették át. 1962-ben földrengés rongálta meg, de 1992-ben újjáépítették. A közelben található egy világítótorony is 1884-ből.
A Szent Márk székesegyház 1766-ban épült az előtte álló késő barokk ivókút 1775-ben készült. Egy földrengés 1962-ben megrongálta, ezért átépítették. Itt őrzik Szent Klement maradványait.
A Ferenc-rendi templom és kolostor a XV. illetve a XVI. századból. A kolostorban kagyló múzeum is található.
A Néri Szent Fülöp templom 1758-ban épült a közvetlenül a tengerparton.
A városban több barokk palota áll, melyek közül az Ivanisević és a Tonolli-palota figyelemreméltó. Utóbbi ma a városi múzeum 2700 kiállított tárggyal.
A régi iskola épülete eredetileg glagolita kolostornak épült a 19. század második felében. Ma az Antun Gojak galéria 400 festménnyel, a városi könyvtár, a zeneiskola a Makarsko primorje című helyi újság és a heyi rádió működik benne.
A tengerparton áll a Kacic-Peko család 19. századi késő reneszánsz impozáns palotája, mely inkább erődítmény képét mutatja.