Prisoje (Dicmo)
| Prisoje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Dicmo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21232 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 610 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 369 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 37′ 48″, k. h. 16° 36′ 25″Koordináták: é. sz. 43° 37′ 48″, k. h. 16° 36′ 25″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Prisoje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dicmóhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 19, közúton 25 km-re északkeletre, Sinjtől 12 km-re délre, községközpontjától 1 km-re keletre, a dalmát Zagora területén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főúttól keletre fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. A Prisojéhoz tartozó Grčići falucska felett a Čemernica nevű lelőhelyen[2] őskori erődítmény és halom maradványa található. A čemernicai erődöt és halmot régészeti szempontból még nem vizsgálták. A halom valószínűleg őskori sír. A halomtól délre, mintegy 190 méterre található az erődítmény maradványa. A domb és a halom közötti területen feltételezik az őskori erődített települést. Az erődítmény kiemelkedő stratégiai helyzetre épült, ahonnan azt a fontos őskori utat lehetett ellenőrizni, amely összekötötte a parti dombvidéki településeket Dalmácia belsejével.
A moreiai háború után az 1699-es karlócai béke a területet a Velencei Köztársaságnak adta, mely néhány évvel korábban már elfoglalta azt. A háború után egy csekély népesség kivételével az egész terület pusztasággá vált. A 18. század elején a hercegovinai duvnoi mező vidékéről új lakosságot telepítettek be. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 413, 1910-ben 738 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett, de lakói a partizánok oldalán harcoltak. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 643 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 413 | 475 | 506 | 619 | 456 | 738 | 759 | 720 | 734 | 763 | 752 | 746 | 742 | 739 | 649 | 643 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnája 1730-ban épült faragott kövekből. Hosszúsága 12, szélessége 7 méter. Homlokzata fölé később épített pengefalú harangtornyában három harang található. A négyszögletes apszisban található a kőből épített oltár a Boldogasszony szobrával. A falfülkében Szent Antal szobra látható.
Ipari műemlék az egykori dicmoi pályaudvar felvételi épülete.[5] Az épület 1902-ben épült a Split-Sinj keskeny nyomtávú vasút kiegészítő létesítményeként. Kisebb méretű, téglalap alaprajzú épület fedett váróteremmel az utasok számára. Fehér kőtömbökből épült. A tetők nyeregtetősek. A homlokzat nyílásai falazott lapos áthidalókkal, kőpárkányokkal rendelkeznek. Az épületet az északi és déli homlokzaton két külső lépcsőn lehet megközelíteni. Az épület főbejárata az északi homlokzaton van.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5509.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5715.
Források[szerkesztés]
- Dicmo község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
