Ugrás a tartalomhoz

Prisoje (Dicmo)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prisoje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségDicmo
Jogállásfalu
Irányítószám21232
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség610 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság369 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 37′ 48″, k. h. 16° 36′ 25″43.630111°N 16.606842°EKoordináták: é. sz. 43° 37′ 48″, k. h. 16° 36′ 25″43.630111°N 16.606842°E
Térkép

Prisoje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dicmóhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 19, közúton 25 km-re északkeletre, Sinjtől 12 km-re délre, községközpontjától 1 km-re keletre, a dalmát Zagora területén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főúttól keletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. A Prisojéhoz tartozó Grčići falucska felett a Čemernica nevű lelőhelyen[2] őskori erődítmény és halom maradványa található. A čemernicai erődöt és halmot régészeti szempontból még nem vizsgálták. A halom valószínűleg őskori sír. A halomtól délre, mintegy 190 méterre található az erődítmény maradványa. A domb és a halom közötti területen feltételezik az őskori erődített települést. Az erődítmény kiemelkedő stratégiai helyzetre épült, ahonnan azt a fontos őskori utat lehetett ellenőrizni, amely összekötötte a parti dombvidéki településeket Dalmácia belsejével.

A moreiai háború után az 1699-es karlócai béke a területet a Velencei Köztársaságnak adta, mely néhány évvel korábban már elfoglalta azt. A háború után egy csekély népesség kivételével az egész terület pusztasággá vált. A 18. század elején a hercegovinai duvnoi mező vidékéről új lakosságot telepítettek be. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 413, 1910-ben 738 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett, de lakói a partizánok oldalán harcoltak. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 643 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
413475506619456738759720734763752746742739649643

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnája 1730-ban épült faragott kövekből. Hosszúsága 12, szélessége 7 méter. Homlokzata fölé később épített pengefalú harangtornyában három harang található. A négyszögletes apszisban található a kőből épített oltár a Boldogasszony szobrával. A falfülkében Szent Antal szobra látható.

Ipari műemlék az egykori dicmoi pályaudvar felvételi épülete.[5] Az épület 1902-ben épült a Split-Sinj keskeny nyomtávú vasút kiegészítő létesítményeként. Kisebb méretű, téglalap alaprajzú épület fedett váróteremmel az utasok számára. Fehér kőtömbökből épült. A tetők nyeregtetősek. A homlokzat nyílásai falazott lapos áthidalókkal, kőpárkányokkal rendelkeznek. Az épületet az északi és déli homlokzaton két külső lépcsőn lehet megközelíteni. Az épület főbejárata az északi homlokzaton van.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]