Otok (Dalmácia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Otok
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOtok
Jogállás falu
Polgármester Branko Samardžić
Irányítószám 21238
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 3090 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság326 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Otok (Horvátország)
Otok
Otok
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 41′ 10″, k. h. 16° 44′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 41′ 10″, k. h. 16° 44′ 00″
Otok weboldala

Otok falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 31, közúton 43 km-re északkeletre, Sinjtől 8 km-re keletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység nyugati lejtői és Cetina középső folyása között fekszik.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Gala, Korita, Ovrlje, Ruda és Udovičić települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

Az emberi jelenlét első nyomai a korai bronzkortól tűnnek fel ezen vidéken, ahol az i. e. 1900 és 1600 közötti időben a cetinai kultúra virágzott, amely nevét arról kapta, hogy tárgyi emlékei főként a Cetina mentén kerültek elő. A mai Dalmácia területén i. e. 1000 körül egy indoeurópai népcsoport az illírek és azoknak is egyik törzse a dalmátok telepedtek le. Jelenlétükről tanúskodnak a környező magaslatokon található ókori vármaradványok. Az illíreknek nincsenek írásos emlékeik, de számos római forrás emlékezik meg a harcias dalmátokról, akik a Neretva és a Krka folyók közötti területen éltek, így szállásterületük központja a Cetina vidékére esett. A dalmát ellenállást megtörve i. e. 156-ban a területet a rómaiak hódították meg. A térség két legjelentősebb római települése a Čitluk területén állt Aequum és a Gardun területén állt Tillurium voltak. A kereszténység gyorsan elterjedt ezen a vidéken, melyről a Mirine nevű helyen feltárt háromhajós ókeresztény bazilika maradványai tanúskodnak.[2] A Római Birodalom bukása után 481-ben a keleti gótok szállták meg e területet. Később 530 körül a Bizánci Birodalom szerezte meg. A bizánciak több erődöt is építettek a dalmát területek védelmére, ezek maradványai a község területén Gala, Ruda és Udovičić határában is megtalálhatók. 614-ben a hódító avarokkal együtt szláv törzsek érkeztek erre a vidékre. A Cetinai zsupánság a korai horvát állam egyik legősibb közigazgatási egysége volt, melyhez a mai Otok község területe is hozzá tartozott. A 925-ben megalapított horvát állam azonban nem volt hosszú életű és a horvát területekkel együtt az akkori Cetina vidéke is a magyar királyok uralma alá került a 11. század végén. A kezdetben a spalatói érsekség fennhatósága alá eső terület 1210-ben Domald klisszai és dalmát gróf, 1272-ben a bribiri grófok, 1345-ben pedig Nepilić Iváné lett és 1434-ig a Nepiliceké maradt. Kihalásuk után több birtokosa volt. Otok település első írásos említése 1341-ben történt. Nevét a Cetina egyik szigetéről, a 840 méter hosszú és 132 méter széles Dugišról kapta.[3] (Az otok szó jelentése magyarul sziget. A szigeten egyébként a cetinai kultúra idejéből és a korai illír korszakból származó leletek is előkerültek.) Otok vidékét 1513-ban elfoglalta a török és az Oszmán Birodalom, azon belül pedig a Klisszai szandzsák része lett. Több mint másfél évszázados török uralom után, 1687-ben szabadult fel az oszmán iga alól. Ezt követően a rámai ferences atyák vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság települt le itt. Ez az otoki plébánia megalapításának időszaka, melyhez akkor a mai Otokon és Udovičićon kívül Gala, Gljev és Ruda hívei is hozzá tartoztak.[3] A plébánia vezetését a sinji ferences atyák végezték. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Alapiskoláját 1906 és 1909 között építették.[4] A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 3090, a hozzá tartozó településekkel együtt 5474 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
663 822 899 1.072 1.273 1.416 1.870 2.120 1.917 2.144 2.231 2.730 3.061 3.431 3.138 3.090

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1970 és 1976 között épült Pijo Nuić atya tervei szerint. A nyolcszögletű, kupolás épület betonból készült. Felszentelése 1976. június 13-án történt. 1984-ben az oltár mögötti falra elkészült Josip Botteri-Dini festőművész mozaikképe, mely a megfeszített Krisztust ábrázolja. Ugyanez a művész 1988-ban 24, Szent Lukács evangéliumából vett részleteket ábrázoló üvegablakot készített a templom részére. A keresztút 1985-ben készült Jozo Bašić festőművész alkotása. Az orgona 1999-ben került a templomba a müncheni Szent Anna ferences kolostor ajándékaként.[3]
  • A régi Szent Lukács plébániatemplom 1884-85-ben épült faragott kövekből. Egyhajós épület félköríves apszissal. Díszes bejáratát két korinthoszi oszlop ékesíti, melyek kis ereszt tartanak. A homlokzat felett áll a harangtorony benne négy haranggal. A hajó oldalfalain és az apszisban fehér kövekből rakott félköríves ablakok láthatók. Felszentelése 1905-ben történt. A II. világháború után többször javították, végül 1999-ben kívül-belül felújították. Nagy márványoltárát, mely a Legszentebb Oltáriszentség tiszteletére készült 1888 és 1894 között építette Josip Barišković spliti mester. A templomban még két márvány oltár van Szent Lukács (1898) és a szeplőtelen fogantatás (1913) tiszteletére szentelve. A rajtuk álló szobrok tiroli munkák. A templomnál 1915-ben emlékművet építettek az 1715-ös velencei-török háborúban elesett otokiaknak.[3]
  • A település legrégibb Szent Lukács (eredetileg Mária mennybevétele) plébániatemploma a régi temetőben áll és a 18. század első felében építették. 1885-ig volt a település plébániatemploma. Mai apszisa és hajója valószínűleg későbbi, talán 1866-os hozzáépítés, ez az évszám szerepel ugyanis a bejárat feletti rozetta fölé elhelyezett kőtáblán. A régi beomlott boltozatot betongerendákkal pótolták, így a templom lapos tetejű lett. Felújítását tervezik.[3]
  • A Mirine nevű helyen háromhajós ókeresztény bazilika alapfalait tárták fel. A bazilikában megtalálták a keresztelőmedence és a sírkamrák maradványait is. A félköríves apszis falát követik a klérus falazott padsorai középen a püspöki székkel, mely alapján néhány szakember e helyet az ókori forrásokban is szereplő püspöki székhelynek, Lurdumnak tartja. Lurdumban tartották 533-ban a második salonai zsinatot.[2]

Oktatás[szerkesztés]

  • "Kamešnica" alapiskola
  • "fra Anđelko Milanović-Litre" zeneiskola

Kultúra[szerkesztés]

  • KUD "Kamešnica" Otok kulturális és művészeti egyesület
  • "Otočke mačkare" – a község településeinek több évszázados hagyományos viseletei

Sport[szerkesztés]

  • Otok bocsaklub
  • NK OSK Otok labdarúgóklub
  • MNK Torcida Otok kispályás labdarúgóklub
  • "Cetina" kézilabdaklub
  • "Kamešnica" Otok hegymászóegyesület
  • "Jarebica" vadásztársaság
  • "Didovina" Otok sporthorgász egyesület

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]