Budimir (Trilj)
| Budimir | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Trilj |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21243 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 69 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 412 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 33′ 56″, k. h. 16° 48′ 30″43.565545°N 16.808300°EKoordináták: é. sz. 43° 33′ 56″, k. h. 16° 48′ 30″43.565545°N 16.808300°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Budimir falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 31, közúton 44 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 20, közúton 24 km-re délkeletre, községközpontjától 12 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység és a Cetina szurdokvölgye közötti karsztmezőn, a 60-as számú főút mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]A település területe már az ókorban is lakott volt. Ezt bizonyítják az itt található illír halomsírok és vármaradványok, melyek közül a legnagyobb éppen a plébániatemplom közelében található. A rómaiak idejében itt vezetett át a Tilluriumből Naronába vezető út. Több helyen találhatók középkori sírkövek is, melyek igazolják e terület középkori lakottságát. A török a 16. század elején szállta meg ezt a területet és uralma közel kétszáz évig tartott. Az 1699-es karlócai béke értelmében még török kézen maradt. Az 1718-ban megkötött pozsareváci béke azonban az új határt már a Kamešnica-hegységnél húzta meg, így a település végleg felszabadult. A Kamešnica környéki falvakat a velencei uralom első éveiben 1691 után telepítették be Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. Lakói egészen 1936-ig az 1732-ben alapított ugljanei plébániához tartoztak. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 505, 1910-ben 458 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Plébániáját 1936-ban alapították, de a plébániaházat a második világháború idején felgyújtották és azóta sem építették újjá. A plébános ma is a szomszédos Biorine faluban lakik. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1960-as évek óta lakossága folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 106 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 505 | 556 | 561 | 341 | 543 | 458 | 723 | 573 | 541 | 574 | 566 | 480 | 336 | 236 | 149 | 106 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egy olyan dombon áll, melyen egykor illír erődítmény volt. Az 1908-as és 1925-ös egyházi sematizmus szerint 1772-ben építették, míg az 1939-es sematizmus 1760-at említ építési dátumként. Ez utóbbi tűnik a pontos adatnak, mert Garagnin érsek az 1768-as vizitáció jelentésében már említi. Hosszúsága 11, szélessége 4,80 méter. A templomban kővel burkolt, betonból épített oltár áll. Az épületet az 1970-es években renoválták. A homlokzat előtt harangtorony helyett egy oszlopokon álló, vasbetonból épített, piramisban végződő építmény áll, melyben egy harang található.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Trilj város hivatalos oldala (horvátul)
- Trilj turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
