Budimir (Trilj)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Budimir
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségTrilj
Jogállás falu
Irányítószám 21243
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 106 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság412 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Budimir (Horvátország)
Budimir
Budimir
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 34′ 10″, k. h. 16° 49′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 34′ 10″, k. h. 16° 49′ 00″

Budimir falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 31, közúton 44 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 20, közúton 24 km-re délkeletre, községközpontjától 12 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység és a Cetina szurdokvölgye közötti karsztmezőn, a 60-as számú főút mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A település területe már az ókorban is lakott volt. Ezt bizonyítják az itt található illír halomsírok és vármaradványok, melyek közül a legnagyobb éppen a plébániatemplom közelében található. A rómaiak idejében itt vezetett át a Tilluriumből Naronába vezető út. Több helyen találhatók középkori sírkövek is, melyek igazolják e terület középkori lakottságát. A török a 16. század elején szállta meg ezt a területet és uralma közel kétszáz évig tartott. Az 1699-es karlócai béke értelmében még török kézen maradt. Az 1718-ban megkötött pozsareváci béke azonban az új határt már a Kamešnica-hegységnél húzta meg, így a település végleg felszabadult. A Kamešnica környéki falvakat a velencei uralom első éveiben 1691 után telepítették be Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. Lakói egészen 1936-ig az 1732-ben alapított ugljanei plébániához tartoztak. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 505, 1910-ben 458 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Plébániáját 1936-ban alapították, de a plébániaházat a II. világháború idején felgyújtották és azóta sem építették újjá. A plébános ma is a szomszédos Biorine faluban lakik. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1960-as évek óta lakossága folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 106 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
505 556 561 341 543 458 723 573 541 574 566 480 336 236 149 106

Nevezetességei[szerkesztés]

A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egy olyan dombon áll, melyen egykor illír erődítmény volt. Az 1908-as és 1925-ös egyházi sematizmus szerint 1772-ben építették, míg az 1939-es sematizmus 1760-at említ építési dátumként. Ez utóbbi tűnik a pontos adatnak, mert Garagnin érsek az 1768-as vizitáció jelentésében már említi. Hosszúsága 11, szélessége 4,80 méter. A templomban kővel burkolt, betonból épített oltár áll. Az épületet az 1970-es években renoválták. A homlokzat előtt harangtorony helyett egy oszlopokon álló, vasbetonból épített, piramisban végződő építmény áll, melyben egy harang található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]