Dobranje (Cista Provo)
| Dobranje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Cista Provo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21244 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 87 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 597 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 33′ 33″, k. h. 16° 54′ 29″Koordináták: é. sz. 43° 33′ 33″, k. h. 16° 54′ 29″ | |
| Dobranje weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dobranje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Cista Provóhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 38, közúton 55 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 12 km-re északnyugatra, a dalmáciai Zagora szívében, Imotska krajina nyugati határán, egy délre nyíló völgykatlanban fekvő kis karsztmezőn, Cista Velika és Tijarica között fekszik.
Története[szerkesztés]
A térség már az ókorban lakott volt. Több történelem előtti halomsír is volt itt, melyeknek egy része mára már megsemmisült. A horvátok a 7. században települtek be erre a vidékre. Területe a középkorban a radobiljai plébánia része volt, melyhez a 19. század első feléig tartozott. A középkorban lakossága nem volt jelentős és főként állattartással foglalkozott. Dobranje első írásos említése 1585-ből származik. A török a 16. század elején foglalta el területét. A török uralomnak az 1718-ban megkötött pozsareváci béke vetett véget, ezután a térség visszakerült a Velencei Köztársaság uralma alá. Területére Hercegovinából érkeztek új lakosok, akik a mai lakosság elődei. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben a radobiljai plébániától érseki rendelettel az aržanoi plébániához csatolták. 1857-ben 393, 1910-ben 624 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Ebben az időszakban sok dobranjei vándorolt ki a településről és költözött külföldre, vagy az ország más részeire. 1977 óta aszfaltozott utak kötik össze a szomszédos Cista Velika, Tijarica és Svib településekkel. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 161 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 393 | 442 | 466 | 546 | 641 | 624 | 649 | 654 | 832 | 864 | 888 | 803 | 616 | 473 | 378 | 161 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1965 és 1972 között épült a régi templom mellé vasbetonból Ante Barač tervei szerint. 1972-ben épített harangtornya egy emeletes, piramis záródású, toronyóra és három harang található benne. Az oltár mögötti falon két szobor látható, Ante Kukoč spliti szobrászművész alkotásai. Az egyik Szent Jánost, a másik a Szeplőtelen Szűzanyát ábrázolja. A kő talapzaton álló szentségtartó Josip Bosmić alkotása 2004-ből.
- A régi plébániatemplom[4] az új templom mellett áll, 1740-ben építették. 1789-ben Čipik érsek rendeletére egy méterrel megemelték, a hajó minden oldalán egy-egy ablakot nyitottak, a régi apszist bővítették és új, boltozott apszist építettek. Ezek a hozzáépítések a templom falain ma is jól láthatók. A templom homlokzatán rozetta, felette három harang számára kiképzett harangtorony található rajta az építés (1782. május 2.) dátumával. A főoltár Keresztelő Szent János, a mellékoltár a Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére van szentelve. Mindkét oltár kővel falazott, felépítménye fából készült, mely az imotski Raka mester munkája. A Szűz Mária oltáron Mária mennybevételét ábrázoló, vászonra festett olajkép látható az apostolok és az evangélisták alakjaival. A hajó közepén egy felirat nélküli sír található. A templom előtti kőoltár a szabadtéri misék számára készült.
- Vutelići településrészen található a Nepomuki Szent János-kápolna.[5] A hagyomány szerint a helyi születésű Šimun Vuletić atya „saját kezével és saját költségén” építette 1790-ben. Az építéshez az atya az egyházi vizitáció feljegyzése szerint pápai engedélyt kapott. A kápolna apszis nélküli boltozott, kőlapokkal fedett épület, hosszúsága 3,90 szélessége 2,30 méter. A bevésett felirat szerint a teljes épületegyüttes befejezése 1797. július 4-én történt. Mivel a kápolnához ház és udvar is csatlakozik kis méretű kolostor benyomását kelti. Az oldalfal mellé épített harangtornya egy harang számára készült. A fából faragott oltár Raka mester alkotása, a barokk Szent János képet Prágában készítették, felette a Boldogasszony képe látható.
- A plébániánál levő Szent József-kápolna 1940-ben épült a plébános házi kápolnájának.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4628.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3850.
Források[szerkesztés]
A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Cista Provo község hivatalos oldala (horvátul)
- Cista Velika település weboldala (horvátul)
