Potravlje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Potravlje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségHrvace
Jogállás falu
Irányítószám 21233
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség651 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság474 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Potravlje (Horvátország)
Potravlje
Potravlje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 47′ 00″, k. h. 16° 33′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 47′ 00″, k. h. 16° 33′ 40″

Potravlje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 32, közúton 50 km-re északra, Sinjtől 15 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északnyugatra, a Svilaja-hegység lábánál fekszik. Délnyugatról a Svilaja-hegység, északkeletről a Peruča-tó határolja. A településen határában halad át a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főút.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az illíreknek is volt településük, majd a rómaiak foglalták el ezt a vidéket. A kereszténység korai megjelenéséről tanúskodik a Grudine nevű helyen található ókeresztény bazilika maradványa.[2] A település nevét a felette 626 méter magasságban épített Travnik váráról kapta, melyet 1372-ben említ először írásos forrás. A várat a nép Bićin gradnak, vagy Kotromanić kulának is nevezi. A középkorban urai a Šubićok, a Nelipićek, a Frangepánok, a Tallóciak és a Špirančićek voltak, akik részben innét igazgatták ezt a Svilaja- és a Dinári-hegység által határolt, termékeny mezők alkotta vidéket. A török 1520 körül foglalta el Travnik várát és ezzel a vár alatti település is több mint százötven évre az Oszmán Birodalom uralma alá került. A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza a töröktől Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace térségét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság[2] , köztük több száz pravoszláv család érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. Az 1714-ben kitört velencei-török háborúban átmenetileg újra török kézre került, de 1715-ben már újra velencei uralom alatt állt. 1718-ban a pozsareváci béke az új határt a Dinári-hegységnél húzta meg, így e térség velencei kézen maradt. A 17. század végétől a településnek önálló plébániája volt, melynek szolgálatát a živogošćei kolostorból látták el, mely egészen 1968-ig a plébánia patronáló kolostora maradt.[2] Az első templomot még 1709-ben fából építették, ennek helyére 1774-ben építették fel a mai plébániatemplomot. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 919, 1910-ben 1281 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1950-es években a határának nagy részét, éppen a legjobb termőterületeket a Peruča-tó vizével árasztották el.[2] 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ez évben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település egy valamivel több mint egyéves időszaktól eltekintve horvát kézen maradt. 1991. szeptember 19-én foglalták el a szerb erők. A házak 90 százalékát és a templomot a szerbek felégették, a lakosság elmenekült.[2] A horvát hadsereg a „Peruča” fedőnevű katonai akció során 1993 januárjában szabadította fel a települést. A krajinai szerb határ közelében levő falu lakossága azonban csak az 1995 augusztusában végrehajtott „Vihar” hadműveletet követően lélegezhetett fel végleg. Lakossága 2011-ben 651 fő volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
919 1.186 709 1.062 1.203 1.281 1.313 1.352 1.292 1.386 1.245 1.230 1.174 1.006 823 651

(1869-ben lakosságát Maljkovo lakosságát is ide számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Svilaja-hegység keleti lejtőjénél a Potravlje feletti egyik 626 méteres magaslaton találhatók Travnik középkori várának maradványai. A hegy amelyen a vár áll a hegységből lezúduló víz által kialakított mély és meredek vízmosások által jól védett. A hely stratégiai fekvése miatt itt már a történelem előtti időktől fogva állt erődítmény, melynek kötőanyag nélkül rakott falmaradványai ma is láthatók a hegy keleti lejtőjén, a hegy lábánál pedig már az ókorban (a 2. és 3. században) település állt, melyről az itt feltárt római sírok, köztük a Naevius család síremléke ad tanúbizonyságot. A hegyen magán, amelyen a középkori vár áll a Grudine nevű helyen késő ókori erődített település romjait is feltárták nagyméretű templomával és sírjaival együtt. A középkori várat 1372-ben említik először a Nepilić család birtokai között. A vár a 15. század első évtizedeiben már gyakran felbukkan a korabeli forrásokban ezen család birtokaként. 1505-ből ismerjük várnagyát Stjepan Martinoševićet és Kožul nevű vajdáját is. A török valószínűleg már 1520 körül elfoglalta a várat, melyet a hagyomány szerint a közeli Gradić nevű hegyről célzott ágyútűzzel romboltak le. A későbbi említések során valószínűleg már rom volt. A vár háromszög alaprajzú, nagyon jó megtartású falakkal, melyek közül kiemelkedik a délkeleti félköríves saroktorony, mely részben egy korábbi erődítmény alapfalain áll. A bejárat a déli oldalon volt, ahova lépcsők vezettek fel. Néhány rossz állapotban megmaradt falmaradvány árulkodik a vár belső épületeiről. A vár építési idejét jól keltezik a régészeti leletek, köztük mintegy harminc nyílhegy, melyek a 14. század végén és a 15. század elején használatos íjaktól és számszeríjaktól származnak, valamint Hrvoje Vukčić Hrvatinić és a magyar királyok pénzei. A középkori település a várhegy lábánál feküdt. A várhoz a legjárhatóbb út a plébániatemplomtól Primorci településrészen át halad. A település szélső házától vezető ösvényen mintegy 15-20 perces sétával érhetők el a romok.[5]
  • Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1774-ben épült. Homlokzatán a bejárat mellett két kis ablak, felette körablak, legfelül az oromzaton díszes, pengefalú harangtorony volt látható, benne három haranggal. A homlokzat előtt egykor átrium állt. A templomot története során többször is felújították. A legnagyobb mértékű felújítás 1972-ben történt, amikor az átriumot elbontották, a homlokzat ablakait elfalazták, betonból kórust építettek. A szentélyt is némileg átépítették azzal, hogy az oltár mögötti sekrestyét megszüntették, az újrafestett oltárképet az apszis falához illesztették és a liturgikus előírásoknak megfelelően szembemiséző oltárt építettek. A régi, eredeti oltárképet a sinji ferences kolostorba vitték át. Az apszishoz egy új, kis méretű sekrestyét építettek. A diadalívnél két, falba süllyesztett fülke található a Gyógyító Szűzanya és Páduai Szent Antal szobrával. A templomhajó falán egy Szent Balázst ábrázoló szobor és egy Szent Györgyöt ábrázoló, 18. századi kép látható. a keresztút bronz domborművei 1976-ban készültek, Ante Starčević akadémiai szobrászművész munkái. Így nézett ki a templom az 1991-es szerb támadás előtt, amikor az épületet gránáttalálat érte és súlyos károkat szenvedett. 1999-ben Ivan Dotur plébános idejében teljesen megújították, melyre a templom homlokzatán elhelyezett tábla emlékeztet.[2]
  • Szent Paszkál tiszteletére szentelt kápolnája a plébániatemplom mellett állt és a mindenkori plébános magánkápolnájaként szolgált. A kápolnát 1967-ben építették. Oltárképe Vlado Marjanović festőművész munkája volt. A Szűzanyát ábrázoló képet 1727-ben a helyi származású Petar Karapandža atya adományozta a templomnak, 1961-ben restaurálták. 1991-ben a szerb szabadcsapatok lerombolták, a szentségtartót és az oltár keresztjét szétverték.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]