Drvenik (Gradac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Drvenik
Drvenik – Gornja Vala látképe
Drvenik – Gornja Vala látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségGradac
Irányítószám 21333
Körzethívószám 021
Népesség
Teljes népesség 494 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság4 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Drvenik (Horvátország)
Drvenik
Drvenik
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 09′ 20″, k. h. 17° 14′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 09′ 20″, k. h. 17° 14′ 45″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Drvenik témájú médiaállományokat.

Drvenik település Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Gradachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 23, közúton 28 km-re délkeletre, községközpontjától 11 km-re északnyugatra a Makarskai riviéra déli részén, a olajfa- és szőlőültetvények között tengerparton fekszik. A település központja Srida Sela, melyet Kosirišće, Gradina, Podgradina, Podkremenik és Podasmine települések vesznek körül. Két tengerparti településrésze az északi Donja- és a déli Gornja Vala. Donja Valát régen Ivićevića Valának nevezték egykori birtokosairól az Ivićević családról, akiknek udvarházuk és Szent Mihálynak szentelt templomuk is állt itt. (A templomot a II. világháború után bontották le.) Gornja Vala neve régen Alačeva Vala volt, szintén az azonos nevű birtokos család neve után.

Története[szerkesztés]

Területe már az írott történelem előtti időben is lakott volt, amit az itt talált, bronzkori és korai vaskori halomsírok bizonyítanak. Ilyen halomsírok találhatók Drvenik határában a Plana, Pliševac, Lučki Brig és Križina nevű magaslatokon. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Illír erődítmény romjai találhatók a Kupa nevű magaslaton, ahol a falmaradványok mellett cseréptöredékek is előkerültek. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A római kor emléke a part közeli Mirine nevű lelőhelyen található villa rustica maradványa.

A horvát törzsek a 7. század végén telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A település a középkorban is folyamatosan lakott volt. Drvenik első említése Uroš szerb király egyik 13. századi oklevelében történt. 1417-ben Ostoja bosnyák király „terram Dervinicha” alakban említi. A középkorból való a Kostanići településrész feletti várrom, a makarskai riviéra legnagyobb várromja, melynek belső részén a Szent Kozma és Damján templom maradványa található. Ugyanezen a településrészen egy 15. századi toronyvár jelentős maradványai is megtalálhatók. 15. századiak a Szent György templom legrégebbi részei is. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. Ezután Drvenik kezdetben a zaostrogi plébániához tartozott és 1726-ban alapították meg önálló plébániáját, melyet a zeostrogi ferences atyák vezettek.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 544, 1910-ben 777 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1962-ben nagy földrengés pusztította e vidéket, melynek következtében több, hegy alatti településrészről a népesség a tenger mellé Donja- és Gornja Vala településekre költözött. Ebben közrejátszott a főút 1965-ös megépítése is, mely ezt a részt könnyebben megközelíthetővé tette. Az útépítés hozzájárult a turizmus fellendüléséhez is, mely egyre inkább az itt lakók legfőbb megélhetési forrása lett. Drvenik 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik 2011-ben 494 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
544 583 609 716 753 777 758 765 599 570 517 513 461 509 500 494

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Szent György tiszteletére szentelt régi plébániatemploma a hegy alatti Srida Sela nevű központi településrészen áll. Stílusjegyei alapján legrégibb része 15. századi eredetű. A régi templomot Oszmán aga török felügyelő említi először 1621-ben. A templomot 1772 körül bővítették, de megmaradt a hajó csúcsíves gótikus boltozata és a szentély dongaboltozata is. 1887-ben ismét meghosszabbították. Homlokzatán nyolcágú rózsaablak, felette pedig két harang számára kialakított harangtorony található. A márvány főoltáron álló Szent György szobor tiroli munka. 1976 óta védett kulturális műemlék.
  • Szent Rókus tiszteletére szentelt új temploma amint az a homlokzat bal oldalán is olvasható 1965-ben épült. A templom a Donje- és Gornje Vale közötti dombon áll, tervezője Ante Barać volt. A harangtorony a homlokzatba épült védve a bejáratot az esőtől. 1998-ig Kármelhegyi boldogasszony volt a titulusa, ekkor azonban Nikola Glavinić atya kieszközölte a spliti érsekségnél az engedélyt, hogy a közelében állt de a turistaút építése miatt lebontott régi Szent Rókus templom emlékére a szent tiszteletére szenteljék fel.
  • Kostanići nevű településrésze felett középkori vár romja található, mely egy történelem előtti erődítmény alapjain épült. A vár a gazdag humi főúri család a Vlatkovićok birtoka volt. Építésekor a falakon kívül a sziklák védelmét is felhasználták. Területén találhatók a középkori Szent Kozma és Damján templom maradványai. Lőréses falainak északi oldalán egy több emelet magas torony romjai láthatók.
  • Kostanići területén egy 15. századi toronyvár romjai is találhatók, mely egykor a Koštanić nemzetség tulajdona volt. 1687-ben megtámadta a török, melyet Ante Kačić Miošić is megénekelt. Később lakóépületként szolgált, majd miután elhagyták pusztulásnak indult. Romja ma is emeltnyi magasságban áll.
  • Az Ivišević udvarházat Mate és Stjepan Ivišević építtették a 19. század elején a Donje Vale-öbölben. A két házból álló épületegyüttest terasz köti össze. Több gazdasági épületrésze is van. Az épületegyüttest a II. világháború idején bombatalálat érte és már nem építették újjá.
  • Az Adria-parti főút alatt a Mirine nevű helyen 1.- 2. századi római villagazdaság maradványai találhatók. A területet később temetőnek használták. Az itt talált régészeti leletek ma a helytörténeti múzeumban láthatók.
  • A Plana, Pliševac, Lučki Brig és Križina nevű magaslatokon történelem előtti halomsírok találhatók.
  • A Kupa nevű, stratégiai jelentőségű magaslaton ókori várrom található szárazon rakott falakkal. Területéről számos cseréptöredék került elő.
  • Az elesett harcos emlékműve Antun Grčetić alkotása.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a gradaci „Gradac” alapiskola kihelyezett tagozata működik.

Híres emberek[szerkesztés]

Drvenikről származnak a horvát nemzeti megújhodási mozgalom jeles képviselői Mate és Stjepan Ivišević író és politikus.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]