Ugrás a tartalomhoz

Gljev

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gljev
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállásfalu
Irányítószám21241
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség225 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság513 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 44′ 18″, k. h. 16° 45′ 38″43.738222°N 16.760542°EKoordináták: é. sz. 43° 44′ 18″, k. h. 16° 45′ 38″43.738222°N 16.760542°E
Térkép

Gljev falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 36, közúton 48 km-re északkeletre, községközpontjától 14 km-re északkeletre, a Sinji mező felett, a Cetina folyótól keletre, a Kamešnica-hegység lejtőin, az országhatár mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már ősidőktől fogva lakott volt. A legősibb itt élő ismert nép az illírek egyik törzse a dalmátok voltak. Jelenlétükről a Gljev határában található erődített település maradványai tanúskodnak.[2] A rómaiak a 6 és 9 között zajlott utolsó nagy dalmát felkelés leverését követően szilárdították meg hatalmukat a térségben. A település határában kisebb késő ókori erődítmény maradványai találhatók, mely a népvándorlás idején védte sikertelenül a Dalmatiát övező római limest. A horvátok ősei az avarokkal egy időben, a 7. század elején telepedtek le a Cetina mentén. A kereszténység felvételéről a közeli Gala területén talált és a Cetinai területi múzeumban őrzött 7. századi, a szentélyt a hívektől elválasztó faragott kőtábla tanúskodik.[2] A középkori horvát állam megalapítása után területe a Cetinai zsupánsághoz, majd az azonos nevű grófsághoz tartozott. A cetinai grófok közül említésre méltók a Nepilićek, akik 1344 és 1435 között birtokolták e területet. Ebből a korból származnak az elsősorban Gljev területén található középkori sírkövek.[2] A Cetina felső folyásának környéke először 1513-ban került török kézre, majd Sinj várának 1536-os eleste után szilárdult meg a török uralom, mely 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török uralom idején a horvát lakosság fokozatosan kipusztult. A török felett 1715-ben Sinjnél aratott nagy győzelem, majd az 1718-as pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A hívek kezdetben az otoki plébániához tartoztak, majd 1830-ban megalapították a galai plébániát, melyhez Gljevet is hozzá csatolták.[3] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1903-ban megnyílt Obrovac település alapiskolája, mely 1960-ban területi iskola lett, ahova Obrovacon kívül a szomszédos Bajagić, Gala és Gljev gyermekei is jártak.[2] 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 357, 1910-ben 733 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 326 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek, valamint a közeli városokban dolgoztak. Egyházilag a galai plébániához tartoznak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
357420425519631733679698694683713669637562363326

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1907-ben építették a 18. század első felében épített régi templom helyére. Egyhajós épület négyszögletes apszissal, homlokzata felett új, pengefalú harangtoronnyal, melyben három harang található. A homlokzat közepén kő rozetta, a bejárati oldalon szűk kis félköríves ablakocska látható. Az oltár helyben bányászott kőből épült, rajta a szent szobrával. A diadalívnél áll Szent Péter apostol szobra. A templomban egy régi feszület is található. Az épület belsejét nemrég újították fel, bevezették az áramot, az automatikus harangozást, a hangosítást, új padokat helyeztek el, a keresztutat pedig a lorettói nővérek spliti kápolnájából hozták át. A templom mellett az 1980-as években Mile Marović atya idejében hittantermet építettek. A templom körül temető található, melynek kerítését 1975-ben építették. A temetőben még látható néhány késő középkori sírkő. A temetőm kívül, a bejárattól mintegy húsz méterre nyugatra egy kis méretű, történelem előtti halomsír látható rajta késő középkori sírkővel. A régészeti lelőhely és a templom kulturális védelem alatt áll.[3]
  • A település híres népszokásairól és népi hagyományairól is.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]