Donji Proložac

Donji Proložac
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Proložac
Jogállás	falu
Irányítószám	21264
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	1288 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	286 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 28′, k. h. 17° 09′43.46666667, 17.15
Sablon • Wikidata • Segítség

Donji Proložac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Proložachoz tartozik, a község központi települése.

Fekvése

Splittől légvonalban 58, közúton 86 km-re keletre, Makarskától légvonalban 22, közúton 36 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina északnyugati részén fekszik. Nyugatról a Suvaja nevű záporpatak által vájt szurdok határolja, amely egyúttal elválasztja a szomszédos Postranjétól.

Története

A kitűnő letelepedési feltételek, a kedvező éghajlat, a kiterjedt termékeny terület és a nagy vízkészlet már a történelem előtti időben elősegítette az ember letelepedését. A térség első ismert népe az illírek voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is, mely elsősorban az utak megépítésében mutatkozott meg. Ezek közül néhány ma is használatban van. A római korban építették azt a hidat is, amelynek maradványaira a község egyik jelképe a Šarampov-híd épült. A római jelenlétet az e vidéken előkerült számos régészeti lelet (pénzek, ékszerek, használati eszközök, fegyverek) is igazolja. A kereszténység korai jelenlétét bizonyítja a temető területén 1997-ben feltárt 5. századi háromhajós ókeresztény bazilika maradványa. Alapjain később egyhajós ószláv templom épült, melyből növényi ornamentika díszítés maradványai, szarkofág és ószláv sírok maradtak fenn. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A bencés atyák Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. Proložac első írásos említése 1444-ből Stjepan Vukčić Kosača bosnyák herceg okleveléből származik. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd néhány évvel később már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. Prolažac a felszabadulás után önálló plébánia székhelye lett, később belőle vált ki a ričicei és a lokvićici plébánia. A 17. században épített Szent Mihály templomot 1753-ban bővítették. (1897-ben az új templom építése előtt bontották le.) A településnek 1857-ben 1324, 1910-ben 2468 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 1511 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.324	1.172	1.454	1.779	2.125	2.468	1.946	2.120	2.127	2.898	3.018	1.391	1.182	1.630	1.680	1.511

Nevezetességei

• A Suvaján átívelő Šaramp hídját (Šarampov most) mai formájában1900 körül építették a török korban épített híd alapjaira, amely viszont egy ókori római híd maradványaira épült. Nevét Šaramp bégről kapta, aki a híd keleti oldalán, a Suvaja melletti török erődben élt. Ezt a területet a helyiek „Krvava njivának” azaz véres földnek nevezik, mivel a hagyomány szerint itt csalta tőrbe és mészárolta le békét ajánlva a török az elnyomása ellen felkelt keresztény lakosságot.
• Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1897 és 1901 között épült C. Iveković tervei szerint faragott kövekből neoromán stílusban. Háromhajós épület, homlokzatán a kapuzattal, felette nagy félköríves ablakkal, az oromzaton Szent Mihály szobrával. Az északi oldalon áll a 31 méter magas harangtorony, benne négy haranggal. A harangtornyot 1999-ben felújították. A márvány főoltárt 1904-ben építették Marino és Pietro Betizza spliti műhelyében. A tabernákulum felett ezüst kereszt, két oldalán Szent Cirill és Metód szobrai állnak. Az északi oldalhajóban álló Szűz Mária oltár a régi plébániatemplomból került át ide. A déli hajó két, fából készült oltárát a 20. század végén kőre cserélték. Az épületet többször, így 1964-ben, 1978-ban, 1982 és 1998 között is renoválták. A templomudvart 1904-ben kőfallal vették körül, ebben helyezték el Mate Gnječ atya mellszobrát. A templomudvar déli oldalán temető található, a benne álló temetőkápolna 1912-ben épült, ma kiállítóterem működik benne.
• Az „Opačac” régészeti lelőhely a termékeny Imotski-mezőn, Prološacon, a Vrljika folyó névadó forrása közelében található. A lelőhely több korszak leleteivel rendelkezik. Megtalálhatók itt az őskori építészet maradványai, egy késő ókori erőd, valamint egy középkori kolostor a Szűz Mária templommal és a temetőjével. A lelőhely egy részét régészetileg feltárták, a templomot részben felújították és tetőfedéssel látták el.
• A középkori gótikus Opačaci Szűz Mária-szentély maradványait 1719-ben Ivan Franceschi saját költségén állította helyre, és a régi temető közepén felépítette a Szűz Mária-templomot, közismertebb nevén a Miasszonyunk-templomot. A templom egyhajós, hosszúkás téglalap alaprajzú épület, kelet-nyugati tájolással. A templomot a régebbi, 14. századi, nagyobb méretű templom maradványai közé építették, melynek alapjait és a kolostoregyüttes maradványait a jelenlegi templom alatt találták meg. A Szent Mária-templom a korábbi, gótikus templommal és a hozzá tartozó kolostorral, egyedülálló szakrális épületegyüttesként értékes kulturális emléke a térségnek.
• A Prološko blato-tó északi sziklái alatt található „Manastir” nevű szigeten egy ferences kolostor maradványai találhatók. A kolostor nyolccellás, hosszúkás épületet volt, melyet valószínűleg a 17. század folyamán építettek. A kolostor maradványai nagyon rossz állapotban vannak. A falak összeomlottak, az egész komplexumot benőtte a növényzet és szinte megközelíthetetlen.
• A falu központja felett egy dombon található Kokića glavica, egy őskori erődített település, amelynek története a késő bronzkorra és a vaskorra nyúlik vissza. Ezt bizonyítja az itt talált kerámiák számos töredéke, mely a domboldal valamennyi lejtőjén megtalálható. A domb legtetején egy őskori halom található, amely egykor a domb elliptikus sáncainak szerves része volt. A késő ókor időszakában a domboldalon kisebb erődített település épült, amelynek sáncai a déli és a keleti lejtőkön mintegy 2000 négyzetméteres trapéz alakú teret zárnak be. A késő ókori erőd az akkori utak és települések kora bizánci védelmi rendszerének részévé vált. A kerámialeletei az itteni késő ókori intenzív élet jelei.
• A Prološko blato-tótól keletre, az Imotski-mező Čanjevica nevű területén található a Češljarova glavica nevű régészeti lelőhely. A lelőhely két korszak emlékeit őrzi. Régebbi része az őskorban épített, mintegy 20 m átmérőjű és körülbelül 2 m magas tumulus. Bár régészeti kutatásokat nem végeztek, tekintettel a tumulus felületén található anyagra és a halom kialakítására a kora bronzkorból származik. A második korszak a 15. század, amikor az őskori halmon középkori sírköves temetőt létesítettek. A lelőhelyen 30 nagyjából megmunkált és díszítetlen sírkő, sírtábla és sírláda maradt fenn.
• Petričevići és Juričići településrészektől délre a Strinićeva glavica lelőhelyen ugyancsak egy olyan őskori tumulus található, amelyre később sírköves temetőt létesítettek. Az őskori halom körülbelül 21 m átmérőjű és mintegy 2 m magas, tekintve a tumulus felületén található anyagokat és a tumulus kialakulását, keletkezése a kora bronzkorra tehető. A 15. század folyamán középkori temető alakult ki rajta, melyből a mai napig 7 sírtábla és sírláda maradt fenn. A sírkövek durván megmunkáltak, metszett kereszt alakú díszítés csak az egyiken látható.
• A Suvaja szurdokában áll Badnjevica középkori vára, mely a 14. század végén épült, majd a 16. század végéig többször átépítették. A vár felett magasan, egy sziklás fennsík szélén található egy egyedülálló, magas, négyszög alakú torony. A vár fekvéséből adódóan megközelíthetetlen és ugyanezen okból elhanyagolt.
• Mlinica na Perinuši egy lakó és gazdasági épületegyüttes, amely 13 épületből, malomból, két nagy lakóépületből, pincékből és raktárakból, valamint egy nagy, elkerített kertből áll. A komplexum a 18. század elejétől a 20. század elejéig a Francesci családi birtokközpontjaként működött. Az egész komplexum, különösen annak északi része, beleértve magát a malmot is, nagyon rossz állapotban van, az egyik legsúlyosabban károsodott műemlék az Imotski régióban.,
• A prološaci Suvaja-hídat, vagy más néven Karalipe hídját négy boltívvel építették, amelyek a patakban épített három pilléren nyugszanak. A híd északi, kőfalas kerítésének közepén található egy kis kápolna Szent Mihály képével. A híd legelején, annak keleti oldalán Krisztus király szobra található. A híd 18. és a 19. század vége közötti időszakban szabályos sorokba rakott, négyszögletes kőtömbökből épült.
• A prološaci Durmiševacon található Miasszonyunk-templom 1873-ban épült, nem messze a régi Opačaci Miasszonyunk templomtól. A templom egyhajós épület, 16 m hosszú és 8,5 m széles kőtömbökből épült, keleten négyzet alakú apszissal. A főhomlokzaton egyszerű bejárat található, amely felett egy nagyobb rozetta látható. A homlokzat oromzatán található a harangdúc, benne három haranggal. A déli homlokzaton a bejárattól nyugatra található a Szűzanyának szentelt kis boltíves kápolna. A templom oldalfalai három monofórával vannak tagolva. A templom szentélyében egy nagy faoltár található Szűzanya képével, amelyet az imotski Rako asztalosműhelyben készítettek. A templom kórusán egy régi fából készült szószéket őriznek, amely egykor a diadalív mellett állt.

Források

• Prolozac község hivatalos oldala (horvátul)
• A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)

További információk

• A község információs portálja (horvátul)
• A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
• Az alapiskola honlapja (horvátul)

Irodalom

Vlade Dragun – Bože Ujević: Legende imotskog krša, Zagreb/Split 2014.